Levéltári Közlemények: IV–V. évf.
Levéltári Közlemények: IV–V. évf.
Levéltári közlemények IV–V. évf. (1926–1927). Budapest, 1927–1928. Kiadja a Magy. Kir. Országos Levéltár. Történetírásunk eme hézagpótló folyóiratának fenti két évfolyama is a célnak megfelelő gazdag tartalommal jelent meg. Levéltártani szempontból Eckhart Ferenc cikke: Az osztrák levéltárügy a háború után, továbbá Paulinyinak: A levéltárügy Bajorországban és nálunk szóló értekezése kelti fel figyelmünket. Gárdonyi érdekes témájához: Reformtörekvések az iratkezelés terén, melyhez a Szerkesztőség a hozzászólást magának tartotta fönn, kétségkívül lehetne megjegyzéseket fűzni. Ányos Lajos az Országos Levéltárban őrzött és Szilágyi Erzsébettől származó 26 oklevelet közöl mintaszerű kiadásban, megrajzolván a nagyasszony alakját s oklevél-adási körét és módját. Az Országos Levéltárban folyó rendszeres munka eredménye a Mályusz által közölt: A szlavoniai és horvátországi középkori pálos kolostorok okleveleinek regesztái. Érdemes munka Herzognak az Országos Levéltárban őrzött nádori levéltár 1554–1781. évi iratainak jegyzéke.
A külföldi levéltárak közül bennünket magyarokat elsősorban a bécsi levéltárak magyar vonatkozású anyaga érdekel. E célt szolgálja Miskolczy Gyulának: A házi, udvari és állami levéltár Bécsben, két részletben közzétett ismertetése, mely folytatása Szekfű hasonló című és az 1924-ik évfolyamban megkezdett ismertetésének. Magyar gazdaságtörténészek számára készült Deiningernek: A herceg és gróf Fugger-féle augsburgi családi és alapítványi levéltár története. A magyar-lengyel történeti kapcsolatok kiváló kutatója: Divéky Adorján pedig főleg levél- és kézirat- illetőleg könyvtári katalógusok alapján a Lengyelországban található magyarvonatkozású kézirati anyagot állította össze. Ez utóbbi ismertetésből is láthatjuk, hogy a külföldön nagy súlyt helyeztek már a multban is a levél- és kézirattári anyagnak nyomtatott katalógus útján való közkinccsé tételére. Hazánkban az ezirányban történt kísérletek és kezdeményezések után most a Levéltári Közlemények tette főprogrammjává levéltáraink anyagának ismertetését. E két évfolyamból megismerhetjük: A nagy kún városok (Győrffy), Besztercebánya (Jurkovich), Bakabánya (Relkovič Néda), Baranya vármegye (Főglein) és végül a Grádeczi Horváth-Stansithcsalád (Iványi) levéltárát. Sajnos: egyházi levéltárak ismertetése még hiányzik. A mohácsi vész 400 éves évfordulójára a levéltár kegyeleti adóját Mályusz azzal rójja le, hogy közli II. Lajos király leveleit a herceg Batthyány-család körmendi levéltárából.
A külföldi levéltárak közül aránylag az olaszországiak nagyobb számmal lettek ismertetve. Ezek is nagyobbrészt katalógusok alapján készültek, bár inkább csak az anyag magyarvonatkozású részének ismertetésére kellene a fősúlyt vetni. Ismertetve vannak: A velencei állami levéltár (Kravjánszky), ugyan ezen levéltár «Documenti Turhci» c. gyűjteménye, valamint magyarvonatkozású fethnaméi (Fekete kutatásainak eredményei); a nápolyi (Miskolczy J.), a firenzei (Gárdonyi) és végül a bolognai állami levéltárak.
Fenti cikkek egy-két szerző kivételével az Országos levéltár tisztviselőinek tollából kerültek ki, éppúgy mint a kisebb Közlemények és Ismertetések című recenziók. Figyelmesen olvasgatva a két évfolyamot és értékelve az anyagát, ama örvendetes megállapításra juthatunk, hogy az Országos levéltár gárdájának a hazai történetírás terén irányító szerepe van. S ez kétségkívül Csánki Dezső érdeme, ki mint a levéltár főigazgatója a kultuszminiszter megbízásából a folyóiratot is szerkeszti. Klasszikusan megírt jelentései az Országos Levéltár 1925, illetőleg 1926. évi állapotáról és működéséről fejezik be az egyes évfolyamokat. Megszívlelendőnek és követendőnek tartjuk Csánki felfogását, mely szerint az Országos levéltárnak elsősorban a levéltárrendezési és feldolgozási munka a feladata.
A segédtudományok művelői hasznos kalauzt nyernek a Levéltári Közlemények mindegyik kötetében.
Dr. Lukcsics Pál.
