SÁROSFALYI- ÉS NADASDI BITTÓ- ÉS A VELE VÉRROKON BÁRI BÁRY-CSALÁD.
1SÁROSFALYI- ÉS NADASDI BITTÓ- ÉS A VELE VÉRROKON BÁRI BÁRY-CSALÁD.
A Duna főfolyásából, vagy csallóköziesen szólva az Öreg-Dunából úgy szólván közvétlenül Pozsony alatt egy mellékág, a Kis-Duna (másként a püspöki vagy szemeti Duna-ág), a régi Csalló (Challow, Challowo, Chollow) ered.* Ez a Duna főfolyásával egy nagy szigetséget alkot, amelyet okleveleink a XIII. században is Csallóköz (Cholloukuz, némelykor még comitatus Posoniensis minor) néven említenek. Ezek tanusága szerint azonban ezen szigetség alakulata egyáltalában nem hasonlított a mostanihoz. Míg ugyanis ez napjainkban összefüggő egészet képez és vízben mindinkább szegényebbé válik, kiszárad, sőt előreláthatólag rövid időn belül a Kis-Duna teljes kiszáradása folytán még szigetség jellegét is el fogja veszteni,* addig a régi időkben nem képezett egységes egész területet, mivel területét számos folyóvíz, ér járta át, sőt több helyen még tavak is borították, miből kétségtelennek tarthatjuk, hogy számos apróbb szigetre oszlott* és e mellett különösen a laposabb részeken mocsaras és ingoványos volt.*
Ortvay: Magyarország régi vízrajza. Budapest, 1882. I. 186 1. Itt említjük fel, hogy a leggyakrabban előforduló rövidítések megfejtése a következő:
Anj. O. = Anjoukori Okmánytár.
C. D. Tom. Vol. = Fejér, Codex diplomaticus Hungariae, Tom. Vol.
Eszterh. Oklt. = Az Eszterházy-család s oldalágai leírásához tartozó oklevéltár.
Földes = Guthori Földes Gyula, Felsőcsallóköz árvédekezésének története, Pozsony, 1896.
H. Okmt. = Hazai Okmánytár. I–VII.
H. Oklt. = Hazai Oklevéltár.
Héderv. Oklt. = Radvánszky-Závodszky, A Héderváry-család Oklevéltára.
Knauz = Knauz, Monumenta Ecclesiae Strigoniensis.
Dedek = ugyanennek III. kötete.
Kubinyi = Kubinyi, Magyar történelmi emlékek. I. k. Árpádkori oklevelek.
O. Ltár = Országos Levéltár, mellette: D. L. = Diplomatikai osztály: N. R. A: f. nr. = Neo-regestratarum actarum fasciculus, numerus.
M. Tört. T. = Magyar Történelmi Tár.
Tört. T. = Történelmi Tár.
W. = Wenzel, Codex novus Arpadianus.
Zichy O. = Gr. Zichy-család idősb ágának Okmánytára.
Földes id. műve 20., 21., 25. 11.
Ortvay id. műve, I. 229 1.
Erre mutat az is, hogy a salamoni nemesek egy kisebb, Átalutalja nevű földért 1239-ben perlekednek, amit aligha tesznek, ha jó termőföld bővében vannak, 1. Eszterh. Oklt. 3–5. 11.
A Csallóköznek ezen természeti alakulásában véljük annak okát találhatni, hogy települése még a napjainkban is aránylag gyér a Duna mentén s hogy a legsűrűbb az a szigetség közepén, ott, ahol az alakulat aránylag a legmagasabb s a honnét területe mindkét Duna felé lejt. Ezen alakulattal magyarázhatjuk meg azt is, hogy a Csallóközben nagyobb birtoktestek nem képződhettek, aminek viszont az volt a következménye, hogy nagyobb birtokfoglalás és nagyobb birtokú nemesség nem alakulhatott ki, ha a salamoni nemesektől eltekintünk, kiknek birtoka Salamonvatha* körül terült el, azonban épp fekvésénél fogva – közel a Kis-Dunához – nem nagyon bővelkedhetett jó termőföldekben, mint azt különben a fennmaradt oklevelek is tanusítják. Alig is tehető fel, hogy ilyenekben bővelkedve kisebb terjedelmű jó földekért perlekedtek volna.
Az új és legújabb időkben is meglevő Vajas- és Bélvatta vidékén, Nagylégtől É.-ra.
Így történhetett, hogy Csallóköz túlnyomó része királyi birtok volt és ide telepítették idők jártával a pozsonyi vár jelentőségének emelkedésével 2felszaporodó várnépeket, várjobbágyokat, a terület alkalmasabb, különösen magasabban fekvő részeire, úgy hogy a szigetségnek ezek a részei idővel sűrűn lakottakká lettek.
Az ekként betelepített várjobbágyság előbb-utóbb hadi érdemekért, majd pedig ezen intézmény katonai jellegének csökkenésével azért is, hogy a harcos nemesek száma szaporíttassék,* az országos nemesek sorába emelkedve alapítója lett a pozsonyvármegyei, különösen pedig a csallóközi kis- és középbirtokú nemességnek. Soraikból emelkedtek ki és váltak országos nemesekké a Nyékiek, a kiket 1165-ben III. István a pozsonyi ispán fennhatósága alól kivonván, a szent király szabadjainak kiváltságaival ruházott fel.* 1197-ben Imre király, Sbima fia Zerzovoyt nemesíti meg közölük.* Hasonlókép lesznek országos nemesekké a Magyar várjobbágy nemzetség tagjai 1284-ben, akiknek már 1240-ben 12 külön szállása van;* 1287-ben a Nolcsa várjobbágy nemzetség tagjai* s utóbb még számos más várjobbágy is.
«Ut numerus bellatorum augeatur» mondja. III. András egy 1299-iki oklevele, 1. C. D. VI/2. 190. 1., a pozsonyvármegyei felabonyi várjobbágyok megnemesítésénél.
Az ered. oklevél fényképe szerző tulajdonában, rossz olvasással közölte C. D. II. 173–174. 11.
Egyet. könyvtár, Kaprinay kézir. 4° II. 6. és C. D. II. 308-309. 11.
Karácsonyi, Magyar nemzetségek III. 181–182. 11.
M. Nemz. Múz. átírás 1380-ból a Kisfaludy-család ifj. ágának ltárában és C. D. V/3. 345–346 11. valamint Karácsonyi: M. nemzetségek III. 186. 1.
Legkésőbb, a XIV. század közepe után lettek országos nemesekké az Ettre várjobbágy nemzetség tagjai, kiknek 10 szállást tévő tagjairól azonban IV. Béla király már 1240-ben elismerte, hogy ők a szent király szabadjai közé tartoznak.*
W. II. 101. 1.
A várjobbágyság sorából a nemzetségeken, valamint az egyes várjobbágyokon kívül még egész családcsoportokkal is találkozunk, amelyek előbb-utóbb az országos nemesek sorába emelkedtek. Ilyen volt egyebek között a Lucsei (de Luche) is,* melynek legismertebb tagja Csügüd-Csögöd (Chugud) fia András királyi udvarnok, akinek leszármazói a Bári nemesek és az ezekkel vérrokon, ma is virágzó pozsonyvármegyei Sárosfalvi és Nadasdi Bittó-család.*
Újabban Kis- és Nagy-Lucs kisközségek az alsó csallóközi járásban, Egyházgellétől D.-re. A középkorban Szilas-, Csögöd-, Byke-, Felső- és Töbörlucse néven említik az oklevelek, 1. Wertner: Tört. Tár XI. 145. 1.
Erre vonatkozólag csak egy adat áll rendelkezésünkre a Bittó-család ltárában. Ez a pozsonyi káptalan 1439. évi ápr. hó 24-én kelt felvalló levele, amely szerint: «.............. parte vero ex altera Mathius filius Andree Bytho de Sarusfalwa onus fratris sui Emerici in se summendo, Ladislaus et Michael filii Georgii litterati de Zenth Andrass onera quorumlibet aliorum fratrum suorum in se summendo et Emericus filius Mathius de dicta Eghazas Baar, singuli eorum, ut dicebant, de generacione condam Dominici et Johannis litterati filiorum Petri, filii Andree filii dicti Cheged stb.» ahol Cheged hangtanilag annyi mint Chugud.
Az alábbiakban ezen család története kapcsán, amennyire a szórványos adatok alapján megállapíthattuk, ezen családcsoport többi tagjainak történetét is ismertetésünk keretébe vontuk, minthogy arra egyébként alig kínálkoznék alkalom.
I.
II.
III.
IV.
V. A) A család vörös, helyesebben sárosfalvi vonala. I. Ulrik és leszármazói.
VI.
VII. B) A család Fekete (helyesebben Keszölcési) vonala.
VIII. Pál vonala.
IX. Péter vonala.
X.
A Sárosfalvi- és Nadasdi Bittó-család.
