A Hajnal, Hory, Pap családok armalisai.
A Hajnal, Hory, Pap családok armalisai.
III. Ferdinánd király Prágában 1638 szept. 7-én Haynal Albertet és feleségét, Fekete Katalint, szintugy fiait Istvánt, Gergelyt és Albertet megnemesiti és nekik czimert adományoz.
«Scutum videlicet militare erectum cćlestini coloris fundum eius triiugi viridi monticulo occupante, in cuius eminentioris collis iugo stella una locata esse Luciferum designans rutilare visitur. Scuto incumbentem galeam militarem craticulatam sive apertam regio diademate, alteram stellam inferiori similem proferente ornatam. A summite vero, sive cono galeć laciniis seu lemnisciis hinc flavis et cćruleis, illinc autem rubris et candidis in scuti extremitates sese passim diffundentibus, illudque decenter exornantibus, quemadmodum hćc omnia in principio seu capite prćsentium literarum nostrarum pictoris manu et artificio propriis suis coloribus clarius depicta esse conspiciuntur.»*
Eredetije Hajnal István honvédelmi minisztériumi számtanácsos birtokában, Budapesten.
A család a XVIII. századtól Verebélyen (Bars m.) volt érseki nemes és birtokos.
III. Ferdinánd király agilis Hory Jánosnak és testvérének, Györgynek, János fiának, Istvánnak és György fiainak, Istvánnak és Jánosnak nemességet és czimert adományoz.*
Eredetije Bashalmán (Szabolcs m.) Hory uradalmi kovácsmesternél; egérrágta, czimerképe elmosódott, a zsinórról a pecsét leszakadt.
Ez az armális élő bizonysága annak, hogy mennyire kell sietni a heraldikának, hogy a még meglevő czimerleveleket mentül előbb összegyüjtse. Gondatlan, kontár kezek munkája ritkán végzett nagyobb pusztitást, mint ezen. Az armálisból – a czimerleiró szövegén kivül – néhány későbbi botrányos javitást mutatóul felsorolok: ac per-ből: de pér (többször), necnonból kétszer: héthoni, honoribus-ból: Böszörmény, ac aliis-ból: Apaffy, eidemből: erdőd, sub ijsdem-ből: süvegidem, ferre-ből: Petri, ćvum uti-ból: ćdum Guti. A czimer leirása töredékesen, «javitott kiadásban»:
«Scutum videlicet militare erectum cćst[ini color’s, fundum illius] viridi campo occupante, super quo regium diadema gemmis aliisque unionibusque ornatum, ex quo vir militaris rubra tunica indutus mediotenus et eminens, rubro pileo mardurino coopertus, manuum vero dextra nudam (később javitva: Budam) ac in ... ola (később: dosa-ra javitva) compressum tenere, sinistra vero lumbis iniecta erecte stare, ad dextramque scuti partem conversus esse cernitur. Scuto (később javitva: Scala) incumbentem galeam militarem craticulatam sive apertam regio diademata alterum virum militarem ... alioquin inferiori per omnia (pér olonia-ra javitva később) similem proferente ornatam. A summitate vero, sive cono galeć lacciniis seu lemnisciis hinc cćruleis et flavis, illinc candidis et rubris in scuti extremitates sese (Sepes-re javitva) placide diffundentibus, scutumque ipsum de[center, acvenuste exornantibus], quemadmodum hćc omnia in principio seu capite prćsentium literarum nostrarum pictoris manu et artificio propriis et geminis suis coloribus clarius depicta et ob oculos intuentium posita esse (ebbes-re javitva) conspiciuntur.»
Kihirdették Zemplén mezővárosban .... máj. 28-ikán.
A latin nyelvben járatlan ember Erdődi gróf Pálffy János 1735 febr. 1-iki nemesi vizsgálatának eredményét is rávezette szörnyü latinsággal és feloldhatatlan röviditésekkel. Azt a benyomást 134teszi az olvasóra, hogy másolta más iratról, a mit nem értett, de olvasni sem tudta.
VI. Károly római császár és Magyarország királya Bécsben 1720 ápr. 29-ikén némely hivének kérésére és különösen Bereg megye ajánlatára Pap Jánost és feleségét, Taubriech Christinát a jobbágy sorból kiemelvén, megnemesiti és nekik czimert adományoz.
«Scutum videlicet militare erectum cćrulei coloris, fundum illius viridi campo interoccupante, in cuius meditullio aurea corona locata esse ac illi candida columba virentem olivć remusculum rostro stringens, alasque expansas et quasi ad volandum dispositas habens, insidere et ad dextram scuti oram conversa conspicitur; scuto demum incumbentem galeam militarem caraticulatam seu adapertam, regio diademate, brachium humanum cataphractura indutum, nudam frameam tenens proferente ornatam. A summitate vero sive cono geleć laciniis seu lemniscis hinc candidis et rubris, illinc vero flavis et cćruleis in scuti extremitates se se diffundentibus, illudque ipsum decenter ac venuste exornantibus.» Kihirdetve 1720 aug. 21-én Nagy-Musajon, Bereg vármegye közgyülésén. Bornemisza László, hites jegyző.*
Eredetije Pap Sándor uradalmi tiszttartó birtokában, Görögszálláson (Szabolcs m.).
A család a beregmegei Bilkén volt birtokos. Több név alatt szerepelt a család, mint Pap, Popovits, Roszpopa, s a bilkei előnevet is használta.*
Karagyena Mihály: Magyarország hiteles helyeinek levéltárában őrzött nemesi stb. okleveleknek jegyzéke. Turul, 1887. évf. melléklete 16. l. Pap de Bilke családból származott: Popovits. Leleszi orsz. lt. 45. sz.
DR. ZÁVODSZKY LEVENTE.
