Dr. Bossányi Árpád. Regesta supplicationum. A pápai kérvénykönyvek magyar vonatkozású okmányai. Avignoni korszak. I. k. VI. Kelem…
Dr. Bossányi Árpád. Regesta supplicationum. A pápai kérvénykönyvek magyar vonatkozású okmányai. Avignoni korszak. I. k. VI. Kelemen pápa 1342–1352. Budapest, 1916., II. k. VI. Incze, V. Orbán, VII. Kelemen ellenpápa, 1352–1394. Budapest, 1918.
A supplicatiók azok a folyamodványok, amelyeket egyháziak és világiak nyujtottak be a pápához javadalmak, kitüntetések, kiváltságok, kegyelmek, dispensatiók stb. elnyeréséért. A kedvezően elintézett ily kérvények alapján történt azután a bullák kiállítása, előbb azonban teljes szövegüket bevezették külön könyvekbe.
E regesta-kötetek fennmaradt sorozata 1342-ben veszi kezdetét s ránk nézve azért nagyon becsesek, mert az eredeti kérvények kevés kivétellel elvesztek s kölcsönösen kiegészítik egymást a bullák regesta köteteivel, mert egyik sorozat sem teljes.
Bossányi dr. e kérvénykönyvek legrégibb köteteinek magyar vonatkozású darabjait adja római kutatásai alapján. Nemcsak magukat a szövegeket közli időrendi egymásutánban, hanem az irodalom lelkiismeretes felhasználásával igyekszik bő jegyzeteiben megvilágítani a supplicatiókban szereplők személyét. Nagy elismeréssel kell adóznunk szerzőnek ez értékes munkájáért, mely családtörténeti szempontból is igen gazdag anyagot nyujt, de nem hallgathatjuk el azt a megjegyzésünket, hogy az időrendben adott supplicatiók anyagának egyházmegyék szerint való magyarnyelvű összefoglalása fényűzés-számba ment már a kötetek megjelenési idején is, az aránylag magas nyomdaárak folytán, s most még jobban fájlaljuk, 42hogy a 130 + 100 lapnyi feldolgozás helyett nem kaptunk inkább még egy kötet szöveget.*
A II. k. 285. lapján István fia Miklós a «baro de Luidna» = Lindvai Miklós zalai ispán és bán; így javítandó ki az indexben is. – A 347–48. lapon «Anna filia Petri filii Synca»(?)-ról van szó; szerző szerint ez vagy «de Szikszó» vagy pedig «de Szinno». Ámde a Synca kétségtelenül személynév; az Anjoukori Okmánytár VI. és VII. kötetében sokat olvasunk Sinkáról és fiáról Péterről.
A címlapon nincs nyoma, pedig a két kötet Előszó formájában Hodinka Antalnak a római levéltárakról írt ismertetését adja 165. + 148 oldalon, ami mutatja, hogy ez a hatalmas munkálat, melyet a tudós szerző a római levéltárakban való kutatásokhoz útmutatóul a reájuk vonatkozó igen nagy irodalomnak rendkívül alapos felhasználásával és saját tanulmányai alapján mintaszerűen állított össze, alaposan túlnő egy szerény «Előszó» keretein. Kár, hogy ez az alapvető és hézagpótló munka külön kötetben is nem jelent meg. Most, hogy római történeti intézetünk újra megkezdi munkáját, kétszeresen kell örülnünk, hogy ily alapos és kiváló útmutató fog rendelkezésünkre állni.
Hlb.
