A FORGÁCH GRÓFOK CZIMERE.*

Teljes szövegű keresés

49A FORGÁCH GRÓFOK CZIMERE.*
Csoma József másodelnökünk nagybecsü tanulmánya « A Huntpázmán nemzetségbeli gróf Forgách család története». Irta Bártfai Szabó László, Budapest 1910. cz. müben látott eredetileg napvilágot. E tanulmány társaságunknak 1908. évi nagygyülésén is felolvastatott. Szerk.
(Szines czimerképpel.)
Ősi, nemzetségi czimereink teljes átalakulása az évszázadok folyamán nem ritka eset nemzeti heraldikánk történetében. Ennek oka néha a multból fenmaradt pecsétek homályos, kivehetetlen állapota, de legtöbb esetben a czimerkép karakterisztikájának meg nem értése volt. A Gutkeled-nemzetség három oldaléke igy változott át a Buthkayaknak II. Ulászlótól 1496-ban adományozott czimerében, három természetes farkasfoggá, a mely ujabb alakot a nemzetség több más ágazatai is átvettek. Igy változtak át a Boksa-nemzetség kosszarvai kosszarvakkal ellátott női alakká, a Győr-nemzetség ősi czimerjelvényét is problematikussá teszi az Imreffyek 1523. évi bővitett czimeradománya, az Osgyani Bakosok szőllőtőkére ugró kecskebakja – mint beszélő czimer – a gróf Rádayak, Rédeyek, a Kölcseyek, Kendék és sok más családok ma használt czimere, egyáltalán semmiben sem, vagy csak alig emlékeztetnek azon nemzetség ősi jelvényére, a melyből eredetileg származtak.
A czimerek ilyen átalakulásai, ha azokhoz megvannak az átmeneti adatok, érdekesek és tanulságosak. Némelyiknél lépésről-lépésre figyelemmel kisérhetjük átalakulását és e közben tanulmányozhatjuk az egyes heraldikai korszakok czimerművészetének jellemző sajátságait is.
Az ősi czimernek ilyen fokozatos átalakulását mutatja a gróf Forgách-család czimere, a melyről a következőkben szándékozom szólani.
A Hunt-Pázmán nemzetség ősi czimerére nézve, egészen a legujabb időkig tévedésben volt a szakirodalom és sajátságos, hogy ezen tévedést talán ugyanazon forrás idézte elő, a mely mintegy ujjmutatással volt, a valódi czimernek felfedezésére.
A XVI-ik század közepéről származott bécsi képes krónikában, képben is ábrázolt Hunt-Pázmán ős, veres pajzsában, ezüst kutyafejet visel; ugyanez látható veres lobogóján is. Ez volt alapja azon téves hiedelemnek, hogy ezen nemzetség ősi czimere: a fehér kutyafej volt, melyet később egyes irók – mint Hormayer és Mednyánszky – fehér farkasfejnek tartottak, sőt Bél Mátyás növekvő fehér farkasnak.* Azonban ugyancsak a képes krónikának egy másik miniatürje Hedrik lovagot ábrázolja, kinek fehér pajzsára és veres zászlójára hatágu arany csillag és arany félhold van festve. A krónika ezen adata nyilván ellene mondott a pecséttani kutatások eredményének, a mely a Héder-nemzetség ősi czimerét egybehangzóan a hasitásokban és czölöpökben állapitotta meg. Viszont ismeretesek lettek egyes családoknak, minők a Szent-györgyi és Bazini grófok, Szeghyek, Bucsányiak, Osgyáni Bakosok, Jánokyak és Vajdayak, Petri Dersek, Korláthőyek, Kováryak, Fancsikayak és Zovárdffyaknak czimerei, a melyek mindannyian egyeznek a bécsi krónika téves Héder-jelvényével, de mindannyian a Hunt-Pázmán 50nemzetségből származnak. Ezen nagyszámu egyező heraldikai bizonyiték vezette rá a heraldikai kutatást, hogy a Hunt-Pázmán-nemzetség ősi czimerjelvényét a hatágu arany csillagban és a felfelé irányuló arany holdsarlóban állapitsa meg.*
Bél M. Notitia novć Hungarić tom. IV. pag. 383.
Csoma J. A Hunt-Pázmán nemzetség czimere, Turul, 1890. évf.
A Forgách-család legrégibb czimeres emléke: Tamás, nyitrai és barsi főispán pecsétje 1209. évből: egy czölöpösen állitott holdsarló.
Feltünő, hogy a Hunt-Pázmán nemzetség két legkiválóbb ágazatai a Szentgyörgyi és Bazini grófok és a Forgáchok, mintegy megosztoztak az ősi jelvényen. Amazok a csillagot, ezek a holdsarlót fogadták el czimerül. De hogy a nemzetség legrégibb jelvényét a két égitest együtt képezte, épen ezen osztály is mutatja, a mely csak a már meglévő jelvényekből történhetett. Ezek különválasztására a Szentgyörgyieknél már 1233-ból van adat, a Forgáchoknál 1299-ből Tamás főispán előbb leirt pecsétjében.
Tamás főispán pecsétje után, korrendben Forgách Péter nyitrai főispánnak egy sisakpecsétje következik 1413. évből.* A sisakon mint segédsisakdisz – koronás női törzs van, az eredeti czimeralak: a holdsarló megkétszerezve van a női alak jobb és bal halántékához illesztve. Ezen sisakpecsét elsőizben ismerteti meg velünk a Forgách czimer sisakdiszét, mely a pajzsalak ismétlése. De a mely önmagában nem lett volna a sisakra plasztikusan elhelyezhetö, az ismert segédsisakdiszek egyikét, az emberi törzset – koronás szűz alakjában alkalmazták a pajzsalak plasztikus elhelyezésére, még pedig a jó izlés szempontjából kétszeresen.
Orsz. ltár. DL. 9148.
Ezen segédsisakdisz, a koronás női törzs, egy czimermondának adott tárgyat, a mely szerint Mária királyné Forgách Balázst, a miért az Kis Károly királyt legyilkolta, a birtok-adományok mellé még azzal is kitüntette, hogy ő és utódai a királyné mellképét czimerül viselhessék. Ugyanezen monda füződött a Pelsőczi Bebek-család czimerének szintén koronás női törzset ábrázoló segédsisakdiszéhez is.
A harmadik pecsét szintén a Forgách Péteré 1422. évből,* ki már ekkor, a nyitrai főispánság mellett, a királyné főajtónállója is volt. Ezen pajzsczimeres pecséten, a sisak, takaróival, a sisakdisz, segédsisakdiszével együtt, pajzsba van foglalva. Mivel nem valószinü, hogy a fentebb emlitett czimermonda, a királyné képmásáról, már ilyen korai időben keletkezett volna, a sisakdisznek ily módon való paizsba foglalását annak kell tulajdonitanunk, hogy a sisakczimerek divatja idejében már a valódi pajzsalak feledésbe ment, vagy annak, hogy a holdsarlót, a régi pajzsalakot nagyon is egyszerünek találták már akkor, a midőn Zsigmond király udvara nemeseinek, a kik őt külföldi utazásaiban és hadjárataiban kisérték, diszesebb és tetszetősebb czimereket adományozott.
Orsz. ltár, DL. 11208.
Ezen önként felvett pajzsczimer mellett azután megállapodott a család, mint azt a következő czimeres pecsétek igazolják: Forgách Jánosé 1446,* a melynek pajzsából a sisak kimaradt másik Forgách Jánosé – Péter fiáé – 1454,* Forgách Gergely barsi főispáné 1480. évből.*
Forgách ltár. M. n. múzeum.
M. n. múzeum törzsgyüjtemény.
Forgách ltár. M. n. múzeum.
A Forgách-család czimerének alakulásában döntő hatásu volt II. Lajos királynak Budán 1525 május 2-én kelt czimeradománya Ghymesi Forgách Ferencz, László és Sebestyén néhai Péter fiai, továbbá Miklós és Zsigmond néhai György fiai részére.
Az oklevél elejére festett czimer – miként az ezen korban divó olasz reneszánsz czimertermékek – egészben egy miniatur műremek, telve könnyed, kecses motivumokkal. A czimer kevésbé tetszetős, nehézkes és mint az olasz reneszánsz armalis-czimerek nagyobb része, csak pajzsczimeradományozás. Leírása következő: kék pajzsban, csőrsisakból előtünő, arany koronás, szőke, hosszúhajú, szemközt helyezett női törzs, melynek veres ruhája, a sisak két oldalán, kecses hajlásu, leveles csipkézetü takarókká formálódik. Ezen főczimeralakot a koronás fejjel egy magasságban, kétoldalt, befelé irányult lebegő ezüst holdsarló kiséri.
Az egyenesen álló pajzsot, kétoldalt, két angyal tartja, két felső sarkához, jobbról triton, balról nereida támaszkodik, mindkettő lebegő, a keret alját s koronáját delfinek és nyiló virágokból összeszerkesztett motivumok ékesitik.

A FORGÁCH-CSALÁD CZÍMERE 1525-BŐL.
51II. Lajos király ezen czimeradománya teljesen megváltoztatta a Forgách czimer eredeti jellegét.
A koronás női törzs, már a fentebb elősorolt adatok alapján, azáltal is nyert jelentőségben, hogy pajzsba lett foglalva. Az eredetileg segédsisakdisz, mely a két lebegő holdsarló – a tulajdonképeni czimeralakok – támaszául lett felvéve, ezáltal czimeralakká vált. De egyuttal főczimeralakká emelték őt a kétoldalt, már csak lebegő holdsarlók, a melyek lebegő helyzetük következtében, a koronás női törzsnek csak kiséretéül tekintendők.
Ez a jelenség, t. i. a holdsarlók lebegő helyzete, ugyan már Forgách János fentebb emlitett 1446. évi pajzspecsétjén is észlelhető, de hogy ez ott nem volt öntudatos, hanem csak a pecsét véső tévedése, mutatják a későbbi 1445. és 1480. évi pecsétvésetek.
Igy változott át a segédsisakdisz a Forgách czimer főalakjává és igy lett a régi nemzetségi czimer főalakja annak egyszerü kisérete.
A XVI-ik század folyamán, azon korban, a midőn a heraldikában a Mátyás királyunk által hazánba plántált olasz reneszánsz modor küzd a Habsburg Ferdinánd ellenkirály által behozott német reneszánsszal, ez utóbbinak folytonos térfoglalása következtében a Forgách czimer is eljutott azon kényszerhelyzethez, a melyben II. Lajos király hiányos czimeradományát, a pajzsczimeradományt, az utódok önkényesen egészitették: ki teljes czimerré, önként felvett és szinezett sisakdisszel és takarókkal.
Ezt mutatja Forgách Simon pecsétje 1559. évből.* A pajzsalak: koronás sisakból növekvő, koronás, meztelen, hosszuhaju női alak, kétoldalt; két szembenálló oroszlántól kisérve, melyek első karmaikkal: egyikkel a sisak koronáját, másikkal a nő fején levőt érintik Sisakdisz; a növekvő koronás női alak, a holdsarlók a pajzsalaknál és sisakdisznél is hiányzanak.
Forgách Simon levele Kassa városához. Kassa város levéltára.
Forgách Ferencz váradi püspök 1561. évi pecsétjén* és másik Ferencz, választott veszprémi püspök 1588. évi pecsétjén* a pajzsalak egyezik II. Lajos király czimeradományával, a sisakdiszt a pajzsra illesztett püspöksüveg helyettesiti. Forgách Imre gyürüpecsétje 1589-ből a pajzsban szintén nem mutat eltérést, de a sisakdisznél, a koronás női alak fejénél hiányzanak a holdsarlók.
Bártfai Szabó László, Forgách Ferencz élete 207. 1.
Forgách ltár. M. n. múzeum.
Ennyi heraldikai emlék maradt reánk a XVI-ik századból. Ezekből látjuk, hogy a Hunt-Pázmán utódok a századok folyamán teljesen elfelejtették nemzetségi jelvényüket. II. Lajos czimeradományánál a holdsarlók a czimer másod rangu tényezőivé váltak, mint a főczimeralak kisérete, majd semmi jelentőséget nem tulajdonítva ezen dekorácziónak vélt czimerpótlékoknak, Forgách Simon 1559. évi czimeréből és Forgách Imre 1589. évi pecsétjének sisakdiszéről teljesen elmaradtak.
Ezen korban és az ezt követő századokban, egészen a legujabb időkig a Forgách-család czimere: a koronás női alak volt. A XVII –XIX. században, ezen főczimeralak épségben tartása mellett, egyes apróbb részleteiben sok eltérést mutatnak a nagyszámban fennmaradt czimeres emlékek.
A pajzsba foglalt sisak lassanként elmaradt és a pajzslábba korona került, melyből a koronás női alak már nem előtünik, hanem növekszik, néhol a női alak fején levő koronára kicsiny egyenszárú kereszt van illesztve. Van olyan változat is, a melynél a nő az azon korban divó női viseletben van ábrázolva. Ez esetben az nem növekvő, hanem egész alakjában áll a koronán. Ezen főczimeralakot néha kiséri az ősi holdsarló, de már sokkal gyakoribb a XVII-ik században, a török harczokra emlékeztető jelvény: egyik oldalról a félhold, másik oldalról a csillag. De sok esetben mindkettő elmarad és ezzel elmarad az utolsó emlékeztető is a Hunt-Pázmán nemzetségből való leszármazásra.
Báró Forgách Ferencz ezredes 1719. évben grófi rangot nyert, az ezen év márcz. 12-én kiállitott grófi diploma a czimert igy irja le: Kék pajzsban, zöld alapon, arany korona – hét ággal – melyből lebegőhajú koronás szüz emelkedik ki, mindkét kezét csipőjén tartva (a csillag és félhold kiséretről, az oklevélben nincs emlités). Sisakdisz a pajzsalak, takarók: kékarany, veres-ezüst.*
Magyarnemzetségi zsebkönyv. Főrangú családok I. 113. 1.
52A Forgách-család czímerváltozásainak sorozata talán a legtanulságosabb példája hazai heraldikánknak arra nézve, hogy egy ősi czimer, a századok folyamán, miként alakul át fokozatosan teljesen más czimerré. Legrégibb emlékén az ős czimeralakot, a holdsarlót látjuk, majd ugyanezt, egy koronás női alaknak, mint segédsisakdisznek halántékához illesztve. Az igy megalakult sisakdisz pajzsbafoglalása a segédsisakdiszt már társczimeralakká emeli, mig a mindent naturalizáló olasz reneszánsz czimeradomány a segédsisakdiszt emeli főczimeralakká, a hol az ősi jelvény a főalaknak már csak kiséretét képezi, végül a XVIII-ik században, uralkodótól nyert czimeradomány alapján az ősi jelvény teljesen elmarad.
Igy lett a Forgách ősi czimer egyszerü holdsarlójából: koronából növekvő, koronás, meztelen női alak.
Az ujabb időkben gróf Forgách László és István testvérek, czimerükben is felujitották a Hunt-Pázmán-nemzetségből való származásuk emlékét, a mennyiben elhagyva, a sok századok alatt átidomult, eredeti jellegét teljesen elvesztett családi czimert, ujra felvették a Hunt-Pázmán nemzetség ősi jelvényét: kék pajzsban: arany csillagot és félholdat, a mely utóbbi a sisakdiszen, egy aranybélésü kék ruhába öltözött, előtünő koronás női alak halántékához, kétoldalt kettősen van hozzáillesztve. Ez van kivésve kőből a nagyszalánczi kegyuri templom és a kassai palota homlokzatán.
Ezen elhatározásuk által László és István grófok egy rég elfeledett multat költenek új életre, családjuk történetének egy elfakult momentumát emelik uj fényre s méltó emléket állítanak véle ősrégi nemzetségüknek.
CSOMA JÓZSEF.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT