Diósgyőr beszélőcímeres pecsétje.
Diósgyőr beszélőcímeres pecsétje.
A Miskolc mellett fekvő és középkori királyi várának romjairól ismert Diósgyőr nagyközség (előbb város) legrégibb pecsétje egy 1575. évi oklevelen maradt meg. (1. kép).
A 27 mm átmérőjű pecsét alig olvasható körirata, egyszerű vonalkeretben:
DIEOS GEOR VAROS PETSETJE.
1. kép.
Középen palástba öltözött fátyolos, ülő nőalak (Szűz Mária), bal térdén kis gyermek (Jézus) ül, aki balkezével anyja felé egy gömbszerű tárgyat, gyümölcsöt nyujt. A gyermek Jézus mögött felnyúló fa, két nagy gallyal, egyikén ugyanolyan gömbölyű gyümölccsel, mint aminőt a kis Jézus Mária felé nyujt.*
Orsz. Levéltár: NRA. fasc. 194. n. 5.
Ez a pecsét előfordul egy 1616. évi okiraton is.*
U. o. fasc. 926. n. 22.
A XVII. században Diósgyőrnek újvésetű pecsétnyomója van, melynek lenyomatait 1661-től egészen a XIX. század elejéig ismerjük (okleveleken 1661, 1663, 1773, 1777, 1801). (2. kép). A 30 mm átmérőjű pecsét körirata:
SIGILUM OPIDI DIOSGEÖRIENSI (így!)
2. kép.
A pecsétkép kevés változtatással ugyanaz, mint az 1575. évi; de itt a kis Jézus áll és Mária jobboldalán is van egy levél és felette két gyümölcsszem.* Bár a véset nagyon kezdetleges, a címerképben mást, mint Szűz Máriát és a kis Jézust nem láthatunk. Eziránt nem lehet kétség, mert a diósgyőri kat. egyház temploma (XIV–XV. sz.) Szűz Mária tiszteletére épült s az egyház már 1333–35-ben a pápai tizedlajstromok írása idején fennállott.* Kétségtelen tehát, hogy Diósgyőr címere a templom védszentjének képét ábrázolja, amire a magyar pecsétek között sok példa van.
Borsod m. levéltára: Acta mat. III. 392., 399.. XXII. IV. 634., 642. Borsod-Miskolci Múzeum levéltára: 1266., 1268.
Borovszky: Borsod m. tört. 19. l.
Szűz Mária fölött nincsen sem a régi, sem az újabbi pecséten fénykör; de ha megfigyeljük a XVI. századbeli magyar pénzeket, ezek között is alig van egy pár olyan veret, amelyiken Mária fénykörívvel volna ábrázolva.
A kis Jézus mellett álló fában, a levelek és a gyümölcs alakjában nem nehéz a diófát s a diót megállapítani. Itt tehát beszélő címerről van szó, amire a magyar városok pecsétjein gyakran találunk példát.*
Kigyós (1557)-kigyó; Halas-hal; Bártfa-bárd: Eperjes-eper; Kaposvár-kapu; Püspöki-püspök stb. Századok 1869. 571 ., Turul 1911. 181. Iványi: Eperjes c. és p.
Ami a régebbi pecsét magyar feliratát illeti, tudjuk, hogy a XV. sz. végétől kezdik a magyar feliratot alkalmazni a községi pecséteken.* Annál érthetetlenebb, hogy a XVII. században elhagyták az előbbi magyar köriratot és latin a felirat.
Vámos 1487., Tura 1510. stb. Századok 1867–1873.
Diósgyőr nevét 1366-ban már Diosgwr-nak írja egy oklevél. A XV. században a Dyosgywr alak válik általánossá.
Az első pecsétnyomó, illetve ennek címerképe kétségtelenül régibb, mint az oklevél kelte (1575). Miskolc és Diósgyőr 1550 körül protestáns lett: Diósgvőrben 1577-ben ref. eklézsia van. Hogy Diósgyőr a régi kat. templom védszentjének képét alkalmazta pecsétjében, ez annak a jele, hogy az már a reformáció előtt is a város címere volt s csak tovább használták, mint ahogy általában a címerkép ősiségéhez ragaszkodni szoktak nemcsak a magánosok, 35hanem a közhatóságok is. A második pecsétnyomó az 1616–1661. évek közti időben készülhetett. Diósgyőr jelenlegi pecsétjén két 4–4 nagylevelű pálma között Szűz Mária ül, ölében a kis Jézussal, mindkettő feje fölött fénykörív.
A címer alakjainak lényeges változtatása nélkül Diósgyőr nagyközség visszatérhetne a régi beszélő címerhez, melyen a kis Jézus diófa mellett áll és diót nyujt Máriának.
Leszih Andor.
