Fekete Lajos: Bevezetés a hódoltság török diplomatikájába.
Fekete Lajos: Bevezetés a hódoltság török diplomatikájába.
Fekete Lajos: Bevezetés a hódoltság török diplomatikájába. Első füzet; LXII, 34 l., 2°, 16 tábla. Budapest (K. M. Egyetemi Nyomda), 1926. [A Magyar Királyi Országos Levéltár Kiadványai. Szerkeszti dr. Csánki Dezső.]
A török történet kutatása Magyarországon ugyanabban az időben kezdődött, midőn Európában Hammer «Geschichte des Osmanischen Reiches» című művével a török történelem tudományos művelését megkezdette, s azóta szakadatlan sorban következnek egymásután e téren a magyar kutatók. Hammer kortársa Gévay, utána jön Repiczky, majd Szilády, Thúry, Karácson. Idevonatkozó munkásságuk szinte kizárólag a török történet magyar vonatkozásainak területén mozog. Nekik köszönhetjük, hogy ma már nagyjában ismerjük mind a magyarországi török 132oklevél-anyagot, mind a Magyarországra vonatkozó török kútfőket.
Fekete Lajos ismertetendő munkájában tovább megy. Bevezetésd ad – főleg magyarországi anyag alapján – a török paleographiába és diplomatikába, nagymennyiségű török oklevelet közöl facsimilében, átírással és fordítással s ezzel voltaképen az egész török oklevél-anyag kutatását biztos alapra helyezi. (A munka természetesen idegen – német – nyelven is megjelent.)
Palaeographiai és diplomatikai bevezetéséhez minden előző munkálatot lelkiismeretesen felhasznált s az eddigi eredményeket tetemesen bővítette és kiegészítette. Kétségtelen, hogy ez a munka tovább bővítve egy kitűnő török palaeographiai és diplomatikai kézikönyvvé fog kifejlődni.
A facsimilék szépek, az átírás kifogástalan (Fekete el tudja olvasni a legolvashatatlanabb helyet is, ez az ő főerőssége), a fordítás jó, a jegyzetek bőségesek (néhol túlságosan bővek is) és gondosak.
Több aprósághoz hozzá lehetne szólni, de a bíráló nem volna benne biztos, hogy neki vagy a szerzőnek van-e igaza. (Ilyen hozzászólás például Mordtmannak egy megjegyzése Fekete könyvéről írt, különben kitűnő bírálatában [Ung. Jb. VIII, 1928, 168 skk.]; egy arab többesről, az anşâr-ról van szó, melyet Fekete «győzelmek» szóval fordít. «Das ist richtig, aber nicht korrekt», mondja Mordtmann. «Seit wann ist anşâr Plural von naşr» «Sieg»? Ezzel szemben Zenker és Richardson-Johnson naşr «győzelem» többesének jelzik az anşâr-t s adatuk hitelessége kétségtelen.)
Feketétől még sokat várunk. Akár török okleveleket ad ki (nagyon szép volna például a Törökország történetének első két századára vonatkozó, elérhető török okleveleket kiadni s ezzel a rendszeres török oklevél-kiadás útját megtörni), akár a kútfők hitelességének kérdését vizsgálja tovább a Szekfű által (Török Történetírók III.) megjelölt úton, akár új forrásokat keres Konstantinápolyban vagy más helyeken, akár a török történet valamelyik részletkérdésének kidolgozásához fog, mindenképen fontos munkát fog végezni.
Török János.
