II. Igmánd.
II. Igmánd.
Ma Nagy- és Kisigmánd nevü helység Komárommegyében, melynek legrégibb változatai a következők: 1233: Huigman, Wigman; 1235: Wigman; 1236 kör.: Vigman; 1253: Bigman; 1257: Wigman; 1261: Wygman: 1262: Vigman; 1270: Wygman; 1273: Wygman; 1290: Wygmand; 1291: Wygman; 1309: Bygman; 1332: Vigman; 1345: Vigman; 1433: Vigman, Vygman; 1440–1446: Kyswygman, Kisvigman; 1482: Kyswigman; 1500. Wigman: 1509: W˙gman; 1511: W˙gman; 1513: Wigman˙. Ezekből czáfolhatatlanul kiviláglik, hogy a helység neve minden kezdettől egészen a 16-ik századig Vigmán volt; 1290-ben egyszer Wygmánd néven szerepel, de a kezdő V vag W változatlan maradt; a kilökése után maradt Igmánd kétségkivül kényelmességszülte folyomány.
De van bizonyitékunk arra is, hogy e nevet nemcsak a helység, de egy nemzetség és egyes személyek is vitték. Találjuk pl. 1274. és 1282-ben, hogy a nógrádmegei Berény bérlői sorában egy Wigman nevü községi előljáró is van.*
Wenzel IX. 92. 346.
Honnan származik e név?
Hogy a németeknél a mann-végezetü személy- és családnév már a legrégibb időktől kezdve mai napig számtalan alakban divó, annyira köztudomásu dolog, hogy részletezése e helyen felesleges. A középkorban az Altmann, Hartmann, Hermann, Karlmann, Lutzmann (= lajos = Ludwig), Pétermann stb. személynév napirenden volt és mindezen esetekben a mann-végszó a német Mann (= férfi) szóval azonos volt. Ezen Mann-végezetü személynevek sorában a Wigmann is szerepelt. 1233-ban találjuk pl. a stájerországi pöls nevü helységben egy Wigman nevü pap-helyettest* (= vicariust); de Wikmann-nak is nevezték, de alig szenvedhet kétséget, hogy Wichmann alakjában is szerepelt, mert Seeburgi Wichmann 1152-től 1192-ig Magdeburg érseke; a thüringi tartománygrófok egyik őse is Wichmann és ezzel egyetértőleg Németországban a következő Wichmann-összetételü helységek még most is találhatók: Wichmannsburg a porosz lüneburgi kormánykerületben, – egy Wichmannsdorf a porosz potsdami kormánykerületben és egy Mecklenburg-Schwerinben; Wichmannshausen a porosz kasseli kormánykerületben. Ezekből tehát már kiviláglik, hogy itt egy német személynévvel van dolgunk. De van erre egyéb bizonyitékunk is.
Muchar, Geschichte der Steiermark III. 241.
Már fentebb mondtuk, hogy 1274 okt. 6-án bizonyos Both comes berényi jobbágyai sorában egy Wigman nevü előljáró is szerepel; ennek érdektársai pedig a következők: 1. a stájérországi Kuncz, 2. egy másik Kuncz, 3. Albrecht, 4. Snap (= Sváb) fia Kuncz, 5. Berengár fia Frigyes, 6. a magyar Hencz, 7. Lipót, 8. Rudolf, 9. Urnik (= Hernik), 10. Wakulch (= Valkócz) 11. Detre (= Dietrich), ezek pedig, az egy Henczet kivéve, mindnyájan németek.
Van egy sokkal korábbi példánk is.
II. Henrik német császár 1014 jun. 21-én Regensburgban egy okiratot állit ki, melyben tanusitja, hogy Hartvig salzburgi érsekkel (991–1023) csereszerződést kötött. Bizonyos Márton nevü magyar ember nőül vette az érseknek egyik szolgálóját, kitől a következő fiai születtek: 1. Reginphert (= Reinprecht), 2. Vurtenpurch, 3. Wigman, 4. Neremann, 5. Hazo (= Hasso). Ezek, miután anyjuk nem volt szabad nő, az érsek jobbágyai közé tartoztak. A császár kiváltotta őket a jobbágyi viszonyból, a mennyiben helyettök saját tulajdonához tartozó több jobbágyat adott. Miután II. Henrik Szent István királyunknak a sógora volt, több mint valószinü, hogy ezen kiváltás a magyar király vagy királyné közbenjárására történhetett.
Ha már most ezen magyar atyától származó, de német anyától Németországban született Wigman-t Igmánd helység alapitójául vesszük – a mi egyáltalán nincsen kizárva – bebizonyitottuk, hogy a helység neve a német Vigmann személynévvel azonos; ha pedig e feltevésünk helytelen, akkor is bebizonyitottuk a fentiek alapján, hogy a helység – akár 1014 előtt vagy után – nevét kétségkivül egy Wigmann nevü német jövevény birtokostól kapta.
DR. WERTNER MÓR.
