II. A katonai szolgálati jel.
II. A katonai szolgálati jel.
I. Ferenc József királyunk, a katonai szolgálatban effektive eltöltött idő látható jeléül, 1849 szeptember 19-én tiszti és legénységi szolgálati jelet alapított. Eleinte mindakettőnek 2–2 osztálya volt. Több kisebb változtatás után 1890 március 12-én elrendelte a király, hogy a tiszti szolgálati jel ezentúl három osztályú legyen, amelyeket 25, 40 és 50 évi tényleges katonai szolgálat után lehetett megkapni. Ez az alapszabály 1913 augusztus 7-én annyiban módosult, hogy a II. osztályú jelvény ezóta már 35 évi szolgálat után járt.
Magyarország kormányzója, 1923 március hó 29-én kelt parancsiratával egy, a régi közös jelvényt pótló, magyar tiszti és legénységi szolgálati jelet alapított, amely már az újabbam leszállított leghosszabb szolgálati időhöz alkalmazkodik.
Minthogy a legénységi szolgálati jel alakja a régi maradt, itt most csak az új tiszti szolgálati jelet ismertetjük.
Ennek – csakúgy mint a réginek – három osztálya van, amelyek 20, 30 és 35 tényleges szolgalati év után kaphatók meg. Az, aki a szolgálati jel valamelyik magasabb osztályát megkapta, az alsóbbat többé nem viselheti.
A szolgálati jel mindhárom osztálya homályos bronzszinű, egyenlőszárú, fémkereszt. Szalagja piros-, keskeny fehér- és zöld- szegélycsíkkal.
A III. osztályú jelvény közepét a magyar szent korona fényes bronzból készült kisebbített mása fedi.
A II. osztályú jelvény közepét Magyarország cser- és olajággal övezett kis cimerének, fehérfémből készült, kisebbített mása foglalja el. A keresztszárak szélével párhuzamosan, keskeny sötétzöld zománcbetét fut körül.
Az I. osztály jelvénye a most leírottól abban különbözik, hogy rajta Magyarország aranyozott kis címerét két angyal tartja, maga a kereszt pedig egy 20 mm hosszú láncszemen függ.
A szolgálati jel mindhárom osztályát a balmellen kell viselni.
