AZ OSZLÁRI ÉS PELBÁRTHIDAI MAJSFI CSALÁD EREDETE.
AZ OSZLÁRI ÉS PELBÁRTHIDAI MAJSFI CSALÁD EREDETE.
Temesmegye alispánja és szolgabirái 1343 szeptember 9-ikén tanusitják, hogy Lőrincz fia Oszlári Majs panaszára vizsgálatot inditottak, mely panaszlónak igazat adott. Majs tudniillik arról panaszkodott, hogy Orros Miklós nevezett évi augusztus 5-ikén Szentgyörgy nevü birtokában garázdálkodott, nyájait elfoglalta és a község előljáróját* (Knyézét) Lukácsot saját (azaz Miklósnak) birtokára, Mérára hurczoltatta. Ezen Oszlár nevü helyiséget a mai Temesmegyében hiába keresnők. Fekvésére nézve egyik kiváló kutatónk* állitja, hogy a csákovai járásban még most is létező Fólya és Sipet vidékén kell keresnünk. 1351 augusztus 3-ikán hasonló 65természetü panaszszal találkozunk. Lőrincz fia Oszlári Majs előadja, hogy a mérai vendégnépek Oszlári birtokának egyik határát szántás alatt elfoglalták; az alispán e panasznak valódiságát bizonyitja.*
A «kenéz» magyarázatát egyszer a Temesmegyei okmánytár (I. k. 374. l.) 1406-ban adja, midőn mondja: «quendam capitaneum jobagionum suorum wlgo Kenez dictum», a miből kitünik, hogy «Kenez» itt nem más, mint a jobbágyok előjárója vagy főnöke.
Csánki. II. k. 55. l.
Temesmegyei okmánytár, I. k. 73., 79. l.
1387-ben kezdetét veszi az Oszláriaknak egyik garázdálkodási pere. Oszlári Majsfi János akko-Szentgyörgyi Jakabnak Szentgyörgyön lévő lakóházát megrohanván, ezt elhamvasztotta és tulajdonosát egyik szolgájával együtt megölte. Jakab fiai erre megtorlást inditottak, melynek végtárgyalását azonban csak 1399 novemberében találjuk, midőn Szentgyörgyi (Imre fia) Jakab fia Deák Miklós a november 2-ikán Temesvárott tartott megyei közgyülésen Majsfi Jánost kártéritésre felhivta. Utóbbi – bár a garázdálkodásban ártatlannak vallotta magát – Pál nevü fivérével együttesen olyképen egyezkedett az ellenféllel, hogy mindaddig, mig 60 márka kártéritést le nem fizettek, Temesmegyében fekvő kéri birtokukat felperesnek zálogba adják.*
Fejér, X/III. k. 227. l.
1400 deczember 7-én Mayus fia Pál fiai Oszlári László és Péter az ellen tiltakoznak, hogy atyjuk, Pál és ennek fivére János Kéren lévő birtokukat Deák Miklós és Jakabnak, Szentgyörgyi nemeseknek eladja.* Később majd meglátjuk, hogy Pál és János nem Majsnak a fiai s hogy «Filius Mayus» már akkor a «Majsfi» családnévvel azonos. – 1405 nyarán «Mayus fia» Pál mester az ohádi (ma Obád, Csákova tőszomszédságában) tiszttartóval áll pörben, kit az alispán a jobbágyi lakosokkal együtt birói széke elé idéz.*
Temesmegyei okmánytár, I. k. 298.
Ugyanott 367. l.
Zsigmond király 1410 márczius 30-án kijelenti, hogy az egregius et nobilis vir: Mayus fia Lőrrincz, volt szörényi bán neki számos alkalommal és különféle helyen nagy szolgálatokat tett, melyeknek elismeréseül neki a Temesmegyében fekvő következő birtokokat adományozza a) Weytheh-t (a mai Vojtek) két a Temes-folyón álló malommal, b) három Ozkolla (ma Szkulya) nevü falut a következő tartozékaikkal c) Somkerek, d) Pordán, e) Általkerek, f) Csutak, g) két Papócz, h) két Gyandra. Az adományozásban azonban nem csak Lőrincz bán, hanem ennek frater patruelisa: néhai Jakab bán fia Pál is részes.*
Ugyanott 426. l.
Mikor volt e Lőrincz szörényi bán? határozottsággal nem tudjuk. Miután 1410-ben «volt» bánnak nevezik, hivatalos működése mindenesetre az 1410 előtti időre esik. 1376 január 25-ikén még nevnai Tröttel János a szörényi bán. Innen kezdve nem ismerünk szörényi bánt; Fejér X/I. köt. 134. l. azon adata, hogy 1383 előtt Katyisz nb. Kónya lett volna, a szörényi bán téves közlésén alapul. Az ott előforduló «Seweren» nem Szörény, hanem Kónya családi nevének, Szécsényi-nek a ferdítése. 1387-ben pedig Losonczi László és István a bánok; 1388 nov. 23-án Rátót nb. Kaplai János az; 1389-ben ugyanaz; 1390 jan. 20-ikán Mircse havasalföldi vajda a bán; 1390–139l-ben Perényi Péter; 1392 első felében a Krassó-megyebeli Gerebencsi Szemere, ki még ugyanazon évben meghalt. 1392–1393-ban Ákos nb. Böbék Detre; 1395-ben ismét Mircse vajda. 1396 (jun. 10.), 1397 (jul. 31), 1398 (márcz. 12.), 1401 (febr. 17), 1405 (decz. 29.), 1406 és 1407-ben nem ismerünk szörényi bánt; 1409 jan. 2-ikán Ozorai Pipo az.* Ha tehát Oszlári Lőrincz nem következett közvetlenül Ozorai Pipo után, akkor minden valószinüség a mellett szól, hogy szörényi báni hivataloskodása az 1376 és 1387 közötti időre esik. A báni állás különben még 1411 junius 2-ikán is betöltetlen.
Blagay okmánytár 229. l.
Jakab bánról a fent mondottakon kivül egyebet nem tudunk. A legnagyobb valószinűség arra vall, hogy, mert 1387-ben már csak fiait emlitik, bánsága – ha szörényi bán volt – szintén az 1376 és 1387 közötti időre esik; valószinü az is, hogy Lőrinczczel együttesen müködött. A mi pedig Lőrinczczel való rokonságát illeti, a következőt ki kell emelnünk: frater patruelis alatt régibb okmányaink egyszer a franczia cousin-t (a német «Vetter»-t), máskor pedig a testvér fiát, az unokaöcscsét értik. Arra, vajjon ez esetben a, cousin vagy az unokaöcscs értendő-e, azon körülmény ad utbaigazitást, hogy Pál, a kiről már most biztosan tudjuk, hogy Jakab bánnak a fia, magát mégsem annak, hanem «Majus fia»-nak nevezi. Ebből t. i. következik, 66hogy Pálnak egyenes elődei közül egy Majsnak kellett előfordulnia, mert különben nem nevezhette volna magát «Majsfi»-nak, ezt pedig csak úgy tudjuk az eddigi nemzedékrendi lánczba beleilleszteni, ha a cousin-séget elejtjük, a mint a következő stemmatöredék mutatja:
Lőrincz; Majs 1343–1351; Jakab bán; Lőrincz bán 1410; Pál 1400
itt tehát Pálnak egy Majs nevü egyenes őse nincs. A magyarázat tehát abban lelhető, hogy az 1343-től 1351-ig szereplő Majsnak két fia volt: Lőrincz bán és Jakab bán, miből természetesen kiderül, hogy Pál, mint Majs unokája és Lőrincz unokaöcscse magát jogosan «Majsfi»-nak nevezhette. Különben már azon körülmény is, hogy a Lőrincz számára történt adományozás Jakab fia Pálra ki lett terjesztve, a mellett szól, hogy Pál közelebb rokonságban állt Lőrinczhez, mint ennek cousinje állt volna. Lőrincz egyenes utódairól különben mitsem tudunk. Ha 1410-ben fia vagy unokája lett volna, biztosra vehetjük, hogy a király adománylevele e körülményt kiemelte volna.
Temesmegye alispánja és szolgabirái tanusitják Temesvárott 1410 deczember 16-ikán, hogy Ozkollai Lukács bán azon három márkát, melyet Remetei Istvántól kapni kellett volna, nevezett István kérésére elengedte. Ugyanazon napon és helyen tanusitják a nevezettek, hogy Mayus fia Oszlári Pál ugyanazon Remetei István kérésére összes ellene eddig inditott peres ügyeit visszavonja.* Miután tehát Szkulyai Lukács bán egy és ugyanazon napon Oszlári Majsfi Pállal együtt Remetei István elleni ügyét beszünteti, én azon határozott véleménynek merek kifejezést adni, hogy itt nem is Lukács, hanem Szkulyai Lőrincz bánról van szó. – 1408 körül kezdődik Pálnak egy örökösödési pöre, mely csak 1415-ben végződik. 1408 október 10-ikén tanusitja t. i. Apátfalvi Miklós csanádi kanonok, hogy Oszlári Majsfi Pál Fancslakai Miklós fiai Domonkos és László, valamint Vojteki Bobal Domonkos és Gál ellen azon követeléssel lép fel, hogy a nagyanyja után őt illető leánynegyedet Varjútelek, Péterfalva, két Apafája, Teremi, Várelő és Vojtek nevü birtokokból neki kiadják. Alperesek azzal védekeztek, hogy elődei Pál elődeit e leánynegyed tekintetében már évekkel ezelőtt kielégitették, hogy rablógyilkosok fancslakai házukba betörvén, atyjukat meggyilkolták, az érintett kielégitésről szóló okmányt magukkal vitték; és hogy ezen okmány – legalább a mint ők tudják – Pál birtokába került, hol még most is megvan. Az igy nem kis mérvben gyanuba esett Pál azzal vágott vissza, hogy mindezen állitások hamisak, mire a kanonok elrendelte, hogy Pál örökösödési igényeinek jogosultságát és állitásainak igazságát ugyanazon évi deczember 13-án Csanádon főesküvel erősitse meg. Ez meg is történt. A vége az lett, hogy őt a csanádi püspök helyettese 1415 febr. 6-ikán a fentnevezett helységekben fekvő birtokrészekben megerősitette.* 1415 szeptember 17-ikén Oszlári Majsfi Pál arra esküszik, hogy Tröttel Miklós jobbágya: Marázi Domonkos neki 100 forinttal adósa.*
Temesmegyei okmánytár I. k. 435., 436. l.
Ugyanott 496–503. l.
Ugyanott 516. l.
Ezentul már nem akadunk Pál nyomára. Örökösödési pöréből kiviláglik, hogy nagyanyja (Oszlári Majs neje) minden valószinüség szerint az 1322-ben is szereplő Vojteki Tivadar leánya volt. Neje pedig – mint majd meglátjuk – a Gutkeled nb. Pelbárthidai Ilona volt, ki 1399-ben még élt.
Fiairól, László-ról és Péter-ről már 1400-ban olvassuk, hogy atyjuk és nagybátyjuk ellen a kéri birtok elidegenitését tilalmazzák. Péterrel 1424 márczius 23-án ismét találkozunk. A csanádi káptalan jelenti akkor a királynak, hogy az Oszlári Majsfi Pál fia Péter, Vojteki Bobal Mihály és Fancslaki Miklós fia Domonkos (az utóbbiak alperesek) között eszközölt birtokbecslés foganatosittatott, a birtokok pedig a következők: Vojtek, Varjasszeg (valószinüleg a már ismert Varjutelek), Péterfalva, Kisapafája,Teremi, Nagyapafája, Váreleje, Zsebely, Sajtos, Csudaháza, Csebza (akkor Csáki György kezén), Bika, Kétremete, Husvétháza, melyet akkor «Vibech»-nek (Ujbécs) neveztek.*
Zichy okmánytár, VIII. k. 150. l.
Pelbárthidai Majosi Péter és fia László 671438-ban a biharmegyei Félegyháza ügyében tiltakoznak.*
Károlyi okmánytár, II. k. 211.
Az oszlári Majsfiakról nyujt még Csánki II. k. 84. l. egynéhány adatot: 1453-ban Szentgyörgy helységbeli részeiket, majd 1456-ban Antalfalvát vagy Antalfáját bizonyos Temesközi Jánosnak, 1462-ben Szentkeresztfalva, Oszlár, Kér, Sipet, Magyarsipet, Márkfalva, Ambrusfalva, Antalfája, Kecskés, Csobaj, Ivántelke, Gyülvész, Jakabfalva és Ujfalu nevü birtokukat György 1500 forintért Upori László fiának Pálnak, végül 1497-ben Oszlás, Kér, Antalfája, Jakabfalva, Ambrusfalva, Ujfalu, Kecskés, Tótsipet, Magyarsipet, Szentgyöngy és Márkfalva helyiségek és Jobbágy puszta részeit Csáki Mihálynak zálogositották el. 1469-ben pedig az akkor Krassómegyéhez (1446-ban és 1492-ben Temeshez) számitott Apácza (= Pacha) nevü helységet, a Jobbágyi-család birtokát, a pelbárthidi Majosiak kapták cserébe* (ez a Temesmegyében még most is létező Opaticzával azonos.)
Csánki, II. k. 81. l.
Az eddigiek és egyéb adatok szerint megkapjuk a következő nemzedékrendi töredéket
Lőrincz; Oszlári Majs 1343–1351; Lőrincz 1410 szörényi bán; Jakab bán † 1387 előtt; János 1387–1400; Pál 1387–1415 ~ Gutkeled nb. Perbárthidai Ilona 1399; László 1400; Péter 1400–1438; László 1438–1452
Csánki II. k. 84. l. szerint a Temesmegyében birtokos Majosi vagy Majosfi család nem csak az oszlári, hanem a «pelbárthidi» előnevet is használta és szerinte «kétségkivül azonos (vagy rokon) az 1469-ben (és más alakban előbb is) Krassómegyében feltünő biharmegyei pelbárthidi Majos(i) családdal.» Krassómegyében Csánki azonban csak egy majosfalvi és orosz-apáti Majos-családot emlit, mely másként mint Majsai, Majosfalvi és Oroszapáti család szerepel. Azon Majosiak, kik 1469-ben az akkor még Krassómegyéhez számitott Apáczát cserébe kapták, a «pelbárthidi» előnevet használták. Ennek alapján azt hisszük, hogy az oroszapáti és majorfalvi Majosiak az oszlári és pelbárthidi Majsfiaktól szigoruan megkülönböztetendők. Biharmegyében a pelbárthidi Majosi, Majosfi, vagy Majsai családot ismeri, melynek egyik tagja 1457-ben Pelbárthida felét az Uporiaknak zálogba adja.* Miután fentebb már láttuk, hogy a temesmegyei Majsfi György temesmegyei birtokainak egy részét 1462-ben Upori László fia Pálnak zálogba adta, el kell ismernünk, hogy tekintettel erre és azon körülményre, hogy a pelbárthidi Majsfiak a krassó-, illetve temesmegyei Apáczát 1469-ben megszerzik, a temesmegyei oszlári Majsfiak tényleg a biharmegyei pelbárthidi Majsfiakkal azonosak. De a biharmegyei pelbárthidi Majsfiakról azt is találjuk,* hogy egyik tagjuk, pelbárthidi Majsfi Péter 1438-ban uj adományul kapja a kihalt Jankafiaknak – osztályos atyafiainak – birtokait: Pelbárthida, Egyed, Reszege, Kágya, Petri, Jankafalva, Félegyház, Sárfő, Bolcs, Nyék és Pércs helységekben. A Jankafalvi, Jankafi, máskor Ivánkafalvi vagy Ivánkafi család pedig – és ez megczáfolhatatlan – a Gutkeled nemzetség sarja, miből az imént elmondottak alapján következtethető volna, hogy az oszlási és pelbárthidi Majsfiak is Gutkelednembeliek, de mi a következő adatok alapján e nemzetségi rokonságot nem tartjuk elfogadhatónak és a kettejük közötti rokonsági összefüggést másutt keressük, a nélkül, hogy az «osztályos atyafiságot» teljességében elejtenők.
I. k. 636. l.
Ugyanott.
A Gutkeled nemzetségnek egyik ismeretlen tagja két fiut hagyott: Kozmát és Adonyt,* kik családjukat folytatták.
Kiviláglik ez az országos levéltár DL. 29107. számu okmányból, melyre e sorok folyamán még visszatérünk.
Kozmának volt egy (ifj.) Kozma nevü fia, ki birtokait tetemesen szaporitotta. Különösen kiemelendő, hogy 1280 táján a biharmegyei Pelbárthidát megszerezte s hogy utódai e helységről nevüket vették. Fiai sorából csak János és Ivánka ismeretesek, kiknek utóbbija életét 1312-ben 68a rozgonyi csatában vesztette. Ennek egyetlen egy fiát ismerjük, Jánost, ki 1365 márcz. 15-ikén Lajos királytól azon engedélyt kapja, hogy fiörökös hátrahagyása nélkül való halála esetében összes birtokait fiui joggal leányaira átruházhassa, és ezen okmányban is a «Perbarthydai» nevet viseli.*
Zichy okmánytár. III. k. 279. l.
Adonynak szintén csak egy fiát ismerjük Ivánkát vagy Jankát, kinek öt fia volt: Miklós, Tamás, István, Lőkös és Jakcs. Miklós fia András még 1399-ben is szerepel. Istvánnak többiek között János nevü fia is volt, kinek fia Benedek 1408-ban és 1414-ben a «Jankafalvi» és «Jankaházi» nevet viseli. Ugyanezen időben szerepel Lőkös fia Miklós fia László, ki részint az «Adonyi», részint a «Jankaházi» nevet viseli,* melyet kétségkivül valamely Ivánka vagy Janka nevü alapitó után (lehet ez Adony fia is) megnevezett helységtől vett. Adony utódainak «Jankafalvi», «Ivánkafalvi», «Jankafi» vagy «Ivánkafi» néven ismert ága azonban a XV-ik század első felében kihalván, birtokait – köztük Pelbárthidát, Reszegét, Jankafalvát, mint fentebb láttuk, 1438-ban «osztályos atyafia» pelbárthidi Majsfi Péter uj adományul kapta. De mi nem ismerünk Majs nevü családtagot sem kis Kozma, sem Adony fia Janka utódai sorában, kénytelenek vagyunk tehát ezen «osztályos atyafiságot» másutt keresni. Fentebb láttuk, hogy kis Kozma unokája, Pelbárthidi János 1365-ben Lajos királynál kieszközölte, hogy ez leányait fiusitsa. Ezekről már most a már fentjelzett 29107. sz. okmány valamivel bővebben szól. Jánosnak volt ugyanis két lánya. Az egyik, Margit, Gyapolyi Miklósnak lett a neje, mig a másik, Ilona, Oszlári Majsfi Pálhoz ment férjhez. E Gyapoli-családot nem szabad azonban a Zemplénmegyében törzsökös Bogátradván nb. (Gyapoli-családdal azonositani, mert Gyapolyi Miklós biharmegyei család sarja. Tanusitja ezt azon körülmény, hogy Druget Fülöp nádor 1323-ban a biharmegyebeli gyapolyi vámot, melyet bizonyos Lukács fiai jogtalanul beszedtek, eltörli, helyette pedig Pelbárthidi Jánosnak Pelbárthidán vámszedési jogát megállapitja.* E Lukács fiai 1342 május 31-ikén mint Gyapoli és Ó-Marjai István és Lukács szerepelnek;* 1348-ban Lukács csak az «ó-marjai» nevet viseli.* Ó-Marjai (Lukács fia) Lukács és fiai László és Miklós 1351 junius 25-ikén az Ákos nb. Pocsajiakkal kibékülnek.* Istvánnak, ki 353 május 1-én az Ó-Marjai és Gyapolyi nevet használja, akkor már fiai is vannak.* István fia Gyapoli Lukács 1357-ben bizalmi férfi Biharmegyében.* 1422-ben a biharmegyei nemesek közül Gyapolyi Ördög István is szerepel.* E Gyapolyi Miklós tehát kétségkivül (vagy ha nem is ő, de utódai) Pelbárthidi János hagyatékából a Margitot illető részét megkapta.
V. ö. Turul 1901. évf. 41–42. lap, hol ifj. Kállay Ubul ur, a Jankaháziak ezen tagjait teljes hitelt érdemlő módon az Adonyiak családfájába beleilleszti.
Anjoukori okmánytár, II. k. 94. l.
Ugyanott IV. k. 227. l.
Zichy okmánytár, II. k. 323. l. V. ö. Anjoukori okmánytár V. k. 384. l.
Anjoukori okmánytár, V. k. 502. l.
Anjoukori okmánytár, VI. k. 62. l.
Károlyi okmánytár, I. k. 236. l.
Fejér, X/VI. k. 463. l.
Az országos levéltár DL. 29107. számu okirata t. i. azt mondja, hogy (Gutkeled nb.) Adonyi Miklós fia András és Adonyi Lökös fia Miklós fia László 1399-ben Pelbárthidai Ivánka fia János hagyatéka ügyében igényeikkel felléptek. Jánosnak két leánya volt, kiknek egyike Margit Gyapoli Miklóshoz, másika, Ilona pedig Oszlári Majs fia Pálhoz ment férjhez. Margit akkor már nem élt, úgy hogy az Adonyiak tiltakozása csak fia: Gyapoli Ördög István ellen irányult. Ilona azonban férjével együtt akkor még élt. Az 1422-ben szereplő Gyapoli Ördög István (ki mellett akkor egy Marjai Lukács is szerepel) valószinüleg az 1399-ik évivel azonos. Az eddigiek, szerint tehát a – valószinüleg Ákos nembeli – Gyapoli és Ó-Marjai családnak a következő stemmatöredékét kapjuk:
Lukács; István 1323–1353 Gyapoli és Ó-Marjai; Lukács 1323–1351 Gyapoli és Ó-Marjai; Gyapoli Lukács 1353–1357; Fiak 1353; László 1351 Ó-Marjai; Miklós 1351 Gyapoli és Ó-Marjai ~ Gutkeled nb.. Pelbárhidai Margit † 1399 előtt; Gyapoli és Pelbárthidai Ördög István 1399x.x1422
69Miután fentebb láttuk, hogy a temesmegyebeli oszlári és pelbárthidai Majsfiak a biharmegyei pelbárthidai Majsfiakkal azonosak, biztosra veendő, hogy Pelbárthidai János leányának, Ilonának férje Oszlári Pál az előttünk már ismert oszlári Majsfi Pállal azonos és igy most már nagyon is értjük, hogy e házaspár utódai nem csak a pelbárthidi előnevet felvették, hanem hogy mint Gutkeled nb. Pelbárthidai János fiusitott leányának egyenes leszármazottjai a Gutkeled nb. Jankaháziak «osztályos atyafiai»-ként szerepelnek. Janka utódai, nevezetesen Miklós fia András és Lökös unokája László később (úgy látszik még 1399 előtt) pereltek ugyan Pelbárthidai Kozma vagyonáért, de eredménytelenül. Sőt oly fordulatot vett a dolog, hogy – mint már emlitettük – Ilona fia: pelbárthidai Majsfi Péter 1438-ban a kihalt Jankafiaknak birtokát uj adományul kapta.
1414. augusztus 18-án még pelbárthidai Ördög Istvánra akadunk, ki mint királyi ember hivatva van arra, hogy a Kaplony nb. Vetésieket Ér-Adonyban és Rágáldon beiktassa.* 1438 julius 28-ikán már pelbárthidai Majosy Péter és fia László egy (Biharmegyében fekvő) félegyházi birtokügyben tiltakozási joggal élnek.* 1452-ben pedig tanusitja Pálóczi László országbiró, hogy Pelbárthidai László a Biharmegyében fekvő egyedi és reszegei birtokrészeit Pachai Lászlónak el akarja adni, mi ellen Pachai Jápos fia István, ki e birtokra szintén jogokat támaszt tiltakozik.* A pelbárthidai Majsfiak még a XV. század 80-as éveiben is birták Félegyháza és Jankafalva részeit.*
Károlyi okmánytár, II. k. 10. l.
Ugyanott 211. l.
Zichy okmánytár, VIII. k. 326. l.
Csánki, I. k. 634. l.
DR. WERTNER MÓR.
