LAPSZEMLE.
LAPSZEMLE.
Családtörténeti Jegyzetek. 1914. 4-dik füzet.
A) Családtörténeti rovat: Daróczy Zoltán: Balassa. – Csoma József: Gyárffás. – Mocsáry István: Horváth-Bugarin (brezoviczai) alias Milojkovics. – Benkó Imre: Mészöly (sárbogárdi). – B) Tárcza rovat: Dr. Wertner Mór: A neczpáli Justh-családnév eredete. Megállapitja, hogy a Neczpáli Justh-család első kimutatható őse Koszaui Jodok zólyomi és véglesi kapitány, a mint ezt már Nagy Iván is kideritette, s kimutatja, hogy a németben ma is gyakran szereplő Jost név a Jodokból származott, s Zsigmond egyik unokafivére, Jodok morva őrgróf nevével is hol Iost, hol hol pedig Iusst alakban találkozunk. Jodok fia, András, már Jwsth néven ismeretes, s kétségtelen, hogy ez a «filius Iodoci», «des Iust (Iost) Sohn» megjelölés révén maradt rajta. – Ifj. H. K.: Arady Katalin, özv. Szent-Kiriák Györgyné végrendelete (1785). – 5. füzet. Makay Dezső: Dely (issebori). – Kenessey Pongrácz Kenessey (kenesei). – Csoma József: Váczy. – B) Tárcza. Benkó Imre: Jobbágy reversálisok. – Mocsáry István: Vámossy István végrendelete (1661). Első közlemény. – Ifj. H. K.: Armálisok és nemesi bizonyitványok a kalocsai főkáptalan levéltárában (1747–1855.) – 6. füzet. Csoma József: Botgál. Lipthay alias Faragó. – Tunyogi Szücs Lajos Dienes (Szilágyszegi). Zombory Géza: Forján. – Benkó Imre: Képes alias Szabó. – Bacsák Gyula Petőcz. – Ifj. H. G.: Svastits (Bocsári). – Dr. Rédeky István: Kossuth Lajos családtörténeti vonatkozásu ismeretlen levele (1880). – Dr. Kárffy Ödön Két régi oklevélhamisitó. – Mocsáry István: Vámossy István végrendelete (1661). 2. közl. – Wertner Mór: Megjegyzések a szentmiklósi és óvári Pongrácz-cs. történetéhez. – Sárközy Imre: Pótlék a Gosztony-cs. leszármazásához.
Családtörténeti Lapok. 1914. 2. szám. Dr. Hazslinszky Rezső: A sztregovai és egerfarnosi Kandók (I). – K. B.: Az Erdey-család czimerlevele. II. Rákóczy György adományozta a családnak 1649. január 12-én. – Miskolczy-Simon János: A Tornyos-család. – Géczy Endre Jenő: A felsőgéczi, garamszeghi és farkasfalvi Géczy-család. I. – Benkó Imre A Zemplényi-család. – * * *: A Gerenday-Tóth-család. – Czimerleirások: Biró (1626), Jelenffy alias Jelenek, hlucsini, 1662, Kőri, fenyőházi, 1911, Kubovich, 1649, Orbán, 1714, Spindler, 1627, Stauber, nagydoroghi, 1910.
Genealogiai Füzetek. XI. évf. 1913. – Sándor Imre: Kolozsvár czimeres emlékei. (1–6. f.) – Ferenczi Sándor: Fáji János naplójának családtörténeti adatai. (1–6. f.) – Gyulai Rikárd: Családtörténeti 143adatok. (2–6. f.) Győrffy István: Csik-Gyergyő Háromszék 1614. évi lustrája. (2–3. f.) – Barabásy István: A Kölpényi Vajda-családról. – Ferenczi Sándor: Kanuthi Balázs feljegyzései 1611-ből és Az Ikafalvi Farkas-családra vonatkozó leszármazási táblácska. – Sándor Imre: Köblös Zoltán † – Hoffmann Géza: Családi adatok gyűjtése fajegészségügyi szempontból. – Adattár és Szakirodalom. – XII. évf. 1914. I. szám. Sándor Imre: Kolozsvár czimeres emlékei. – K. I.: A Szelniczei Bálint-család. – Gyulai Rikárd: Családtörténeti adatok a S. Gyulai-család levéltárából. (5. közl.) – Ferenczi Sándor Fáji János naplójának családtörténeti adatai. (6. közl.) Az Adattárban dr. Temesváry János Báthory Istvánnak 1583 február 2-án Niepolomicen kelt czimeres nemes levelét közli a czimerrajzzal együtt, a melylyel ujra nemesitette a különben is nemes származásu Kidei Illyési Gáspárt, az erdélyi kanczellária irnokát és hites jegyzőjét és általa fivéreit, Mártont és Istvánt és czimert adományozott nekik. Az adományozott czimer zöld (!) mezőben a pajzsfő jobb sarkában elhelyezett arany korona felé ágaskodó egyszarvu. Sisakdisz: u. a. kinövő alakban. Takarók: zöld-arany, vörös-ezüst. Az eredeti czimeres levél Veres Mihály kédei birtokos tulajdonában van. – 2. szám. Sándor Imre: Kolozsvár czimeres emlékei. – Dr. Barabásy István: A bernáthfalvi Bernáth-család biharmegyei ága. – Ferenczi Sándor: Fáji János naplójának családtört. adatai. (7. és utolsó közl.) – Gyulai Rikárd: Családtörténeti adatok a S. Gyulai-család levéltárából. (6. közl.) – Az Adattár-ban Dongó Gyárfás Géza Zsigmond királynak 1418 január 25-én, Constanzban kelt és Káthai Lászlónak valamint általa rokonainak adományozott czimeres levelét közli, melynek eredetije Batta Sándor m. kir. gazdasági intéző birtokában van Mezőhegyesen. A füzet bemutatja a czimerkép pontos rajzát is keretével együtt; a Káta-nemzetség czimerét ismertük s ez Csergheő Géza érdeme volt, a ki nyomról-nyomra, fáradsággal és éles szemekkel kutatta és gyüjtötte az ezen nemzetségből leszármazott ágazatok pecsétmaradványait. (Turul, VII. k.) Az első emlék, Káthay Jakab egri püspöki vikárius pecsétje 1439-ből, ez tehát már a czimeradományozást követő időkből való, hatküllős kerék a pajzsalak s a sisakdisz is. A czimerlevélben nyolczküllős kereket látunk kék mezőben lebegő arany koronán. A kerekek szélén fogszerü alakok vannak, valószinü, hogy malomkereket ábrázol, a későbbi pecsétek között azonban csak egyet ismerünk, az u. e. nemből való Csáholyi Ferencz Csanádi püspök pecsétjét 1522-ből, melyben a czimerpajzs alakja malomkerék. Középkori czimeres leveleink sorozatának e gazdagodását öröxmmel jegyezzük fel. Ifj. Biás István: Récsei Boér Sámuel temetésén jelenvoltak névsora és a temetési szertartás rövid leirása. (1752.) – Sárdi Simén György feljegyzése a Szenterzsébeti Bodó- és Szakáts-család leszármazásáról. (1762.) – A Szakirodalom rovat lesujtó kritikát mond a Magyarország Czimeres Könyve I. kötetéről; «az erdélyi czimerek közlése – irja – oly kézbe van letéve, mely a maga tudatlanságával az egész kötet értékét mélyen leszállitja». Megrója «a forrásmunkák hanyag felhasználása és pontatlan megjelölése» miatt is.
Levéltárosok Lapja. 1914. I. szám. Dr. Alapi Gyula: Az Aranyosi Aranyossy-család. – Romhányi János: Nemességi igazodás Nyitra vármegyében 1754/55-ben. – Miskolczy-Simon János: A Mikszáth-család története. – A. Gy.: Martosi Peörnie (Pörnye) Péter armális levele 1620. – Miskolczy-Simon János: I. Rákóczy György levéltárosának nemeslevele. Helyesebben czimeres levélről van a czikkben szó, a melyet Váradi Pásztohi Ferencz, a fejedelmi titkos levéltár második konzervátora kapott 1641 ápr. 23-án Gyulafehérváron. – Érdekes esetet ismertet e füzet a «Levéltáraink köréből» cz. rovatban, Nemeslevél kihirdetése a vármegyei közgyülésen czimen. Nógrád vármegye visszautasitotta egy balasagyarmati lakosnak azon kérelmét, hogy 1908-ban nyert nemeslevelét a vármegyei közgyülésen hirdessék ki. Felebbezés folytán a belügyminiszterium uj határozat hozatalára hivta fel a vármegyét, azon indokolással, hogy a nemesség megszerzésére és nyilvántartására nézve fennálló alaki szabályok tekintetében az 1848 előtti kornak jogviszonyaihoz képest nem állott be oly gyökeres változás, hogy a kérelem megtagadható lenne; továbbá mert azon okok, a melyek miatt a kihirdetés 1848 előtt történt, részben ma is fennállanak, s a helyet, a hol a kihirdetésnek történnie kell, semmiféle törvény vagy rendelet nem szüntette meg, sőt a gyakorlat itt-ott máig is fenntartotta. Ennek folytán a nemeslevelet a vármegye közgyülésén kihirdették és a főjegyző ellátta a kihirdetési záradékkal. – 2. sz. Miskolcz-Simon János: A magyar nemesség. – Romhányi János: Nemesség igazolás Nyitra vármegyében 1754/55-ben. – Miskolczy-Simon János – A kisjeszeni Jeszenszky család nógrádi ágazatai. – Romhányi János a Haláchy-családnak czimeres nemeslevelét ismerteti, melyet 1507 deczember 4-én Budán kapott II. Ulászlótól s a mely Haláchy Rezső vágujhelyi jegyző birtokában van. A czimerszerzők, H. Ferencz, Podmaniczky János servitora, H. Gáspár, Szaniszló és László már nemesek voltak, ezt kiemeli a czimereslevél, de azért ujból (denuo, rursus) a nemesek sorába emelte őket Ulászló. A czimer vörös mezőben szembefordult, aranykoronás, vörös nyelvü fehér oroszlánfej. Sisakdisz: két sasszárny, 144ezüst-vörös (ezüsttel és vörössel vágott kiterjesztett sasszárny-pár?) – M. S. J.: Az 1647. évi Botyán czimerlevél szerzői. Megállapitja, hogy Nagy Iván helyesen irta, hogy B. András főszerző gyermekei István, András és János voltak, nem pedig István, András és Imre, mint azt Harmos Gábor irta 1883-ban, mikor a Turulban Thalyval polemizált Nagy Iván.
Monatsblatt der k. k. heraldischen Gesellschaft «Adler». 1914 május. Prof Karl Bauder: Fürst Friedrich Karl zu Hohenlohe Waldenburg-Schillangsfürst berühmter Wappen- und Siegelforscher czimen H.-nak, a modern tudományos heraldika és sphragistika megalapítójánák életét és munkásságát ismerteti születésének százéves évfordulója (1814, máj. 5.) alkalmából. Stuttgartban született, Genfben, Heidelbergben és Tübingenben tanult jogot, majd 1833-ban a Miklós czár nevét viselő 9. huszárezred hadnagya lett. A czár különös kivánságára katonai attachévá neveztetett ki a pétervári osztrák követséghez, majd V. Ferdinánd engedélyével orosz szolgálatba is lépett, a hol számos kitüntetést nyert. 1840-ben megnősült és hazajött a Hohenlohé-féle Kupferzell várba. A H.-uradalmak igazgatója, Albrecht József, az 1850-es években sokat foglalkozott a középkori H.-pecsétekkel; a herczeg is érdeklődött a készülő mű iránt, mely 1857-ben látott napvilágot, s ő irta hozzá a bevezetést. Ez inditotta meg alapvető munkásságát e téren. Számos tanulmányt irt a czimer- és pecséttan köréből, a melyeknek jegyzékét ő maga adta ki 1881-ben: Verzeichnis meiner in Druck erschienenen Schriften über Siegel- u. Wappenkunde u. Kulturgeschichte 1857–1880. Legjobb publikácziója 1883-ban jelent meg: Sphragistische Aphorismen: 300 mittelalt. Siegel, systematisch geordnet u. erläutert. 1884. deczember 26-án halt meg hosszas betegség után Kupferzell várában. – A «Literatur» rovat Weissenborn E.: Qaellen u. Hilfsmitteln der Familiengeschichte c. bővitett kiadását ismerteti dicsérettel. – Junius. Dr. Otto Freiherr v. Dungern Du rumänischen Ahnen des Thronfolgers Prinzen Ferdinand von Rumänien czimen Serer v. Zotta román geologus kutatásainak eredményét ismerteti, a ki kidentette, hogy Ferdinánd trónörökös – azóta már román király – anyai ágon egy moldvai fejedelemtől, Mohila Jeremiástól, származik. Ükanyja, Karolina, VI. János portugál király felesége, Leszczynsky Szaniszló lengyel királynak volt az ükunokája, ez pedig anyagi ágon Jeremiás fejedelemtől származott. Karolinának nővére Mária Izabella volt, boldogult Ferencz Ferdinánd trónörökösünknek dédanyja. Ugyancsak Zotta kutatásai alapján szól Dungern e számban Ferencz Ferdinánd állitólagos magyar őséről is. (Das ung. Blut. d. Thronfolgers Erzhg. Fr. Ferd.). Otto Forst nagy művében: Ahnen-Tafel ... des ... Erzherzoges Franz Ferdinand ... (lásd Turul, 1910. 47. l.) ugyanis egy magyar asszonyt is szerepeltet ősei között, Csomortány Erzsébetet, Jeremiás fejedelem feleségét, a ki szerinte 1560 körül született Erdélyben, 1616 után halt meg Törökországban s 1580 körül ment férjhez Mohilához (13. tábla, 1407. ős.). Mint forrásra a bukaresti levéltárra hivatkozik. (25. l.) Zotta azonban megállapitotta, hogy Forst tévedett (mint gyakran!), mert a fejedelem felesége, Erzsébet, Gheorghie Izlozeanu (lengyelül Lozinski)-leánya volt. Szerinte azonban máshol kell keresnünk a magyart a b. trónörökös családfáján. A 63. ősnek, Izabella Reuss herczegnőnek ősei közt szerepel ugyanis b. Sinzendorff Ágost és felesége, b. Trautmansdorf Éva, ez utóbbinak ősei közt szerepelnek Korbáviai Károly s felesége Frangepán Dorottya (1500 k.), a kinek szülei Korbáviai Pál és Blagay Klára voltak. Megjegyezzük azonban, hogy a Frangepán- és Blagay-oklevéltárban hiába kerestük őket! – Gr. Dobržensky: Die Lexa v. Aerenthal und der Semi-Gotha. Kimutatja, hogy már a XVI. században találkozunk a Lexa névvel Csehországban s katholikus családok viselték. A Lexa v. Aerenthal-család eredetét is visszakisérhetjük a XVIII. sz. elejéig s igy a Senei-Gotha azon állitása, hogy a Lexa név II. József Judenedikt-jétől (lex!) ered s a család zsidó eredetü, nevetséges mese.
Kérelem. A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtára, mely a most folyó világháboruval kapcsolatos mindenféle könyvet, nyomtatványt, képet, levelet, irást minél teljesebben iparkodik összegyüjteni, ez uton is kéri a közönséget, hogy ez irányu müködését támogatni s a keze közé kerülő háborus emlékeket a Könyvtár czimére beküldeni sziveskedjék.
