AZ ÁRPÁDOK CÍMERÉNEK KÉRDÉSE.

Teljes szövegű keresés

24AZ ÁRPÁDOK CÍMERÉNEK KÉRDÉSE.
Régi és véglegesen még ma sem eldöntött kérdés az Árpádok címerének a problémája; pedig több mint egy évszázada foglalkoztatta és foglalkoztatja ma is tudósainkat. Beszélhetünk-e az Árpádoknál nemzetségi címerről? Ha nem, akkor vajjon III. Béla vagy Imre vette-e fel azt? Milyen külföldi példára vették fel a címert s milyen hatást mutatnak fel a címer elemei? Ezekre a kérdésekre megkísérlek az alábbiakban feleletet adni.
Az Árpádoktól fennmaradt legrégibb címeres emlékünk, mint ismeretes, Imre király 1202. évi áranybullája, mely egyúttal legelső címéres pecsétünk is. Az aranybulla hátlapja kilencszer vágott pajzsot ábrázol, melyben a páros számú pólyák, a legalsót kivéve, jobbra haladó oroszlánokkal vannak megrakva: a két elsőben 3–3, a harmadikban 2, a negyedikben 1 oroszlán van* (1. kép).
Képét lásd Szilágyi: Magyar nemz. története. II. 344. Turul XXXV. 17., XXXVIII. 17.
Ezt a címert látjuk II. András aranybulláján és kettős viaszpecsétjein is, csupán a pólyák száma és az oroszlánok elrendezése változik; a lényeg azonban ugyanaz: vágásos, illetve pólyás pajzs; oroszlánokkal megrakva.*
L. Szentpétery Imre: II. Endre király pecsétei. Turul XXXIV. 1. és köv. ll.
Aranybulláján a pajzs hétszer vágott, a 2., 4. és 6. mezőben 2–2 szembefordult oroszlán között egy-egy szívalakú kis pajzs, a 8. mezőben egy balra lépő és hátratekintő oroszlánnal.* (2. kép.)
1221-ből Orsz. lvt., 1223-ból N. Múz. lvt.: Kállay-család lvt. Képét közli Turul XXXIV. 12., XXXV. 18., XXXVIII. 21., Hóman: Magyar tört. II. 17.
1213 óta használt első kettős viaszpecsétjén a pajzs kilencszer vágott, de itt a páratlan számú mezők vannak megrakva jobbra lépő oroszlánokkal, a következő elrendezésben: 2–3–3–2–1.*
N. Múz. lvt.: Kisfaludy-cs. lvt. 1232. Képe Turul XXXIV. 10., XXXV. 18., XXXVIII. 22.

1. kép.
1202. Imre aranybullájának hátlapja.
1235 óta előforduló második kettős pecsétje már csak hétszer vágott, a páratlan mezőkben szintén jobbra lépő oroszlánokkal, a következő elrendezésben: 3–3–2–1.*
Kisfaludy-cs. lvt. 1235. Képe Turul XXXIV. 11., XXXV. 18.
II. András után ez a címer eltűnik, csak a vágások térnek vissza az Anjouk alatt, és. maradnak meg tovább is a magyar királyok címerében, amint ma is egyik részét alkotják a magyar címernek. Az oroszlánok II. András után végleg eltűnnek, maguk után hagyva az Árpádok címerének máig tisztázatlan problémáját.

2. kép.
1221. II. András aranybullájának hátlapja.
Hogy a kérdést tisztábban lássuk, szükségesnek 25tartom a különböző vélemények közlését, melyek ismertetésében Döry Ferenc tanulmányát* vettem alapul, kiegészítve néhány ott nem említett, Vagy azóta megjelent tanulmánnyal és Véleménnyel.
Magyarország címérének kialakulása. Turul XXXV. 17. és köv. ll.
A legelső megállapítás az Volt, hogy az oroszlán az Árpádok családi, illetve nemzetségi címere. Ez Volt a véleménye Podhraczkynak 1831-ben,* továbbá a képviselőháztól az államcímer alakjának meghatározására kiküldött bizottságnak is 1872-ben,* azzal a megszorítással, hogy – mint a jelentés mondja – «a nyolc pólya az Árpád-ház címer-alakjának tekintetik. Ellenben III. Béla korában az Árpád-ház címer-alakja nem a pólya volt, hanem az oroszlán». Állításukat Imre királynak egy 1197-, helyesebben 1200-ban kelt oklevelével bizonyítják. Ez az oklevél elmondja, hogy Béla király a római patrícius Ursini-ak nemzetségéből származó Nicoloti fia Istvánnak – akitől a Blagay-grófok származtatták magukat – érdemei jutalmául birtokot és saját címerét adományozza. Mielőtt azonban az adományt oklevélbe foglalták volna, Béla király halálos betegségbe esett, s közelegni érezvén végét, átok alatt meghagyta fiának, hogy e rendelkezését hajtsa végre. Imre, atyja akaratát végrehajtván, Nicoloti fia Istvánnak atyai és saját címerét adományozza, mégpedig: «pajzsban és a sisak fölött kinövő aranykörmű, aranykoronás oroszlánt». Tehát – szerintük – Imre és II. András pecsétjein az oroszlánok az Árpád-nemzetség címere.
Magyar Ország Czímere Eredetéről. Tud. Gyüjt. 1831. IV. 21–26., Mágyarország címerének eredete. Századok 1870., 226-232.
Arch. Ért. 1871., 267–272. Száz. 1872., 96–101.
Ez az oklevél azonban úgy tartalmi, mint alaki okoknál fogva nyilvánvaló hamisítvány,* mely – miként azt Thallóczy Lajos a Blagay-család Oklevéltárának bevezetésében kimutatta – a XVI. században készült.*
Pauler: A magy. nemz. tört. II. 760., Nyáry: A heraldika vezérfonala. 26. jegyzet.
XI. lap. Szövege u. o. 513. és Fejér CD. II. 304.
Bárczay az oroszlánokat szintén az Árpád-ház, a vágásokat pedig a királyi méltóság címerének tartja.* Ha hamis is az Imre-féle oklevél, – mondja Bárczay – kellett, hogy alapja legyen a hamisításnak. Pósta Béla is az oroszlánokat véli az Árpád-ház címerének.*
A heraldika kézikönyve. 375–399. l.
Egypár szó a magyar címer-kérdéshez. Turul III. 19.
Br. Nyáry Albert szerint* a vágások és oroszlánok együtt alkották az Árpádok családi és egyúttal az ország címerét is. Az oroszlánok, minthogy kis méretüknél fogva messziről felismerhető jelvényül nem szolgálhattak s érmeken és kis pecséteken nem Voltak kivéshetők, idővel teljesen eltűntek. Pauler hasonlóan a kettőt együtt tartja az ország jelvényének.*
I. m. 26. jegyzet.
I. m. II. 81.
Ivánfi Ede viszont A magyar birodalom címerei c. munkájában a vágásokat véli az ország és egyúttal az Árpádok címerének is; hogy az oroszlán az Árpád-ház címere lett volna, azt szerinte bizonyítani nem lehet.* Altenburger Gusztáv is a vágásokban látja az Árpádok címerét, az oroszlánt pedig a királyi méltóság jelvényének, vagy csupán díszítésnek minősíti.*
28–29. lap.
Észrevételek az Országos Bizottság jelentésére. Századok. 1872. 102.
Csoma József határozottan tagadja, hogy az oroszlán az Árpád-ház külön családi címere lett volna. Hangsúlyozza, hogy az Árpádoknak magáncímere sohasem volt, vagy ha volt is, az az ország címerével volt azonos.*
Néhány szó a nemzetségi címerekről. Századok 1914. 776.
Csánki Dezső első tanulmányában* az oroszlánokat a pólyákon a királyság és az ország közös jelvényének tartja Imre és II. András királyok alatt. Második tanulmányában* már a következőket mondja: «Az Árpádok családi jelvényei voltak-e ezek az oroszlánok, avagy csupán egyszerű díszítések, a tudomány eddig nem tudta biztosan megállapítani». Ugyanezen a véleményen van Döry Ferenc* és Magony József is.*
Czobor–Szalay: Magyarország történeti emlékei az 1896. évi ezredéves orsz. kiállításon. 26.
Az új magyar és úgynevezett közös címerekről. Századok. 1916.
Idézett tanulmánya.
A magyar címer és a magyar zászló. A temesvári kegyesr. főgimn. ért. az 1915–16. évre.
Fejérpataky László szerint az Árpádok legrégibb ismert címere a csíkolt pajzs, melynek minden másodika apró, lépő oroszlánokkal van 26megrakva; ezeknek azonban apró méretük és ábrázolási módjuk miatt inkább ornamentális hatásuk van.*
Az Árpádok címerei. Megjelent Csánki Dezső: Árpád és az Árpádok c. művében és különlenyomatban is.
Csak mint a szimbolista, délibábos címermagyarázat példáit említjük a «Magyarország címerének eredetét és jelentését megfejti Bal Jeromos» c. (Lőcse, 1907) munkát, valamint Horvát István* és újabban Horváth Sándor* erőszakos magyarázatait, melyek Imre és II. András király címereit beszélő címereknek, így például az oroszlánokat a magyar vitézség, a hét törzs jelképeinek tekintik.
Magyarország régi pólyás tzimeréről. Tud. Gyüjt. 1833. XII. 82–83.
Magyarország címere. Bp, 1921.
Íme, ez a kérdésnek sok változatú, de eddig megoldáshoz nem jutott fejlődése. Lássuk, a valóságban, tárgyi bizonyítékok alapján hogyan áll a dolog.
A XII. sz.-ig címerekről heraldikai értelemben nem beszélhetünk, de az kétségtelen, hogy őseinknek, mint hadviselő népnek, volt olyan jelvényük, amely a hadban az összetartást, táborozásban a vezérek szállását mutatta s általában nemzeti, vagy törzsi megkülönböztetésül szolgált. Nemzeti hagyomány szerint ez a jelvény a turulmadár volt.
A királyság óta a pecsétekre és a pénzekre támaszkodhatunk. Minthogy azonban II. Andrásig a pecséteknek csak egyik oldalán van ábrázolás, ezek címeres adattal nem szolgálnak. A numizmatikát heraldikusaink meglehetősen elhanyagolták és becses adatait nem vették figyelembe. Ezek fontosságára Hóman Bálint mutatott rá a magyar címer-kérdéssel kapcsolatban.* A királyi pénzek hátlapján különféle ornamentális díszítések vannak. III. Bélának egy 1190 táján vert pénzén jelenik meg először a kettős kereszt, mégpedig, mint valóságos címerkép, pajzsba foglalva. A kettős kereszt szerepe fontos.* Mert – mint említettük – II. András után a vágásos címer eltűnik, a későbbi Árpádok alatt soha elő nem fordul s helyét a kettős kereszt foglalja el mind a pecséteken, mind a pénzeken. Kettős kereszt van Imre nagy viaszpecsétjén az országalmán és ezt találjuk II. András több pénzén is ugyanakkor, amikor pecsétjeín és többi érmén a vágásos címer szerepel.
A magyar címer történetéhez. Turul. XXXVI.
Hóman idézett tanulmánya.
Br. Nyáry Albert és Döry Ferenc nézete az, hogy nem lehet különbséget tenni e korban a király családi és az ország címere között. Erre azonban rácáfol a kettős kereszt szerepe, amint ez Hóman tanulmányából kitűnik. E szerint téves felfogás volt az, hogy királyaink a kettős keresztet használták, mint az apostoli királyság jelvényét. A XI–XII. században ez még nem volt szokásban. Királyaink előtt akkor hosszúnyelű egyes keresztet hordtak. Nyugaton a kettős kereszt ritkán fordul elő, és ha előfordul, akkor is egyszerű heraldikai vagy numizmatikai ábrázolás. Nyugatról nem kerülhetett hozzánk, hanem Bizáncból, ahol a keletrómai császárság hatalmi jelvénye volt. III. Béla a bizánci császárokat utánozta, amíkor ezt átvette. Összeköttetéseit ismerjük a bizánci udvarral, hiszen a császárnak örököse, vőjelöltje és despotes volt jóideig. A kettős keresztet, mint az uralkodói hatalom szimbolumát ismerte meg és hozta be használatát nálunk. A vágásos és a kettős keresztes címer közt tehát közjogi különbség volt; az utóbbi a királyi hatalom és az ország, az előbbi a királyi család jelvénye volt. A külsőségekre, udvartartásra sokat adó király szükségesnek tartotta a királyi jelvénynek pajzsra való alkalmazását és külön családi jelvény felvételét, ha nem akart felesége rokonai és környezete előtt alábbvalónak tartatni.*
U. o.
Hóman véleményét az adatok mindenben megerősítik. A címerfelvételt illetőleg azonban adataink a mellett szólnak, hogy nem Béla volt az, aki a családi címert felvette, hanem Imre. Azt mondja ugyanis Hóman, hogy a címer előbb jelentkezik az érmeken, mint a pecséteken, tekintve, hogy csak fontos okok miatt újították királyaink pecséteiket, pénzt ellenben minden évben újat vertek. III. Béla 1186-ban vette feleségül VII. Lajos francia király leányát, Margitot és 1196-ban halt meg. E tíz év alatt mégsem jelenik meg a vágásos címer érmein, ellenben a kettős kereszt 1190 táján igen, mégpedig, mint valóságos címerkép, pajzsba foglalva.* Ha III. Béla vette fel a vágásos címert, akkor ennek érmein is 27nyomának kellett volna maradnia. Ez a körülmény arra mutat, hogy III. Béla a vágásos címert még nem használta, hanem a kettős keresztet viselte címer gyanánt is. A vágásos címer Imre 1202. évi bulláján jelenik meg először, mint a királyi hatalom jelvényétől megkülönböztetett családi címer.
Réthy: Corpus Nummorum Hungariae. I. 263. sz. és Weszerle J.: Tab. Num. Hungaricorum. Pest, 1873. XIII. t. 21–28. sz.
Hogy a vágásos címer valóban az Árpádok családi címere, erre Egyébként más adataink is vannak. Legkézzelfoghatóbb bizonyítéknak kínálkozik, ha ama Árpád-családtagok pecsétjeit nézzük, akik nem voltak uralkodók. Sajnos, ilyent csak kettőt ismerünk.* Az egyik V. Istvánnak mint ifjabb királynak lovaspecsétje: a páncélos vitéz zászlaján és pajzsán ágaskodó oroszlán szerepel. (Ezt a pecsétet 1259 óta használta,* míg 1257–58-ban ugyanott kettős kereszt látható.*) Tudjuk azonban, hogy István Stíria hercege volt és mint ilyen vésette elődei példájára Stíria oroszlánját, illetve párducát pecsétjére. Erre az adatra tehát nem építhetünk. A másik adatunk András hercegnek, a későbbi III. András királynak egy 1286-ból származó lovaspecsétje,* ahol a lovas vitéz karján hét csíkra osztott, tehát az Árpádházi királyok címerével egyező pajzs látható. Tudjuk, hogy András hercegnek küzdenie kellett trónjáért, törvénytelen származást vetettek szemére, ő tehát ezzel a címerrel is az Árpád-házból való származását akarta jelezni. Úgyszintén az Anjouknál is, mikor I. Károlytól kezdve liliomos címerüket egyesítették a vágásos címerrel, valamint utódainál is, pl. Mátyásnak pecsétjein, a főszerep és a főhely a vágásos címernek jut. A vágott pajzs tehát minden kétséget kizáróan az Árpádok családi címerének tekinthető.*
Döry id. tanulmánya.
Képét közli Döry u. o. 30. MODL. 538. (1267).
A pecsét töredéke a N. Múz. lvt.-ban 1258-ból. Képét közli Nyáry i. m. 209. l. és Arch. Ért. XIV. 36. Használatuk idejére lásd Szentpétery: Oklevéltan. 116.
Képét közli Döry i. m. 30.
Ezt megerősíti az is, hogy Esztergom városa, mely királyi kegyből a királyi címert használja, pecsétjének hátlapján nyolcszor vágott pajzsot használ. 1269-ből származó pecsétjét közli Nyáry i. m. VII. t. 64. ábra. L. még Knauz: Mon. Eccl. Strigoniensis. Strigonii, 1874. 65.
De hová tűntek el az oroszlánok a vágásos címerről? Ha az oroszlán a főalak az Árpád-ház címerében, mint egyesek bizonyítani akarták, ha az oroszlán az Árpád-nemzetség címere, akkor ez lett volna az uralkodó alak és nem ábrázolták volna oly aprónak s nem is tűnt volna el nyomtalanul. És pl. III. András hercegkori pecsétjén miért nincs oroszlán?
Milyen jellegük van az oroszlánoknak az Árpádok címerében, milyen hatást mutatnak, honnan vették az Árpádok, van-e valamilyen jelentésük? Ezekkel a kérdésekkel heraldikusaink nem foglalkoztak, csak együtt nézték a két elemet és kombinált magyarázatokat adtak. Az egyetlen adat, mely sejteti a helyes felfogást, Fejérpatakynak egy odavetett mondata az Árpádok címerei c. tanulmányában: «Hogy alak osztott pajzs-felületen foglaljon helyet, ez külföldön is nagy ritkaság. Úgyhogy felmerülhet a kérdés, nem szerkesztette-e III. Béla nejével vagy éppen Aragóniai Konstanciának kíséretével hozzánk jutott valamely francia vagy spanyol herold». Többet azonban nem mond. Mégis ez a mondat alkalmas arra, hogy irányt jelöljön a kutatásra.
Tudjuk hazánk történetéből, hogy Szt. Istvántól kezdve folyvást jöttek királyaink udvarába idegen lovagok, vitézek, mesteremberek. Különösen a királynék kíséretében érkeznek nagy számban lovagok és természetesen velük együtt az udvartartáshoz tartozó egyéb elemek is. Így volt ez az ezúttal bennünket érdeklő korban, III. Béla és Imre alatt is. III. Béla aranybulláján, valamint pénzein nem találkozunk címerábrázolással az említett kettős kereszten kívül. Egyes heraldikusok úgy vélték, hogy a vágásos címert Margit királynénak, III. Béla francia feleségének címeréből vették át. Későbbi heraldikusok ezt cáfolják, utalva arra, hogy a Capet-háznak egykorú adatok alapján megállapítható jelvénye a liliom volt.
Az összehasonlítás szempontjából logikusan számbajöhető területek: a szomszédos országok, vagy amelyekkel közvetlen kapcsolat állott fenn. Mert hogy Dániában,* továbbá a Hohenlohe grófok,* Sváb Henrik* használták pecséteiken az oroszlánokat, ez e korban hazánkkal való közvetlen kapcsolat és érintkezés hiányában nem jöhet számításba, annál kevésbbé, mert az ábrázolás módja is teljesen elütő a magyar ábrázolástól. A XII-XIII. századi francia pecséteket vizsgálva,* 28vágott pajzsot, ha nem is III. Béla és Imre korából, de néhány évtizeddel később, többet találunk; Imre címeréhez hasonlót azonban nem. Nem sikerült hasonlóságot felfedeznem a francia oroszlánábrázolás és az Imre címerében lévő oroszlánok között sem. Az oroszlánok ilyen alakban sem egykorú, sem közelkorú pecséteken nem fordulnak elő. Az angol királyi címerben valamivel később használatos oroszlánok is lényegesen eltérnek a magyar ábrázolástól: más a testalkatuk, állásuk és majd mindig szembefordított fejjel ábrázoltatnak.
Seyler: Geschichte der Siegel. Leipzig. 1894. 274. á.
U. o. 64., 393. á.
U. o. 132. á.
Különösen Th. Raadt (Sceaux Armoriés des Pays-Baset des pays voisinants. Bruxelles, 1898–1903. I–IV.) műve az, mely gazdag – mondhatni teljes – képanyagban közli a francia és a szomszédos országok pecsétjeit. L. még: Roman: Manuel de sigillographie française. Paris, 1912. – Gourdon de Genouillac: Recueil d’Armoiries des Maisons nobles de France. Paris, 1860. – Blanchet: Sigillographie française. Paris 1902. – E. Gevaert: L’heraldique, son esprit, son langage et ses applications. Bruxelles–Paris. é. n.
Közeli szomszédaink közül csak egy eset jöhet tekintetbe: Jasomirgott Henrik hasonló nevű fiának és unokájának kettős viaszpecsétje. Ezek hátlapján az oroszlán hasonló ábrázolású.* Ez az adat annál nyomósabbnak látszik, mert a szomszédos országok közül Csehországban és Ausztriában kezdik először a kettős viaszpecsétet használni és eddigi megállapítás szerint II. András a kettős pecsét használatát osztrák vagy cseh mintára hozta be.* Minthogy pedig ugyancsak II. András alatt jelenik meg először a vágásos, illetve oroszlános címer, e két tény esetleg arra engedne következtetni, hogy miként a kettős viaszpecsétformában, úgy az oroszlán ábrázolásában is követték a magyar pecsétek a cseh gyakorlatot. Azonban: a két Henrik pecsétje viaszpecsét, Imre királyé érc; továbbá Henrik fennmaradt oroszlános pecsétje 1220-ból való, tehát későbbi, mint az Imre királyé. Ezek olyan mozzanatok, melyek alapján a cseh hatás feltevését mellőznünk kell.
Seyler i. m. 133. á. L. még Ewald: Siegelkunde. München u. Berlin. 1914. 30. t. 4. á., Sava: Die Siegel der oesterreichischen Regenten. 14. és 16. á. (Megjelent: Mittheilungen der k. k. Central-Commission zur Erf. der Baudenkmale. Wien, 1864. évf.)
Szentpétery: Oklevéltan 112.
A másik számbajöhető eset a spanyol kapcsolat. Imre király 1198-ban vette feleségül Aragóniai Konstanciát, II. Alfonz aragóniai király leányát. A királyné kíséretében és idejében spanyol urak jöttek Magyarországba, kik közül némelyek magas méltóságra emelkedtek.* Az összeköttetés élénk volt nemcsak Imre, hanem II. András alatt is. Legújabb vélemény szerint az aranybulla is aragón hatást mutat. Így vélekedik Ferdinándy Géza és Hóman is. Utóbbi a Magyar Történet II. kötetében ezeket mondja: «Az 1222. évi tavaszi mozgalom irányítói aragóniai Konstancia férjének, Imre királynak hívei voltak, s a királyné kíséretében Magyarországra jött és itt megtelepedett spanyol urak révén ismerkedtek meg az aragón királyság alkotmányjogi intézményeivel». Az alap és a lehetőség tehát megvolt a spanyol kancelláriai hatás átvételére. A középkorban az egyes udvarokban jelentkező új elemeket nagyon sok esetben éppen a királyok házassági kapcsolataival lehet megmagyarázni.
Így emlegetik pl, okleveleink Symon Latinus vagy Symon comes Latinust, Esztergom várának a tatárok elleni védelmezőjét, az aragoniai vagy hispániai Simon grófot is. Fejér CD. III. 1., III. 1., 393. Wenzel VI. 552., 567.
Mielőtt Imre és II. András pecsétjeinek ábrázolásával tüzetesen foglalkoznánk, ki kell térnünk általában az érc-, illetve kettős pecsétek ábrázolási módjára.
Imre bulláján feltűnő új elem, hogy a hátlapján címer van. Ennek nyomát az egykorú bullákon máshol nem találjuk. A német ércpecsétek hátlapja az «Aurea Roma»-t (Róma látképét) ábrázolja 1033 óta egész Miksáig.* VI. és VII. Lajos francia királyok aranybullái csak említésből ismeretesek.* A szicíliai bullákon címerábrázolás csak a XIII–XIV. században jelentkezik.* A bizánci bullákon szintén nem fordul elő.
Ewald: Siegelkunde. 200.
U. o. 146. 3. jegyzet.
U. o. 201.
A kettős viaszpecsétek használata a bizánci bullák hatása alatt a X. század végén, a XI. század elején Dél-Itáliában, a XI. század közepén Angliában és az angol hatás nyomán a XI–XII. században az északi országokban terjed el. Valószínűleg angol hatás alatt terjed el Franciaországban és tűnik fel VII. Lajos alatt. Csehországban 1130 táján, Ausztriában pedig VI. Lipót alatt kerül (1198–1230) használatba.* Mindezek hátlapján azonban Imre aranybullájának idejében 29nem találunk címerábrázolást. A XI–XII. századi kettős pecsétek hátlapja általában a lovastípust mutatja, vagy a tróntípust. Franciaországban és Angliában a lovastípus szerepel. VI. Lipót 1205-ben két hercegsége pecsétjét kettős pecséten egyesítette. Ennek is mindkét oldalán a hagyományos lovastípus látható.* A cseh pecsétek hátlapja I. Ottokárig Sz. Vencel tróntípusát mutatja. Ottokár alatt a királyi tróntípus kerül a hátlapra 1158 után.* Jasomirgott Henrik fiának pecsétjén a címerábrázolás – mint említettük – csak 1220 táján jelenik meg. Leszögezhetjük tehát, hogy II. András, amikor 1213-ban behozza a kettős pecsét használatát, legfeljebb ezt, de az ábrákat nem vette sem osztrák, sem cseh szomszédaitól.
U. o. 163.
Bartoniek Emma: Az Árpádok ércpecsétei. Turul XXXVIII. 16.
U. o. és Ewald i. m. 186.
Bartoniek Emma, aki értékes dolgozatban foglalkozik az Árpádok viasz- és ércpecséteivel, a királyi címer megjelenésére a hátlapon összehasonlításai folyamán nem talál magyarázatot; mindamellett francia hatást igyekszik kimutatni azon az alapon, hogy «címerábra a pecséten e korban a francia királyok ellenőrző pecsétjein fordul elő» (liliom).*
I. m. 22.
Tekintettel azonban éppen az Imre alatt keletkező kapcsolatra, szemügyre kell vennünk a spanyol gyakorlatot, melyet eddig figyelmen kívül hagytak.
Spanyolországban már a XII. század elején használnak kettős viaszpecsétet. Először VII. Alfonz Kasztília és Leon királya (1126–1157) alatt tűnik fel.* Halála után az ország ketté oszlik. Leonban II. Ferdinánd (1157–1188) pecsétjének hátlapján Leon jelvénye, az oroszlán,* IX. Alfonz (1188–1230) viaszpecsétjének mellső lapján a lovastípus, hátlapján az oroszlán szerepel. Ugyanezt ábrázolják – s ez rendkívül fontos – utóbbi ólombullái is.*
M. F.Mourillo: Apuntes de Sigillografia Espańola. Madrid, 1895. 36. A spanyol pecséttan még meglehetősen gyermekkorát éli. Mourillo munkájára azonban, mely eléggé vázlatos ugyan, bátran támaszkodhatunk, mert A. Eitel, ki maga is dolgozott a madridi levéltárban, munkájában (Ueber Blei- und Goldbullen im Mittelalter. Freiburg, 1912.) többször idézi.
Mourillo i. m. 39.
U. o. 39.
Kasztiliában VIII. Alfonz (1158–1214) viaszpecsétjének és ólombullájának mellső lapján a lovastípus, hátlapján Kasztília jelvénye, a háromtornyú vár szerepel.* Aragóniában IV. Ramon Berenguer (1131–1162) kettős viaszpecsétje mindkét oldalának ábrája a lovastípus. II. Péter (1196–1213), Imre kortársa és sógora viasz- és ólompecséteket használ. Nagy viaszpecsétjének mellső lapján a király trónon ülő képe, hátlapján lovas alak, pajzsán Aragónia cölöpös címere, kisebb viaszpecsétjének és ólombullájának mellső lapján a király trónon ülő képe, hátlapjukon pedig Aragónia említett négycölöpös címere látható.*
U. o. 40.
U. o. 53.
Spanyolországban tehát szintén használnak már a XII. században kettős pecséteket, melyeknek hátlapján címerábrázolás van. Különösen jelentős, hogy az ólombullák hátlapján találunk címerábrázolást, ami tudtunkkal az egyetlen példa a korai európai gyakorlatban. A spanyol bullákkal körülbelül egyidőben jelenik meg Imre bullájának hátlapján is a címerábrázolás, szintúgy az általános európai gyakorlattól eltérően.
És itt ki kell emelnem, hogy feltétlenül számolnunk kell az aragón, illetve spanyol gyakorlatnak az európai pecsétgyakorlatra való hátásával, ami ezideig eléggé mellőzött kérdése az európai pecsétirodalomnak. A jelek szerint az aragón, illetve spanyol sphragistica hatása mindenesetre sokkal nagyobb súllyal jöhet számításba, mint eddig gondolták. Erre csupán egy példával kívánunk rámutatni. Franciaországban I. Henrik (1031–1060) óta uralkodik a tróntípus, melyen az uralkodó – mint a német pecséteken – kifelé, a testtől el, tartja baljában a liliomos hegyű kormánypálcát. (Jobbjában egyszerű liliomvirágot tart.) VII. Lajos francia király (1137–1180) azután befelé fordítja s térdére támasztja a balkezet.* Ez megmarad a XIV. század elejéig.* Ugyanekkor azt látjuk, hogy VII. Alfonz (1126–1157) tróntípusa* teljesen azonos ábrázolást mutat VII. Lajos tróntípusával (csak a kifelé tartott jobbkézben lévő tárgy nem vehető ki a pecsét kopása 30miatt). Természetesen a kivitelben vannak eltérések, éppúgy, mint Imre és a szintén francia mintát követő Henrik angol ifj. király viaszpecsétjei között is. Ez az egy példa is elegendő, hogy a két pecsét azonos ábrázolásmódja alapján feltételezzük a spanyol gyakorlat hatását a francia pecsétábrázolásra.*
De Wailly: Éléments de paléographie. Paris, 1838. II. 341. 2. á. VII. Lajos pecsétje 1137-ből.
Bartoniek i. m, 14.
Közli Escudeyo de la Peńa: Revista de Archivos, Bibliotecas y Museos. Tom. V. 25.
Feltevésem – Kumorovitz Bernát dr. szíves közlésén kívül – azon alapul, hogy VII. Alfonz, aki a jelek szerint csak ezt az egy pecsétet használta, 10 évvel előbb lép trónra, mint VII. Lajos, továbbá VII. Alfonz leánya VII. Lajos felesége volt.
Van Imre bullájának egy sajátsága, mely elütővé teszi elődei és az általános európai gyakorlat pecsétábrázolásaitól. A trónon ülő király ugyanis a baljában tartott keresztes országalmát melle előtt tartja. Bartoniek Emma* az európai gyakorlatból Imre bullájának eme sajátságát megmagyarázni nem tudja. A német és francia gyakorlatból ezt csakugyan nem lehet kimutatni. Tehát vagy speciális magyar vonásnak kell tekintenünk, vagy esetleges spanyol hatásnak. A spanyol gyakorlatban ugyanis a XIII. század második felében X. Alfonz (1252–1284) és IV. Sancho (1284–1295), Kasztília és Leon királyainak pecsétjein a király kéztartása megegyezik az Imre bulláján láthatóval. Hogy X. Alfonz előtt ez az ábrázolásmód használatos-e Kasztíliában vagy Aragóniában, erre vonatkozólag csak általános utalást találtunk. J. E. de la Peńa ugyanis azt írja,* hogy «ez – t. i. a kéztartás – sajátsága a XIII. században a kasztíliai és aragón pecséteknek». II. Pedrónak, Imre sógorának bulláján még nem látjuk.
I. m. 22.
Sellos reales y ecclesiasticos c. tanulmányának bevezetésében (Museo Espańol de Antigüedades. Tom. II. Madrid, 1873. 529. sk. ll.) általános áttekintést ad a spanyol pecsétek ábrázolási módjáról. Fentebb említett kijelentése általános, közelebbi korhatár megjelölése nélkül. Tanulmányában speciálisan IV. Sancho korának pecsétjeivel foglalkozik. (A 3. kép tőle való.)
Mindenesetre kétségtelen és jellemző s az európai gyakorlattól elütő jelenség, amiben Imre bullája és a spanyol pecsétek és bullák megegyeznek, hogy a hátlapon címerábrázolás van, mégpedig Spanyolországban már jóval Imre előtt. A közeli rokonságból joggal lehet tehát következtetnünk, hogy Imre bullájának hátlapján a címerábrázolás spanyol hatásra jelent meg, melyre közeli alkalmat és példát sógorának; II. Pedrónak a bullája nyujtott.
Közbevetőleg említjük, hogy nem lehet teljesen elzárkózni az elől sem, hogy a kettős pecsét használatát esetleg már Imre király hozta be. Egy 1200 körül kelt mandátumán (MODL. 38.) kettős pecsét darabkája függ, de úgy, hogy az oklevélről könnyű szerrel levehető, mintha más oklevélről szedték volna le s fűzték volna erre a (különben kifogástalan) oklevélre.* Ez ugyan bizonytalan nyom, de ha bebizonyítható lenne a kettős pecsét bevezetése Imre alatt, ez is csak a spanyol gyakorlat hatása mellett szólna.
Szentpétery: Oklevéltan. 70., 1. jegyzet.

3. kép.
IV. Sancho pecsétjének előlapja.
Ha tehát Imre a spanyol gyakorlatot követve alkalmazta bulláján címerét, minthogy továbbá a jelek szerint Imre volt az, aki a családi címert felvette, önként következik az a lehetőség, hogy a címert is spanyol mintára vette fel. Ezért meg kell vizsgálnunk, vajjon a címer és a címer elemei a spanyol gyakorlatban megvannak-e, ami végleg eldönti azt a kérdést is, hogy Béla, vagy Imre vette-e fel az Árpádok címerét.

4. kép.
1158. Rueda II. Ferdinánd és IX. Alfonz okleveleiről.
Kasztília és Leon királyai okleveleiken a pápai kancellária utánzásaképpen a pápai privilégiumok rotáit használják, melyek ábrája: két koncentrikus körből képezett gyűrű, a pápa jelmondatával; 31a belső kört egy kereszt négy részre osztja, melyekben a pápa nevének betűi állanak.* Leon királyainak kancelláriájában II. Ferdinánd alatt* aztán a királyság jelvényét, az oroszlánt rajzolják a kör belsejébe, a két kör közé pedig a signum, vagy sigillum szó kerül a király nevével és a «Rex Hispaniae» kitétellel. Számos esetben a gyűrűk elmaradnak és csak az oroszlánt rajzolják az oklevelek aljára. Az oroszlánok mindig lépő helyzetben, előre, és ritkán szembefordított fejjel, hátuk fölé emelt farokkal ábrázoltatnak (mint Imre és II. András pecsétjein). Ez az úgynevezett rueda vagy signo rodado annyira általános volt, hogy a pecsét használatát háttérbe szorította és csak IX. Alfonz alatt (1188–1230) emelkedett újra jelentőségre a pecsét. Ezt az oroszlánt vésette pecsétjeire II. Ferdinánd (1157–1188) és utódjai is.*
Giry: Manuel de Diplomatique. Paris, 1894. II. 800. sk. ll.
A. Eitel: Rota und Rueda. Archiv für Urkundenforschung. V. 299–332.
Eitel i. m. 317.

5. kép.
1186.
Egyáltalán nem kell fantázia hozzá, hogy Imre és különösen II. András pecsétjeinek oroszlánjai és Leon királyságának oroszlánjai közt alakra, állásra és testtartásra hasonlóságot találjunk (4–6. kép). Ilyenre, mint fentebb említettük, a számba jöhető többi országok heraldikájában nem akadtunk.*
Eitel számos ábrát közöl, az ábrákat tőle vettem át. L. még A. Millares Carlo: Paleografia espańola. Barcelona-Buenos Aires, 1929. II. 27. t.

6. kép.
1191.
És itt fel kell említenünk két érvet, melyet az oroszlánnak, mint az Árpádok ősi címerének védői felhoznak. Az egyik Thüringia címerére támaszkodik, melyben vörössel és ezüsttel vágott ágaskodó oroszlán van. Itt azoknak a véleményét 32kell elfogadnunk, kiknek élén Hohenlohe-Waldenburg herceg áll, hogy t. i. Thüringia címerébe a pólyák kerültek Szent Erzsébet útján az Árpádok címeréből, és nem az oroszlán.*
Nyáry: i. m. 44–45. lap jegyzet és Fejérpataky i. m. 347.
A másik érv első pillanatra nyomósabbnak látszik, valójában azonban a köztudatba is átment hibás beállításon alapul. A királyi jogarra hivatkoznak, melynek kristálygömbjébe három oldalon állatok vannak bevésve. Ipolyi és Czobor Béla, a koronázási jelvényekkel foglalkozva, az állatokat oroszlánoknak mondják.* Bárczay az oroszlánokat az Árpádok ősi címerállatjával azonosítja.*
Ipolyi Arnold: A magyar szent korona és a koronázási jelvények. Budapest, 1886. és Czobor Béla: A magyar koronázási jelvények. Bp., 1896.
I. m. 378–79.
A kérdés tárgyalása túlságosan hosszadalmas lenne, ha művészettörténeti fejtegetésekbe bocsátkoznánk; csak röviden vázoljuk azokat a mozzanatokat, melyek azt feltétlen bizonyossággal eldöntik.*
Alföldi András dr. egyetemi tanár és Mihalik Sándor dr. múzeumőr urak voltak szívesek útmutatásokat adni ez irányban.
Azt már Ipolyi is helyesen megállapította, hogy a kristálygömb vésetét korábbi időre kell tennünk, mint a kristály foglalatának és a jogar nyelének keletkezését. Ez utóbbiaknak korát a XI–XII., esetleg a XIII. századra kell tennünk, a kristálygömb vésését pedig Ipolyi szerint a X. századra. Azonban valószínűbb, hogy utóbbi két-három századdal korábbi, mert összehasonlítás alapján egyiptomi eredetre, de nem ősegyiptomi, hanem a bizánci és mohamedán művészet találkozásának korára mutat. Hasonló kristályokat találunk keleten. Európában is őríznek belőlük többet, így pl. a bambergi székesegyház kincstárában, valamint Berlinben is őriznek a jogar kristályához hasonló alakú és vésetű kristálygömböket a X. századból,* melyek feltétlenül egyiptomi eredetűek. E kristálygömböknek, valamint az e csoportba tartozó kristályedényeknek* gyakran használt figurája az egyiptomi művészetből jól ismert madáralak. Ezekből számos darab maradt fenn. A jogar kristálygömbjének figurái erős hasonlóságot mutatnak e madáralakokhoz. Mivel pedig a kristály vésete kezdetlegesebb, mint pl. a bambergi kristályé, ezért kell a koronázási jogar kristálygömbjének vésetét a X. századnál korábbi időpontra tennünk.
F. Sarre-F. Martin: Meisterwerke Muhammedanischer Kunst. München. II. Band. 164. t. Kat. Nr. 2090, 2091.
Ernst Kühnel: Islamische Kleinkunst. Berlin, 1925.
Ipolyi és Czobor tévesen nézték oroszlánoknak ezeket az állatalakokat. Hibás a Bárczaynál közölt rajz is.* Ez oroszlánnak mutatja a kristály vésetét, holott a jogar állatalakjai – mint kimutattuk – madáralakok.
I. m. 697. ábra.
Minthogy tehát a rendelkezésünkre álló másolatok alapján* el kell vetnünk azt a felfogást, hogy a jogár kristálygömbjén oroszlánok vannak, továbbá kétségtelen, hogy a kristálygömb egyiptomi eredetű, ezek alapján ki kell mondanunk, hogy a kristály és vésete a magyarsággal, illetve az Árpádokkal nem hozható összefüggésbe, éppúgy az állatalakoknak sincsen semminemű vonatkozásuk az Árpádok címerével. Különben sincs adatunk arra, hogy az Árpádok Béla, illetve Imre előtt címert használtak volna. Hogy a kristályt mikor foglalták aranylemezekbe, mikor került a koronázási jelvények közé, pontosan meghatározni nem lehet. Valószínű, hogy a foglalat is keleti, bizánci eredetű, ámbár a nyél filigrán díszítése alapján az sem lehetetlen, hogy nyugati közvetítéssel került hozzánk. Mindenesetre ezt a hibás érvet is egyszersmindenkorra el kell vetnünk.
A királyi jogar fényképmásolatai az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum Könyvtárában.
A címer másik alkatrésze: a vágások. Aragónia királyai Imre sógorától, II. Pétertől kezdve a vágásokkal rokon cölöpös pajzsot már pecséteiken is használják. Spanyolországban a XII. század folyamán a lovagi élet már virágzik, amit elősegít a mórokkal való állandó harc. Leon, Kasztília és Aragónia között szoros a viszony és a rokoni összeköttetés.* (L. az alábbi családfákat.)
L. A. Schmidt: Geschichte Aragonien's im Mittelalter. Leipzig. 1828 és Bigelow Merriman: The rise of the spanich Empire. New-York. 1918. I. megfelelő fejezetei.
A spanyol heraldika tanusága szerint a XII–XIII. században a hasított, vágott, állatalakokat ábrázoló címerek már nem tartoznak a ritkaságok közé.*
Castańeda y Alcover: Manuel de heraldica. Madrid, 1933. passim.
33Leon és Kasztília
VII. Alfonz 1126–1157; Kasztília; Leon; III. Sancho 1157–1158; Sancia v. Sancha.- II. Alfonz aragóniai király; II. Ferdinánd 1157–1188; Constance – VII. Lajos francia király; VIII. Alfonz 1158–1214; I. Henrik 1214–1217; Berengária; IX. Alfonz 1188–1230; III. Ferdinánd Kasztília 1217–1252 Leon 1230
II. Alfonz 1162–1196 – kasztíliai Sancha; Aragónia; Provence; II. Péter 1196–1213; Konstancia – Imre magyar király; II. Alfonz 1196–1209
Aragónia
Mindezek alapján – elfogadva Csoma állítását is, aki határozottan kétségbe vonta, hogy az oroszlán az Árpádok nemzetségi címere lett volna* – úgy látjuk, hogy Imre volt az, aki a családi címert felvette. E címer elemeiben, szerkesztésében spanyol mintákat követ, hihetőleg spanyol ember szerkesztette, aki valószínűleg Konstancia kíséretében jött be az országba.
Száz. 1914. 776.
Ez a címer András utódai alatt eltűnik, és mikor újra megjelenik, már csak a vágások vannak meg. IV. Bélától kezdve az Árpádok pecsétjeinek hátlapján a kettős kereszt szerepel. I. Károly második kettős pecsétjén azonban már újra előtűnik a vágásos címer és ettől kezdve a királyi pecséteken, érmeken és egyebütt, ahol az ország címerét akarták alkalmazni, a kettős keresztes s a vágásos címert részint felváltva, részint egy pajzsban egyesítve használják.*
Döry i. m. 21.
Az oroszlánok számának ingadozása, alkalmazása pedig annak a feltevésnek ad igazat, mely szerint az oroszlánok Imre címerében csak arra szolgálnak, hogy a címert előkelőbbé tegyék, mondhatni díszítések, melyekkel a címerszerkesztő a vágottpajzs egyhangúságát akarta enyhíteni. Mert elképzelhető-e, hogy ha az oroszlán csakugyan az Árpádok családi címere, – mint egyesek bizonyítani akarták – akkor ilyen jelentéktelen szerepet játsszék a címerben? Mert később, mikor az Árpádokkal való rokonságukat akarják hangsúlyozni például az Anjouk, akkor sohasem az oroszlánnal egyesítik saját címerüket, hanem mindig a vágásokkal. Kétségtelen, hogy az oroszlán csak másodrendű szerepet játszott és az Árpádok címere nem lehetett.
DONÁSZY FERENC.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT