II. Rekognitio.
179II.
Rekognitio.
Rekognitio.
Elbucsuzom Szentpéterytől és visszatérek Riesshez. A recognitióról azt mondja: «Die bisherige Forschung denkt an eine Uberwachung der Arbeit der Diktatoren und Ingrossatoren durch Lesen ihres Machwerks und an die Überlegung, ob der Inhalt des geschriebenen der kundgegebenen Intention des Herrschers so vollkommen entspreche, dass gegen die Vorlage zur Vollziehung des Monogramms und zur Besiegelung kein Bedenken auftauchen konnte. Für letzteres müssen sie dem Gedächtniss des Kanzlers, der die ganze Entwickelung der Angelegenheit (die sogenannte «Handlung») kannte, die Entscheidung überlassen. Meine Auffassung interpretiert das «Recognovi» dahin, dass der Kanzler die Urkunde mit dem Memorandum in seinem Kalendarium verglich, um sich davon zu überzeugen, dass dem darin festgestellten «Actum» dieses «Praeceptum inde conscriptum» auch sachlich entsprach: War das nicht der Fall, so wies er das Pergament zurück, ohne ihm durch Vollziehung und Besiegelung Rechstkraft zu verschaffen. Das «Actum», das in den Urkunden regelmässig am Schluss vermerkt wird, hat also einen bureaukratisch technischen Sinn und bedeutet, dass sich der Eintrag, aus dem die Urkunde entstanden ist, in dem Kalendarium finde. Es aufzusuchen, zu vergleichen und in dem feierlichen Instrument richtig ververtet zu finden, das war die Summe der Recognition».*
I. h. 502. 1.
Ezek után egy nem recognoskált eredeti oklevelet vesz vizsgálat alá.* «Wie unterscheidet sich abgesehen von Vollziehungsstrich und Siegel dieses nicht rekognoszierte Diplom von den weitergediehenen? Die Antwort ist: Es fehlt das Tagesdatum, für das eine Lücke nach «Data» gelassen ist, während Inkarnationsjahr, Indiktion, Regierungsjahr und Ort mit «Actum» richtig angegeben sind. Also schliesse ich: Der Kanzler behielt sich die Ausfüllung der vorhergesehenen Lücke für das Tagesdatum für den Moment vor, wo er die Recognition durch Vergleich mit dem Memorandum vollzog. Daran ist nicht zu denken, dass das Tagesdatum offen blieb für die Einfügung des Vollziehungsdatums; denn dann hätte der Ort ja ebenfalls fehlen müssen, da man nicht im voraus wissen konnte, wo der König diesen Akt vornehmen würde».*
I. l. 502–504. 11.
I. h. 509. 1.
«Ich nehme an, der Kanzler schlug im Kalendarium nach, um für die Rekognition das Memorandum zu vergleichen. Wenn er während der Fertigstellung des Eschatokolls in der Kanzlei gegenwärtig war, konnte er dem Schreiber das Datum sagen, nachdem er den für die Recognition allein richtigen Teil als richtig befunden hatte. Dann wurde auch die Datierung vollständig in einem Zuge geschrieben. Also entspricht der Befund, dass bei einem grossen Teile die Nachtragung bemerkbar ist, bei einem kleinen die Schreibung in einem Zuge erfolgt, beim Rest nichts Bestimmtes mehr festgestellt werden kann, den Voraussetzungen, die wir aufgestellt haben».
«Einen Zwang, die Reinschrift zur Recognition vorzulegen, übte der Kanzler dadurch aus, dass er das Tagesdatum bei der Erteilung des Auftrags, die Mundierung zu besorgen, für sich behielt. Er hätte auch den Ort geheim halten können und tat es wohl in … Fällen … Wahrscheinlich erleichterte sich der Kanzler die Auffindung des Memorandums in der chronologischen Reihe, indem er den Ort gleich bei der Bestellung der Mundierung angab und ihn dann auf der Urkunde schon vorfand, wenn er die Recognition besorgte».*
I. h. 505. 1.
Azt kérdem tehát, nem lehetne-e a recognito ilyetén módját a magyar kanczellária gyakorlatától is bebizonyitani?
E perczben csak egy oklevelet ösmerek, hol a napi kelt kitöltetlen maradt. «A (C. D. V/2. 51. ugyanaz nap kelt oklevélben a változás még nincs meg, csak Loránt a nádor; csakhogy az oklevél eredetijén (Dl. 596.) a «Kalendas» szó előtt hézag van a számnak hagyva, azt nem töltötték ki, a napi kelet tehát nincs kitüntetve».*
Paul. i. h. II.2 545. 1. 2. 17. jegyz.
Talán ezen oklevéltől is megtagadta volna a kanczellár a recognitiót? Minden esetre külön vizsgálat tárgyává teendő.
180Egy oklevélminta V. István ifjabb király kanczelláriájából.
V. István ifjabb király Forray Aladárt, ki IV. László születéséről neki az első hirt hozta, 1262-ben jutalmazta meg.* Csák Tamás özvegyét, Ágnest, pedig, ki leányát, Máriát, Olaszországba is elkisérte, 1269-ben.* Az uralkodóház e két családi eseményével foglalkozó oklevél oly feltünő egyezést, rokonságot mutat, hogy csak táblázatosan lehet ezt szemlélhetővé tenni.
W. VIII.. 33–4. 11. 24. sz.
I. h. 239–40. 11. 162. sz.
1262.
(S)tephanus, Dei gracia iunior rex Hungarorum, dux Transilvanus, dominus Cumanorum, omnibus Christi fidelibus, presentem paginam inspecturis, salutem in omnium salvatore.
Licet regia pietas manum munificam porrigere debeat universis, illos tamen, quorum experta probitas laudata est in prosperis et adversis, principaliori debet prosequi munere et favore, ut alii eorum exemplis invitati ad fidelitatis et serviciorum studia forcius accendatur. Hinc est, quod universorum noticie harum serie declaramus, quod consideratis serviciorum meritis, que idem ab ineuntis etatis sue temporibus vestigia progenitorum suorum,fidelitati scilicet dando operam eficacem, laudabiliter consecutus exponendo se pre ceteris casibus fortuitis in eundo in Greciam et nibi in pluribus casibus et fortunis moram per triennium protrahendo sollempni negocio regni promoto et probabiliter terminato nuncius extitit et relator, nobis hoc disponentibus et ordinantibus ac eciam domina regina, consorte nostra karissima, destinante, per quod nobis dulcor filialis atrativus ingessit primicialem materiam gaudiorum; volentes eidem graciori et liberaliori vicissitudine occurere, quamquam pro modico reputemus quod ad presens agimus respectu eorum, que facere intendimus … comitatus castri Awa Wyuar… quas collacioni nostre magis aptas invenimus et cognovimus … magistro Aladario et suis heredibus heredumque successoribus contulimus, donavimus et dedimus perpetualiter et inrevocabiliter possidendas, contradiccione aliqua non obstante, sub hiisdem metis et terminis, sicut per priores possessores limitate et possesse pariter extiterunt Hoc expresse acto (de ez adiecto lesz], quod si dictum Magistrum heredum contingat orbari solacio dictas terras dandi, donandi, legandi cuicumque voluerit liberam et absolutam habeat facultatem. Ut igitur hec nostra collacio robur obtineat perpetue firmitatis et ne per quempiam possit vel debeat retractari, presentes concessimus sigilli nostri munimine roboratas. 181Datum per manus Magistri benedicti Prepositi Scybiniensis aule nostre Vice Cancellarii. |
1269.
[Stephanus. Dei gracia iunior rex Hungarie etc. u. ugy!] Licet etc. [u, ugy!] Hinc etc. [u. ugy!] considerata serviciorum merita, que eadem ab etc. [u. ugy!] fidelitati etc. (u. ugy consveta [hiányzik] in eundo in Franciam et etc. [u, ugy!] longam paciens et probabiliter nuncia extitit et relatrix, nobis hoc transponentibus et etc. [u. ugy!l ingessit etc. [u. ugy!] volentes predicte domine graciori etc. [u, ugy!] in comitatu castri nostri Abawyuar quam collacioni nostre aptam esse invenimus et cognovimus sepedicte domine et suis heredibus heredumque suorum successoribus dedimus, donavimus et contulimus perp. etc. [u. ugy! ] possidendam, tenendam et habendam sub etc. [u. ugy!] eadem possessio … limitata extitit et possessa. Hoc expresse adiecto etc. [u. ugy!] dictam dominam her, etc. [u. ugy.] dictam villam dandi etc, [u. ugy!] et disponendi, tam in vita ipsius, quam circa mortem eius, cuicunque voluerit tam de filiabus, quam ex generacionibus suis, sive eciam pro remedio anime sue, liberam etc. Ut etc. processu temporum in irritum possit etc. revocari, presentes concessimus litteras sigilli etc. Datum etc. [hiányzik!!] aule etc. |
Az 1269-iki oklevélnél már Fejérpataky megállapitotta, hogy «hibás». «Tekintve, hogy Benedek neve mellett csak az 1260. év körül kiadott oklevelekben áll minden egyházi tisztség mellőzésével egyedül az alkanczellári czim, valószinü, hogy ez oklevél is a mondott évből való».* Csakhogy a kelt az oklevélben emlitett történelmi tények időrendje miatt semmi esetre sem lehet «hibás»!
A kir. kancz. 118. l.
Ha sablonosan dolgoznék, a dolog könnyebb végét fogva, már eleve kimondottam volna, hogy hamis. Vagy azon kisegitő eszközhöz folyamodnék, hogy «ez oklevélnél csak kivételesen és ideiglenesen viselhette» Benedek «az alkanczellári czimet és tisztet», mint Fejérpataky véli egy másik oklevélnél.*
I. h.
De a feltünő egyezés arra mutat, hogy az 1262-iki oklevél fogalmazványát – mert egy nevezetes családi eseményt örökitett meg, eltették és mikor egy másik ilyen fontos eseményről kellett beszámolni, ismét elővették.
A nem épen figyelmes irnok még gondatlanul leirta a «Benedicti» szót, de a «Prepositi Scybiniensis»-nél észbe kapott és azt már kihagyta. Vagy a fogalmazványban hiányzott a «szebeni prépost» kitétel.
Ha merészebb volnék, talán egy létezett oklevélmintakönyvre is vonnék következtetést–bár egy ilyen létezéséről feltétlenül meg vagyok győződve* – igy azonban csak mint egy érdekes oklevélmintára mutató adatot mutattam be.
Azért is szükségesnek tartanám a Benedek által kiállitott okleveleket tüzetes vizsgálat alá vonni, hátha sikerülne részben «Benedek alkanczellár oklevélmintakönyvét» rekonstruálni.
KÁLLAY UBUL.
