II. Ki volt V. Miklós érsek?
II. Ki volt V. Miklós érsek?
Szügyi-Vásári Miklós közvetlen utódja bizonyos Miklós, kivel az érseki széken 1358 okt. 8-tól 1366 végéig találkozunk. Bizonyossággal csak 1349 jan. 4-én bukkanunk rá először, midőn mint esztergomi prépost tanusitja, hogy a barsmegei Szecsei- és Váradi-családbeliek egy barsmegyei birtokot maguk között felosztanak. 1350 jan. 11-én mint esztergomi prépost ő még a királyi kápolna főnöke és a király kanczelláriai titkárja; ugyanennek nevezik őt még 1350 jan. 11-én és 22-én is,* a miből azonban még nem következik, hogy akkor még tényleges prépost volt. Mint prépostot választották őt nyitrai püspöknek, de ezen választás nem érvényesült, mert őt zágrábi püspöknek kijelölték és a pápa ez utóbbit megerősitette.*
Anjoukori okmánytár V. 256., 351., 352.
1350 jan. 11-én irja a pápa e Miklósnak, hogy őt zágrábi püspöknek megerősiti; uganazon napon irja ezt másnak is és azt mondja, hogy Miklós választott nyitrai püspököt «in remotis agentem» (= a ki most a távolban működik) stb. áthelyezte. (Theiner I. 776.)
1350 jan. 28-án kéri Tamás nyitrai főesperes az esztergomi prépostságot, mely – így mondja ő – rövid idő mulva Miklós választott nyitrai püspöknek Zágrábba való áthelyeztetése által üresedésbe jön. Ugyanazon napon kéri de Iugée Vilmos biboros, hogy a pápa Pelros János, a franczia albii egyházmegyei klerikusnak azon zágrábi kanonokságot és javadalmat adja, mely eddig Miklós esztergomi prépost és választott nyitrai püspök kezén volt.
Ugyanazon napon kéri István barát, a magyarországi Ágoston-rendü remeték tagja a pápát, hogy az egri (vagy erdélyi?) egyházmegyében lévő Solos nevü helységbeli plebániát, melyet eddig dominus Nicolaus cognomine Abbis (ezen melléknév magyarázatába egyelőre bele nem 116bocsátkozhatok) választott nyitrai püspök birt, az ő (t. i. István) fivérének adja. Hogy itt tényleg fentebbi Miklóssal van dolgunk, bizonyitja maga a pápa, midőn ugyanazon nepon István fivérének a solosi plébániát adja s azt mondja, hogy ezt ezelőtt Miklós zágrábi, előbb nyitrai választott püspök birta. (Theiner I. 785.)
Zágrábból került 1356 aug. 14-én a kalocsai, 1358 okt. 8-án pedig az esztergomi érseki székre, melyen 1366 deczember havában meghalt.
Ezen érseket legujabb iróink oly határozottsággal és következetességgel «Frankó», «Frankói», «Franklói» vagy «Frankay»-nak nevezik, mintha ez minden kétséget kizárólag minden tekintetben be volna bizonyitva. Én azonban e megnevezés eredetét kikutatván, elemzéseim alkalmával egészen más és ellenkező eredményre jutottam.
***
E kérdés megoldására szükséges, hogy a róla ismert birtok- és családi viszonyokat chronologiai sorrendben elemezzük:
a) Tamás országbiró tanusitja 1351 jul. 25-én, hogy Lajos király a Barsmegyében fekvő s a király tulajdonát képező Kesző nevü birtokot Miklós zágrábi püspöknek és rokonainak adományozta. Ez utóbbiak a következők:
1. Lőrincz nevü fivérének fiai Mihály és János.
2. Erzsébet nevü nővérének bizonyos Jánossal nemzett fia: Péter; kiemeli pedig, hogy ezen adományozás Erzsébet asszonynak még ez után születendő fiaira is átszáll.*
Pór: Keszei Miklós 116.
b) 1352 jul. 2-án kéri Lajos király a pápát, hogy Miklós zágrábi püspök és királyi tanácsos unokaöcscsének (neposának) Lewei Miklós fia Mihálynak korfelmentés mellett esztergomi kanonokságot adományozzon.*
Kollányi: Esztergomi kanonokok 57. (Suppl. ad. Clem. VI. Ann. XI. fol. 48.)
c) Ugyanazon napon (1352. jul. 2-án) kéri a király, hogy ezen püspök neposa Fehérvári (= de Alba) Mihály fia Ferncz korfelmentés mellett egri kanonokságot kapjon.*
Suppl. ad. Clem. VI. Ann. XI. fol. 48. (Fraknói feljegyzése).
d) 1355 okt. 20-án tanusitja a király, hogy a Nádasd nb. Bekő magvaszakadtán a koronára szállt vasmegyebeli Nagymákfa, Oszkó, Mihalócz, Dolina, Bokrács és Iváncz nevü birtokokat uj adományozás czimén Miklós zágrábi püspöknek, királyi alkanczellárnak adja.* Ezek tehát nem a püspök ősi vagy családi birtokai.
Anjoukori okmánytár VI. 381.
e) 1356 máj. 1-én találjuk, hogy Miklós zágrábi püspök, kir. kanczellár Hontpázmán nb. Derzs fia Tamás fiainak: a hontmegyei Vajdaiaknak azon 15 márka fillért kifizeti, melylyel nekik a püspök proximusa: Bedő fia Sárói Péter tartozott.*
Fejér IX. 2., 512.
f) 1357 jan. 12-én olvassuk, hogy Miklós választott és megerősitett kalocsai érsek VI. Incze pápát arra kéri, hogy unokaöcscsét (neposát) Lévai Miklós fiát Mihályt, zágrábi kanonokot, kire huszonegy éves korában a zágrábi egyházmegyei kamarczai főesperességet ruházta, jóllehet kiskorusága iránt pápai felmentést nem kért, e tisztségében megerősitse.*
Suppl. ad. Innoc. VI. anni V. Pars I. fol. 9. (Pór Antal feljegyzése, ki hozzáteszi, hogy «de Lewe» helyett «delebra» áll.)
g) 1360 máj. 20-án a következő csonka supplicatiot találjuk: «Supplicat N(icolaus) archiepiscopus Strigoniensis, quatenus cum dilecto nepote suo Thoma filio Leukus de Lewa, strigoniensis diocesis, quintum decimum ćtatis suć annum vel circiter attingens», tovább nincs.*
Supplic. ad. Innoc: VI. ann. VIII. fol. 83. (Pór Antal feljegyzése.)
h) 1361-ben adományozza Lajos király Miklós esztergomi érseknek a Hontmegyében fekvő Ata-Gyarmata és Tárnok-Lőrinczháza nevü birtokokat.*
Fejér IX. 3. 228. – Atagyarmata 1349 jul. 11-én még a Hontpázmán nb. Födémesiek ősi birtoka. (Anjoukori okmánytár V. 300.)
i) 1365 febr. 15-én kijelenti Lajos király, hogy a Keszőről szóló, 1351k-ben kiállitott okiratot Miklós esztergomi érsek és ennek rokonai javára megerősiti. E rokonok a következők:
a) frater patruelisa: Levco
b) e Levco fiai Tamás és Miklós.*
Pór Antal: Kepei Miklós 115.
j) 1367 jan. 15-én találjuk, hogy néhai Miklós esztergomi érsek végrendeletében a vasmeyei Dorozma nevü birtokot neposának: Domonkos fia «Konche Péter»-nek hagyományozta.*
Hazai okmánytár II. 121.
117k) 1368 aug. 10-én tanusitja Opuliai László hg. nádor Kwnsbergen (= Königsberg = Ujbánya, Barsmegyében), hogy Jakab «germanus abbatis, frater videlicet domini Nicolai condam archiepiscopi Strigoniensis ecclesić» előtte megjelent és a kezén lévő Oszkó nevü birtokot és egyéb birtokait, valamint az azokra vonatkozó okleveleket merő szeretetből átadta Erzsébet asszonynak, sorori suć patrueli, consorti Nikus comitis de Kwnsberg és fiaiknak.*
Pór Antal a Turul 1909. évf. 50-ik oldalán. OL., DL. 5678.
l) 1378 jul. 12-én János lévai várnagy Barsmegye főispánja. Az illető okirat* szerint ő a néhai esztergomi érsek germanusa. Nevezett napon ő a Bars melletti megyei közgyülés elnöke.
OL. DL. 6554.
m) 1379-ben előadja Nádasdi Darabos Lőrincz, hogy akkor, midőn ő Benedek volt bán és Pozsonymegye főispánjával együttesen a királyi hadseregben a velenczeiek ellen harczolt, Zámbó Miklós királyi kincstartó és a «nobilis domina Elisabeth vocata, consors videlicet Mykus, soror condam Nicolai archiesiscopi» őt bizonyos peres ügyben a törvényszék elé idézték, hol el is marasztalták. Fenti évben felmenti őt Lajos király a marasztaló itélet következményei alól.*
Fejér IX. 5., 323.
Ezen Miklós alatt – akár esztergomi, akár kalocsai érseknek vesszük – csak Szügyi (Vásári) Miklós vagy ennek közvetlen utódja: V. Miklós értendő. Tekintettel arra, hogy IV. Miklós már 1358-ban, utódja pedig 1366-ban meghalt, helyesen járunk el, ha az 1379-ben emlitett érsek alatt V. Miklóst értjük, mert ha a király a korábban elhunytat értette volna, akkor őt kétségkivül a később elhalálozottól megkülönböztette volna. De szól e mellett még hathatósb érv. Láttuk, hogy V. Miklós 1355-ben még mint zágrábi püspök Nádasd nb. Mákfai Bekő birtokait kapta és hogy a Nádasd nemzetségnek «Nádasdi» és «Darabos» nevü ágához tartozó családtagok, köztük tehát fenti Lőrincz is, 1364-ben Miklóstól, a ki akkor már esztergomi érsek volt, Mákfai Bekő hagyatékából három birtokot visszanyertek.* Miután Darabos Lőrincznek Miklós érsek nővérével baja támadt, világos, hogy az 1379-ben emlitett Erzsébet csak V. Miklósnak a nővére, a mi annál is bizonyosabb, a mennyiben Miklós 1355-ben Oszkót kapta.
Fejér IX. 7., 230–232.
Hémfi Benedek kétszer volt Pozsonymegye főispánja. Először 1362 nov. 2-től 1365 nov. 29-ig. 1366-tól 1369-ig bolgár bán; 1379 febr. 11-től 1380 jul. 23-ig ujra Pozsonymegye főispánja s igy majdnem bizonyos, hogy a fentebbi okiratban emlitett velenczei hadjárat az 1374 körüli időre esik.*
V. ö. Századok 1905. évf. 448.
Ha már most ezen adatokat összegezzük, a következő eredményre jutunk:
a) V. Miklós érsek ősi birtokait nem ismerjük. A barsmegyei Keszőről az illető forrás határozottan kimondja, hogy emlékezetelőtti időtől kezdve félbeszakitás nélkül a király kezén volt, a vasmegyeiekről pedig szintén tudjuk, hogy azokat csak királyi adományozás utján kapta. A mi pedig a vasmegyei Dozmát-ot illeti, kiemelendő, hogy V. Miklós érsek 1361 okt. 11-én bizonyos Dorozmáti Sándor fia Mihálylyal Dozmáton pereskedik és hogy e szerint nevezett évben ottani birtokos volt.*
Hazai okmánytár III. 178.
b) Családi viszonyai következőleg alakulnak:
1. Nővérei közül – ha egyáltalában többen voltak – csak az egy Erzsébet ismeretes, ki 1351-ben mint bizonyos János neje és ennek fiának, Péternek az anyja, 1368-ban és 1379-ben pedig mint bizonyos Mykus neje Vasmegyében szerepel. Vajjon második férjének neve helyesen van-e irva Mykusnak, mint Fejérnél találjuk, avagy Nikus-nak veendő, a mint ezt 1368-ban találjuk és kicsoda e Mykus, nem tudjuk. Ezen Mikusról olvassuk, hogy 1368 aug. 10-én comes de Kwnsberg volt, mi alatt nem családi neve, hanem a Königsberg (vagyis Ujbánya) bányagrófja (ispánja) értendő; e szerint ő barsmegyei ember. Az ezen adatról szóló okirat a genealogiai adatokat zavarosan adja. Hogy ki azon apát, kinek az adományozó Jakab a germanusa, nem mondja. Erzsébet ezen okirat szerint Jakabnak a soror patruelisa s így – ha Erzsébetet Miklós érsek édes nővérével azonositjuk – magától értetik, hogy Jakab nem az érsek fivére, hanem szintén csak frater patruelisa. Latinul kétségkivül «Michael»-nek, vagyis Mihálynak felel meg. Mily rokonsági viszony volt Erzsébet, 118illetve férje Mikus és a Pápa nb. (mezőlaki) Zámbó Miklós kincstartó között? nem tudjuk. Az egészből – úgy látszik – azon mag hámozható ki, hogy V. Miklós nővére Erzsébet fivérének vasmegyei birtokain tartózkodott. Zámbó Miklós megkapta 1373-ban többiek között a Nádasd nb. Pető-család bizonyos birtokait, melyekben az ugyanazon nb. Mákfaiaknak is voltak részeik* és így több mint valószinü, hogy Zámbó Miklós Darabos Lőrincz ellen csak mint Erzsébet érdektársa s szomszédja szerepelt.
Csánki, Magyarország földrajza a Hunyadiak korában. II. 858.
Már 1395 okt. 29-én tanusitja a vasvári káptalan, hogy Gersei Pető fiai a zalamegyei 2. Páh, a vasmegyei Sárfömézadó, Nagymákfa és Mihalócz, valamint a verőczemegyei Derze nevü birtokok elfoglalásától a következő feleket tiltják:
a) Péter székesfehérvári őrkanonokot és a Sz. Lajosról nevezett ottani kápolna főnökét,
b) Mezőlaki Márton fia Jánost,
c) Mezőlaki István fia Györgyöt,
d) Pekri Klára asszonyt,
e) Lörincz pozsonyi prépostot.*
Zalamegyei oklevéltár II. 273.
2. Neposai sorából hármat meg nem határozhatunk; de mielőtt erről beszélnénk, szemügyre kell vennünk, hogy a «nepos» a középkori latinságban éppen oly tág értelmü, mint a «frater» és elég gyakran nemcsak unokát és unokaöcscset, hanem távoli fiatal rokont egyáltalában jelent. Azon Fehérvári (de Alba) Mihály fia Ferencz, kinek számára Miklós 1352-ben egri kanonokságot kér, valószinüleg a kérelmezőnek női ágon való rokona, a mi abból következtethető, hogy V. Miklós – mint alább látjuk – barsmegyei család sarja, a nepos pedig a Fehérvári nevet viseli. Az 1367-ben szereplő (Domonkos fia) Konche Péter, kire Miklós a vasmegyei Dozmátot hagyja, valószinüleg szintén csak nőágon rokona. Hogy ő is Erzsébet fia lett légyen, nem igen valószinü, mert Erzsébetnek már 1351-ben egy (János nevü férjével nemzett) Péter nevü fia volt és semmi támaszpontot nem találunk arra, hogy Domonkos nevü férjt is neki tulajdonitsunk. Ezen Konche Péter további sorsa egyelőre ismeretlen. Csánki (II. 833.) szerint 1450-ben Vasmegyében egy ovadi Koncz-család létezett. Bedő fia Sárói Péter (a lévai Cseh-család őse) V. Miklós proximusa; e szó alatt pedig a középkori latinság csak sógorsági kapcsot értett. Ezek után most már az érsek nemzetségi rokonaira térhetünk át. Ezekre nézve az 1351., 1360. és 1365. évi okirati adatok mérvadók.
1351-ben találjuk, hogy a barsmegei (Garan-) Kesző birtokában Lőrincz nevü fivérének fiai Mihály és János is részesek, miből arra szabad következtetni, hogy Lőrincz akkor már nem élt. Midőn Miklós 1365-ben Keszővel ujra rendelkezik, a birtokrészességre nézve lényeges eltérést találunk, a mennyiben most már nem Lőrincz fiai, hanem Miklós távolabb rokonai a birtokrészesek. Hogy mi inditotta őt e változtatásra, nem tudjuk. Hogy Lőrincz fiai már nem éltek, nem mondhatjuk, mert egyikök: János még 1378-ban Barsmegye főispánja. jA magyarázat leginkább abban lelhető, hogy Miklós a keszői birtokot Lőrincz fiaitól visszavette, ezeket kellőleg kárpótolta s a szabaddá lett jószágot távolabb rokonainak adta. Ezek a következők: Unokafivére Levka* és ennek fiai Tamás és Miklós, kiknek családi, illetve vezetéknevét az 1360. évi okirati adat nevezi, mely szerint e Lőkös fia Tamás a «Lévai» nevet viseli. Az 1351. és 1365. évi adatok alapján a nemzedékrendi stemmatöredék a következő:
Levk, Levko, Lők, Lőkös (Leukus) nem más, mint a Lőrincz név változatai. Levkócz nevü helység Szepes-, Lőkösháza Gömörmegyében van.
Ismeretlen - Fiú - Fiú - Miklós érsek † 1366 - Lőrincz † 1365 előtt - Erzsébet 1351–1379 ~ I. János 1351 - Levko 1365 - Mihály 1365 - János 1365–1378 1378-ban Barsmegye főispánja - 2. Mikus 1368–1379 - Tamás sz. 1345 kör. é. m. 1365-ben - Miklós 1365 - 1-től Péter 1351 - 2-tól fiúk 1368
Ebből következik, hogy egy másik neposa: Lévai Miklós fia Mihály, ki 1357-ben kamarczai főesperes, szintén az érsek nemzetségi rokona s hogy e szerint a nemzeti rokonok száma a fenti stemmában szereplők számával még ki nem fogyott.
***
119Midőn néhai Nagy Imre az általa kiadott «Sopronmegyei oklevéltár» I. köt. 152-ik lapján az 1392-ben szereplő «Johannes filius Clementis germanus condam domini archiepiscopi nobilis de Franklou»-t emlitette, szükségesnek tartotta egyuttal, hogy ezen meg nem nevezett érseket közelebbről határozza meg. Ugy látszik, hogy a tőle ugyanott (I. 481.) 1386-ból közzétett okiratot, melyben István kalocsai érsek szerepel, még nem ismerte, vagy hogy ez az ő figyelmét kikerülte; elég az hozzá, hogy ő minden habozás nélkül, mert V. Miklós esztergomi érsek családi viszonyait akkor még nem ismerték, a Frankóiak ezen rokonát azon magyarázattal vélte meghatározhatni, hogy a regestát a következő magyarázattal helyesbitette: «Franklói Miklós 1359-től 1367-ig volt esztergomi érsek». Innen átment ezen állitás mint valami csalhatatlan dolog az utána indult összes kutatókra.
Én már 1900-ban az 1365. évi adatok alapján – melyek csak szófukar kivonatban álltak rendelkezésemre – tisztában voltam a felett, hogy a Frankói elnevezés nem V. Miklós esztergomi érseket, hanem «Szigeti» István kalocsai érseket illeti s e nézetnek indokolt kidolgozásban kifejezést is adtam. A viszonyok nem kedveztek dolgozatom közzétételének és hogy a tévedés tovább ne hurczoltassék, Pór Antallal közöltem kutatásom eredményét, ki ennek alapján V. Miklóst a «Századok» 1902. évf. 612-ik oldalán mint «Keszei» Miklóst bevezette és «Keszei Miklós» czimen, 1904-ben megjelent jeles művében (7-ik old.) ezt következőleg indokolja: «Lajos király barsmegyei adománya után... joggal nevezhetjük V. Miklós esztergomi érseket Keszei-nek, minthogy Kesző birodalmába beiktatták s az kétségtelen birtoka lett. A főpapokat az időben ugyan még nem volt szokásban birtokaikról nevezni, de ha III. Miklós esztergomi érseket dörögdi birtokáról Dörögdinek, IV. Miklóst vásári birtokáról Vásárinak – mint véljük – helyesen nevezzük, joggal hivhatjuk V. Miklóst keszei birtokáról stb.»
Ezzel szemben eltérő álláspontot foglalok el.
Mindaddig, mig némileg elfogadható okirati adatok V. Miklós családi nevét el nem árulták, magától értetődött, hogy a Keszei ellen nem lehetett kifogást emelni; csakhogy ezt nem lehetett a szó szoros értelmében veendő családi vagy vezetéknévnek tekinteni; ezt legfölebb csak a többi Miklós nevü esztergomi érsektől való megkülönböztetés czéljából lehetett alkalmazni. Nézetem szerint már van két okirati adatunk, mely a vitás kérdést mindenesetre kielégitőbben megoldja. Az egyik szerint Miklósunk neposa Miklós fia Mihály 1352 és 1357-ben mint «Lévai» szerepel, a másik szerint 1360-ban egy másik neposa, Levko fia Tamás szintén «Lévai» néven fordul elő, miután pedig tudjuk, hogy utóbbi az érsek nemzetségbeli rokona, az eddigiek alapján szerencsésebb oldása nem lehet a kérdésnek, mint az, hogy V. Miklós esztergomi érseket egyelőre Lévai-nak nevezzük.
***
Teljesség kedvéért még a következőt is akarom kiemelni:
1346 decz. 2-án felhivja a pápa a pécsi püspököt, hogy «Nicolao Michaelis de Bors» az esztergomi egyházmegyebeli klerikusnak valamely javadalmat adjon; egy nappal később kéri Miklós pécsi püspök a pápát arra, hogy ugyanezen Mihály fiának: Barsi Miklósnak esztergomi egyházmegyebeli klerikusnak az esztergomi érsek vagy káptalan adományozási jogához tartozó javadalmat szerezzen.* Tekintettel már most arra, hogy Léva és (Garan-) Kesző Barsmegyében fekszik és hogy V. Miklós családjában a Mihály név kétszer szerepel, hajlandók lehetnénk annak elfogadására, hogy ezen Barsi Mihály fiát Miklóst a mi érsekünkkel azonositsuk. Feltevésünket azonban egyelőre azon körülmény neheziti meg, hogy nincsen tudomásunk róla, vajjon ezen Barsi Miklós megkapta-e a kért javadalmat és ha igen, hogy történhetett, hogy már rövid két év mulva az esztergomi prépostságban találjuk. De azt hiszem, hogy ez nem képezheti sulyos ellenérv 120tárgyát, miután akkori időben az előléptetés nem mindig a hoszu és érdemdús szolgálati időhez volt kötve s az udvar elég gyakran saját papi személyzetét valamely kiváló minősitésre való tekintet nélkül magasabb és legmagasabb egyházi állásokba besegitette.
Theiner I. 727., ki a pécsi püspököt tévesen nevezi Vilmosnak; v. ö. Supplic. ad. Clem. VI. Ann. V. pars. III. fol. 153. (Fraknói Vilmos feljegyzése.) Teljesség okáért legyen itt felemlitve, hogy 1359-ben Barsi Jakab fia Mihály királyi káplán, nyitrai és székesfejérvári kanonok, tévedésből a barsi főesperességet kapta, mire Lajos király – miután Mihály e főesperességet el nem foglalhatta – a pápát arra kérte, hogy adományozzon neki valamely más esztergomi egyházmegyei javadalmat. (Kollányi: Esztergomi kanonokok 61.) Vannak különben e tájban még egyéb Mihály nevü kanonokok is, kiket minden közelebbi megjelölés nélkül emlitenek.
Záradékul még a következőt:
Fejér IX. 3., 120. egy okiratot közöl, melynek értelmében Erzsébet királyné szentlőrinczi népeit idegen birák hatósága alól felmenti. Az előadói záradékban olvasható: relacio Nicolai filii Nicolai nepotis archiepiscopi. De miután az évszám hézagosan (LX.... secundo) van megjelölve, ezen adatot e helyen fel nem használhatjuk. A valószinüség a mellett szól, hogy itt Csanád nb. Telegdi Tamás érsek rokonával van dolgunk.
