Ifj. Hellebront Kálmán: Családtörténeti jegyzetek. I. Füzet. Budapest. Pesti könyvnyomda részv. társ. 1912. 168. lap.
Ifj. Hellebront Kálmán: Családtörténeti jegyzetek. I. Füzet. Budapest. Pesti könyvnyomda részv. társ. 1912. 168. lap.
Családtörténeti iróink száma ismét gyarapodott egy uj erővel. Az ifju szerző, nem a levéltárnokok gárdájából került ki, kiknek hivatása a porlepte iratok között kutatni és kiknek alkalma és módja van ezekkel foglalkozni és lehet mondani, ezeknek kötelessége kutatásaik eredményét nyilvánosságra hozni, munkáikat a legtöbb esetben a pontosság és a nagy adat halmaz jellemzi. Viszont pedig meg vagyunk szokva, hogy a dilettansok nagy része legtöbbször oly lehetetlen munkákkal lép a világ elé, melyekből kiri a genealogiában való járatlanság és az, hogy a szerzőket semmi más mint a hiuság vagy az anyagi érdek vezette. Hellebront munkájáról ezeket nem mondhatjuk s igy könyve családtörténeti irodalmunkra figyelmet érdemlő nyereség, részben pontos adatainál fogva, részben pedig azért, mivel munkájában főleg oly családok leszármazásával ismerkedünk meg, kiknek leszármazása eddig sehol közölve nem lett.
Munkája részint anyakönyvek, részint családi közlések és részint levéltári kutatások alapján készült.
A munka legbecsesebb részét képezik az anyakönyvi adatok alapján készült családfák; minden családtörténet iró tudja, hogy ezek összeszedése mily nagy fáradsággal és költséggel jár.
Becses részét képezik a családi leveles ládákból közölt adatok is. Ezen közleményeknek azonban nagy hibája, hogy a szerző a megjelent forrás munkákat és az ezekben szétszórt adatokat nem használja fel.
Kevésbbé értékes részét képezik a családi közlések és a levelesládákban lévő genealogiai táblák közlése. A családi közlések köztudomásulag a régibb leszármazásokra, a legtöbb esetben hibás és hamis adatokat tartalmaznak, épen ugy, mint a levelesládákban lévő genealogiai táblák. Azt hiszem nem fogja a szerző rossz néven venni, ha figyelmeztetem őt arra, hogy a családi közlésekben ne bizzon vakon, hanem ha módjában áll, nézze át a család iratait is.
A munka két részből áll; az első rész 70 család részben teljes, részben töredékes leszármazását tartalmazza; a második rész a függelék, melyben a Gömör és Kishont vármegye levéltárában őrzött armalisok és nemesi jegyzőkönyvek, továbbá Győr vármegye 40levéltárában őrzött és a megyében kihirdetett armalisok jegyzékét közli.
Az ismertetett 70 család közül 7-re a mohácsi vészt megelőző időkből találunk adatokat, u. m. Bak, Bajánházy alias Hensellöczy, Gencsy, Horváth, alias Radic, Kosztolányi, Perneszy, Szentgyörgyi de Abád.
A Bak, illetve Kövesdy és Mohoray családokról egy teljesebb családfát találunk Szabó: Széchényi cs. tört. czimű művében. Farnosy Vid elvéve Mohoray Zsuzsannát leszármazói a mohorai Vidfy nevet veszik fel. (Turul III. évf.)
A Bajánházy alias Hensellöczy család leszármazási táblájáról hiányzik Ilona Daróczy Györgyné. (Leleszi lt.)
Gencsy. A közölt családfa részben kiegészithető lett volna Petri: Szilágym. monographiája és a Károlyi cs. okl. adataival.
Kosztolányi családnál megemlitendőnek tartom Mátyás király adománylevelét. Coztholáni néhai Pál fiai György, Polycarp kir. secretarius és Mihály részére (Mosonm. rég. egyl. lt.), ezen okmány azért érdekes, mert ez ideig sem György, sem Polycarp családi viszonyait nem ismertük. Ha nem csalódom, ezen Pál egy személy a II. táblán szereplő Pállal. (1373–1437.).
Perneszy Jánosnak, ki 1599-ben élt neje Paksy Katalin volt, nővére Kata pedig Hagymássy Gáborhoz ment férjhez. Jánosnak Ferenczen kivül több gyermeke volt, u. m. Kata, Anna, Bora és István. Ferencz leánya Judith, Meszlényi Benedek felesége volt. (Novák cs. ltban levő genealogia.)
A Szentgyörgyi de Abád családra sok érdekes adat található a br. Bánffy okl. I. kötetében.
Daróczy Zoltán.
