I. «Actum» és «Datum».
I.
«Actum» és «Datum».
«Actum» és «Datum».
Dr. Szentpétery Imre alapos értekezését az «Oklevéldátumok hibái és ellentmondásai«-ról* igaz örömmel olvashatta az árpádkori történelem minden művelője; kétszeres örömmel már azért is, mert hiszen Szentpétery maga irja: «Nálunk a modern diplomatikának ezen (t, i. a Monumenta Germaniae; és a Neues Archiv) iránya nemcsak jelentőségre jutni nem tudott, hanem eleddig jóformán méltatásban és figyelemben is alig részesült. Mióta Fejérpataky László nagybecsű munkája az Arpád-kori hanczellária szervezetének vizsgálatával s a kanczelláriai alkalmazottak névsorának egybeállitásával megtette e téren az első lépést és módot nyujtott ez által a dátumrészek ellentmondásainak könnyebb felismerésére, azóta a kérdés semmit sem haladt előre.»* Sajnos, nagyon is igaza van!
Századok 1911. 665–685. 11.
I h. 669. l.
175Épen azért azt hiszem, nem veheti rossz néven, ha részben az ő fejtegetéseihez is csatolok néhány megjegyzést, mert a lényeget magát ezen jegyzetek nem érintik. Részben azonban fájdalom! – csak kérdőjeleket állithatok fel ott, a hol soraim nem az ő okoskodásához füződnek.
Azt irja Szentpétery: «Intézkedés, – melyhez a peticziót s az ennek teljesitésére irányuló jogi eljárást számitjuk, – és oklevéladás, mely az oklevél kiállitását elrendelő parancstól az oklevél kézbesitéseig terjedő tények sorát foglalja magában, lesz azon proczessusnak két főrésze, melynek eredménye a kész, jogérvényes oklevél.»*
I. h. 671–2. 11.
«Főleg az intézkedés idejének hosszura terjedése, vagy pedig az oklevél kiállitásának valamely okból elkésése okozta, hogy a középkori kanczelláriák is különbséget tettek az intézkedés és oklevéladás ténye és időpontja között s ezt az oklevelek záradékában is feltüntették, datum szóval jelölvén azt az időpontot, mely az oklevél kiadását, actum-mal pedig azt, mely az intézkedés idejét jelentette.»*
U. o. 672. 1.
Még akkor, mikor Bresslau kézikönyvét* tanulmányozgattam, sokat gondolkoztam azon és egészen tisztában sohasem voltam vele, hogy oly esetekben, mikor az oklevélben szereplő kelt az intézkedés idejére vonatkozik, különösen, ha az intézkedés hosszabb időt vett igénybe, az intézkedés melyik szakához, melyik részéhez fűződik a kelt?*
Handbuch der Urkundenlehre.
Ezen nézetet vallja Riess is alább idézendő czikkében: «Dem steht gegenüber, dass «die Handlung» ein sehr abstrakter Begriff ist, und wenn man nicht die Willenserklärung des Königs als ihren ausschlaggebenden Zeitpunkt annimmt, ein Datum von ihr schwer zu entlehnen ist». Hist. Vierteljahrschr, 1911. 508. 1.
Szentpétery czikkével egyidejüleg került kezeim közé Riess Lajos egy érdekes dolgozata: «Was bedeutet «Data» und «Actum» in den Urkunden Heinrichs II.? Ein Beitrag zur Methodik der Urkundenlehre».*
Historische Vierteljahrschrift 1911. 489–513. 11.
Itt olvasom: «Die Fragestellung Fickers, ob in den Datierungsvermerken der Tag und Ort der «Handlung» oder einer der Momente der nachfolgenden «Beurkundung» (Mundierung, Vollziehung, Besiegelung) festgelegt werden sollte, lässt sich für diese Zeit ganz einwandsfrei beantworten. Um gleich das Resultat anzugeben: Es war keins von beiden, sondern etwas Dazwischenliegendes. Die feststehende Regel war, dass Zeit und Ort des Memorandums über das Prćceptum, wie es im Kalendarium des geschättsführenden Beamten aufnotiert wurde, in der fertig gestellten Urkunde (Prćceptum inde conscriptum) angegeben wurde.»*
I. h. 489. 1.
«Die Urkundenlehre muss den Zwitterbegriff der «nicht einheitlichen Datierung» aufgeben und an Stelle der unklaren Vorstellung «Handlung» als Zeitpunkt des Tagesbezeichnung das konkrete «Memorandum», entsprechend der modernen Aktennumer der Registratur, für die Datierung ausnahmslos gelten lassen. Dann erst kann sie durchweg so exakte Resultate liefern, wie man sie auf grundlage der Sickelschen Methode bei Originalurkunden erwarten darf».*
I. h. 510. l.
Ellenőrizzük ezen elméletet Szentpétery néhány adatával.
«A XIII. század folyamán csupán két olyan esetet találunk, a mikor nem külön időmeghatározással ugyan, de mégis egymástól némikép elválasztva jelenik meg az actum és a datum. Mind a kétszer Miklós szebeni prépostnak, IV. Béla alkanczellárjának kezéből kelt az oklevél».
«Datum per manus magistri Nicolai, divina miseracione prepositi Scybiniensis et aule nostre vicecancellarii. Actum anno Dominice incarnacionis 1240., decimo Kal. Maji; regni autem nostri anno quinto».
A másik oklevélben:
«Datum p. m. dilecti ac fidelis nostri Nicolai prepositi Scybiniensis, aule nostre vicecancellarii: Actum anno Dominice incarnacionis 1240., quinto Kal. Augusti, r .a n. anno quinto».
«Ez a két eset már igy, első olvasásra is feltünővé teszi, hogy itt az actumnak kiemeléséről, hangsulyozásáról van szó, hogy tehát itt az actum kitétele valóban az intézkedésnek, nem pedig az oklevél kiállitásának időpontját kivánja jelölni. A közelebbi vizsgálat ezt még bizonyosabbá teszi».
176«Az első esetben ugyanis a kelet napja már csak azért sem jelölheti az oklevéladás idejét, mert Miklós alkanczellár, mint ezt Fejérpataky vizsgálatai mutatják, 1240. április 22-én még nem viselte e tisztséget. Az oklevél kiállitásának tehát föltétlenül később kellett történnie, olyan időben, a mikor Miklós alkanczellár már hivatalban volt. Ennélfogva tehát az 1240. évi április 22-iki kelet nem vonatkozhatik az oklevéladásra, hanem az intézkedésnek valamely előző időpontját jelöli. Minthogy pedig még ez az eset is ki van zárva, hogy az 1240. évszámot hibásnak tekintsük, egészen kétségtelen, hogy az actummal jelölt kelet itt az intézkedésre vonatkoztatandó.*
Száz. 1911. 673–674.. 11.
«A második példa, az 1240 jul. 28-iki oklevél abból az időből való ugyan, a mikor Miklós már lehetett volna alkanczellár, de az előbbi példára támaszkodva, fel kell tennünk, hogy az actum itt is az intézkedés idejét jelöli, hogy tehát ez az oklevél is később állittatott ki, mint a keltezés mutatja».*
I. h. 674. 1.
Klasszikus két példa, mert magát Riesst szólaltathatom meg:
«Weicht man aber in einem prinzipiellen Punkte von der bisherigen Urkundenlehre, wie sie uns für die Periode Heinrichs II. die Autorität Harry Bresslau repräsentiert, ab, so muss man jede mögliche Probe aufs Exempel machen. Nach meiner Auffassung ist folgender Fall möglich, der für Bresslau ganz ausgeschlossen ist. Bei einem Kanzlerwechsel können sich Memoranden finden, die noch nicht zur Bestellung von Urkunden bei dem Kanzleipersonal verwendet worden sind oder deren Bearbeitung zu Diplomen noch im Gange ist, während spätere Eintragungen längst erledigt sind. Dann ergibt sich die Folge, dass der neue Kanzler sein recognovi unter Texte setzen muss, deren Quelle von seinem Vorgänger herrührt und die z. T. ein früheres Datum tragen müssen, als bereits ausgegebene Urkunden. Solche Beispiele finden sich in der Tat sehr häufig. Wir geben einige instruktive Beispiele. Vom 6. Juli 1008 haben wir 6 Urkunden mit der Recognition des neuen Kanzlers Günther, denen eine von seinem Vorgänger Eberhard erledigte vom 15. Juli folgt, dann folgen wieder zw ei Urkunden mit Günthers Recognition vom 3. September, denen dann noch wieder eine Eberhardsche Rekognition vom 4. November nachsteht. Daraus folgere ich, dass Eberhard solange amtierte, dass er auch noch diese letzte Urkunde vom 4. November 1008 mit seinem recognovi versehen lassen und datieren kannte, dass er aber seinem Amtsnachfolger noch acht Aktennummern hinterliess, denen ein früheres Datum bei der Beurkundung beigefügt werden musste.»*
I. h. 508. l.
Riess akár a mi két esetünket is felhasználhatta volna, annyira illik reájuk elmélete.
Azt mondja Szentpétery: «Mi volt az oka az actum időpontja kiemelésének, nem lehet eldönteni. A feleknek állott érdekükben annak hangsulyozása, hogy András országbiró itéletlevelének, mely az oklevélben át van irva, megerősitése előbb történt, mint az erről szóló oklevél kiadása, vagy talán az uj alkanczellár akart behozni valami ujitást, ki tudná megmondani. Az a körülmény, hogy az ő kezéből kelt csekély számu oklevelek közt még egy, hasonló keltezésü fordul elő, az utóbbi feltevés valószinüségére mutat».*
1. Benedek még 1240 julius 28-án is müködik.
Okát igenis meglehet mondani, csak nem szabad ott keresnünk, hol Szentpétery kereste, hanem Riess elméletében.
Miklós alkanczellár szükségesnek tartotta azt is kiemelni, hogy ez oklevél az ő kezei alól került ki (Datum), de a memorandum keltét is pontosan feltüntetni (actum), mert az előzetes munkálatokat nem ő, hanem előde, Benedek, végezte, ezen oklevéllel Benedek egy irodai hátralékát intézték el. Természetesen azt ma nem merem állitani, hogy ezen pontos feltüntetés által Miklós a recognitio-ért való felelősségét akarta volna csökkenteni.
Apodiktikus bizonyossággal állithatjuk tehát: Szentpéterynek feltétlenül igaza van, hogy Miklós még julius 28-án sem viselte az alkanczellári tisztséget.
Ezen vizsgálatunkból három történeti tényt is megállapithatunk.
1.Benedek még 1240 július 28-án is működik.
1772. Miklós 1240 julius 28. után lett alkanczellár.
3. Miklós rendszerető, pontos kanczelláriai tisztviselő volt.
Mert a ki a recognitio körül két esetben ily lelkiismeretességgel dolgozik, az máskor sem igen volt pontatlan.
Mint oklevéltani eredményt pedig – Szentpétry szavait módositva, – kimondhatjuk: A XIII. század derekán élt az actumnak eredeti jelentése és adott esetekben a memorandum idejét jelölték vele.
Én még két irányelvet is vezetnék le e vizsgálódásokból.
I. Mindazon oklevelek, hol a kelt és az (al-) kanczellár neve nem vág őssze és ezért vagy a keltet, vagy a kanczellár nevét tévedésnek minősitették, avagy akár az oklevelet magát jelezték hamisnak (természetesen ha gyanura más alapos ok nem forog fenn) megvizsgálandók, vajjon a kelt nem vonatkoztatható-e az «actum» idejére, mint a «memorandum» keltje.
II. Vizsgálat tárgyává teendő, hogy vajjon az «actum» szerepeltetése, az actum szerint való keltezés egyes esetekben nem okolható-e meg a kanczelláriai változásokkal.
Szentpétery felsorolja a csupán «actummal» jelölt oklevélkeltezéseket, nagyon helyesen bizonyos szempontok szerint csoportositva.
A) A beregi egyezmény két oklevele.– Következtetései teljesen helytállók.
B) Az 1214-iki oklevél, II. Endre 1229., IV. Béla 1236., 1237. és 1263. oklevelei. Itt következtetései igy módositandók:
Ezen oklevelekben az actum használata többet jelent egyszerű indokolatlan utánzásnál. Mert ha az actum alkalmazása tekintetében hatottak is egymásra az oklevelek, nincs semmi okunk feltenni, hogy az actummal bevezetett kelet e négy oklevélben nem a memorandum keltét jelentené. Minden bizonynyal az oklevelek keltezése a memorandum idejét jelöli. Miért keltezték igy, külön vizsgálat tárgyává teendő.
Többi adataira most nem akarok kiterjeszkedni. De merem állitani, hogy az actum mindenütt a memorandum idejét állapitja meg, még IV. László király 1273-iki oklevelében is, melyben a király a káldi nemesek kértére ir át két oklevelet.
Igaz ugyan, hogy a HO. VIII. k. 154. 1. közölt oklevél ugyanazon a nap, ugyanazok , ugyanazon méltóságok felsorolását mutatja keltezésében s hogy ennek időadatait mégis a rendes datum per manus vezeti be. De mit jelent ez? Semmi mást, minthogy a memorandum bejegyzése és az oklevél kiállitása egy és ugyanazon a napon történt.
Hogy az actumot mindenütt igy értelmezzük, ebben nem gátolhat az actum per manus kifejezés sem. Sőt! E kifejezés épen nem helytelen, hiszen nincs más értelme, minthogy a memorandumot maga az illető (al-)kanczellár vezette be a kanczellária naptárába.
Lássuk most a datum et actum kifejezéseket. Ezek azt fejezik ki, hogy a memorandum feljegyzése és az oklevél kiadása (helyesebben az oklevél recognitiója) egy és ugyanazon a napon, egy és ugyanazon a személy által történt.
IV. Béla 1261 aug. 21-iki oklevele már Szentpétery szerint sem akadálya az ilyen értelmezésnek, de lássuk III. Endre 1299 aug. 1. oklevelét. Azt irja Szentpétery: Babonig egyik fiáról, «Istvánról szólva, megjegyzi az oklevél: nunc banus totius Sclavonie. Ez a kifejezés kétségtelenül mutatja egyfelöl, a mi különben természetes is, hogy a király és a megtérők között hosszabb tárgyalásnak kellett folynia, de másfelől az is bizonyos, hogy ez az alkudozás az oklevél kiadása előtt be volt fejezve, mert csak a teljes megállapodás után kaphatta István a báni czimet, a melyet pedig az oklevél kiállitásakor már visel. Pedig a keltezés formulája itt is a datum et actum.»*
I. h. 678. 1.
«A III. Endrének 1299-iki oklevelében előadott egyezséget Albert, Szlavonia herczege csak a következő év junius havában erősíti meg, jóllehet már a királyi oklevél is emlegeti a herczeg hozzájárulását. Tekintve a Babonigfiuknak ez időben folytatott szereplését, nem igen valószinü, hogy majd egy esztendeig vártak volna Albert herczeg hozzájárulásának kikérésével, ha a királyi okmány már 1299 aug. 1-én a kezükben lett volna. A datum et actum-mal jelölt keltezést ennélfogva nagyobb valószinüséggel vonatkoztathatjukaz intézkedésidejére, melyet az oklevéladás talán jóval később követett».*
1. h. 679. l.
178Korántsem! Lássuk csak a történeti előzményeket. «Baboniknak fiai és örökösei: István, János, Radoszláv és Ottó az Anjouk mellett fegyvert ragadtak. II. Károly «ellenségeinek ellenségeivé lettek, azokat hatalmasan üldözték»; de abból aztán rájuk «kár, halál és másféle baj» háromlott. A Tomasina serege mér julius végén helyreállitotta a királyi tekintélyt a Dráván tul, Szlavoniában, a Babonik-fiuk meghódoltak».*
Pauler II.2 466. l. – Szaktudósainknak bátor vagyok becses figyelmébe ajánlani, hogy már csak a Pauler iránt érzett kegyeletből kifolyólag is – művének második kiadását idézzék,
Sürgősebb szükségük lett volna-e a Babonik-fiaknak Albert herczeg levelére, mint a megkegyelmező királyéra? Alig hinném? A datum et actum itt sem más, mint a memorandum idejének és az oklevéladás idejének összeesése, mikor bátran mondhatták «nunc banus», ha az intézkedés ideje alatt, a tárgyalások befejezése előtt István nem is volt bán.
Vagy akadály talán IV. Béla 1255-iki oklevele? Hiszen a memorandum feljegyzésekor, mely egy napon történt az oklevéladással, bátran irhatták: «habito prelatorum etc. consilio», mert az a feljegyzés előtt történt.
De mi van IV. Béla 1259 okt. 2-iki oklevelének keltezésével?! «Az oklevél szavai szerint a király a Fülöp zágrábi püspök és Borics bán fia között felmerült ügyben «deliberato omnium baronum nostrorum, qui tunc aderant, consilio» mondott itéletet. A qui tunc aderant kifejezés mutatja, hogy az itéletnek jóval az oklevél kiadása előtt kellett történnie. Ha már most felteszszük, hogy az itélkezés Székesfehérvárott történt, a mit a jelenlévő omnes barones felemlitése is bizonyitani látszik és hozzáveszszük, hogy a királynak hosszabb székesfehérvári tartózkodásáról ez időtájt nincs tudomásunk, ennélfogva nem valószinü, hogy a király Székesfehérvárott itélkezett is és hosszabb idő letelte után ugyanott adta is ki az oklevelet – akkor mindent összevéve a datum et actum-mal jelölt keltezést ez esetben is az intézkedés idejére kell vonatkoztatnunk s el kell fogadnunk, hogy ez itélkezés okt. 2-án történt Székesfehérvárott, de az oklevelet csak később, talán a királynak lórévi tartózkodása alatt állitották ki».*
I. h. 679–80. II.
Dehogy, dehogy! Még ha IV. Béla délelőtt tanácskozott volna is és délelőtt, ott helyben jegyezték fel a memorandumot, de az oklevelet délután állitották ki, még akkor is bátran irhatták; qui tunc aderant. De történhetett a gyülés okt. 1-én is, az oklevél kiállitását elrendelő parancs, a memorandum feljegyzése, az oklevél kiadása okt. 2-án. Itt is ragaszkodnunk kell az egyöntetü felfogáshoz.
IV. Béla 1261 aug. 21 -én kelt okleveléről nem szólok, mert csak Szentpétery hozzávetése, hogy a hetedik uralkodási évet a kiadó a 27. évszám helyett közölte ily hibásan. De még ha ugy is volna, akkor is volna a»datum et actum»-nak értelme: egy és ugyanazon személy jegyezte fel a memorandumot, állitotta ki az oklevelet.
Az 1271. jul. 3-án kelt békeoklevélről maga Szentpétery elösmeri, hogy a datum és az actum csaknem azonos időpontra vonatkoznék».* Ezt tehát hagyom is.
I. h. 680. l.
Most felállitom a tételt (Szentpétery módosított szavaival:* « Megállapíthatjuk tehát, hogy mig egyfelől az actum és datum, a memorandum és oklevéladás ténye között való különbség a XIII. századi királyi kanczelláriában ismeretes volt s ennek megfelelően a kanczellária akárhányszor a memorandum időpontját használta az oklevél keltének jelölésére, addig másfelől az actum eredeti jelentéséhez mindig szigoruan ragaszkodtak is.
U. o. 681. 1.
Megállapithatjuk az átvizsgált példákból, hogy Riess elmélete mindenütt bevált. Ezen elmélet adja meg a választ Szentpétery azon kérdésére is, az intézkedésnek mely időpontja szokott kelet gyanánt szerepelni.*
U. n. 681. l. 1. jegyz.
Hogy «különben is minden egyebet mellőzve, mi czélja lehetett volna a kanczelláriának azzal, hogy az intézkedésnek» – helyesebben memorandumnak – «és oklevéladásnak összeesését külön hangsulyozza az oklevél keltezésben?»* Ma még csak sejtem: a pontosabb recognitio.
U. o. 678. 1.
