Késmárk szabad királyi várós műemlékei. Irta: Dr. Bruckner Győző. Eperjes, 1908.
Késmárk szabad királyi várós műemlékei. Irta: Dr. Bruckner Győző. Eperjes, 1908.
Henszlmann Imre, Myskovszky Viktor és Divald Kornél Szepesmegye müemlékeit tárgyaló jeles müveihez méltó kiegészités gyanánt járul a jelen 80 oldalas, számos képpel és egy mümelléklettel diszitett füzet, melyben szerzőnk Késmárk város támogatásával összegyüjti a város müemlékeiről részint önállóan, részint folyóiratokban megjelent dolgozatait, gyarapitva azt néhány ujabb tanulmányával és a város vázlatos, de úgy a kiadott források, mint önálló levéltári kutatások felhasználásával megirt történetével. E levéltári kutatásoknak köszönhetjük a münek heraldikánkat leginkább érdeklő részét, a városnak Mátyás királytól kapott czimereslevelét. Mátyás, hogy orvosolja azon nagy csapásokat, melyek a magyar-lengyel nagy kereskedelmi út mellett fekvő, s igy gyors fejlődésnek indult várost a huszita betörések alatt érték, 1463-ban megerősiti a városnak még IV. Bélától kapott kiváltságlevelét, vásártartó-, árumegállitó-, vámmentességi- stb. jogait és hogy a polgárságot szebb jövővel kecsegtesse, még ugyanezen év julius 13-án Budán czimereslevelet állit ki számukra. A czimereslevél fő érdekességét az képezi, hogy festett czimerképe nem a magyarországi gyakorlat szerint az oklevél felső balsarkán, hanem a német birodalmi szokás szerint az oklevél közepén foglal helyet.
A czimerkép ilyetén elhelyezésével középkori heraldikánkban nagyon ritkán találkozunk. Zsigmond királynak 1405-i a Tétényi- és Haraszti-család részére adott armálisa, az első festett hazai armális, a czimerképet ily helyzetben mutatja. A Bossányi-féle 1415. évi armális, birodalmi jellegének megfelelőleg, a czimerképet szintén az oklevél közepére tervezte, helye tudvalevőleg üresen maradt. II. Lajostól is ismerünk egy birodalmi formára kiállitott czimereslevelet, a Sapharych-családét 1517-ből, de Mátyás király idejéből birodalmi mintára kiállitott armálist még nem ismertünk. A czimer a következő: álló vágott pajzs felső kék mezejében két egymást keresztező, arany gombos és arany keresztvasu, vörös markolatu hosszu egyenes kard, a keresztezés felett lebegő vörös bélésü, ötágu leveles koronával, a keresztezés alatt pedig arany kelyhü vörös rózsával. A pajzs alsó mezeje ezűst, benne két vörös pólya. A pajzs mögött két, fehér talapzatu vörös márvány oszlopon nyugvó kettős fehér márvány iv alatt mint czimertartó egy angyal áll, vörös galléru, bő redőzetü fehér ruhában, mellén két egymást keresztező zöld szalag látható. Az angyal vállait vörös bélésü, virágokkal ékitett zöldes szinü palást boritja, melyet elől nyolcz gyöngygyel körülvett rubintköves csatt tart össze. Dús szőke fürtökben vállaira omló haját fején kereszttel ékitett arany diadém szoritja le, kiterjesztett szárnyai rózsaszin, vörös, sárga, narancssárga, zöld és kék szinekben játszanak. A czimerpajzsot fönt két oldalt fogva maga előtt tartja, palástbélése a pajzs két oldala mellett, hosszu fehér ruhája pedig a pajzs alatt kilátszik. Az angyal háta mögött zöld falkárpit látható. Az egész képet széles arany keret veszi körül. A nagyságánál fogva is kiváló czimerkép a kései gót miniature-festészet remeke, középkori czimeresleveleink képei közül szépségre nézve talán csak a II. Lajos által 1521-ben adományozott Armbruster armális képe vetekedhetik vele. A pajzstartó angyal élénken emlékeztet a szintén Mátyás által 1462-ben adományozott Császár-Petneházy-armálison láthatóra, de sokkal müvésziesebb, finomabb kidolgozásu. A czimereslevél Csoma Józsefnek folyóiratunk 1906. évi folyamában közzétett czikkéből hiányzik, szakköreink előtt ismeretlen volt, jóllehet a Történelmi Társulat 1872-i szepesmegyei kirándulásának iratai között emlités történik róla. (Századok, 1872. évf. 683. l.) Hálával tartozunk ezért a szerzőnek, hogy az egész czimereslevelet igen jól sikerült, szines mümellékletben mutatja be. A város történetében később a Szapolyaik, Laszkyak, Thurzók és Thökölyek viszik a vezérlő szerepet. A mü további részeit a város müemlékeinek részletes leirása, és azok rövid története foglalja el. Külön fejezetben számol be a hires Thököly-várkastélyról, annak sgrafittókkal diszes bástyaoromfalairól, a Thökölyek, Thurzók czimereivel diszitett várkapukról, a várkápolnáról stb. a számos ujraépítés folytán müvészi becsét nagyrészt elvesztett városházról, melyben a város müvelődés-, ipar- és kereskedelemtörténeti szempontból igen nagybecsü levéltára is helyet foglal. Egyházi műemlékei közül részletes méltatásra találnak a plébánia-templom és a melléje épitett müvészettörténelmileg páratlan becsü harangtorony, a Szent Kereszt-templom érdekes 192szárnyas főoltárával, XV. századi dombormüves oltártöredékeivel, Thököly Sebestyén felesége, Dóczy Zsuzsanna és Warkócz Kristóf várkapitány 1520-ból való czimeres, viselettörténeti szempontból is nagyon érdekes siremlékeivel, továbbá a régi evangelicus fatemplom és a monumentális uj ág. ev. templom, melyben immár 0906. okt. 30. óta megtalálta örök pihenőhelyét a hányt-vetett életü kuruczkirály, Késmárki gróf Thököly Imre, «nemzete körében, egy lutheránus, keritett, kulcsos városban, mint azt végrendeletében több mint 200 évvel ezelőtt óhajtotta.
J. E.
