Folyóiratszemle.
Folyóiratszemle.
Két uj genealogiai folyóirat megindulásáról szóló hirrel kezdjük meg lapunk ez uj rovatát, a melylyel az a czélunk, hogy olvasóink figyelmét felhivjuk a különféle folyóiratok azon czikkeire, a melyek a társaságunk által müvelt tudományok körébe vágnák és igy megkönnyitsük azt a lépést, a mely minden kutatásnál és tudományos munkánál a legelső s a legfontosabb: a pontos bibliografiai tájékozódást.
A két uj genealogiai szaklap az ifj. Hellebronth Kálmán szerkesztésében megjelenő Családtörténeti Jegyzetek és a Kempelen Béla által szerkesztett Családtörténeti Lapok; az elsőből három, ez utóbbiból pedig egy füzet fekszik előttünk.
Nem lépnek fel nagy igénynyel; a Cs. L. szerkesztője meg is mondja előszavában, hogy «nem akar az általános történelemnek még felderitendő vagy tisztázandó kérdéseihez hozzányulni; szerényebb, de közvetlenebb érdekeket óhajt szolgálni: a heraldika s a 51gyakorlati családtörténeti kutatás köréből vett czikkek mellett közkincscsé tenni azokat az adatokat, melyek eddig még ismeretlenek vagy hozzaférhetetlenek voltak.
A Cs. J. rovatai a következők: A) Családtörténeti rovat, B) Tárczarovat, C) Kérdések és feleletek. Az eddig megjelent három füzetben a következő családok ismertetését találjuk: Bacsák (Benefai), Barkassy, alias Munkácsy, Draskóczy alias Czeper, Koptsány, Tibold (Tibold-aaróczi), Turchányi (Turcsányi és teresztényfalvi), Gosztony, Halász (Dabasi és gyóni), Kelleő (Árokszállási), Pap (Tyuskai), Mohos, Bereczky, Kovácsy (Hadadi), Kromholtz alzas Galgóczy, ~Mátéffy, Molnár (Vajkai), Rhorer (Küllői) Várady. A Tárczarovatban háróm közlemény az egri káptalan levéltárában levő armálisokat és nemesi bizonyitványokat ismerteti; itt olvassuk Vay Ádám végrendeletét 1707-ből és Berthóthy Dorottyáét 1601-ből, továbbá dr. Kárffy Ödön czikkét egy ismeretlen armálisról, a melyet 1580 decz. 3-án Prágában II. Rudolftól kapott Kis Ferencz s általa felesége Gytalay Anna fiai, Bálint és János, valamint rokona Dombó Antal végül pedig Miskolczy-Simon János közlését: Adatok a nagypalugyai és turóczvidéki Platthy-család leszármazásához.
A Családtörténeti Lapok első (márcziusi) száma az Apostol-, a Gyergyószentmiklósi Kövér- és a Komáromi Pap család ismertetését közli továbbá tiz olyan czimer leirását – a Czimerleirások rovatban – a melyek szakmunkákból hiányzottak vagy lényegesen hibásan közöltettek: Adorján, Álgya, Alttman, Baasi, Bátsmegyey (Párisi és nagybátsi), Biró, Gellért, Katra, Püspök máskép Püspök-Ladány és Sacelláry (Székási). Kérdések és feleletek, Irodalom és Folyóiratok czimü rovatok segitik elő az érdeklődők tájékozódását. Mindkét folyóirat havonként jelenik meg, a Cs. J. julius és augusztus kivételével.
Nem sokkal nagyobb multra tekint vissza a dr. Alapi Gyula szerkesztésében megjelenő Levéltárosok Lapja sem, a mely évnegyedes folyóirat s 1913-ban indult meg. Hivatalos értesitője a törvényhatósági levéltárosok országos egyesületének, de ez egyesületi életre vonatkozó hirek közlése mellett állandó rovatai a I. Családtörténet, II. Heraldika s III. Kisebb dolgozatok. Azonfelül szemmel tartja az irodalmat s a folyóiratokat is.
Az első évfolyamban Miskolczy-Simon János a Miskolczi Bodnár-, a Miskolczy-Simon-, a Losonczi Gyürky- és a Hanzély-családról ir s Nógrádvármegye czimeréről, Rexa Dezső a nemes Baur családot a az azzal rokon Zlinszky-ágat ismerteti, Romhányi János három közleményben a nyitravármegyei 1754/5-iki nemesség igazolás feldolgozását kezdi meg, Spalovszki Gyula pedig a Pozsonyvármegye levéltárában őrzött armálisokat mutatja be. Dicséretreméltó gondosságra vall az évfolyamot bezáró névmutató, a mely nagyon megkönnyiti a kutatást, később pedig egy általános index készitését.
Közlemények Szepesvármegye multjából. V. évf. 1913. Állandó családtörténeti rovata van, a melyben a szerkesztő a szepességi nemesség igazoló pereket ismertette a vármegyei levéltár anyaga alapján (Sárossy, Schmid, Schneider I–III., Scholtz, Spilenberger Spóner, Stentzel, Styavniczky, Szegedy, Szentmiklósy I–II., Szeőke, Szerdahelyi, Szlavakovszky, Szonthag, Thron I–II., Toperczer, Trangous, Trompler, Ujházy de Rozsnyóbánya, Vida, Vitkóczy I–II., Windt), ifj. Hellebronth Kálmán, a Wieland-család történetét és leszármazását adta. Kray István pedig a Kray-családét. Dr. Iványi Béla Máriássy István végrendeletét közli 1515-ből, a ki kedves embere volt II. Ulászlónak és a Szapolyai családnak s a kit Ulászló 1504-ben czimeradományozással tűntetett ki. Ezt a családi levéltárban őrzik Márkusfalván s csak a szövege jelent meg.
Történelmi Közlemények Abauj-Torna vármegye és Kassa multjából. IV. évf. 1913. Dr. Czobor Alfréd az Abauj vármegyében kihirdetett czimeres nemesleveleket közli (1564–1711).
Adalékok Zemplénvármegye történetéhez. 1913-ban XIX. évfolyamában lépett s évnegyedes folyóirattá alakult át. Állandó, Családtörténet czimű rovatából a következő czikkeket emeljük ki: Dongó Gy. G.: Ki volt Rákóczi Erzsébet grófnő 1699-ben? U. a.: A Török Musztafa családról. U. a.: Pilisy Ferencz kibővitett czimerének leirása (1568 okt. 33. Miksa). U. a. Botka Imre és társainak nemesleveléből. (1617.) Spisovszky Imre: II. Rákóczi Ferencz fejedelem gavallérjai.
Századok. XLVII. évf. 1913. – I. f. dr. Závodszky Levente dr. Szentpétery Imrének Oklevéltani naptárát ismerteti, a melyet a M. T. Akadémia adott ki, helyreigazitja s pótolja néhány apróbb hibáját s hiányát. – 2. f. Kállay Ubul: Uj adatok keltezetlen oklevelek időpontjának meghatározásához. – 6. f. Dr. Závodszky Levente ismerteti Szerémi és Ernyei József: A Majthényiek és a Felvidék cz. munkáját. – 9. f. Eckhart Ferencz: Hiteles helyeink eredete és jelentősége. Dr. Iványi Béla Kempelen Béla: Magyar nemes családok III–VI. köteteit ismerteti s bár elismeri, hogy Nagy Iván müvének felette áll, kifogásolja, hogy a kiadott anyagot illetőleg sem teljes s nem jár el kellő kritikával. Gárdonyi Albert Bártfai Szabó László: A Sárvár-felsővidéki gróf Széchenyi-család története cz. munkájának második kötetéről ad ismertetést – 10. f. Kujáni Gábor: A Brodaricsok cz. dolgozatában a 52XIV. századtól kezdve a XVI. század közepéig végig kiséri a szlavoniai eredetü család történetét s megemlékezik a XVII– XVIII. században szereplő Brodaricsokról is, a kapcsolatot azonban nem tudja kimutatni. – A juniusi füzettel együtt jelent meg a Századok melléklete: A magyar történeti irodalom 1912-ben, a melyet: nagy örömmel üdvözölünk, mert hijával lévén bibliografiai segédeszközöknek, megbecsülhetetlen szolgálatot tesz ez a repertorium, ha nem teljes is még egyelőre. A minket közelebbről érdeklő csoportok ezek: 11. Genealogia és 14. Diplomatika, czimertan, pecséttan, kortan. – XLVIII. évf. 1914. – 1. sz. Szentpétery Imre Csoma Józsefnek A magyar heraldika korszakai cz. hézagpótló munkáját mutatja be nagy elismeréssel. – 2. 3. f. Dr. Gárdonyi Albert A királyi titkos kanczellária eredete és kialakulása Magyarországon.
Magyar Nyelv. IX. évf. 1913. A 9. (novemberi) füzetben, a Levélszekrényünk rovatban Gombocz Zoltán a czimer szó etimológiájáról ir. A czimer szó – mint tudjuk – 1326-ban fordul elő először Károly király azon oklevelében, a melyben a sopronmegyei Imre fiának Miklósnak sisakdiszt ad, melynek czimer a közönséges neve (cristam que vulgo cymer dicitur). Magának a szónak többféle jelentése van: 1. crista, tollbokréta; 2. a nád vagy kukoricza virága, üstöke; 3. Wappen, Schild; 4. Titulus, Inschrift; 5. Aushängeschild. – Középfelnémet eredetü: Zimiter(e), Helmschmuck und sonstiges richterlicher Aufputz an Mann und Ross, Schmuck überhaupt; olasz cimiero, cimiere, Helmstutz, Helmgierde, auf dem Helm getragenes Wappenzeichen. A szó végső eredete franczia cimier czime, Gipfel, Spitze, First.
Monatsblatt der K. K. Herald. Ges. «Adler». VII. Bd. 1914. Jänner. Baron Blittersdorf nagy elismeréssel és dicsérettel szól Heydenreich hatalmas munkájáról, Handbuch der praktischen Genealogie, a mely tulajdonkép átdolgozott, uj kiadása a szerző 1909-ben Familiengeschichtliche~Quellerakunde czimen megjelent müvének. Legközelebb mi is rátérünk részletes méltatására. Az idei 3. füzetben (März.) J. Graf Hardegg és Otto Graf Serényi (Brünn) felvilágositást adnak arra az első füzenben megjelent kérdésre: kik voltak Serényi Gábornak († 1664. VIII. 6.) és feleségének, Zahradeczky Erzsébetnek († 1666), szülei. Gróf Serényi nemcsak a kérdésre felel meg, hanem a birtokában levő régi családfák és Calin de Marienbergnek a Serényi-családról szóló munkája alapján felviszi 16 ősig a családfát, s még azonfelül a Serényieket két nemzedékkel S. Simonig, tehát a XV. század közepéig.
Archives Héraldiques Steisses: Schweizerisches Archiv für Heraldik. Organe de la Société Suisse d'Héraldique. 1913. 3. f. Le collége heraldique romain. A római patricziusok Libro d'oro-jóba való felvétel felülvizsgálására IX. Pius megalapitotta a Congregazione araldica Capitolinaát; ennek a segitségére alapitotta Capagrossi-Guarna gróf az Istituto araldico Romanót, hogy munkájában támogathassa felvilágositásaival a Congregazione araldicát. 1870 után ez azonban felbomlott s az Istituto tulélte. XIII. Leó pápa szervezett ismét egy bizottságot a pápai aranykönyv vezetésére s ez a Collegio araldico később egyesült, majd, 1904-ben teljesen összeolvadt az Istitutóval s megtartotta a Collegio araldico nevet. A congregation des études 1907 aug. 3-án ismerte el hivatalosan. Folyóirata a Rivista Araldica. – La couronne des patriciens de Venise. Mivel a régi dicső Velencze patricziusai által használt koronák alakjában nem volt meg a teljes egyöntetüség, a Consulta Araldica pontosan meghatározta ennek alakját s miután a belügyminiszterium jóváhagyta, megjelent a leirása a Bollettino delta Consulta Araldicában (1912. Nr. 34.). E szerint ez a korona egy arany abroncsból áll, a melyet nyolcz stilizált virág diszit, közülök három egészen látszik, kettő félig, váltakozva ugyanannyi gyöngygyel, a melyek, közül négy látszik.
Hlb.
