Sommer Robert, Über Familienähnlichkeit. Wien, 1917. Wiener Urania, 8°, 95. l.
Sommer Robert, Über Familienähnlichkeit. Wien, 1917. Wiener Urania, 8°, 95. l.
A genealógusok által is jól ismert szerző ez érdekes kis könyve két részre oszlik, az elsőben (Anleitug zur Untersuchung der Familienähnlichkeit) régebbi, részben másirányú megfigyelései alapján megállapítja azokat a szempontokat, melyeket családi hasonlóság felismeréséhez figyelembe kell venni. Sorra veszi az ilyenként szerepelhető testi és lelki tulajdonságokat, s megállapítja, hogy anatómiai hasonlóságok felimeréséhez a bőr és a csontváz, az egyes testrészek közül a homlok, szem, orr, fül, száj, áll, nyak, tarkó, arcvonások s a végtagok mely tulajdonságai irányadók; ugyanitt tér ki a testi abnormitásokra s betegségekre, amennyiben azok az átöröklésnél számba jöhetnek. Ezután áttér a szellemi tulajdonságokra, elsőül a temperamentum szerepére az átöröklésnél. A temperamentum fogalmának elavult, régi időkre visszamenő definitiója helyébe, mely a világ alapelemeit (tűz, víz, levegő, föld) vélte felismerni az emberi konstitucióban is, a modern tudományos megfigyelő psychologiának és családkutatásnak kell lépnie. A lelki tulajdonságok átöröklésénél másodiknak a psychikai okokból származó mozdulatokra kell tekintettel lenni (Ausdrucksbewegungen), úgy a direkt, mint a reflexmozgásokra, végül az objektiv formákban nem jelentkező, de a modern psychologia módszerével mérhető szellemi tulajdonságokra. – A könyvecske második része (Beziehungen zur Familienforschung und Rassenlehre) a hasonlatosság szerepéről szól a családkutatásban s a fajtudományban és a physiognomikához való viszonyáról, aztán az őstábla, leszármazási tábla, családfa és rokonsági tábla kapcsán azzal foglalkozik, hogy két vérrokon hasonlóságát megállapítva, miként lehet ezek rokonságát a családkutatás szempontjából kifejezni; figyelmeztet arra, hogy a Mendel-féle szabályt, mely növények vizsgálatából szűrődött le, csak nagy vigyázattal lehet az emberekre alkalmazni. Összeállítja a gyermekek és szülők egymáshoz való hasonlósága vagy nem hasonlósága konstatálásához szükséges szempontokat; részletesen fejtegeti a közös ősök, illetőleg az ősveszteség jelenségét s ennek nagy jelentőségét a családi hasonlatosságra s a törzsek és fajok kialakulására. Befejezésül kifejti, hogy a fajtudománynak, mely kezdetben nagy nehézségekkel küzdött, a családkutatásból kell kiindulnia; mindenekelőtt a családi hasonlatosság tanát kell rendszeresen átvizsgálni, mert a fajtudomány (Rassenlehre) alapja csakis az olyan leszármaztatás lehet, mely egy csoport megfelelő tulajdonság átöröklésén nyugszik. Aki tehát fajokat akar megismerni, annak a biológiai értelemben vett család fogalmából kell kiindulnia s azt vizsgálnia, hogy a családok csoportjaiban, melyek törzzsé, és néppé bővülnek, hogyan keletkeznek ily hasonló tulajdonságok. Végül előadja azokat a szempontokat, melyekből a fajt vizsgálni kell családkutatási alapon: ú. m. átöröklés, kereszteződés, tulajdonságok módosulása, eltünése és újra felbukkanása, melyeket ki kell terjeszteni úgy a testre, mint a psyche-re, a legszélesebb értelemben.
Bartoniek Emma.
