Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. A M. Tud. Akadémia Tört. Bizottságának megbízásából szer…
Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. A M. Tud. Akadémia Tört. Bizottságának megbízásából szerk. I. kötet 1001–1270. 2. füzet. Budapest, 1927. Kiadja a M. Tud. Akadémia. (177–352. l.) 4. rét.
A középkor művelőinek örömére megjelent immár második füzete is annak a nagybecsű Árpád-kori regeszta-gyüjteménynek, mely sorozatosan legrégibb okleveleink kritikai megrostálására hivatott. Amit e régi hiánytpótló, a középkor forrásanyagában kutatónak nagy könnyítést jelentő munka előkészítéséről, módszereiről, elrendezéséről és megbecsülhetetlen értékéről e folyóirat 39-ik (1926. évi) folyamának 34. lapján az I. füzet ismertetője a gyüjtemény igazi becsét felismerő alapossággal elmond, mindaz ezúttal nem szorul kiegészítésre, annál kevésbbé ismétlésre. Tudás, erős kritikai érzék és fáradságot nem kímélő gondosság a megfelelő oklevelek kinyomozására, a mű folytatásával is továbbkíséri a szerzőt. Finom pontossággal elemzi az okleveleket s nemcsak a hamisakra, hanem a csupán gyanusakra is felhívja a figyelmet, találó, meggyőző, de a mellett óvatos magyarázatokkal. Az oklevélkiadásainkba még eddig fel nem vett, vagy csak kivonatosan, töredékesen közölt okleveleket egész terjedelmükben adja. Ezek között a családtörténetkutató is talál számos új részletet. Például csak egyet kiragadva, a 291. lapon a Zsadány-nemzetségre vonatkozó, 1250. évi oklevelet említjük.
Ez a füzet egy, az előbbiben nyomdatechnikai okokból derékba vágott oklevélregeszta befejezése után az 1225-ik évtől folytatja IV. Béla királyfi, majd király okleveleit és 1257-el zárul. Beleszámítva a csonkán maradtat, összesen 573 újabb oklevélregesztát és magyarázatot találunk benne. Szakasztott annyit, mint az első füzetben.
Nem térhetünk ki e helyütt az elől, hogy nyomatékosan ne figyelmeztessük a családtörténet kutatóit, hogy középkori anyaguk felhasználása előtt okvetlenül forgassák Szentpéterynek eddig megjelent, valamint ezután megjelenendő eme füzeteit, nehogy esetleg hibás alapra építsenek.
Végül – úgy véljük – megbocsátható ismétlést követünk el, amikor mi is osztjuk és továbbfűzzük az I. füzet ismertetésekor elhangzott óhajt, hogy e nélkülözhetetlen publikáció folytatása is minél előbb megjelenjék.
Cz. A.
