III. Az állitólag Ratold nb. esztergomi érsek.
III. Az állitólag Ratold nb. esztergomi érsek.
Midőn Mária királynő 1384 máj. 25-én Ratold nb. János volt halicsi vajdának és fivérének Dezsőnek a gömörmegyei Simonyi és Détér nevü helységeket adományozza, e két fivért «germani videlicet condam domini Archyepiscopi Strigoniensis»-nek mondja.*
Hazai okmánytár VII. 417.
Néhai Nagy Imre, ki ezen okiratot közzétette, az adományosok fivéreül emlitett esztergomi érsek alatt az 1367 óta az érseki széken ült III. Tamást értette, teljesen elfogadván mindazt, a mit erről Pray (Specimen Hier. Hung. I. 171) mondott. Ez pedig azt mondja, hogy III. Tamás érsek a «Deseu» nevet is viselte és hogy Erzsébet királynénak 1382-ben kiállitott egyik okiratában a következő volna olvasható: «Magistri Deseu filii Benedicti, patris quondam Archiepiscopi Strigoniensis», a mi Pray szerint, a chronologiai szempontból tekintve, III. Tamásra vonatkozik. Nagy Imre szerint hibásan fordul elő Tamás melléknevéül Dezső, «mert Tamás érsek a Ratold nemzetségből való Benedek fia volt; ezt a Pray által idézett oklevél kivonatának valódi értelme is tanusitja és testvérei, János orosz vajda a későbben Kaplai János néven ismeretes országbiró s a Lorántfiak őse, valamint Dezső valának.»*
Teljesség kedvéért még megemlitendő, hogy a jászói konvent 1387 máj. 22-én kiadott egyik darabjában olvassuk hogy Kaplai Benedek fiai János és Dezső «fratres condam archiepiscopi Strigoniensis» valának.
Az egész érvelése el van hibázva.
Hogy onnan vette Pray III. Tamás melléknevét, «Dezső»-t, nem tudjuk; ez valószinüleg rosz olvasás szüleménye; de hogy az általa idézett, 1382-ből származó oklevél szövege nem ugy hangzik, mint ő előadja, az majdnem bizonyos. Ezen szöveg nyilván azt akarja kifejezni, hogy Benedek fia Dezső a néhai esztergomi érseknek a fratere; már pedig ezt ezzel kifejezni, hogy «Dezső Benedeknek a fia, mely Benedek a néhai esztergomi érseknek az atyja» nem csak szokatlan, de ügyetlen is volna. Az eredetiben, melynek hollétét Pray el nem árulja, «patris» helyett valószinüleg «fratris» állt, a mivel különben sem volna határozottan kimondva, hogy Benedek az érsek édes fivére, mert a frater «rokont» is jelenthet.
Hogy Pray s utána Nagy Imre a meg nem nevezett, de általuk feltételezett Ratold. nb. esztergomi érseket éppen III. Tamásban vélték felismerni, annak az volt az oka, hogy egyikök sem ismerte III. Tamás nemzetségét és hogy e Tamás elhalálozási éve 1384-hez legközelebbre esett.
Csanád nb. Telegdi Pongrácz fia Tamás, kivel legelőször 1341-ben mint nyitrai főesperessel találkozunk, 1367-ben lett esztergomi érsek, mely minőségben 1375-ben meghalt.* Egy 1368-ban kiadott oklevelén családi, illetőleg nemzetségi czimerül egy holló vagy sólyom alaku madarat, a Csanád-nemzetség ősi czimerét használja.* Ha már most be van bizonyitva, hogy III. Tamás nem lehetett a Ratold nb. esztergomi érsek, akkor azon kérdés marad hátra, hogy tulajdonképen ki más lehetett az? Erre pedig csak ez a válaszunk: hogy Ratold nb. esztergomi érsek a XIV. században egyáltalában nem is volt.
Dr. karácsonyi János úr «A magyar nemzetségek» czimü munkája I. 346. és 352-ik lapján határozottan állitja, hogy Telegdi Tamás érsek 1378-ban halt meg; de ez nem áll. XI. Gergely pápa 1376 április 5-én világosan mondja, hogy e napon János volt váczi püspök az esztergomi érsek. (Monum. Romana episcop. Vesprim. II. 245); különben saját levéltári kutatásaiból is kitünik, hogy pl. 1377 aug. 27-én nem Tamás, hanem János az esztergomi érsek! (Történelmi Tár 1896. évf. 511.)
Országos levéltár DL. 5672. (V. ö. Turul 1895. évf. 134.)
121Ratold nb. Lesták fia Dezső fia Benedek, ki 1326-ban felmerül és 1350-ben már nem él. Csanád nb. Tamás fia Miklós* leányával, Margittal kötött házasságából* két fiut hagyott: Jánost és Dezsőt, kik 1350 máj. 23-án még zsengekoruak. Arról, hogy Benedeknek még más felesége lett volna, nincs tudomásunk, valamint arról sincs tudomásunk, hogy Benedek összes rokonai közül csak egyetlen egy is választotta volna magának a papi pályát. Mivel azonban a fent idézett okirat világosan mondja, hogy János volt vajda s fivére Dezső a néhai esztergomi érseknek a «germanusai», kénytelenek vagyunk arra, hogy e rokonságot a nemzetségi kapocs keretén kivül felkeressük.
Theiner I. 535. old. olvassuk 1331 jan. 13-án, hogy a váradi püspökséghez tartozó Nicholai comitis de Tilet örökösei előadása szerint atyjuk egy egyházi személyt sulyosan megsebesitett, minek következtében – hogy bocsánatot kapjon – Rómába akart zarándokolni; de mielőtt tervét megvalósithatta, beteg lett és meghalt. Az örökösök kérik tehát a pápát, engedje meg, hogy atyjuk hulláját egyházi szertartások alkalmazásával temethessék.
Minden ferdités mellett mégis tudjuk, hogy ezen «Tileti» Miklós alatt I. Telegdi Miklós, Tamás érseknek atyai nagybátyja értendő, kinek (eddig meg nem határozott) elhalálozásának éve e szerint 1330-ra esne.
Turul 1898. évf. 168. (Karácsonyi közlése.)
Meg is találjuk:
Telegdi Margit, kaplai Benedek neje, rokonai sorában annyi az esztergomi érsek, hogy fiai nemcsak egy, hanem három esztergomi érsekkel álltak rokonságban, a mit legjobban a következő nemzedékrendi töredék megszemléltet:
Csanád nb. Telegdi Tamás - Csanád érsek † 1349 - Miklós † 1330 - Pongrácz - Leány ~ Vásári Miklós alvajda - Margit ~ Ratold nb. Benedek - III. Tamás érsek † 1375 - Szügyi Miklós érsek † 1358 - Kaplai János vajda † 1396 - Dezső 1350–1415
Miután a XIV. századbeli esztergomi érsekek családi hovatartozandóságát, az egy II. Tamásét († 1321) kivéve, jól ismerjük, II. Tamásra pedig már a chronologiai nehézségek miatt gondolni sem szabad, világos, hogy azon többszörös rokonsági kapcsolatok révén, melyek fentebbi stemma szerint a Ratold nb. Kaplaiak Csanád, III. Tamás és IV. Miklós esztergomi érsekek között léteztek és tekintettel arra, hogy Ratold nb. esztergomi érsek a XIV. században nem létezett: Kaplai Benedek nem, mint Pray véli, az esztergomi érsek atyja, hanem csak fratere, azaz neje révén sógora s ebből következik, hogy fiai, János és Dezső, bár a «germanus» rendszerint a testvérséget jelöli, három esztergomi érseknek csak a sógorság utján rokonai.
