Gömör-Kishont vármegye nemes családai.
Gömör-Kishont vármegye nemes családai.
Irta Forgon Mihály dr. Kolozsvárt, nyomatott Gámán I. örököse könyvsajtóján 1909. Két kötet, ára 12 korona, kapható a szerzőnél Gömörmihályfalván.
Forgon Mihály művének megjelenése a hazai genealogiai irodalom értékes gyarapodást jelenti. Kevés vármegyéje van hazánknak, a melynek annyi nemes családja tudja eredetét az Árpád korig vissza vinni.
Megtudjuk a munkához irt, statisztikailag ügyesen csoportositott bevezetésből, hogy a Bebek, Csetneky, Lórántfly, Ilosvai, Feledi, Derencsényi, Jákoffy, Bakos és Méhi család ősrégi lakói a megyének, az Andrássyak, Wesselényiek és Koháryak később költöztek Gömörbe. Az iró 47 olyan családról számol be, a kiknek ősei már a középkorban a megyében szerepelnek. Régi időben telepedtek meg az Ákos, Balog, Rátót, Hunt-Paznan, Poh, Ajtóssy nemzetség tagjai.
A műhöz átnézett nagyszámú irodalmi forrásmunkával arányban áll az átkutatott köz és magánlevéltárak tömege, a minek következtében a mű igen használható tájékoztatást nyujt az illető családoknak a vármegyei levéltáron kivül máshol található adatairól is.
Részletkérdésekben önálló eredményt keveset nyujt, a fontosabb viták eldöntését (Bebekek, Hanvayak származása stb.) kerüli. Nagyjában tehát becses képét adja a vármegyében élt, s kétségtelenül nemeseknek elismert családoknak, a részletekre nézve azonban, mint a szerző maga is elismeri, kiegészitésre, javitásra szorul. Úgy tapasztaltam a mű elolvasásakor, hogy a könyv az irodalom szempontjából gyengébb, a levéltári adatokat nagyobb számmal értékesitette. Hibául azért hozom ezt fel, mert véleményem szerint a Turulban, Századokban gondos átnézés után bizonyosan több részletet találhatott volna a megye nemességének történetére, mint a hányszor – meglepően kevés helyen – ezen forrásmunkákra hivatkozik. Az irodalom ismeretét pedig minden kutatótól elvárjuk. Igy esett meg, hogy sok család leszármazását újra Nagy Iván után volt kénytelen leközölni.
Néhány család czimerét sikerült rajzban is bemutatja; a melyik minden müvészi jelleget nélkülöz, kezdő rajzoló munkája, ezeket (Barcza családé. 71. l.) kár volt igy adni.
A czimerleirást az ujabb heraldikai szabályoknak megfelelően közli, ezek némelyike rövidsége miatt hiányos. A Betes családét pld. e szavakból Pánczélos kar, felette csillag, bajos magunk elé képzelni.
Úgy láttam, hogy sok a műben a sajtóhiba, a szerző küzd a cz és c irásmóddal, a Rákóczy nevet hol igy, hol csak c-vel irja, Lócza-t, Loco-t és Lóczi-t ir.
190Mindez aprólékos hiba. Forgon kétségtelenül sokat dolgozott csinos formában kiállitott munkáján, a melyhez Bodor József irt lelkes szavakkal előszót a magyar nemesi rend múltjának védelmére.
Meg kell itt emlitenem, hogy egy-két hete Hanváy Zoltán irt «A Hanva-nemzetség, Nyilt levél Dr. Forgon Mihály úrhoz» czimen húsz oldalból álló füzetecskét, a melyben Forgon müvének a Hanvayakról szóló részét javitja, részben kiegésziti. A részletkérdésekben tévedett a szerző itt is, a mit utánnajárás után, mint más családoknál tette, elkerülhetett volna. A Hanyayak kiágazását azonban a Hunt-Paznanoktól bizonyosnak még nem fogadhatjuk el, mert az indokolás legfőbb tételéül felvett ok, hogy t. i. a Hunth név nem kereszt, hanem vezetéknév, nem állhat meg, mert bizony az Árpádkorban igen sok Hunt nevü úrral találkozunk, a kik az emlitett nemzetséggel közelebbi viszonyban nem állanak.
B. Sz. L.
