ADALÉKOK A BEZERÉDJ-CSALÁD TÖRTÉNETÉHEZ.
1ADALÉKOK A BEZERÉDJ-CSALÁD TÖRTÉNETÉHEZ.
Két esztendő mulva – 1931-ben – ötszáz éve annak, hogy a Bezerédj-család Zsigmond királytól címeradományban részesült. Azon családok között, melyek Zsigmondnak hosszú, félszázadra terjedő uralkodása alatt címeradományt nyertek, aránylag nem sok van, mely ma is virágzik és amelynek leszármazása attól az időtől kezdve, hogy őse e kitüntetésben részesült, egyenes vonalban napjainkig kimutatható. E kevésszámú család közé tartozik a Bezerédj-család is, és amidőn a család életében oly jelentős eseménynek, a címerszerzésnek ötszázadik évfordulója közeledik, megkísértjük összeállítani azokat az adatokat, melyek a családnak legrégibb történetére vonatkoznak, és ezek segélyével a Bezerédj-család multját megvilágítani.*
Kedves kötelességet teljesítek, amidőn ehelyt őszinte köszönetet mondok dr. Holub József úrnak, a pécsi Erzsébet tud. egyetem ny. r. tanárának, aki a Zala vármegye monográfiájához gyüjtött, a Bezerédj-családra vonatkozó adatokat lekötelező szívességgel bocsátotta rendelkezésemre.
A Bezerédj-család eredetét a hagyomány a Lőrente-nemzetségre vezeti vissza. E nemzetség történetét Karácsonyi János és Wertner Mór kutatásai tisztázták és megállapításuk szerint első ismert tagja az 1236-ban említett Dedalus országbírói kiküldött volt.* Karácsonyi és Wertner kutatásai továbbá megállapították azokat a családokat is, melyek eredete oklevélileg a Lőrente-nemzetségre vezethető vissza. A Bezerédj-család leszármazását a Lőrente-nemzetségből azonban oklevélileg nem tudjuk kimutatni, legalább eddig ilyen bizonyító okleveles anyag nem áll rendelkezésünkre. A Lőrente-nemzetségből való leszármazás feltevése valószínűleg arra a körülményre vezethető vissza, hogy a későbbi idők folyamán a Bezerédjeket együtt találjuk említve a Lőrente-nemzetségből származó Esegváry-család tagjaival, mégpedig Lőrente birtokkal kapcsolatban. A Lőrente-nemzetség a XV. század közepe táján Lőrentei Gyenge Lászlóban kihalván, Lőrente-birtok a királyra szállott vissza, kinek nevében azt Rozgonyi István comes vette birtokba. Ez ellen Bezerédj Zsigmond óvást emelt, azt adván okul, hogy e birtok a vérszerinti leszármazás jogánál fogva őt és testvéreit illeti meg. Hogy mivel igazolta ezt, sajnos, nem tudjuk, csak azt tudjuk, hogy I. Ulászló király elismerve Bezerédj Zsigmond óvásának jogosultságát, 1440 augusztus 2-án Budán kelt oklevelével Lőrente-birtokot Bezerédj Zsigmondnak és testvérének, Jánosnak, visszaadta.* Így tehát a Bezerédjek származása a Lőrente-nemzetségből, ha oklevélileg nem is igazolható, nem mondható mégsem teljesen kizártnak.
Karácsonyi: Magyar nemzetségek. II. 351., Wertner: Magyar nemzetségek. II.
L. erről még alább. Ulászló király oklevele, Hazai Okmánytár II. köt. 290–291. l.
Az első okleveles adatunk a Bezerédj-családra 1327-ből való. Ez év május 31-én Károly király Visegrádon kelt oklevelével Hollókő várát és tartozékait Tamás erdélyi vajdának adományozva, a beiktatással a budai káptalant bízza meg. Mint királyi emberek a beiktatásra Galsai Miklós vagy Bezerédj Péter küldettek ki.* Néhány nappal később, május 24-én kelt Károly királynak egy másik oklevele, melyben ugyancsak a budai káptalannak meghagyja, hogy Tamás erdélyi vajdát a Verbói Márton fiától, Mihálytól, annak hűtlensége miatt elvett birtokokba, jelesül Verbó és Straasba iktassa 2be. Ebben az oklevélben is Galsai Miklós és Bezerédj Péter vannak mint királyi emberek megnevezve.* Ezután hosszabb ideig nem hallunk a Bezerédjekről. A legközelebbi adatunk 1343-ból való, amidőn a vasvári káptalannak augusztus 22-én kelt tanubizonysága szerint augusztus 13-án Bezerédj Vörös I. László fiai, I. Pál és Jakab megosztoznak a Zala vármegyében fekvő Zompach birtokon (ma Szompács) Sári Adumprich Bede fiaival, János, Domokos, István, Jakab, Mihály és Miklóssal. Az osztozás alkalmával a birtok 2/3-része a Bezerédjeknek jutott.* Két évvel később, 1345-ben a Bezerédj-családnak már több tagjáról találunk említést az oklevelekben. Ezek Bezerédj Sebehadnagy fia Egyed özvegye Margit és fiai György, Miklós és Mihály, – kik bizonyos bezerédi birtokrész körül a Varsányiakkal megegyeznek. E birtokrész Bezerédj Danka fiai, Demeter, Dénes és Lukács, valamint Bezerédj Sebestyén fia Péter tulajdonát képezte és vétel útján Varsányi Agmand fiai, Irmusd és János kezére ment át. Az egyesség szerint, melyről a győri káptalan március 24-én állít ki oklevelet, Margit asszony és gyermekei meghagyják a Varsányiakat a birtokrész tulajdonában, mely plébánia tekintetében a Szt. Imre-egyházhoz volt inkorporálva.* Hogy az oklevélben említett Bezerédjek egymás között minő rokonsági összeköttetésben álltak, az az oklevélből nem tűnik ki. A szóbanforgó bezerédi birtokrésszel határos volt Sebehadnagy-földe, melyet mint gazdátlan birtokot Lajos király Német János udvari embernek és fivérének, Gergelynek adományozott és a beiktatással a budai káptalant bízta meg. A káptalannak 1355 február 25-i jelentéséből megtudjuk, hogy a beiktatásnak Bezerédj László fia, Pál ellentmondott, minthogy a birtokra a család jogot formált.* A dolog pörre került és ebbe a pörbe a Varsányiak is bevonattak, mint a határos bezerédi részbirtok birtokosai. 1353 október 13-án Tamás országbíró halasztást ad Varsányi Agmándnak, hogy Németh János és testvére Gergely felperesek ellenében Bezerédj birtokra vonatkozó okleveleiket mutassák be, majd 1354 január 20-án az országbíró a pörben halasztást ad,* amit már előbb, január 13-án is elrendelt.*
Anjoukori Okmánytár II. köt. 285. l.
Fejér, Cod. diplom. VIII. 3. és a 203. lapon.
Az oklevél eredetije a Bezerédj-család levéltárában. M. Nemz. Múzeum.
Zalai Okmánytár I. köt. 425–426. l.
M. Nemz. Múzeum levéltára. Törzsanyag.
Ugyanott.
Ugyanott.
Bezeréd és Sebehadnagy határában a szentgotthárdi apátság is birtokos volt, mellyel Németh János és testvérei szintén perben álltak. Tamás országbíró e perben 1354 január 13-án határjárást rendelt el, meghagyva a vasvári káplánnak, hogy azt eszközölje.* De pörben állt Bezerédj I. László fiai, I. Pál is velök, akik 1354-ben Pálnak bezerédi birtokából egy részt elpereltek.* Határjárást rendelt el Tamás országbíró 1354 január 24-én Bezerédj Pál kértére a Némethek ellen, akik Sebehadnagyföld birtokba való beiktatásuk alkalmával Pálnak bezerédi birtokából is eljárattak egy darabot.* Érdekelve volt Németh János és testvére ellenében Szentlászlói Bas fia is, aki szintén Bezeréd és Sebehadnagyban volt birtokos és aki 1354 május 8-án Drugeth Miklós országbírótól a jogait bizonyító oklevelek felmutatására szintén halasztást kapott.* Mind e peres ügyek további folyásáról és kimeneteléről azonban nincsen tudomásunk.
Anjoukori Okmánytár VI. kötet 52. l.
Zalai Okmánytár. I. kötet.
M. Nemz. Múzeum levéltára. Törzsanyag.
Anjoukori okmánytár. VI. kötet. 215–216. l.
A XIV. század második felében a Bezerédj-családra vonatkozó adatok révén a családnak több tagjával ismerkedünk meg, a nélkül azonban, hogy az oklevelekben említett különböző családtagokat egymással össze tudnánk kötni. A legtöbb adatunk Bezerédj Vörös I. László leszármazóira vonatkozik. A XIV. és XV. századbeli adatok összevetése alapján Bezerédj Vörös I. Lászlót tekintem a család további leszármaztatójának. Ezt a leszármazást a dolgozat végén adott családfa tünteti fel.
Bezerédj Vörös I. Lászlónak két fiát említik az oklevelek. Az egyik Jakab, kinek feleségét, Ilona asszonyt a vasvári káptalan 1355 szeptember 17-i oklevele említi, mely szerint Mákvai Pető fia, Miklós, kijelenti, hogy Mákva birtokot nővéreinek, Ilonának, Bezerédj Vörös László fia Jakab feleségének, Klárának, Fancsikai Mihály fia Miklós feleségének és Margitnak – ki még hajadon – az őket megillető leánynegyed fejében 3örök birtokul átengedi. Karácsonyi János megállapítása szerint Ilona asszony apja a Nádasd-nemzetségnek Oszka-i ágából származott.* A vasvári káptalannak egy másik, 1359 ápril 12-i okleveléből megismerjük Jakab testvérét, I. Pált, és a Bezerédj-családnak több más tagját is. Ezek Bezerédj Gyármán fiai és unokái. Bezerédj Gyármánnak az oklevél szerint két fia volt, János és László, előbbinek fia volt Péter, az utóbbinak két, fia volt, Gál és Péter. Az oklevél szerint Bezerédj Vörös László fiai, Pál és Jakab, Gyármán unokáinak nagyatyjuk birtokát a körülhatárolt négy helyen visszabocsátják. Említve van még az oklevélben Bezerédj Domokos fia, Miklós is, de mindezeknek egymáshozi rokonsági viszonyáiról az oklevél nem ad felvilágosítást.* Nem tudjuk beleilleszteni a Bezerédj-családba Lőrinc fiait, Simont és Tamást sem. Előbbi Zala vármegye kiküldötteként szerepel egy tiltakozásnál a Kiskállói Dénes és Kanizsai János közti pörben 1360 szeptember 30-án,* Tamást pedig 1372-ben említi egy oklevél.* Az előbb említett Bezerédj Pállal és Jakabbal még egynehányszor találkozunk az oklevelekben. Így tudjuk, hogy 1364-ben az Őrsiekkel, Péter fia Balázzsal és Mihály fia Lőrinccel álltak pörben, melyet a felek kölcsönös megegyezéséből Kont Miklós nádor ápril 7-én elhalasztott.* Említve van Jakab Vilmos pécsi püspök kancellár 1363 december 9-i oklevelében is, mely szerint Egervári Mihály fia, Miklós, a maga és Bezerédj László fia, Jakab nevében kötelezi magát, hogy feleségeikkel együtt a köztük és Ivancsi Ajkas Miklós fia, László közti ügyben a következő év Vízkereszt nyolcadán a vasvári káptalan által, különbeni 20 márka bírság mellett, oklevelet fog kiállíttatni.* Későbbi oklevelekből Jakab családjáról tudunk meg néhány adatot. Feleségétől, Ilonától két fia született II. László és I. Miklós. Utóbbit egy 1378 május 16-i oklevélben találjuk említve, mely szerint Iváncsi Miklóssal egyetemben – aki Egervári Miklósné Klára asszonyt képviselte – Mákva és Oszkó birtokokból az anyjukat megillető hozomány és nászajándékok fejében kér részt, mely birtokok közül Mákva Káldi Demeter fia Miklós, Oszkó pedig Mezőlaki Zámbó Miklós és Monyoródi Darabos János kezén volt.* Az oklevél szerint a becslés a követelés tekintetében el is rendeltetett.
Magyar Nemzetségek. II. köt. 393. l. V. ö. Anjou-kori Okmánytár VI. köt. 368. l.
Zalai Okmány tár 1. kötet. 596. 1.
Zalai Okmánytár 1. kötet. 613. 1.
Veszprémi kápt. levéltára. Matolcs 13.
M. Nemz. Múzeum levéltára. Törzsanyag.
Ugyanott.
Ugyanott.
Ezek az adatok, melyeket a Bezerédj-családra vonatkozólag a XIV. századból felkutathattunk. Ezekből már most a következő töredékes genealógiák állíthatók össze:
I.
Bezerédj Sebehadnagy Egyed † 1345 március 24 előtt ~Margit; György 1345; Miklós 1345; Mihály 1345 II. Bezerédj Danka Demeter 1345 előtt; Dénes 1345 előtt; Lukács 1345 előtt III. Bezerédj Gyármán János; László Péter 1359; Gál 1359; Péter 1359; IV. Bezerédj Lőrinc Simon 1360; Tamás 1372; V. Sebestyén Péter 1345 előtt; VI. Bezerédj Domokos Miklós 1359
A XV. században szereplő Bezerédjekről már összefüggőbb adataink vannak, melyek alapján a család leszármazását a fentemlített Vörös Lászlótól oklevélileg ki lehet mutatni. Azonkívül említés történik egyes Bezerédjekről, kiket közelebbi adatok hiányában a családfába beilleszteni nem tudunk.
4Bezerédj Vörös Lászlónak, mint láttuk, két fia volt, I. Pál és Jakab. Ezek közül az utóbbinak feleségétől, Ilonától, mint már említettük, két fia született, I. Miklós és II. László. Utóbbi Gyűrüsi Miklós fia Péter leányát, Klárát vette feleségül, ki Gyűrüsben birtokolt. Klára asszony rokonságban állt a Káldiakkal, akik közül Miklós fiai, György és Seyfried Klára asszonyt – minő okból kifolyólag, nem tudjuk – támogatásban részesítették. Lehet, hogy ez a támogatás pénzbeli volt, erre enged következtetni az a körülmény, hogy Klára asszony 1405 február 25-én gyűrüsi birtokrészét Káldi Györgynek 70 aranyforintért elzálogosította,* majd augusztus 22-én e birtokrészt Káldi Györgynek és Seyfriednek – mert rajta segítettek – átengedi.* Klára asszonynak volt egy nővére, Anych, akit a zalai konvent 1407 július 15-i oklevele mint Arachai Rymaz Péter özvegyét említi. Az oklevél szerint a két nővér gyűrüsi birtokrészüket Káldi Györgynek és testvérének, Seyfriednek, valamint György fiának, Máténak átengedik,* kiket a birtokba a zalai konvent 1408-ban beiktatott, mely alkalommal mint királyi ember Bezerédj Jakab fia, László volt jelen.* Anych asszonytól még egy oklevelet bírunk a gyűrüsi birtokrésznek a Káldiak részére történt adományozásáról 1409 január 13-ról, melyben Anych asszony mint Gebárthi Ravasz Péter özvegye említtetik.* Bezerédj Jakab második fia I. Miklós volt, akinek fia volt minden valószínűség szerint III. László, aki 1406-ban mint királyi ember szerepel.*
Hg. Batthyány levéltár. Körmend. Unyom 20., 21.
Ugyanott.
Átírva II. Lajos király 1517 május 21-i oklevelében. Sitkei Nagy-család levéltára.
U. ott.
U. ott. Unyom 27.
Az oklevél bg. Batthyány levéltárban. Körmend. Unyom. 23. H. sz. Ladislaus filius Nicolai da Bezered.
Bezerédj II. László, Pál fiával, I. Györggyel együtt 1412 elején egy hatalmaskodási ügyben jutott összeütközésbe a törvénnyel. A vádat a Kanizsaiak emelték ellenök. 1411 november 1-e körül ugyanis Bezerédj Lászlónak és Györgynek, valamint feleségeiknek bezerédi jobbágyai, Dayka Tamás és Wergeldi Péter rajtaütöttek a Kanizsaiak kárászföldi jobbágyain és azoknak két ökrét elhajtották. Zsigmond király ezért 1412 január 11-én Budán kelt oklevelével meghagyja a zalavári konventnek, hogy ez ügyben tartson vizsgálatot és az alpereseket idézze törvénybe. A konvent március 84-én jelentette a királynak, hogy a vizsgálatot február 28-án megtartotta és az idézést március 16-ra foganatosította. A panasz a megejtett vizsgálat során beigazolást nyert, mert az elhajtott ökrök nyomai Dayka Tamás lakása felé vezettek. Az oklevélen olvasható feljegyzés szerint az alperes György és felesége mint procuratort Bezerédj Tamást nevezték meg.* Hogy ez a Tamás minő rokonsági viszonyban állt velök, nem tudjuk. A hatalmaskodás kölcsönbe ment, mert amint azt Garai Miklós nádor 1412 november 9-i okleveléből megtudjuk, özv. Kanizsai Miklósné kéthidai jobbágyai, Szekeres Jakab és Péter, Soós Márton és Bertalan, Szánthó Domokos és Bálint, Bezerédj Pál fia Györgynek bezerédi jobbágyaira törtek, azok lakásába behatoltak, ott néhány asszonyt bántalmaztak, úgy hogy egyikük halálát is lelte. Szekeres Jakab ezenfelül Bezerédj Györgynek Koppány birtokán is hatalmaskodást követett el, 21 drb. szarvasmarhát elhajtva. A vizsgálat alkalmával, melyet ez ügyben Zala vármegye kiküldöttei tartottak, özv. Kanizsai Miklósné képviselője, Tamás deák kijelentette, hogy ügyfele az egész hatalmaskodásban ártatlan, de ennek dacára hajlandó elégtételt adni. A nádor ez ügyben elrendelte, hogy az özvegy 17-ed magával tegyen tisztító esküt, jobbágyai részéről pedig szolgáltasson elégtételt a sértetteknek.*
Orsz. levéltár. DL. 9862.
Orsz. Levéltár. DL. 9968.
Bezerédj I. Györgyöt 1412 után nem találjuk említve mint szereplő személyt. Helyette fiai kezdenek az oklevelekben szerepelni. Két fiáról van tudomásunk, I. Jánosról és I. Zsigmondról, akik 1431-ben Zsigmond királytól címereslevelet nyertek. Közülök Jánost 1430-ban találjuk először említve, amikor mint királyi ember szerepel.* Testvére Zsigmond az armálisban említtetik először, azután 1432-ben szintén mint királyi ember szerepel,* úgyszintén 1433 július 28-án mint Rozgonyi Simon veszprémi püspöknek Paka birtokba való 5beiktatására kiküldött királyi ember, mely birtokot a püspök Szécsényi Frank fia, Lászlótól mint zálogos birtokot bírt.* Említtetik egy 1440 június 10-én kelt oklevélben is.*
Augusztus 22. Hg. Batthyány levéltár. Körmend. II. 9., 83.
A szeptember 1-én kelt oklevél a hg. Festetich levéltárban, Keszthelyen. Zalav. 106.
Orsz. Levéltár. DL. 12534.
Ugyanott. DL. 13777.
A XV. század 30-as éveinek közepéről még egy tagját a Bezerédj-családnak találjuk említve. Zsigmond király 1435 december 4-én Budán kelt oklevelével utasítja a kapornoki konventet, hogy a Telek-i nemeseket Telek birtokba iktassa be. Az oklevélben a királyi emberek között (Kis) Bezerédj Kelemen is említtetik. Közelebbi adatok hiányában Kelement a családfába azonban beleilleszteni nem tudjuk.*
Az oklevél másolata a Bezerédj-család levéltárában. M. Nemz. Múzeum.
1440 előtt Lőrentei Gyenge Lászlóban kihalt a Lőrente-nemzetség és ekkor Bezerdj Zsigmond és János lépéseket tettek, hogy jogaikat ezen őket, mint mondották, ősi jogon megillető birtokra érvényesítsék. A birtokot, mely, magszakadás esete forogván fenn, a koronára szállt vissza, a király nevében Rozgonyi István fejérvári comes foglalta el, majd ennek halála után fia, János tartotta azt kezében. Már akkor, amidőn Rozgonyi István a birtokot elfoglalta, Bezerédj Zsigmond ellentmondott a foglalásnak, hivatkozva az ősi birtokjogra. A bizonyítás, hogy a birtok a Bezerédj-családot illeti meg, sikerült. A részletekről sajnos nem vagyunk tájékoztatva, csak azt eredményt ismerjük. I. Ulászló király ugyanis 1440 augusztus 2-án Budán kelt oklevelével elismerve a Bezerédjek ősi birtokjogát a birtokra, azt Zsigmondnak és Jánosnak visszaadta.* Azonban a királyi adomány dacára a Bezerédjek nem léptek rögtön Lőrente birtokába, vagy legalább is nem az egészbe. Egy része a birtoknak, még mielőtt az a Rozgonyiak által a király nevében birtokba vétetett, Malomközi László fia, Miklós kezén volt, akinek halála után szintén megszakadás miatt a királyra szállt vissza. E részbirtokra V. László idejében Rátóti Gyula fia, László jelentkezett mint igénylő és a király 1453 január 20-án Pozsonyban kelt oklevelével a lőrentei részbirtokot, valamint a zalamegyei Diszelyben és a veszprémmegyei Rátoltban fekvő részbirtokot neki is adományozta. Ezt az adománylevelet Mátyás király 1474 május 13-án átírva megerősítette.*
Az oklevél eredetije a Bezerédj-család levéltárában. M. Nemz. Múzeum. Szövege kiadva Hazai Okmánytár. II. köt. 290–291. l.
Az oklevél eredetije a hg. Esterházy levéltárban. Repos. 36. fas. A. n. 24.
Bezerédj Zsigmondot és Jánost ezután leginkább pörös ügyekben találjuk említve. Pörben álltak a Marczaliakkal – Imre, János, Gergely, György és Miklóssal – bizonyos bezerédi földbirtok miatt, melynek elfoglalását a Marczaliak megkísérlették.* A Bezeréd és Gyűrüs közt fekvő birtokrész miatt pörben álltak Gyűrüs Jakabbal együtt Marczali Dénessel, mely ügyben 1449-ben az országbíró ítélkezett.* Bizonyos határösszekülönbözések merültek fel a Csáfordiakkal Bezeréd és Csáford birtokok körül, mely ügyben V. László király rendeletére Zalavármegye járt el és erről 1455 június 9-én bizonyságlevelet is állított ki.* Ekkor még élt Bezerédj Zsigmond, aki nemsokára elhalálozott.
A vasvári káptalan relatiója 1448-ból. Hg. Batthyány levéltár. Unyom. 54.
Ugyanott. Unyom. 55., 56.
Ugyanott. Unyom. 73.
Amidőn a Bezerédjek tudomására jutott, hogy Rátóti Gyulafi László V. László királytól Lőrente birtokra adományt nyert, rögtön elhatározták, hogy ezt nem hagyják szó nélkül. A Lőrente-nemzetségből származó Esegváry Pállal együtt léptek fel ez ellen. 1453 december 21-én megbízottaik útján egyességre léptek egymással Pálóczi László országbíró előtt. Az egyesség értelmében kötelezték magukat, hogy az esetre, ha Lőrente birtokot Rátóti Gyulafi Lászlótól akár adomány útján, akár más úton vissza tudják szerezni, azt egymás között egyenlő részben fel fogják osztani és egyúttal kölcsönös örökösödést állapítottak meg.* A birtok visszaszerzése azonban elhúzódott még egy darabig, míg végre V. László 1456 ápril 9-én Budán kelt oklevelével megerősítve I. Ulászló adományát Lőrente birtokra, Bezerédj Jánosnak és Esegváry Pálnak új adományt adott, kiemelve, hogy a birtok nevezettek atyai birtokát képezte.* A királyi oklevél Bezerédj Zsigmondról mint néhairól emlékezik meg és megnevezi fiait, II. Jánost, Balázst, II. Györgyöt 6és IV. Lászlót. Ezek közül János, 1456-ban Zalamegye alispánja,* Nagygyűrüsi Jakab özvegyét, Katalint vette nőül, kitől két leánya született, Zsófia és Mária. Ezt a kapornoki konventnek 1461 május 14-i okleveléből tudjuk, melyben Nagygyűrüsi Jakab fia, Péter nyugtatja Bezerédj Katalint, aki leányaival együtt őt atyai részét illetőleg kielégítette.* Bezerédj Zsigmond másik fiáról, Lászlóról 1461-ben hallunk újból, amidőn mint királyi ember szerepel.* Pörös ügye volt Bezerédj Lászlónak Gersei Pethő Jánossal bizonyos jobbágyok elhajtása miatt. Ebben az ügyben, úgy látszik, lépés történt aziránt, hogy az a királyi törvényszék elé utaltassék. Ezt következtethetjük abból, hogy Zala vármegye hatósága a Kapornokban tartott sedrián azt a választ adta a zalai konvent útján a királynak, hogy «pretextu abductionis jobagionum» a sedrián megkezdett pöröket ott is kell befejezni, miért is a megye a Bezerédj contra Gersei Pethő pert nem hajlandó a királyi törvényszék elé bocsátani.*
M. Nemz. Múzeum levéltára. Törzsanyag.
Az oklevél eredetije a Bezerédj-család levéltárában. M. Nemz. Múzeum.
Történelmi Tár. 1909. évf. 268. l.
Hg. Batthyány levéltár. Körmend. Unyom 84. Említve van Bezerédj Katalin Zala vármegyének 1461-i oklevelében is. Orsz. Levéltár. DL. 15550.
Orsz. Levéltár. DL. 15550. Említve van egy másik 1461-i oklevélben is, Hg. Festetich Levéltár. Keszthely. Zalav. 159.
Hg. Festetich Levéltár. Keszthely. Zalav. 1650.
Bezerédj IV. Lászlónak három fiát ismerjük, Bernátot, Miklóst és Istvánt, akik a kapornoki konventnek 1483 szeptember 30-i oklevelében szerepelnek, melynek tanusága szerint Bezerédj Zsigmond fia, László és György fia, II. Zsigmond, László fiainak terhét is magukra vállalva, Detk nevű zalamegyei birtokukat 50 aranyforintért zálogba adják néhai Chernelházi Miklós fiainak, Dénesnek, Lászlónak és Benedeknek.* Bezerédj László ezután még egynéhányszor szerepel, így mint homo regius 1484 május 20-án,* 1490-ben* és 1499-ben.* Hogy mikor halt meg, nem tudjuk, 1513-ban már nem élt, mert Zala vármegye ez évi dicalis lajstromában már özvegye említtetik, aki Bezeréd birtokon 1 1/2 jobbágytelekkel bír.* Fiuk, az említett Miklós, Sithkei Gothárd leányát Zsófiát vette nőül, aki atyjának 1517. évi végrendeletében már mint özvegy említtetik.* Házasságukból két fiú született, III. János és Gábor, akik 1523 április 23-án Gyerke Györgynek érdemei és szolgálatai fejében Kisbezeréd birtokon 5 hold földet ajándékoznak, melyet Wachyk˙lesenek neveztek.*
Bezerédj-család levéltára. M. Nemz. Múzeum.
Orsz. Levéltár. DL. 18969.
Május 8-án, u. ott, DL. 19647.
Február 22-én. Zalavári konvent levéltára 1210.
Orsz. Levéltár. DL. 32206. Miklós 1510 nov. 18-án még mint homo regius van említve. Orsz. Levéltár. DL. 22041.
Kisfaludy-család id. ágának levéltára, M. Nemz. Múzeum. A végrendeleti végrehajtók egyike Esegváry Ferenc volt.
Zalavári konvent levéltára, 2401.
Bezerédj I. Zsigmond harmadik fiának, II. Györgynek egy fiáról van említés az oklevelekben, II. Zsigmondról, aki az előbb idézett 1483-i oklevélben szerepel először. További szerepléséről annyit tudunk, hogy homo regius volt 1494-, 1504- és 1510-ben,* 1502-ben pedig mint a Pethő-család tulajdonát képező Kéméndi vár várnagya említtetik.* Amidőn 1505-ben Hegyi Istvánt Ramocsa, Egregy, Diós és Tormafölde birtokokba beiktatták, a szomszédok közt Bezerédj Zsigmond és Mihály is említtetnek, mint szomszédok.* Birtokos volt továbbá Zsigmond Dötkön, ahol 6 1/2 jobbágyportája volt.*
Zalavári konvent levéltára 14253. Veszprémi káptalan levéltára. Epp. Tátika 31. Orsz. Levéltár, DL. 20484, 21321 és 22041.
Zalavári konvent levéltára 2129.
Veszprémi káptalan levéltára. Orsz. Levéltár. P. 262.
Zala vármegye dicalis lajstroma. Orsz. Levéltár. DL 32206.
Bezerédj II. Zsigmondnak négy fia volt, I. Ferenc, I. Mihály, III. György és I. Boldizsár és egy leánya, Zsófia. Ferencet 1522-ben találjuk említve, amidőn elismeri, hogy augusztus 25-én 8 frt-ot vett fel Esegváry Ferenctől «ad sallaria serviciorum magnifici domini Jacobi Banfy».* Mint arbiter szerepel Ferenc egy 1524 május 28-i oklevélben.* Említve találjuk őt a zalavári konventnek 1524 augusztus 7-i oklevelében, mellyel ő és nővére Zsófia, Zabari Püspök Antal özvegye, bizonyos birtokügyben törvénybe hivatnak.* Ugyanezen évben II. Lajos király ápril 20-i oklevelében a kapornoki konventet vizsgálatra 7utasítja egy hatalmaskodási ügyben, melyet Bezerédj Ferenc embereivel Szentmiklósi Barkóczy János és Nemesnépfalvai Dénes István ellenében elkövetett, aminek alapját 25 kéve gabonának erőszakos kicséplése képezte.* Ebben a hatalmaskodásban Bezerédj Ferencen kívül még egy Katalin nevű özvegyasszony is szerepelt, aki Hegyi István özvegye volt.* Hatalmaskodást követett el Bezerédj Ferenc Szabari Püspök György ellen is, erre vall II. Lajos 1525. évi május 25-i oklevele, mellyel Kanizsai Lászlót megbízza, hogy Püspök Györgyöt és zalai birtokát Bezerédj Ferenccel szemben, aki őt jogtalanul és erőszakosan zavarni akarja, védje meg.* Ferencnek birtokát képezte Szentkozmadamján is, melyet még atyja, Zsigmond, Kányaföldi Kerecsényi Györgynek 140 forintért elzálogosított. Ezt az adósságot Bezerédj Ferenc 1525-ben György fiának, Péternek visszafizetvén, tőle a zálogos birtokot visszakapta.* Ferenc felesége, Anna, első házasságában Zelei Zele Andrásnak volt felesége, majd Ferenc halála után harmadszor is férjhez ment Heránti Ferenchez. Első házasságkötése alkalmából leánynegyed és hozomány fejében 126 frt illette őt meg, mely összeget 1530 augusztus 15-én sógorainak, I. Mihálynak, (III.) Györgynek és I. Boldizsárnak engedett át,* viszont ezek, valamint anyjuk, Borbála ugyanakkor, augusztus 16-án őt az ura, Bezerédj Ferenc birtokából járó hitbérét illetőleg 18 frt-tal kielégítették.*
Történelmi Tár, 1879. évf. 386. l.
Hg. Batthyány Levéltár. Körmend. dor. II. fase. 9.
Zalavári konvent levéltára, 971.
Zalavári konvent levéltára. 974. szám.
Zalavári konvent leváltra 975a szám. A kapornoki konvent jelentése II. Lajoshoz. M. Nemz. Múzeum. Gróf Forgách-család levéltára.
Orsz. Levéltár, DL. 24155.
II. Lajos 1525 május 26-án Budán kelt oklevele a Bezerédj-család levéltárában. M. Nemz. Múzeum.
Zalavári konvent levéltára. Protocollum E. 380.
U. ott. 379.
Ferenc a mohácsi vész után Szapolyai János pártjára állott, s mint mondják, 1527-ben a Cerni Jovan (Fekete Iván) elleni harcban esett el Szegednél.* Testvéreiről, Mihályról és Györgyről az a hagyomány, hogy a mohácsi csatában lelték halálukat.* Azonban a fentebb idézett 1530 augusztus 15-i és 16-i oklevelekben mindketten még élőkként szerepelnek, sőt Mihály még 1533-ban is életben volt. Ez év szeptember 14-én a kapornoki konvent bizonyítja, hogy néhai Bezerédj II. Miklós elhalt fiának, Gábornak hagyatéka felett – Bezeréd, Koppán, Dötk, Szentkozmadamján és Őrben bírt birtokkal – controversia támadt Bezerédj Mihály és Haholti János között, mely ügyben Bezerédj Mihály Lengyel Mihály zalavármegyei szolgabíró előtt 50-ed magával esküt tett arra, hogy Bezeréd birtokra vonatkozólag már privilegiális levél, mint a Zsigmond királytól nyert, nincsen birtokában, melyet a felek által választott bírák előtt fel is mutatott.* Ebből látjuk, hogy mindketten, Mihály és György a mohácsi ütközetet túlélték.
Palatinus, Vas vármegye nemes családai. I. köt. 110. l.
U. ott.
Bezerédj levéltár. M. Nemz. Múzeum.
I. Mihálynak feleségéül Nádasdy Krisztinát említik.* Házasságukból egy fiú született, Gergely. Ennek felesége Chernelházi Chernel Borbála volt, kitől két leánya, Katalin férjezett Zombathelyi Mártonné és Orsolya és öt fia született, II. Ferenc, ki Erdélybe származott át,* II. Boldizsár, II. Pál, I. Kristóf és V. László, utóbbi 1610-ben Kapuvár várnagya.* Ennek fia, IV. György 1650–59-ig mint Sopronmegye alispánja és követe említtetik. Feleségétől, Görbey Katalintól öt fia született, ezek közül II. István Zala- és Somogymegye alispánja, 1662-ben pápai lovaskapitány, III. Zsigmond szül. 1638 febr. 22, megh. 1661 okt. 9-én, Pál, Ádám és II. Mihály, valamint egy leánya Judith. A fiúk közül Zsigmond a család vámoscsaládi, Mihály pedig szerdahelyi törzsének megalapítója.*
Palatinus, i. m. 110. l.
Bezerédj-család levéltára. M. Nemz. Múzeum. V. osztály, 6.
Palatinus i. m.
U. ott.
A Bezerédj-család, mint a fentebbiekből láttuk, ősi birtokára, Bezerédre, Zsigmond királytól nyert privilegiális levelet, mely az idők folyamán elveszett. A vérszerinti leszármazás alapján igényelt Lőrente birtokra, amint ezt szintén láttuk, I. Ulászlótól 1440-ben és V. Lászlótól 1456-ban nyert adományt. A család az idők folyamán, amint említve volt, Koppánban, Dötkön, Szentkozmadamjánban és Őrött szerzett magának birtokokat. A mohácsi vész utáni időben a család szükségét érezte annak, hogy birtokaiban magát királyi kegy útján újból megerősíttesse. A család 8tagjai közül tehát I. Mihály fia, Gergely és III. György fia, Tamás, Miksa császárhoz fordultak új adományért. Az uralkodó teljesítve kérésüket, 1564 október 7-én Bécsben kelt oklevelével nekik Bezeréd, Felsőkoppány, Dötk, Szentkozmadamján és Őr birtokokra – miután a régi oklevelek az idők viszontagságai folytán elvesztek, – új adományt adott.* Az adománylevél pátens alakban adatott ki, a privilegiális levél kiállítása a rendes szokás szerint később lett volna eszközlendő.* Ugyanazon évből a családi levéltár egy conscriptiós feljegyzést őriz, mely szerint Bezerédben, Dötkön, Koppánban, Szentkozmadamjánban és Őrsön Bezerédj Tamás és Gergely birtokoltak, akik mellett Koppányban Sithkei Mihály, Szentkozmadamjánban pedig még Szenteházi Katalin említtetnek mint birtokosok.*
Az indokolás a sablonos. A régi adománylevelek között csak a Zsigmondé veszett el. A II. Ulászló és V. Lászlóé a családi levéltárban ma is meg vannak.
Az oklevél a Bezerédj-család levéltárában. M. Nemz. Múzeum.
U. ott.
A Bezerédj-család 1431-ben fordult Zsigmond királyhoz címeradományért. Ekkor a király színe előtt megjelentek Bezerédj Zsigmond és János, Rozgonyi István familiárisai és bemutatva a királynak az általuk megfestett címert, annak adományozását kérték. Zsigmond király helyt adva kérelmüknek, atyafiaiknak és utódaiknak a kérelmezett címert adományozta. Érdemeikről az oklevél csak általánosságban emlékezik meg. Megemlíti, hogy a folyamodók Rozgonyi István kíséretében a felsőmagyarországi részekre a hussziták ellen küzdve szereztek maguknak érdemeket a kitüntetésre.
Az oklevél nagysága 56 × 33,5 cm, alsó széle ferdén lemetszve. Hátlapján egykorú feljegyzés nincsen. Szövege a következő:
A Bezerédj család címere 1431-ből.
Relacio Leonardi Noffry de Baymocz.
Sigismundus dei gratia Romanorum rex semper augustus, Hungarie, Bohemie, Dalmacie, Croacie etc. rex omnibus christi fidelibus, tam presentibus quam futuris, presencium noticiam habituris, salutem in eo, qui dat regibus regnare et victoriose triumphare. A claro lumine troni cesaree vel regie maiestatis velut e sole radii nobilitates legittimo jure precedunt, et omnium nobilitatum insignia ab imperatoria vel regia maiestate sic dependent, ut non sit dare alicuius generositatis insigne, quod a gremio non proveniat cesaree vel regie dignitatis. Sane ad universorum noticiam tam presencium quam futurorum harum serie volumus pervenire, quod fidelis noster Sigismundus et Johannes de Bezeretht ibidem fratres familiares fidelis nostri magnifici Stephani de Rozgon, Posoniensis, Nitriensis, Komaromiensis comitatuum comitis ad nostre celsitudinis venientes presentiam, propositis suis fidelibus serviciis, per ipsos nobis et certis nostris fidelibus exhibitis et impensis, quedam arma sew nobilitatis insignia, in quadam carta pictoris magisterio depicta, nobis exhibita, prout presentibus litteris circa principium appropriatis coloribus diversis inserta pictura et pictoris magisterio depicta nobis declarata, sibi et fratribus suis ex liberalitate nostra dari et conferri humiliter supplicavit. Unde nos attentis et consideratis predictis fidelibus meritis ac fidelium obsequiorum meritis ipsius Sigismundi et Johannis fratris ipsius de Bezeretht, quibus ipsi in nonnullis negotiis et presertim in confinibus parcium nostratum superiorum contra adversos perfidos hussitas et hereticos una cum eodem Stephano de Rozgon, domino suo procedendo maiestati nostre et sacreimperii corone dicti regni nostri Hungariae iuxta sue possibilitatis exigentiam studuit complacere, seque nobis gratum reddere et acceptum, pretextu quorum cupiens eidem Sigismundo regalis munificencie antidoto respondere, de nostre regie potestatis plenitudine et gracia speciali prescripta arma seu nobilitatis insignia superius in presencium litterarum nostrarum capite seu principio depicta et clare expressata, de uberiori dono gracie eidem Sigismundo ac fratri suo Johanni, aliisque fratribus eiusdem heredibusque et successoribus eorundem natis et nascituris universis virtute presencium conferimus, ymmo de habundanciore plenitudine specialis gracie nostre ad maiorem eiusdem Sigismundi aliorumque supradictorum nobilitatis gloriam proprio motu concedimus et presentibus elargimur, ut idem Sigismundus fratres sui, ipsorumque 9heredes et posteritates arma seu nobilitatis insignia a modo in antea in preliis, hastiludiis, thornaementis et in omni exercitio militari gestare valeant pariter et deferre, gaudeant igitur favore regio ac de tanto munere singularis gracie antefatus Sigismundus et alii prenarrati eorumque posteritates merito exultent, tantoque fideliori studio ad honorem regium eorundemque in antea solidetur intentio, quando ampliori favore preventos se conscpiciunt et munere graciarum. In cuius rei memoriam perpetuam presentes litteras nostras sigillo nostro secreto, quo ut rex Ungarie utimur inpendenti communitas prefato Sigismundo et fratri suo Johanni ac aliis suprascriptis duximus concedendas. Datum anno domini M° CCCC° XXXI° feria secunda, in visitacione sancte Marie in civitate Newrimburgensi, regnorum nostrorum anno Ungarie XLV° Romanorum XXI° Bohemie duodecimo.
Az oklevél élére festett címer balra dülő, vörössel és kékkel osztott pajzsban lebegő, féltörzsű, sárga (arany) oroszlánt ábrázol, mellső lábait ragadozásra kinyujtva, szájában sárga (arany) nyelű, hármas fehér szíjú korbácsot tartva. A kék-sárga takarókkal ékesített sisak díszében, kék-vörös tekercsből kiemelkedve a pajzsbeli alakot mutatja. A címer arany arabeszkekkel díszített vörös szőnyegre van helyezve, amelyet kettős, egy vékonyabb és egy vastagabb aranyvonal határol, az egészet pedig keskeny vörös szegélyű széles kék keret veszi körül.
A címer méretei a heraldikai helyes aránynak megfelelők. A pajzs mérete 6 cm, a sisak és sisakdíszé 8 cm. A Zsigmond címerleveleiben 1422 óta mutatkozó jelenség, hogy a sisakdísz a pajzsalakkal szemben bizonyos növekedést mutat, a Bezerédj-címerben is feltalálható. A pajzsbeli alak nagysága 4 cm, a sisakdíszé 4,5 cm. Így tehát a Bezerédj-címer heraldikai tekintetben megfelel az e korbeli heraldikai kívánalmaknak.
A címerlevél Nürnbergben kelt és így a címer kétségkívül német festő kezemunkája. A címerkép, illetve a sisakdísz alakja, a karmait ragadozóan kinyujtó oroszlán Zsigmondnak ez időben kiállított birodalmi címerleveleiben gyakrabban előfordul. Ilyen oroszlán alakot mutat pl. a Johannes Laurencii (Laurent) lausanne-i polgár részére adományozott címer (1432 július 27, Siena) sisakdísze,* a Zschatis-család címerének sisakdísze (1434 május 8, Basel) stb.* A Zsigmondkori magyar címerlevelek között féltörzsű, – de koronából kinövő – oroszlánt mutat a Petneházy-címer 1417-ből, mely azonban meglehetősen ízléstelen kivitelű, és az oroszlánt nyilazó alakban mutatja be.* Aránylag ritkán fordul elő az osztott pajzs. A Zsigmondkori címerek legnagyobbrésze egyszínű pajzsmezőt mutat, egyes esetekben pajzsfővel vagy pajzslábbal. Osztott pajzsot csak kevés címerben találunk, ilyenek pl. a Keszői-család címere (1415), melynek pajzsa ezüsttel és vörössel osztott,* a Bethlen-i és Zbugya-i címer (1431), mely kékkel és fehérrel (ezüsttel),* a Gathaly címer (1431), mely feketével és vörössel van osztva.*
Rajza Archives Héraldiques Suisses. 1928. évf. 52. l.
Ugyanott 1919. évf. 25. l.
Színes hasonmása Monumenta Hungariae Heraldica. I. füzet. 45. l.
U. ott. III. füzet 19. l.
U. ott. 31. l.
U. ott. 27. l.
Egész szokatlan az oroszlán szájában levő korbács. Hogy mi indította a családot ennek kérelmezésére, azt ma már persze nem tudjuk megmondani, de mindenesetre valamely különleges oka lehetett annak, hogy az oroszlán szájába korbácsot adtak. A korbácsra középkori heraldikánkban eddig csak egy példát tudunk – legalább tudtunkkal – felmutatni és ez a Moghy Mátyás 1418-i címerében a szarvason lovagló női alak kezébe adott korbács, mely esetleg ostornak is tekinthető.* Későbbi időkben a címerekben az ostor előfordul egyes esetekben, így pl. a Szabó-család 1663. évi armálisában, mely négyesfogatot ábrázol. A Rheude által kiadott Heraldika curiosa I. kötetében közölt címerekben a korbács nem fordul elő, úgy látszik, a külföldi heraldikában is a szokatlan címeralakok közé tartozott.
Rajza többek között Csoma, A magyar heraldika korszakai 67. l.
A Bezerédj-armális még egy sajátságos jelenséget mutat. Az armális teljesen szabályszerűen van kiállítva, azonban nincs megpecsételve. A 10hártyán nyoma sincs a pecsétzsinór felvételére szolgáló bevágásoknak, ami arra mutat, hogy az oklevél valamely, előttünk ismeretlen okból nem került expediálásra. Erre a középkori armálisok sorában csak egy példát tudunk még felhozni, Mátyás királynak 1478-ban Petrus Gentile Senilis de Montefalco részére adott armálisát, mely szintén nem volt megpecsételve.* Hogy a Bezerédj-címer szerzői ezen hiány ellen nem szólaltak fel és az armálist megpecsétlenül vették át a királyi kancelláriából, annak magyarázatát ma már nem tudjuk megadni.
Monumenta Hungariae Heraldika. III. füzet, 53. l.
ÁLDÁSY ANTAL.
Bezerédj Vörös I. László 1343.
I. Pál 1343; Jakab 1343 ~ Ilona
I. György † 1412 előtt; II. László 1378 ~ Gyűrűsi Klára; I. Miklós 1378; III. László 1406
I. János 1430; I. Zsigmond 1431; † 1450 előtt
II. János 1456-ban Zala vm. alispánja, ~ özv. Nagygyűrösi Jakabné, Katalin; Balázs 1456; II. György 1456; IV. László 1456 † 1513 előtt
Zsófia; Mária; II. Zsigmond 1483 ~ Borbála; Bernát 1483; II. Miklós 1483 † 1517 előtt ~ Sithkei Gothard leánya Zsófia; I. István 1483
III. János 1523; Gábor 1523 † 1533 előtt
I. Ferenc † 1517 ~ Anna, özv. Zelei Zele Andrásné; I. Mihály ~ Nádasdy Krisztina; III. György; I. Boldizsár; Zsófia 1514-ben már özvegy ~ Zabari Püspök Antal
Gergely ~ Chernelházi Chernel Borbála; 1564 Tamás ~ Zámbó Katalin
Katalin ~ Zombathelyi Márton; II. Ferenc; II. Boldizsár; V. László 1610-ben kapuvári várnagy; II. Pál; I. Kristóf; Orsolya
IV. György 1656–1659 Sopronmegye alispánja és követe ~ Görbey Katalin; és; 8 leány gyermek
Judith; II. István ~ Jakusith Katalin Zala és Somogy megye alisp. 1662 pápai lovaskapitány ~ Katalin; III. Zsigmond sz. 1638 febr. 22. Katalin; III. Zsigmond sz. 1638 febr. 22. † 1661 okt. 9. a vámoscsaládi ág törzsatyja ~ Biri Balogh Klára; III. Pál; Ádám; II. Mihály a szerdahelyi ág törzsatyja ~ Besenyei Klára
I. Pál 1343; Jakab 1343 ~ Ilona
I. György † 1412 előtt; II. László 1378 ~ Gyűrűsi Klára; I. Miklós 1378; III. László 1406
I. János 1430; I. Zsigmond 1431; † 1450 előtt
II. János 1456-ban Zala vm. alispánja, ~ özv. Nagygyűrösi Jakabné, Katalin; Balázs 1456; II. György 1456; IV. László 1456 † 1513 előtt
Zsófia; Mária; II. Zsigmond 1483 ~ Borbála; Bernát 1483; II. Miklós 1483 † 1517 előtt ~ Sithkei Gothard leánya Zsófia; I. István 1483
III. János 1523; Gábor 1523 † 1533 előtt
I. Ferenc † 1517 ~ Anna, özv. Zelei Zele Andrásné; I. Mihály ~ Nádasdy Krisztina; III. György; I. Boldizsár; Zsófia 1514-ben már özvegy ~ Zabari Püspök Antal
Gergely ~ Chernelházi Chernel Borbála; 1564 Tamás ~ Zámbó Katalin
Katalin ~ Zombathelyi Márton; II. Ferenc; II. Boldizsár; V. László 1610-ben kapuvári várnagy; II. Pál; I. Kristóf; Orsolya
IV. György 1656–1659 Sopronmegye alispánja és követe ~ Görbey Katalin; és; 8 leány gyermek
Judith; II. István ~ Jakusith Katalin Zala és Somogy megye alisp. 1662 pápai lovaskapitány ~ Katalin; III. Zsigmond sz. 1638 febr. 22. Katalin; III. Zsigmond sz. 1638 febr. 22. † 1661 okt. 9. a vámoscsaládi ág törzsatyja ~ Biri Balogh Klára; III. Pál; Ádám; II. Mihály a szerdahelyi ág törzsatyja ~ Besenyei Klára
