András.
András.
Az oklevelek első ízben 1295-ben említik, mikor a békási földet illetőleg a lucsei udvarnokok, Tamás és Jánossal, a Péter fiaival meg Lotárd fia Tamással egyezkedtek.* 1300-ban jó szolgálataiért, s mivel érettök vérét is ontotta, Lipót fia Lőrinc és Kumpurd hasonnevű fia a lipoldi szántóföldeikből 20 holdat ajándékoznak neki az ezekhez tartozó rétekkel, nádasokkal és a Szőlőtó (Zeuleutou) nevű vízzel.* 1302-ben ugyancsak jó szolgálataiért Bartal és társai 5 hold földdel ajándékozzák meg,* nehány hóval utóbb pedig mint fogott bíró működik.* A következő évben tanu a szolgagyőri birtok terjedelmére vonatkozólag.* Ugyanez időtájt a pozsonyi káptalannal átiratja Rinekkerius pozsonyi alispán bizonyságlevelét, mely igazolja, hogy az atyafiai s közte, valamint a szilaslucseiek közötti birtokperben a birtok neki és rokonainak ítéltetett meg s hogy annak határai is megjárattak.*
W. V. 132–133. és 144–145. 11. ered. pozsonyi kápt. hit. h. lt. C. 14, f. 2, nr. 23.
U. i. 251. 1. ered. pozsonyi kápt. hit. h. lt. C. 14, f. 11, nr. 5.
Anj. O. I. 24–25. lt, ered. pozsonyi kápt. hit. h. lt. C. 14, f. 11. nr 7.
Knauz II. 512–513. 11. ered. pozsonyi kápt. hit. h. lt. C. 33, f. 1, nr. 1 és a második eset: Anj. O. I. 32–33. 11. ered. pozsonyi kápt. hit. h. lt. C. 14, f. 17, nr. 4.
Knauz: Okmány Kalászok, M. Tört. T. XX., 245 1., ered. Kondé ltár, a szóban levő Szolgagyőr, Nagyudvarnok és Csukárabony között feküdt (1. Földes Gy. id. műve 15. lapját).
C. D. VIII. k. 1 r. 149–151.11., ered. Kondé ltár.
Ez időtől fogva kb. négy évig nem találkozunk vele, mígnem 1307-ben Vörös Ábrahám alispán békei (Beke) birtoka határai megjárásánál, mint szomszédos birtokos jelentkezik.* A következő, 1308-iki évben fogott bíró.* Ezen időponton túl már csak egyszer találkozunk vele, 1318-ban, ugyancsak fogott bírói minőségben.* Ezzel a szereplésével Csögöd fia András el is tűnik, úgy hogy feltehetjük, miszerint 1320 körül elhalt.
Knauz II. 576. ered. pozsonyi kápt. hit. h. lt. C. 9, f. P., nr. 2., Béke felső-csallóközi kis község Kis- és Nagylucstól meg Egyhátgellétól É.-Ny.-ra.
Anj. O. I. 153, ered. pozsonyi kápt. hit. h. ltár C, 14, f. 22, nr. 16.
H. Oklt. VII. 378, 379, ered. pozsonyi kápt. hit. h. ltár C, 14, f. 10, nr. 41 és 42.
Az előbbiekben röviden vázolt élettörténetéből jó okkal következtethetünk arra, hogy tevékeny, szerző embernek kellett lennie, aki a környéken nagy tekintélynek örvendett.
Két fia maradt, István a felbári birtoka után Felbári és Péter, akit Lucsei (de Luche) néven is említenek az oklevelek. Ezek 1322-ben jún. hó 22-én, Bekud fia Balázszsal és Illés fia Miklóssal, Detre pozsonyvármegyei alispántól megszerzik Almod fia Jakab és ez utóbbi fia Péter Kisfölde (Kyuzfeoldi) nevű 23 holdas birtokát és még más 9 hold földet azok minden tartozékával, amelyek nevezett alispánra szállottak, miután Almod fia Jakab, fiával együtt mint hamisító megbélyegeztetett és Csallóközből számkivettetett.*
Dedek 17–18. 11. az 1322 júl. 19-iki átírásból, melynek eredetije pozsonyi kápt. hit. h. ltára C. 9, f. k., nr. 1.; a C. D. kétszer is közölte, mindkét esetben helytelen évszámmal (1301 és 1222) 1. a VIII/1. 83–85. és III/1. 364–367. 11. A helyes évszámra vonatkozólag 1. Wertner megjegyzését a Tört. T. IX. k. 384, s köv. lapján. Detre ítéletlevele a helytelen 1222-iki kelettel megvan a M. Nemz. Múz. törzsanyagában 1900–62. j. al.; a helyes évszámmal pedig u. i. az 1439 febr. 22-iki átírásban is.
A következő évben a szilas- és töbörlucsei udvarnokoknak a Lakszeg (Lakzyg) földrészért való egyezkedésénél ugyancsak ők jelennek meg a töbörlucseiakért.* Az erre vonatkozó egyességlevelet három évvel később azonban csak az utóbb említett Péter iratja át a pozsonyi káptalannal.* Ezután már csak egyszer találkozunk velök együttesen mint cselekvő egyénekkel: az általuk és Lőrinc fia Sebestyén által megölt Husvét fia Budo vérdíja ügyében 1327-ben.*
Tört. T. XI. 144–145. 11. Ezt az 1323. évi nov. 1-én kelt oklevelet Wertner az idézett helyen a pozsonyi káptalan 1326. évi aug. 15-én kelt átírásából közli. Ennek eredetije: pozsonyi kápt. hit. h. ltára C. 9, f. 4, nr. 2 jelz. alatt. Újabban közölte Dedek 80–81. 11. Egyébként a szóbanforgó oklevelet 1357 nov. 14-én Csenkezfalvi Iván (Jován) fia Tamás részére a pozsonyi káptalan átírja, ered. ezen kápt. hit. h. ltára C. 14, f. 13, nr. 4 jelz. alatt.
Dedek 80–81. 11. ered. pozsonyi kápt. hit. h. ltár C. 9, f. 4, nr. 2, 1. a Tört. T. XI. 145. lapján lévő jegyzetet is.
Knauz M. Tört. T. XX. 250–251. és újabban Wertner Tört. T. XI. 305. lt
Okleveleink Istvánnak csak egy fiát említik: Felbári Miklóst, aki a már röviden említett 81376. évi egyességnél szerepel.* Ekkor másodunoka testvérével Péter fia Ponya Péterrel és atyja testvére Lucsei Péternek fiaival, az ő unokatestvéreivel, Domokos és Jánossal a lucsei birtokon akként egyezett meg, hogy azt három részre osztják úgy, hogy abból két rész Domokost, Jánost és Miklóst, a harmadik rész pedig Pónya Pétert illesse. Ebbe az egyességbe egyéb birtokaikat is befoglalták kivéve a Kisfölde és Békás nevű birtokrészeket, amelyekről Pónya Péter elismerte, hogy azok csak Domokost, Jánost és Miklóst illetik.* Ez alkalommal még az iránt is megállapodtak, hogy az idegenek kezén lévő birtokokat közös költségen szerzik vissza. Mivel továbbá Domokos azt a nemesi portát, amelyben most élnek, a saját költségén szerezte meg, kárpótlásul az osztályra került s még visszaszerzendő birtokok egy harmadrészét neki zálogba adják 40 márka denárért.*
Az 1376 júl, 15-én a pozsonyi káptalan előtt kötött egyességlevél a csal. ltárban ugyanazon káptalan 1438 május 26-iki átírásában.
Melyeket t. i. mint fenntebb láttuk Miklós, Domokos és János atyjai szereztek Detre alispántól Almod fia Jakab birtokából.
Az 1376. évi egyességlevél szerint.
Három év mulva – 1379-ben – unokatestvéreivel János deákkal és Domokossal arra kéri I. Lajos királyt, hogy iktattassa be őket az őket illető töbörlucsei, kisföldi, barcseli (Barchel) és békási birtokokba. Az erre vonatkozó okmányaik felmutatásával meggyőzvén a királyt kérelmök jogosságáról, az a szóban lévő birtokokat nekik visszaadandóknak ítélte s egyben utasította a pozsonyi káptalant, hogy kiküldvén emberét az általa külön erre a célra kijelölt Bősi Lotárddal, őket iktassák be. Azonban egyidejűleg meghagyta a káptalannak még azt is, hogy amennyiben a szilas- és honalucsei, a két regencsei, látráni, köbölkuti és egyedházai* népei és udvarnokai ennek a beiktatásnak ellentmondanának azon okból, hogy nekik ezekre a birtokokra szükségük van, úgy arra az esetre, ha említett népei a János deák, Domokos és Miklós felsorolt birtokaira a bári birtokkal járó szolgáltatásokat átvállalnák, a nevezetteket a nekik cserekép adandó bári birtokba, népeit és udvarnokait pedig ezek lucsei és egyéb birtokaiba iktassák be.
Regence a középkor végén Beketfa egyik dülője, Beketfa Nagy-Lucstól É-ra, a többi telep helye határozottan meg nem állapítható.
Ha pedig népei és udvarnokai a bári birtokot terhelő szolgálmányokat a lucsei és a többi fenntebb megjelölt birtokokra nem vállalnák át, úgy tekintet nélkül népei és udvarnokai ellentmondására iktassák be kérelmezőket az őket jogosan megillető lucsei és egyéb fentebb felsorolt birtokokba. Mivel pedig a király népei és udvarnokai a bári birtokot terhelő szolgálmányokat a lucsei és a többi említett birtokokra átvállalták, a káptalan őket 1380. évi január hó 3-án ezen utóbbi birtokokba, a kérelmezőket pedig másnap a bári birtokba ellentmondás nélkül beiktatta.* A következő évben aug. hó 6-án egyrészről Bári János deák, másrészről pedig ennek testvére Domokos, ezen Miklós továbbá Ponya Péter és Jakab fia Iván között a bári birtok, vagy pedig az annak megszerzése körüli költségek dolgában valamely egyenetlenség merült fel, melyet fogott bírák közreműködésével akként intéztek el, hogy a fölsoroltak Bári János deáknak a bári birtok megszerzése és nemességük kikutatása körül felmerült fáradozása és költségei fejében a bári birtokon egy népes telket 40 hold földdel és 15 kaszás réttel engednek át, feljogosítván őt arra is, hogy az átengedett birtokot, ha azt megtartani vagy az utódoknak hagyományozni nem akarná, kegyes alapítványul vagy tetszése szerinti világi személyeknek hagyományozhassa.*
I. Lajos király 1380 máj. 3-án kelt privilegialisa az 1379 dec. 11-én Nagyszombatban kelt beiktató parancs átírásával, valamint a pozsonyi káptalan 1380 jan. 6-án kelt beiktató jelentésével M. Nemz. Múz. br. Jeszenák-csal. ltár.
Pozsonyi káptalan magán ltára C. C. f. 10, nr. 109. régi, valószinűleg Knauz-féle másolatból Dedek útján.
Mint mindjárt látni fogjuk Miklós és atyafiai nem soká élvezhették a bári birtokot nyugalomban, mivel Bári Mihály fia Miklós panaszt tesz ellenök, hogy a bári birtokot hatalmasul elfoglalva azt maguk között az ő kizárásával felosztották. Az országbíró ezen perben, melyben az alperesek: Felbári István fia Miklós, ennek fia István valamint Péter fia Ponya Péter, I. Lajos király fenntebb említett privilegialisával védték jogcímöket, felperes jogát megállapítja, minthogy felperes az 1297-ben megnemesített Sámuel unokája és így Csögöd fia András fratreseihez tartozik.* 9Egyúttal elrendelte, hogy a bári birtok a felperes és alperesek között három részre osztassék olykép, hogy abból egy-egy rész illesse a felperest, Pónya Pétert, István fia Miklóst és ennek fiát Istvánt, miután a többi megnemesített leszármazói – felperes állítása szerint – utódok nélkül haltak el.* Felbári Miklóssal ezután már csak egyszer találkozunk és pedig 1407-ben a pozsonyi káptalan bári birtoka határának megjárásánál, mely alkalommal ott másokkal együtt jelen van.* Fia:
Kaplai János orsz. bíró 1394. évi nov. 8-án kelt téletlevelének XVII. századi rossz másolata M. Nemz. Múz., br. Jeszenák-család ltára.
L. a 1 alattit.
Pozsonyi káptalan magán ltára, C. C. f. 10, nr. 112, másolata M. Tud. Akad. ktár, Knauz hagyat. XV. sz. okm. másol. jele 46–48.
István, kiről a most említett alperességen kívül mitsem tudunk. Fia:
Egyed (Egidius). Mint utóbb látni fogjuk Pető fia (Bittó) András fiaival és más atyafiaival 1439-ben a bári birtokra vonatkozólag megállapodásokat létesít* és még ugyanebben az esztendőben atyafiaival a fel- vagy máskép nagybári birtokra adományt kap Albert királytól,* 1447-ben a már ismert Bári Synka (helyesen Sanka) – Rozgonyi ügyben mint felbujtó és más esetben mint jelölt országtanácsi ember,* utóbbi minősége után alig két hóval pedig mint szomszédos birtokos szerepel.*
A pozsonyi kápt. 1439. évi ápr. hó 24-én kelt kiadványa a csal. ltárban.
Albert király 1439. évi jún. hó 9-én Budán kelt patense a csal. ltárban.
Pozsonyi kápt. hit. h. ltára C. 28, f. 4, nr. 27; kivonatosan közölve: Knauz az orsz. tanács stb. tört 1447–1452. c. műve 143–144. 11. és u. i. 21–26. 11.
Pozsonyi kápt. magán ltára C. C, f. 3, nr. 30, közölve Knauz id. műve 134–136. 11.
Nehány- évvel később, 1453-ban alperes a pozsonyi káptalannak Szentgyörgyi gróf és társai elleni perében.* Ezután vele már nem találkozunk, így valószinűnek tarthatjuk, hogy ez időtájt elhalt. Fia:
U. itt C. C, f. 10, n.r. 115.
István. Életéről a hozzáférhető oklevelekben adatokat találnunk nem sikerült. Csak azt tudjuk róla, hogy 1505-ben már néhai és Bessenyei Lászlóné, Ponya Katalin a tőle örökölt egy nemesi és három népes jobbágytelekből álló felsőbári részbirtokot atyai részbirtokával együtt 600 magyar arany frton Sankfalvi Miklós pozsonyi prépostnak és Kereki Aczél Istvánnak adta el.*
M. Nemz. Múz. törzsany., a pozsonyi kápt. 1505 május 5-én kelt kiadványa ezen kápt. hit. h. ltárának r. sz. jkve 92. lapjáról.
Sorra vevén most már Csögöd fia András második fiát:
Pétert, röviden utalunk a testvére István életénél más felsorolt adatokra. Ezen felül csak egyszer találkozunk vele és pedig 1329 május 8-án, amikor mint a Somorján tartott megyei közgyűlésen résztvevőt említi egy oklevél.* Két fia volt: Domokos és János deák,* kikkel fenntebb, a bári birtok 1376-iki osztályánál találkoztunk. János deák 1378-ban jelölt kir. ember, 1380-ban mint láttuk a korábbi birtokaikért cserébe kapott bári birtokba iktattatott be a testvérével Domokossal és Felbári István fia: Miklós unokatestvérével együtt.* A következő évben testvérével és más rokonaival kötött, fenntebb már említett egyességből kifolyólag a szóban forgó bári birtokrészt annak minden tartozékával végrendeletileg a pozsonyi káptalanra hagyományozta, mely ezen birtokba még 1382. évi márc. hó 21-én ellentmondás nélkül beiktattatott.* Mivel az 1381. évi egyezkedés aug. hó 6-án történt, kétségtelen, hogy János deák 1381 aug. hó 6-ika után, de mindenesetre még 1382. évi márc. hó 21-ike előtt halt meg.
M. Nemz. Múz. törzsanyag, 1329. V. 8. jelz. alatt.
Pozsonyi kápt. magán ltára C. C, f. 4, nr. 117; hogy ők (Nagy)bári Péter fiai voltak, világosan kitűnik az 1452 febr. 22-iki nádori intő s perbeidéző parancsból, ennek eredetije: pozsonyi kápt. hit. h. ltára C. 28, f. 4, nr. 49, másolata (fénykép) a csal. ltárban.
I. Lajos kir. 1380 máj. 3-iki privilegialisa, M. Nemz. Múz., br. Jeszenák-csal. ltár.
Pozsonyi kápt. magán ltára C. C. f. 10, nr. 110.
János deák testvére:
Domokos első ízben 1364-ben szerepel, amikor Jakus pozsonyi bíró ügyvédje.* A már korábban részletezett 1376., 1380. és 1381. évi ügyleteknél mint láttuk, ő is érdekelt birtokos. A legutóbb említett esztendőben még mint kijelölt királyi embert is említve találjuk.* Ettől fogva felőle adatunk nincs. Utóbb részletezendő eseményekből 10arra következtethetünk, hogy két fiának kellett lennie: Pálnak, kit az oklevelek mint Nadasdit vagy Rohoit említenek és Rohoi Pető (Pethew). Ezekről egyebet nem tudunk mint azt, hogy Pálnak három, Petőnek meg egy fia volt. 1. Pál fiai:
M. Nemz. Múz. törzsanyag, Gyurikovich gyüjt. 1917/24. j. alatt; közölte C. D. X/7. 227–230. 11.
U. itt, az oklevél kelt 1381 jún. 22-én.
a) László mester. Ezt Kisnek nevezték («dictus parvus»). Unokatestvérével Pető fia Andrással 1388 körül Zsigmond királytól adományul kapja a pozsonyvármegyei, a Palaszó (Palazow) nevű vízfolyás mellett fekvő királyfalvi* birtokot, melybe a király Semptén 1388. évi május hó 24-én kelt parancsára máj. hó 29-én ellentmondás nélkül be is iktattatott.* Az 1392-iki esztendőben Zsigmond király Váradon aug. hó 21-én kelt patensével testvéreivel Mátyással (így Máté helyett) és Sebestyénnel a törökök elleni hadjáratban Rácországban hűséggel teljesített buzgó szolgálataiért a pozsonyvármegyei Szarva nevű tárnoki (tavernicalis) birtokkal és ennek tartozékaival adományozza meg.* 1393-ban jelölt királyi ember Stibor vajdának Zylad, Bogdanch, Podhaychan, Selpe, Colchan, Nempti birtokokba leendő beiktatásához.* Az erre vonatkozó királyi parancs Semptén szept. hó 10-én kelt s már pár napra rá, október hó 7-én őt a király Budán kelt kiváltságlevelével Máté és Sebestyén testvéreivel együtt a királyfalvi, szarvai és az ezekhez tartozó egyéb birtokaikra pallosjoggal ruházza fel.* Ez a királyi levél László mesterről mint «strennuus miles»-ről emlékezik meg, ami arra mutat, hogy hivatásos katona volt.*
Újabb időkben is létező kis község a pozsonyi járásban, Pozsonytól É.-K.-re, Szempctől kissé D.-K.-re a Szempc-ről Födémesre vivő út mentén.
O. Lt., D. L. 7397, régebben N. R. A. f. 379, nr. 7, a győri káptalannak a királyhoz 1388 jún. hó 5-én tett jelentéséből.
O. Ltár, D. L. 7805, régebben N. R. A. f. 378, nr. 1. Regestája: Szerb oklt. 33. 1. Szarva újabban Nagyszarva, felső-csallóközi kisközség Kis- és Nagylucstól É.-Ny.-ra, Sárosfától D.-Ny.-ra a Keszölczés felé vivő út mentén.
M. Nemz. Múz. törzsanyag, Zsigmond kir. 1394 máj. 5-én kelt privilegiálisában átírva.
O. Ltár, D. L. 7896 régebben N. R. A. f. 331, nr. 22.
Bár a beiktatásokhoz jelölt kir. emberek rendszerint az azon vidéki ill. a környékbeli nemes birtokosok közöl vétettek, közelebbi adatok hiányában, mégis nyilt kérdésnek kell tartanunk, hogy az a Kis László pozsonyi várnagy, aki Konstadti Smiloval Zsigmond királynak Budán, 1388. évi jún. 25-én kelt parancsa szerint több töbör- és poldaéthei s más, a parancsban felsorolt nemeseket a pozsonyvármegyei Nagybár és Mod (újabban Mad) közötti birtokokba beiktatott, egy személy-e a mi László mesterünkkel? M. Nemz. Múz. törzsanyag, a pozsonyi káptalan 1388. évi júl. 8-án kelt beiktató jelentésének átírása Zsigmond kir. u. ez évi júl. 22-én kelt kiváltságlevelében. Mad alsó-csallóközi kisközség Kis- és Nagylucstól K.-re, Dunaszerdahelytől D.-K.-re a Padányba vivő út mentén.
Ugyanebben az esztendőben a pozsonyvármegyei alispán, Ostransky Miklós őt és a testvéreit, a már említett Sebestyént és Mátét a pozsonyi káptalan körmösdi birtokán bizonyos föld és legelő valamint két malom hatalmasul való elfoglalásától és letartásától, úgyszintén használatától is tilalmazta.* Az erre következő 1394-ik esztendőben unokatestvérét Magyari Pető fia Andrást az engedélyével eladott birtokaiért a bári birtokon szerzett birtokrészek átengedésével kárpótolta.* Amint látszik az 1392-ben adományul kapott szarvai tárnoki birtokba csak később, 1395-ben iktatták be, legalább erre következtethetünk a győri káptalan ez évi május hó 30-án kelt jelentéséből. Közben azonban szerzett, vagy adományul kapott még valamit Szarván, Báron és Magyaron is, miután a beiktató parancs a bári és magyari birtokon kívül a kétszarvai birtokra is vonatkozik, amelyekbe ez év május hó 13., 14. és 15. napjain, minthogy ellentmondó egyáltalában nem jelentkezett, simán be is iktattatott.*
Pozsonyi kápt. magán ltára C. E, f. 11, nr. 278.
Pozsonyi kápt. 1401 jan. 25-iki átírása a csal. levéltárban.
O. ltár. D. L. 8066, régebben N. R. A. f. 380, nr. 22.
László mester és fitestvérei a fennmaradt oklevelek tanusága szerint a királyfalvi birtokukkal szomszédos pozsonyi káptalannal békés szomszédságot tartani nem tudtak. Ennek körmösdi* népeit nyugtalanítva hol itt, hol ott törnek reájok, úgy hogy e miatt a hatóságokkal folytonos dolguk akadt. Mint látszik, a legnagyobb port a fenntebb említett 1392 körüli Körmösdre való betörésük verte fel. Ez alkalommal a káptalani birtokból 50 holdat, káposztás kerteket, marha legelőket foglaltak el hatalmasul és ezeket árokkal körülvéve még akasztófát is állítottak pallosjogukra 11hivatkozva s a foglalt birtokot királyfalvi birtokukhoz csatolták, a körmösdi jobbágyok vetéseit saját jobbágyaik marháival lelegeltették. A káptalan a kártételek és foglalások miatt több panaszt emelt, míg végül is a győri káptalan a királynak 1395-ben kiadott parancsára ugyanez évi dec. hó 28-án a vizsgálatott lefolytatva, a hatalmaskodást és kártételt megállapította.* Mint végződött ez az ügy a királyfalviakra nézve, közelebbi adatok hiányában megmondani nem tudjuk. Annyi azonban bizonyos, hogy a vizsgálat után rövid időre befejezést nem nyert. Az 1399-iki esztendőben, mikor Királyfalva már nem volt a királyfalvi nemesek tulajdonában, a hatóságok még mindig foglalkoztak ez üggyel.*
Királyfalva közelében ettől kissé É.-Ny-ra a szempci út mentén, újabb időben Királyfalvával egyesült.
Pozsonyi kápt. magán ltára C. D., f. 7, nr: 69.
Pozsonyi kápt. magán ltára C. E, f. 11, nr. 279, Pozsony vármegye hatóságának jelentésével az 1396-iki vizsgálatról; Pelsőci Bebek Detre 1399-iki bizonyságlevele arról, hogy Mihály és János pozsonyi kanonokok tiltakoztak a pozsonyi- és mosonyvármegyei gyűlésen. Kis László ezen tette ellen u. o. C. D., f. 7, nr. 68 jelz. alatt; 1. továbbá ugyan ott a C: E, f. 11, nr. 280 és 281 alattiakat is, mígnem a káptalan a birtokot 1421-ben visszakapja, 1. ugyan ott C. D., f. 7, nr. 70 alatt.
László mester 1396 jún. 10-én még életben volt, mivel ekkor őt a király Kétszarva, Bár és Magyar birtokában megerősítette.* Valószinűleg azonban nemsokára elhalt, mivel a király Esztergomban 1397. évi május 9-én kelt levelével László mester magtalan halálával a koronára szállott királyfalvi, nagy- és kisszarvai birtokokat valamint a magyari részbirtokot már Prespolkonnak, a királyi udvar katonájának és általa fitestvérének Györgynek s nőtestvérének Irathnának, Bazini György nejének s ettől származott fiainak: Péter és Lászlónak adományozza,* akik ezen birtokokba a győri káptalan által a pozsonyi káptalannak a körmösdi birtokra vonatkozó jogai érintetlenül hagyása mellett tényleg be is iktattattak.*
O. Ltár, D. L. 8067, régebben N. R. A. f. 324, nr. 33.
O. Ltár, D. L. 8219, régebben N. R. A. f. 358, nr. 1, a pozsonyi kápt. 1399 márc. 7-iki átírásában u. i. D. L. 8220 ill. a régibb N. R. A. f. 325, nr. 3. jelz. al.; tartalmilag átírva pedig u. i. D. L. 12,037, régebben N. R. A. f. 331, 14. jelz. alatt.
O. Ltár, D. L. 8235 ill. a régibb N. R. A. f. 377, nr. 19 jelz. alatt, a beiktató parancs kelt 1397 jún. 24-én Nagyszombatban.
Kis László mester neje, Margit nemes asszony volt, vele csak mint özveggyel találkozunk 1405-ben, mikor május hó 8-án a pozsonyi káptalan előtt Bazini Miklós fia György grófot férjének birtokaiból őt megillető hitbér és jegyajándék kifizetéséről nyugtatja.*
O. Ltár, D. L. 8219, régebben N. R. A. f. 358, nr. 1 jelz. alatt átírva; tartalmi átírása D. L. 12,037 ill. a régibb N. R. A. f. 331, nr. 14 jelz. alatt.
b) Sebestyén. Az előbbiekben említett 1392-iki birtokadmányon, az 1393. évi pallosjoggal való felruházáson s a pozsonyi káptalan körmösdi birtoka ellen 1392 körül elkövetett hatalmaskodáson kívül nem szerepel, feltehetjük tehát, hogy 1394 körül elhalhatott.*
Erre látszik mutatni az is, hogy testvérének, Kis László mesternek beiktatásánál a két Szarva, Bár és Magyar birtokokba 1395. évi május hó folyamán már nem szerepel, 1. erre vonatkozólag O. Ltár, D. L. 8066, régebben N. R. A. f. 380, nr. 22 alattit.
c) Máté. Ez a testvéreit jóval túlélhette.* Részese a testvére, Kis László mester birtok- és pallosjogadományozásának. 1397-ben Zsigmond király tőle és unokatestvérétől Rohói Pető fia Andrástól Budán május hó 3-án kelt parancsával a nekik adományozott királyfalvi birtokot visszavette, hogy azt mint fenntebb láttuk még e hó 9-én Prespolkonnak és érdektársainak adományozhassa. Egyúttal azonban meghagyja a pozsonyi káptalannak, hogy őket az ő megbízásából a Bazini György gróf által keresendő és kijelölendő, a visszavett királyfalvi s egyéb birtokokkal egyenlő értékű és nagyságú, ezekért cserekép adandó birtokba iktassa be.*
Erre következtethetünk a pozsonyi káptalan 1425 január 7-én kelt felvalló leveléből a csal. ltárban.
Pozsonyi káptalan 1397. évi jún. hó 15-én kelt beiktató levele Zsigmond király Budán 1397. évi május 3-án kelt parancsával átírva Rozgonyi Simon 1409. évi ápr. hó 27-én Budán kelt ítéletlevelében a csal. ltárban. Ugyanitt megvan még rossz átírásban I. Lipót király Bécsben kelt 1692 jan. 31-iki privilegialisában is.
Ily birtok felkutatása Bazini György grófnak nem okozhatott valami különös nehézséget, mert a pozsonyi káptalan már ugyanez évi június hó 11-én jelenti a királynak, hogy a Bazini György gróf által talált, a királyfalvi és a többi birtokoknak megfelelő, a pozsonyvármegyei Csallóközben fekvő sárosfalvi és nadasdi birtokokba Mátét és Pető fia Andrást június hó elsején ellentmondás 12nélkül beiktatta.* A két unokatestvér a cserekép kapott birtokkal meglehetett elégedve, mivel még ugyanez évi szeptember hó 7-én a pozsonyi káptalan előtt kijelentik, hogy őket a király a tőlök visszavett királyfalvi és egyéb birtokokért cserébe adott, imént említett királyi birtokokkal kárpótolván, magokat kielégítetteknek tekintik s ez okon a korábbi birtokaik eladományozásához beleegyezésöket adják.*
Zsigmond király vonatkozó oklevelét a pozsonyi káptalan átírásában csak Rozgonyi Simon országbíró 1409. évi ápr. hó 27-én Budán kelt s ezen birtokok elsőjére vonatkozó ítéletleveléből ismerjük, melynek eredetije a családi ltárban őriztetik. Megvan azonban u. i. még Lipót király 1692. évi jan. hó 31-én kelt privilegialisában is többször átírva. Ezek az átírások azonban igen gyarlók, egyebektől eltekintve pl. az átírások egyikének kelete 1390, a «Rohoi» név «Bohay»-ra való ferdítése stb. efféle is zavarólag hatott volna, ha a közel egykorú Rozgonyi Simon-féle ítélet levél és az O. Ltár oklevélanyaga nem nyujtott volna kellő támpontot. Lipót király említett privilegialisának fogalmazata az átírások nélkül megvan az O. Ltárban, magy. kanc. concept. expedit 37 ex Octobri anno 1692 jelz. alatt.
Zsigmond király és a pozsonyi káptalan beiktató levelét egyébként közölte a C. D. X/2 k. 523–525 és ismételten még 529–531. 11. is a Lipót-féle privilegiális rossz átírásában. Sárosfalva legújabb korban is létező kis község Sárosfa néven a pozsonyvármegyei Felső-Csallóközben, Somorjától D.-K.-re, Egyházgellétől Ny.-ra. Nadasd is ugyancsak fennáll még a pozsonyvármegyei Alsó-Csallóközben Csallóköz-Nádasd néven a Somorjabősi út mentén Bőstől É.-Ny.-ra, Felbártól D.-K.-re.
O. Ltár, D. L. 8219, régebben N. R. A. f. 358, nr. 1 jelz. alatti, 1409 ápr. hó 8-án kelt privilegialisban átírva, továbbá u. i. D. L. 8220 ill. N. R. A. f. 325, nr. 3 alatt a győri káptalan átírásában, végül pedig tartalmilag átírva D. L. 12,037 ill. a régibb N. R. A. f. 331, nr. 14 jelz. alatt.
