A KÁLNÁSI KÁLNÁSSY CSALÁD.
A KÁLNÁSI KÁLNÁSSY CSALÁD.
Ámbár kétségtelen, hogy az emberi faj természetes gyarapodásának folytonosságánál fogva minden család őseredetü, a különböző családokat – akár a történetiró akár a természettudós szemével nézzük a dolgot, – mégsem lehet egyenlően elbirálni. Ha ugyanis azt mondják, hogy valamely cslád régi, akkor ez alatt azt kell értenünk, hogy azon nemzetség a társadalomban hosszabb idő óta szerepelt és az ország dolgainak intézésében régóta tevékeny részt vett. Előfeltétele ezen tevékenységnek azonban, a régebbi időkben, a nemesség birása volt. Hogyha tehát, a ma is nagy ingerrel biró, de sokszor előitéletet ébresztő mondást használjuk, hogy «ez régi familia», akkor ezzel valamely nemzetségnek nemcsak a régi időkből eredő nemes voltát jelezzük, de főképen az állam föntartásában való érdemeit ösmerjük el.
Ily értelemben vett ősrégi nemzetséget mutatok be a Kálnási Kálnássy családban, a mely, ha nem is származik – mint némely régi irások regélik – Lehel vezértől, több mint hétszáz év óta szerepel, s egyes tagjai által a közéletben tevékenyen részt vesz.
A család története a tatárjárás utáni időkben, Magyarország egyik legsiralmasabb korszakában kezdődik, akkor, a midőn a nemzet egy a csatatéren összetiport hőshöz hasonlit, kibe azonban az őserő ismét akaratot és erélyt önt és a ki halálos álmából új életre ébred. A temetőhöz hasonló országban a menedékhelyéről visszakerült IV. Béla király csodás erővel fogott az elalélt nemzet feltámasztásához. Hogy azonban nemes munkáját háboritás nélkül végezhesse, biztositania kellett magát a külországi beütések ellen, békeszövetségek kötése által.
Ily czélú küldetésben részesiti a király Vizibor fia Gyármánt (Germanus), a Kálnássyak ősapját, a midőn 1249–50-ben Damilla ruthén vagy orosz herczeghez meneszti. Hogy ezen megbizatást Gyármán a király kedve szerint intézte el, kitetszik abból, hogy Béla király 1251-ben kelt privilegiális levelében* ezen és már fiatal korától végzett egyéb hüséges és eredményes szolgálatai jutalmául, őtet és két testvérét, Rinardust (Rinold) és Jundot mindezek fiú örököseivel egyetemben királyi szabad jobbágyokká, vagyis nemesekké teszi, Novum Castrumban.* A midőn Gyármánt a külbéke biztositására szolgáló küldetéssel bizza meg a király, tanuságot tesz a nagy bizalomról, a melylyel iránta viseltetik. Ebből következtetve Gyármánnak országos- és külügyekben egyaránt járatosnak kellett lennie, a miért igen valószinű, hogy ő és apja Vizibor már előbb sem éltek szolgai rendben.
1402. évi átirata a Kolosy cs. levéltárában.
Ujvár, Kis-Szeben szab. kir. város kerületében, a melyet – a hagyomány szerint Bors vezér az ország határa védelmére épittetett. Ezen vártól nevezi el Róbert Károly király Ujvár megyét, a későbbi Sáros vármegyét.
Gyármán nemcsak mint államférfiu, hanem mint családalapitó is emlékezetre méltó, – miután hat fiunak volt az apja. – Ezek egyike korán elhalt; a többiek külön ágakat és családokat alapitottak, ősapáivá vállva öt, hosszu időkön át virágzott nemzetségnek. Az öt család közül a Bagos és Gyármán familiák kihaltak, mig a másik 158három, a Bánó, Kükemezey és Kálnássy ma is él. Az öt fivér utódai birtokaikat egész a XIV. század közepéig osztatlanul birták, hogy osztályt tegyenek maguk között, arra az első inditó okot az adta, hogy Simon (Kükemezey) 1349-ben panaszt tesz László (Bánó) ellen, egy földterületnek jogtalan és erőszakos eltulajdonitása miatt.* Az 1350-ben a jászói konvent előtt lefolyt osztozásnál* Komlós és környéke földjeit minden hozzátartozandókkal az 5 fiu között 5 egyenlő részre osztották, örökös és fiuról-fiura átörökölhető joggal. Ebből:
Az oklevél eredetije a Kolosy család levéltárában.
Az osztálylevél eredetije a Bánó család levéltárában.
az első részt kapja Arnold fia László, a mai Tapoly-Lucskai és Kükemezei Bánó család őse;
a második részt Jakab és Albert, az Adrianus fiai, úgyszintén György és Benedek az elébbi Jakab fiai kapják; az 1698-ban kihalt Nádfeői és Kükemezei Bagos család ősei;
a harmadik részt kapják Simon, a Zoltán fia, Miklós és János fiaival, valamint Bagosi György fiai: Imre, Balázs és Péter. Közülük Simon a mai Kükemezei Kükemezey család őse;
a negyedik rész Márk fiainak, Istvánnak és Jánosnak, a mai Kálnási Kálnássy család elődeinek jut;
az ötödik részt pedig, Domonkos fiai, János és Miklós, a kihalt Dienesfalvai (ma Prócs) Gyármán család ősei kapják.
Álljon itt először is a közös őstől leszármazó öt család nemzetségfája:
Vizibor; Gyármán; Rinard †; Jund †; Adrianus de Lucska; Volter; Sebastianus; Gregorius; Mathias †; Joannes; Jacobus 1350; Alatina Joannes de Asgúth neje; Katha Petrus Kapos de Nemti neje; Albertus de Lucska 1350; Nicolaus; Rinald; Arnoldus de Kükemező; Ladislaus; Zoltan de Kükemező; Simon; Mark de Kálnás; Dominicus de Dienesfalva; Johannes; Stephanus; Jacobus, Laurentius; Joannes; Nicolaus Gyármán-család; Georgius Bagos de Nadfeő; Benedictus; Andreas †; Ladislaus; Andreas 1420-ban egy nyolczados perben Bánónak mondatik, Bánó-család; Imre; Bertalan; Mihály, Kálnássy család; Michael; Nicolaus; Joannes de Lucska, Kükemezey család; Emericus; Blasius; Gregorius; Demetrius; Petrus; Jacobus, Bagos-család
Az 1350-ik évi osztály után az osztályos atyafiak azt remélték, rogy Komlós földjén levő területeiket nyugodalmasan birhatják; ezen reményükben azonban csalatkoztak, miután 1400 táján a kir. kamara kétségbe vonta a Gyármán utódok igazi nemességét. Ez okon 1402-ben megjelennek Visegrádon Bebek nádor előtt és adományleveleikkel bebizonyitják, hogy birtokaikat és czimeiket jogosultan használják, hivatkozván a jó emlékezetü IV. Béla királynak 1259, 1261 és 1264-ben kiadott privilégialis leveleire s magukat birtokaik használatában biztosittatni kérik.*
Az erről szóló oklevél a Kolosy cs. levelei között.
E veszedelmet elháritván a nemzetégük feje felül, uj, ezuttal végleges osztályra határozták el magukat. Közakarattal felmennek 1412-ben Rozgonyi Simon országbiró elé s ott a következőkép osztoznak meg:
Kálnási Imre fia Bertalan kapja Kálnás falut a malommal, mindennémű megmiűvelt és műveletlen földekkel és szolgálmányokkal;
a Gyármán családnak jut Pósfalu, Dienesfalu és Dukafalunak a fele;
a Kükemezey, Bánó és Bagos családok kapják Lucska, Kükemező, Salamonfalu (ma Zsálmán), Cservélyes és Istvánfalu helységeket.
A törzsbirtokot, Komlóst, továbbá Nádfőt és Töltszéktől a Tapoly folyóig terjedő erdőket továbbra is közösen használják és birják. Ezen osztálylevélben az ős, Gyármán minden utódja 159ismét egy törzs és vérből eredő nemes embernek neveztetik.*
Az osztálylevél eredetije a Kolosy-levéltárban.
Kálnási Bertalanról mindössze annyit tudunk, hogy 1414-ben Nyirjesi Henrik ellen inquisitiót tartatott, mert ez a Tapoly folyó melletti birtokrészét elfoglalta.*
U. ott.
Ennek a Bertalannak két fia maradt: György és Mátyás.
György, mint a Czudar Simon tulajdonát képező Makovicza várának kapitánya tünik fel. Mint ilyen hüséges szolgálatai jutalmául I. Ulászló királytól kálnási birtokaira uj adománylevelet kap 1444 július 2-án.
Györgynek még ezenkivül vannak részbirtokai a két felesége után, a sárosmegyei Nagy- és Kis-Ternyén, Nagyfaluban, Tarnón és az abauji Baktán, ezen utóbbiakat azonban 1492-ban Duka György sárosi kapitánynak zálogositja el. 1465-ben nagy kitüntetésben részesül: Mátyás király pallosjoggal ruházza föl. Két felesége volt Ternyei Petronella és Ternyei Anasztázia, a ki 1490-ben halt meg.
Első feleségétől születtek: II. János, I. Ilona, I. Erzsébet, a másodiktól; I. László. III. János.
György öcscse, I. Mátyás Sáros várának a várkapitánya. Egyidejüleg Makovicza várának is parancsnoka lett, bátyjának I. Györgynek onnan való elmenetele után.
Mátyás gyermektelenül hunyt el; a családot bátyja gyermekei terjesztették tovább.
Ezek közül 1468-ban, apjuk, György halála után II. János, Ilona és Erzsébet osztozkodnak örökségükön. Ugyanazon esztendőben Corvin Mátyás király privilegialist ad János és fivére László részére, a Tapoly melletti Long falu egyik felére nézve. 1482-ben Bagosi Lucska János magszakadásával, ennek részbirtokai a királyi fiscusra szállanak, ez pedig azokat More János váradi prépostnak adományozza. Ezen donátió ellen Kálnássy II. János továbbá a Bagos és Kükemezey családok ellentmondást adnak be, az ősiségre hivatkozván, mely szerint a birtoknak Lucskai János testvéreire és azok maradékaira kell szállani.
1500-ban János királyi adószedő. Jánosnak felesége Raszlaviczy Anna 1518-ban a jászói konvent előtt osztoztatja gyermekeit a terhek arányában, a miből világos, hogy férjének már ez év előtt el kellett hunyni.
II. Jánosnak a mellékelt genealogiai táblán feltüntetett ivadékai közül csupán unokája I. Ferencz lett életerős, egész a XIX. századig virányzott s gálszécsinek nevezett ág ősapjává. Ferencz a XVI. század közepén Gyulavár prćfectusa, Szatmár és Sáros-vára főkapitánya, lovassági dandárnok.
Harczias élete regényességét még változatosabbá teszi az, hogy a sok veszély és zavarban mindig vigasztalóra volt szükége s alig hunyta be szemét egyik felesége, már is másikat keres élettársul. Feleségei voltak:
1. Eszenyi Csapy Ilona, † 1556.
2. Szinyey Potencziana, szül, 1536, † 1575 febr. 24, ettől nincs gyermek.
3. Valkay Anna, († 1577-ben,) első férje Malomvizi Kenderessy, második férje Kálnássy I. Sándor.
Ferencz 1547-ben Kálnássy I. Simon özvegyének, Duka Ágnesnek megbecstelenitése miatt Kende Tamástól fegyveres elégtételt vesz és az özvegyet becsületébe visszaállitja.
1557 július 10-én Ferdinánd király Ternye, Dukafalu egész portiókat és Sóri, Pusztafalu részportiókat adományozza Ferencznek és Kristófnak.
1560-ban Gyármán utódai – a Bagos család kivételével – régi birtokaik jogos tulajdonában megerősittetnek.
1569-ben Miksa király Bocskay Györgyöt pártosságáért az országgyülés elé idézi, a hová ez meg nem jelenvén proscriptus lesz és számkivettetik, birtokai pedig az ezen esztendőben kelt adománylevél értelmében Rákóczy György, Kálnássy Ferencz és Deregnyey Pál lovassági dandárnokoknak adományoztatnak. Bocskay birtokai voltak: Bacskó, Gálszécs, Dargó, Csabalócz, Alben, Kohány, Zebegnyő, Tárnoka, Agócz, Luka, Csernő, Szeghi és Visnyó puszta Zemplénben (Szirmay, Comitat Zemplén Topog. 275. oldal).
Bocskay István közbenjárására Bocskay György fiai a bodrogközi javakat visszakapják, de a gálszécsvidékieket nem, a melyek Kálnássy Ferencz tulajdonában maradnak. Gálszécsen második felesége Potentiána nyugszik, kinek élete őfolyását az ottani r. kath. templomban hosszu sirfelirás dicséri.
1573 szept. 11-én kelt Miksa király protectionálisa, melyben Ferenczet biztositja, hogy minden birtokaiban meg
védelmezi.
1574-ben pünkösd után transactió van a királyi biztos előtt Ferencz és Zoltay István örökösei között Szakácsi, Sassa (Borsod), Czencze, Hollóháza, Thokos (Abauj) és Zubogy (Gömör) birtokok felett, a melyeket Ferdinándtól adományképen kértek s melyekből Ferencz a maga részét kiveszi.
Miksa 1576 május 27-én Ferenczet szatmári várkapitánynyá nevezi ki. 1576 nov. 6-án Kis-Merkócz, Thegenye és Feketemező ungi részbirtokokat kapja. 1580 szept. 1-én Rudolf király biztositja Ferenczet és nejét Valkay Annát, hogy Vid és Álmosd biharmegyei birtokaikat, melyeket némely nemesek eltulajdonitottak, nekik visszaszerzi.
Gyermekei közül csupán Ferencz nevü fia alapitott családot.
III. Ferencz is a harcznak szenteli élete javarészét. Vitézségéért 1595-ben Tisza-Várkonyra donátiót kap másokkal együtt. A házasságban atyja példáját követte, a mennyiben neki is három felesége volt. Első neje Kálnói Bornemmissza Anna, a kinek apja 1600-ban a törököket a Tisza mellől elüzi s 1602-ben testamentumában Tisza-Várkonyt, Kálnót és Péterföldjét, Ferencz feleségének és második leányának, Sárának, Szinyey Miklósnénak hagyja.
Második felesége Semsei Semsey Margit.
Harmadik felesége Balpataky Zsófia, később Pihony Jánosné. Ferencz jó és hü szolgálataiért Gálszécsben kap birtokot, melyet már a következő évben osztály alá bocsát.
Ferencz a Kálnássy-ak között ez időben a legvagyonosabb, mert sok más vidéken levő birtoka mellett még Kálnás határának a fele is az övé. Gyermekei:
1. III. Gergely, kinek neje Báncsy Erzsi.
2. IV. György.
3. III. Zsigmond szül. 1599., † 1660., neje Felsőpulyai Bükk Judit, † 1637.
4. II. Margit.
5. III. Ilona. – Első férje Szegedy János, második férje Athal István.
6. III. Anna, férje Lucskai Bánó Zsigmond.
7. I. Judit, férje Zathureczky László.
8. IX. János.
1624 június 29-én Zsigmond és Gergely a gálszécsi, ágócsi és kálnási birtokokon megosztoznak.
Zsigmondnak felesége Bükk Judit 1637-ben hal meg s ekkor Zsigmond az asszonynak borsodi és hevesi jószágaiból kap egy részt.
Gyermekeik: IV. Pál, II. id. Sándor, V. Pál, II. Judit.
Id. II. Sándor († 1706.) igen durva természetü ember volt, a ki szegény jobbágyait ok nélkül is minden módon sanyargatta. Rossz tulajdonságai fiára, V. Gergelyre is átháramlanak, a ki az embereket kalodába veti, a falusi kupaktanácsot biróstól szétveri, elfogott embereket a börtönből erőszakosan szabadit ki, stb.
A felesége, Boronkai Boronkay Mária révén Nagy-Mihályban, Zemplénben lakik. Egy ideig a vármegyének táblabirája.
1745-ben Gálszécsre kir. adományt kap.
V. Gergelynek, kinek Sándor testvére magtalanul halt el (VI.) Ferencz nevü fia folytatta a családot.
Ferencznek (1646–1766 január 26.) első neje Komlóskeresztesi Fejérvári Borbála, a kivel rövid ideig él s nincs is gyermeke tőle. Második felesége Rájzinger Anna-Mária (szül. 1714, † 1790. február 6. Ettől való gyermekei közül csak V. Sándornak (szül 1735 nov. 23, † 1802 aug. 27.) voltak utódai. Ez a milyen jó természetü volt fiatal korában, oly erőszakossá válik öregebb napjaira. Fiával, I. Lajossal sok kellemetlenséget okoz III. Istvánnak és más rokonainak, a miért a birósággal is sokszor akadt bajuk.
Igazi szerelemből veszi el a szepesmegyei Hadussoveczről Újházi Juliát (szül. 1749 január 25, házasság 1765 okt. 5., † 1836 január 8.).
A kálnási felső kastély homloktáblájának bizonyitéka szerint, ezen századokra készült erős alkotmányt ők épitették 1776-ban. Sándor halála után az asszony leginkább Nyirjesen lakik sógornőjénél, Zsuzsannánál, kinek férje, Tahy Menyhért, ámbár a Kálnássyakkal sokat viszálykodott, kedves embere volt.
Sándornak öröklött birtokai voltak Zemplénben: Gálszécs, Kohány, Gerenda, Bacskó, Dargó, Tarnóka, Zebegnyő és Kis-Azar. 1792 márczius 12-én ezeket Kolosy Pál cseleji jószágával cseréli 161el olyképen, hogy miután Sándor birtoka 22.000 frt, a Kolosy Pálé pedig nyolczezerre becsültetett, Kolosy 14.000 frtot fizet a cserére.
Sándornak tiz gyermeke volt: II. Károly, III. Terézia, II. Ádám, IV. Júlia, I. Lajos, I. Klára, VI. Sándor, XIV. Anna, VII. Sándor, II. Zsuzsánna. Közülük (I.) Ádám († 1769 szept. 16.) a katonaságnál szolgált és alezredesi rangot ért el.
A katonaéletet elhagyva Ádám öröklött birtokára megy, Gálszécsre, a hol tetemei is nyugszanak. A gálszécsi református templomnak egy nagy harangot adományozott, a melyen e latin emléksor olvasható: «Sacra Reformatis, ut Galszecsienoibus ornem, de Kálnás Dominus me fundi jussit Adamus.»
A felesége Csoma Erzsébet, a ki 1787 okt. 20-án halt meg.
Egy leányuk volt, IX. Erzsébet, a ki gyermekkorában hunyt el.
(II.) Juliannát 1760 február 6-án Saárossy Zsigmond-Sebestyén vette nőül, a kivel Ér(-Köbölkuton lakott. – Egy levélben bátyját, (V.) Sándort arra kéri, hogy miután a hires eperjesi festők úgyis mennek a debreczeni vásárra, tehát a neki járó 200 forintot azokkal küldje el. Másodszor Dobay Gáspárnak lett a felesége.
A testvérek közül családot csupán (I.) Lajos (szül: 1772 márczius 31. † 1828 aug. 7.) alapitott. Ennek élete különben a szerencsétlenségek lánczolata. Dajkájának hanyagsága folytán csecsemő korában a földre esett és némává lett, de a margonyai pap legalább gagyogni megtanitotta s igy beszédjét nagy nehezen meg lehetett érteni. Elmebeli szomoru állapota és magával való tehetetlensége miatt és rész szerint italra hajlandó szokása folytán azonban gyámság alá helyezik. Lajos ezen szerencsétlen állapota daczára 1880-ban elhamarkodottan nőül vette Demke Rozáliát (sz. 1772, † 1835 aug. 8.), a ki a férje gyengeségét különféle helytelen lépésekre és a vagyon elpazarlására használta fel. Férjét egy megyei bizottság által önállóvá tette, csak azért, hogy javait el lehessen adni s a rokonok kénytelenek voltak ujra gyámság alá helyeztetni, nehogy ősbirtokuk idegen kézre jusson. I. Lajossal vagyis ennek 1803-ban, egy éves korban elhunyt fiával, (VIII.) Györgygyel ezen ág fiágon, kihalt, s daczára, hogy a kálnási javakat a donationális záradék értelmében csak fiu-örökösök kaphatták, Lajos nővérei némely rajta fekvő terhek szine alatt mégis ezek egy részének birtokába léptek. Ez ellen III. Tamás és a többi Kálnássyak tiltakozást adtak be, miből hosszadalmas per keletkezik, melynek az a vége, hogy részint birósági itélet, részint pedig visszavétel utján. Kálnás birtoka a Kálnássy család és ennek leszármazói kezében marad.
(II.) János testvére (I.) László több népes ágnak az ősapja volt. Ezek közül: (V.) János nevü fiától a szabolcsi ág vette kezdetét.
(V.) János gyermekei közül a legkiválóbb (II.) Mihály († 1608 táján). Neje a főrendü családból való Cseleji Cselei Zsuzsanna, a ki kedves lirai verseket irt. – Férje elhunyta után, 1610-ben Kolosi Kolosy Bálint neje lett.
Mihálynak öt gyermeke volt: VII. János, III. Mihály, I. Pál, III. Mátyás és I. Johanna.
Közülök csak (III.) Mihálynak voltak ivadékai. A felesége Gulácsy András beregi főispán leánya s ezen a réven Mihály és testvére VII. János Szabolcsban laknak, Kemechén és Bogáton, a miért kálnási elhagyatott nemesi kuriájukat Pongrácz Gábornénak Újfalusi Klárának adják zálogba 20 évre 1000 körmöczi aranyért. A zálogos részt id. XI. János ismét visszaszerezte.
Mihály 1681-ben beregi főispán. Két gyermeke maradt: Katalin és Gábor.
Gábor katona lehetett, mert egy hivatalos iratban úgy emlitik, mint a ki császár fizetésén levő hadakban távol van.
Különben Szabolcsban lakott s ott volt birtokos. Gyermekei: Márton és Gábor, a kiknek elhalása után a Kálnássy javaknak Szabolcsban fekvő részeit a Jármy, Gulácsy és Ormos családok kapják.
Visszatérve a XVI. századra, úgy találjuk, hogy I. Lászlónak (II.) Mátyás nevű fia két főág alapitója lett. Két fia volt: János és Miklós.
Az előbbinek ágát tárgyaljuk előbb, miután ez a XVIII. sz. folyamán kihalt.
Kálnálssy (VI) Jánosról mindössze annyit, tudunk, hogy három fiunak volt apja. Ezek:
162Gáspár († 1622), kiről nincsenek adataink, Pál és Tamás.
(II.) Pál (1540–1623.) Felesége volt Bors Borbála asszony, a kit Pál halála után Rokonoki Péter vett nőül.
Az asszonynak Felső-Dobsza abauji faluban volt birtoka, a melyet Balassa Gergelynek perköltség fejében kötött le. Miután Borbála asszony a terminusra nem fizetett, a birtokát lefoglalják. Idővel azonban a hatvankét magyar forint és két ezüst kalán tartozást, négy üsző ökörrel és egy fejős tehénnel megváltja.
Gyermekeik: (III.) Pál és id. (II.) Gábor.
A második testvér (I.) Tamás († 1618.) Kende Erzsébetet (született 1585) vette nőül. Csak leánygyermekei maradtak: Potentiana és Anna.
(II.) Pál fia, id. (II.) Gábor (1614–1668.) egész életét perlekedés közt tölti el. Anyja, Bors Borbála után Borsodban Paraszt-Bikk, Geszt, Dorogna, Nagy-Mihály, Pály, Leányfalva és Várallya helységekben vannak részbirtokai.
Első nejétől Egry Katától († 1689 február 21. Kassán) elvált. Második felesége Fekete Anna.
Gyermekeik: VI. Pál († 1723.), a kit a vármegye az elszaporodott rablók, latrok ellen felállitott statárium itélőbirájává tett meg, Balpataki. Jánossal és Passut Gáspárral egyetemben és (IV.) Gergely.
János testvére (IV.) Gergely, labanczságának lett áldozata. Rákóczy hadai Makovicza vár alatt elfogták, azután egy Eperjes melletti várba vitték, a hol árulása miatt 1671 aug. i-én lefejeztetik.
Id. (XI.) János (1660 jún. 13–1724 júl. 13.) a katholikus ág feje s e minőségében III. Ferencz ellen inquisitiót tétet azért, hogy a kálnási egyház kelyhét, tálát és harangját adja vissza. Nagy vallási buzgalmában sógornőjétől, (V.) Gergely özvegyétől erőszakkal elveszi a templom berendezési tárgyait és az 1639-ben alapitott protestáns templomot 1713-ban katholikussá teszi. Hogy a templomot ujjá épithesse és szükséges egyházi ruhákat szerezhessen, adományokat gyüjt. A kálnási egyház anyaegyház volt Vaspatak filiával. Fából épült kápolnából állott; volt három harangja, két kelyhe és egy albája. Volt papja, tanitója, a jövedelme is jó.
János felesége, Hermányi Sztankay Judit 1736 május 14-én bátyjánál, Bornemisza Istvánnál halt meg Ádámföldén s Kis-Szilván temettetett el. Gyermekeik: Gábor, Julia, Erzsébet és György.
Ez ág egyedüli folytatója a következő nemzedékben (XI.) János fia, (IV.) Gábor († 1760 február 23-án).
Anyjának, Sztankay Juditnak szeretetét nem érdemelte ki; végrendeletében ugyanis azt olvassuk, hogy: «Gábor nemhogy fiúi engedelmességbűl mi hozzánk tartozó szeretettel viseltetett volna, de sőtt inkább attyaj szeretettet és engedelmességet fére tévén, minket gyakorta megszomoritott,» miért is az anyja szerzeményeiből Gábornak semmit sem, de annál többet hagy leányainak.
1721 február 25-én Gábor feleségül veszi özv. Kálnássy Ferencznét szül. Sirokai Hedry Zsuzsannát (1685–1749 aug. 24.) hat gyermekkel.
Az előbb emlitett (II.) Mátyás másik fiától, (I.) Miklóstól származnak le az összes most élő Kálnássyak.
Ennek fia volt:
I. András. Az 1633 június 14-én kelt vallomási-jegyzőkönyv, a mely özv. Kálnássy I. Pálné, Bors Borbála kérelmére vétetik fel, I. Andrást durva és erőszakos ember szinében tünteti fel. Kende Erzsébet ugyanis ezt vallja: «tudja biztosan, hogy Kálnássy András rugdosta Bors Borbála asszonyt és a kékeket is látta.»
Ennél sokkal kényesebb kifejezésekkel vallanak a többi tanuk.
Felesége, özv. Trocsányi Zsófia, kinek első férje Bánó András 1663-ban 48 éves korában halt meg.
I. András mint hív lutheránus a kálnási templom tornyába harangot állit ily felirással:
«Isten tiszteletére és dicsőségére alapitotta nemzetes Kálnássy András úr 1686-ban, július hónap 5-én.
Gyermekei közül III. László folytatta a családot.
Róla igen keveset tudunk. Nem lehetett rossz ember, mert felesége, Görgey Flóra (szül, 1634-ben) egy levelében férjének halálát igy siratja: «mely édes kedves urammal 18 esztendeig való együttlakásunk csak mint egy 18 órának tetszett.»
III. László utódaiban eloszlik a Kálnássy-család.
Négy fia közül három alapit családot. Az első 163fiu (X. János) ága rövid életü, már ennek leányában teljesen kihal.
Ő maga Sztropkó várának (Zemplénmegyében) a kapitánya 1710 óta. A várbeli irott instrukczió szavai szerint:
1. Az egész uraság megedgyezett consensussából lett megnevezett Kálnássy János uram a vár kapitánya.
4. A várbeli rendszerint tartott fegyveresek és minémü Porkoláb uram commandóját agnoscálni tartoznak, kiket ő kglme disciplina alatt tartson, megvizsgáltatván kinek-kinek fegyverét, etc.
5. Jóllehet az réghi szokás szerint tartattatni szoktak vala az várban strásák, mindazonáltal kiváltképpen való gondviselésében lészen a strásáknak felállitása mind gyakorta megjárattatása, hogy a strása személy annyival is éberebben strásállyon.
8. Kedvetlen vendég lévén az tüz, a ki ilyen szorosságban nem kevés kárt okozhatt, kinek eltávoztatássára a várbeli haydukkal minden kéményt megvizsgáltattván ‘s gyakran megtisztitassa. Dohány szivássokat penig a cselédeknek az széna körül absolute ne engegyen.
9. Ha látszik szünni a pestis ... és addig is kiki maga tanyáját tisztán tarcsa.
14. Interveniálhattnak olyan casusok is, kikről semmi emlékezet sincsen, az olyak kap. uram igaz keresztyén hiti sinceritására bizattattnak.
Petthő Zsigmond.
János felesége Kosovics leány volt.
III. László második fia II. András († 1713) eleinte Kálnáson, később pedig Gálszécsen lakott. A Rákóczy-féle szabadságharczban tevékenyen részt vett.
Első felesége Kolláth-Helmeczi Kolláth Mária,* második felesége Kriványi Dessewffy Zsuzsánna.
Érdekes jegyzőkönyv maradt fel ennek testvéréről, Kolláth Lászlóról, a melyben is azt a kérdést vetik fel az egyik tanunak: Tudod-e ’s láttad-e tanu, ha valaha az megholt Kolláth László a kuruczokkal járt-e, avagy társalkodott e velek? Az első tanu ezt vallja: tudja bizonyosan, hogy Kolláth L. soha nem társalkodott a kuruczokkal, a kik megsarczoltatták, kinzották, verték; a kishelmeczi házától rabúl vitték, hanem 400 ftokig való sarczon bocsátották ki rabságából, a mikor megromlott annyira; hogy csak pálczán és nem külömben járhatott maga erejével, de még is Ungvár várába, Ó Felsége hűségébe megh is holt.
Fiai közül (XII.) János szül. 1701 febr. 20, † 1782 jan. 20.) Erélyes, igen erős testalkatu férfi, a ki mint hires prókátor tette magát ismertté. lrodalmilag is képzett férfiu, a ki családja hirnevesebb alakjait könnyen gördülő hexameterekben énekeli meg.
Neje Tahvári és Tarkői Tahy Éva (1715 január – 1775 augusztus 27-én, házasság 1742. évi januárban).
III. István (sz. 1744 ápril 30; † 1801 júl. 11.) A jóravaló tisztes táblabirónak jellemzetes alakja. Ifju korában a lovasságnál szolgál s 1766-ban kadét. 1776 július 23-án unokahugát, Kálnássy Borbálát (szül. 1749 decz. 3, † 1814 szept. 15.) veszi nőül, protestáns léte daczára az egri püspök áldásával. Hét gyermeke közül öt fiu és egy leány korán haltak el. Csak (III.) Tamás alapitott családot s vitte előbbre ágát, de ő is csak egy nemzedékkel.
(III.) Tamás sz. 1782 máj. 27, † 1858 aug. 19.) Szikár, hosszu szakálú, egyszerü modorú és életü férfi, a ki naphosszant a krónikákat és öreg irásokat bujja és bár szivvel-lélekkel magyar s az 1849 után való korban érthető gyülölettel viseltetik minden német iránt, mégis szinte jobban beszél latinul, tótul és németül, mint anyanyelvén. Üres óráiban irogat is. Megirja «a pápák büneit» egy félarasz vastagságu kötetben, a melyben erélyesen sürgeti, mint buzgó lutheránus ember ezen «felesleges intézmény» megszüntetését. Maradtak továbbá «Utleirásai», családtörténeti adatai és birtokügyekre vonatkozó számtalan irásai.
1809 január 8-án Kükemezei Kükemezey Terézt (szül. 1790 szept, 12, † 1840 május 29.) veszi nőül pusztán anyja óhajtására. Hogy menynyire ráerőszakolták a leányt, bizonyitja a házassági szerződés is, a melyben a menyasszony apja kiköti, hogy a mely fél a házasságtól visszalép, 2000 forintot tartozik fizetni. 1828 május 9-én a Tahy-család osztályakor Tamás is kap részt Tahy Lászlóné után Nyirjesen és a Petrecz pusztán.
Miután ezen korban gyakori volt azon eset, hogy egy tulajdonosnak birtoka számtalan apró széjjeleső darabból állott, úgy hogy nemcsak a gazda nem tudta bizonyosan melyik az ő része, de ezenfelül a jogtalan eltulajdonitásoknak is ki volt téve, azért Tamás is egy darabban akarta birtokát tudni s 1848-ban a kálnási földek commassátióját véghez is vitte. Az urbériség megváltásakor a telkes gazdáknak jutott részekért körülbelül 8000 forint váltságdij állapittatott meg.
Midőn 1849-ben az osztrák sereg segitségére bejövő orosz katonák a Tamás curiáját is pusztitják, barmait elszedik, szembeszáll az oroszokkal, 164a mi miatt elfogják, halálra itélik, de a rokonok kérésére megmenekszik.
Az öreg urnak kedvencze az unokája, Kolosy Miklós, s azért is tanittatja maga, hogy a maga egész tudását és becsületét beleönthesse. A mint azonban megtudta, rogy Miklós a «gymnastika» tanulásába is belekezd, ez ellen erélyesen fellép, azt irván neki, hogy a tornázás csak német komédiásnak, de nem magyar embernek való; az uszást pedig rövidesen egészen eltiltja. Tamás 76 évet élt egészségben.
Miután fiutódja nem maradt, vagyonát leánya, Petronella (1812 ápril 28–1849 ápril 6), illetve ettől származott unokái örökilk. Férje Kolosi és Cseleji Kolosy István (szül. 1794 okt. 27, esküvő 1831 júl. 24, meghal 1840 febr. 6), eleinte 10 évet Bécsben töltött mint az udvari cancellária hivatalnoka, később pedig haza jött s itt táblabiróvá választották.
Miután Petronella ágazata fiágon kihalt és a privilegiális donationális levél azt mondja, hogy a kálnási birtok csakis fiuágot illet, akár 100, 200, 300 sat. év mulva is, tehát Petronellát sem illette volna a kálnási birtokrész. Apja, III. Tamás azonban a Kálnássy I. Károlyban még fiágon virágzó család ezen ágával nem lévén jó viszonyban, birtokát leányára, és ennek maradékaira hagyta, Annak gyarapitására különben az asszony férje is nagyon belefolyt, mert miután az I. Lajos ágának kihaltával ennek nőtestvérei és ezek férjei a családi irások egy részét elégetik és ezen bizonyitékok hiján az ellenük folyó birtokpert a maguk javára tudják irányitani és a birtok egy részét a maguk kezébe tudják juttatni, akkor Petronella férje, nehogy az ősi birtokot szétporladni lássa, a Lajos testvéreinek részét 35.000 forinton megveszi, erre cessiót kér és kap.
Miután III. Kálnássy Károly 1898-ban bekövetkezett halála után gyermekei kálnási birtokrészüket eladóvá tették, a 7 évszázadon a Kálnássy nemzetség tulajdonában levő birtok a Kolosy család kezére ment át.
Négy gyermekük maradt: Kolosty Matild (Bizáki Puky Mártonné), Ödön és Miklós, kinek neje Bizáki Puky Ilona.
III. László családalapitó 3-ik fia id (IV.) Ferencz volt.
Ferencz († 1720) a protestáns Kálnássyaknak a feje és a vallási villongás vezetője akkor, a midőn a család a katholikus és protestáns ágra szakad szét.
A lutheránus IV. Ferencz és a katholikus XI. János annyira rossz viszonyban voltak egymással, hogy még a többször kiküldött megyei bizottságok sem birták őket összebékiteni.
A felesége Sirokai Hedry Zsuzsánna (sz. 1685, meghalt 1749 aug. 24), a kit a Ferencz elhunyta után az unokaöcscse, Kálnássy IV. Gábor vett el. – Gyermekei közül hárman alapitanak családot: Zsigmond, András és László.
Lássuk ágaikat egyenként.
(IV.) Zsigmond (1703 máj. 1–1766 jún. 16) a Kálnássy család porosz ágának megalapitója. Fiatalságát Kálnáson tölti el. Huszonöt éves korában, a midőn egyszer Pesten jár, a kellemetes modoru fiu megösmerkedik Grabowski Szaniszló ermelandi 165(Posen) püspökkel, a ki miután megtudja, hogy Zsigmondnak nem sok a vagyona, fölszólitja, jönne el vele Poroszországba. Zsigmond csakugyan utnak indul, de kiköti, hogy testvéreit, V. Ferenczet és IV. Andrást is magával vihesse, kálnási birtokát pedig unokatestvérére, Sándorra bizza.
A püspök Kálnássy Zsigmondot Hartenburg várának főkapitányává s a vár őrségének parancsnokává tette.
Testvéreit Zsigmond eleinte maga tartja, német irásra és beszédre tanittatja. 1729-ben egy porosz kisasszonyt a von Geritz családból vesz el; ez azonban nemsokára meghalt úgy hogy ettől maradékai sincsenek.
Zsigmond testvére, Ferencz katonai szolgálatba lépett; 1731-ben már kadét s azután hadnagy, azonban miután nagyon iszákos s egy csatában megsebesült, visszakerült Kálnásra. A másik testvér, András gazdagon házasodott s Ganglauban a gazdaságának élt.
Zsigmond jó módja daczára sem feledkezett meg kálnási rokonairól s azokkal – a mint az sok leveléből kitünik – szeretetteljes összeköttetésben élt, de sőt háromszor maga is eljött Kálnásra atyafiságos látogatásra. Nemes jellemének egyik bizonyitékául szolgál azon intézkedése is, a midőn kijelenti, hogy bár idegen országban telepedett meg, fiaitól azonban megkivánja, hogy azok hazájuk szolgálatába álljanak s katonákká legyenek. Zsigmond idővel maga is szerez birtokot Allensteinben és Demuthban (Posen). Második nejétől, gróf Hertzberg Borbálától 17 gyermeke született. Ezek:
1. Joachim (1741 október – 1797), a krakói püspökségben kanonok és nagyprépost.
2. Anna (1743 febr, 1–1757), egy varsói kolostorban élt s ott is halt meg.
3. József-Sándor (sz. 1746 május 31), katona lett, eleinte a gyalogságnál szolgál, később pedig a magyar nemesi gárdába lép. 1784-ben nőül veszi gróf Salburg Jozefint. A házasság először némi akadályba ütközött, mert a fiatalok nagy szerelme daczára is, a menyasszony szülei megkivánták Józseftől, hogy az az esküvő előtt régi nemes családból való származását bizonyitsa be. Egy vármegyei bizonyitvány alapján ezt meg is teszi s igy a lakodalom meg is tartatik. Érdekes, hogy a 6000 ftnyi házassági Cautiós szerződésben még az esküvő előtt azt irja a menyasszony «női szabadságaimról ezennel lemondok és igérem, hogy férjemmel ellenkezni soha nem fogok.»
József 1790-ben kapitányi ranggal elhagyja a katonaságot és ramingdorfi (alsóausztriai) uradalmán gazdálkodik 1813 január 1-én bekövetkezett haláláig. Vagyonának örökösévé br. Lingke Jánost, sógorát teszi, azon kikötéssel, hogy a jövedelmet testvéröcscse, János generális huzza életfogytáig. – Gyermekei nem maradtak.
4. Ferencz (1747–1750 május 3o).
5. Mária-Terézia (1748–1751).
6. Borbála-Mariánna (1749–1826 decz. 17). Ennek férje Grzymala Romulus auf Damrau und Terka, 1752 július 10. Trautzigban gazdálkodik és ott hal meg 1801 szept. 1-én.
7. János (1750–1754)
8. Magdalena-Zsuzsánna (1752–1830 ápril 4). Férje br. Lingke János auf Ditrichsdorff. Schweidnitzben laknak. – Magdalena Gross-Glogauban (Porosz-Szilézia) halt meg.
9. Mária, (kis korában halt meg).
10. János (1754 január 19–1839 január 2). 12 éves, midőn apja meghal és ekkor, hogy kivánságának megfeleljen, bátyjával, Józseffel elébb haza, aztán Bécsbe megy. József a Ponyatovszky herczeg ezredében már főhadnagyságig vitte; most János áll be ide. 19 éves korában alhadnagy a gránátosoknál, 5 év mulva főhadnagy, 1788-ban pedig, a midőn századával a török hadjáratban kitünteti magát, bátorságáért kapitánynyá nevezik ki. 1797-ben még őrnagy, de már egy év multán, 1798 júl. 26-án a Sztáray gyalogezred ezredese. 1804 október 9-én vezérőrnagyi kineveztetését kapja meg s mint a Bailet és Mytrowsky ezredek brigadérosa, Pozsonyban állomásozik.
1813 augusztusban altábornagygyá lép elő, de miután a köszvény úgyannyira gyötri, hogy télen az egyik lábán csizmát, a másikon pedig papucsot hord, 1815-ben nyugalomba vonul és Budán lakik, egészen 1838 júniusig, a mikor Eperjesen vesz lakást s ott is él haláláig. Tetemei Kálnáson nyugszanak. Testamentumában azt rendeli, hogy a hatóság megmaradt vagyonát adja el, az ebből befolyó pénzösszeget pedig egyenlően ossza el nővére Constance, br. Clausenné és unokaöcscse, Grzymala Vilmos között, mig a másik öcscse a néma Henrik, legátumot kapjon.
János jellemes és nagyon pontos katona, a kit azonban száraz modoráért alantasai nem szeretnek. Jó szivét egynémely rokonai a tolakodásig kihasználták és a mint naplójából kitetszik, körülbelül 7000 forint évi jövedelméből magára 1700-at költött, a többit pedig mind szegényebb atyafiai tartására forditotta.
11. Karolina († 1756-ban kicsi korában).
12. Albert (1756 júl. 21, csak egy napig élt).
13. Katalin (1759–1762 aug. 30).
14. Amália (1760 jan.–1762 szept. 9)
15. Justus (1761 decz. 13–1823 febr. 27).Csaknem egész életét a porosz hadseregben töltötte és alezredesi rangot ért el. 47 évig szolgált állandóan, 7 hadjáratban vett részt s ezekben 6 ostromnál, 6 csatában és 2 ütközetben vitézül harczolt, a miért már az 1806/7. hadjáratban Danzig ostrománál a «pour le mérite» rendjelt érdemelte ki.
Halála előtt még röviddel igen jó erőben volt, de főtörekvése, hogy a hadseregben előkelő állásban levő fiainak a grófi rangot megszerezze, már nem sikerült. Tüdőgyuladásban halt meg Thornban. Felesége özv. Frau von Knoblauch, szül. Zitzewitz († 1833 szept.29), kitől 4 gyermeke van: Eduárd, Konstantin, Henrik és Natália.
16. Katalin-Konstanczia (1763 decz. – 1856). Első férje báró Clausen, (lakik Wormditbauban,) második férje von Wittig.
17. Ismeretlen nevü fiu, ki mint porosz huszártiszt lovával szerencsétlenül elesvén, fiatalon végezte életét.
166Utódai csak Justusnak maradtak s ezek igy következnek:
Eduárd (1803 szept. 20. – 1872 április 2). Fiatal korában a porosz hadseregben szolgált, de azt, a mint megnősült, elhagyta. Az ő ágazata a sok poroszországi közül az egyetlen, a mely ma is Kálnássy néven szerepel.
Első neje Catharina Hörner szül 1822, meghalt 1853-ban. Ettől származik II. Natália, (szül. 1839 június 21).
Második neje Johanna Fettin, (szül. 1838 okt. 10). Ettől ered: Pál, György és Olga.
I. Konstantin (szül. 1805), előbb katona, később országos tanácsos Posenben. Neje Marie von Schmeling. Gyermekeik nem voltak.
I. Henrik (1811 június 1). 1839-ben Lembergben nyoma vész s többé hirét sem hallani.
I. Natália (sz. 1814 febr. 2). 1. férje Suleritzki, a kivel 1833 májusban kelt össze, Starnitzban, Pommerániában lakott. 2. férje br. Putkammer. 3. férje La-Roche őrnagy.
A Poroszországba vándorolt testvérek közül András Ganglauban, felesége birtokán gazdálkodott. Jólétben élt s talán ez az oka, hogy hazájával és Kálnáson maradt rokonaival semmit sem törődött.
Felesége báró Burchardt Amália, kitől csak leányai maradtak.
Népes ág alapitója lett ellenben az itthon maradt legifjabb fitestvér: IV. László (17o4–1782 decz. 24), kinek neje Regéczy Erzsébet (1754–1790 február 6).
(V.) András (1743 nov. 23–1801 márcz, 28). Könnyen vette az életet, mert mint egyik fennmaradt levelében irja: «egyszer úgyis meg kell halni», a miért is a házában örökös volt a dinom-dánom. A bor- és szeszivásnak a határát nem ösmerte s állitólag úgy ő, mint fia, János és felesége, Bárczy Mária (1747–1799 május 14.) a sok ivástól deliriumban haltak meg.
András testvére (II.) József (1750–1810 május 23). Utódaiban a Kálnássy család katholikus ága elfajulásnak indult. József tanultsága igen kevés; a gazdaságnak él s háromszor házasodik. – Első felesége Sándor Mária († 1810-ben), a második Trencsényi Anna, a harmadik Balkó Jusztina.
Számos gyermekei közül csak ketten alapitottak családot: Károly és József.
Károly (1792–1847), nem sokat adott magára és a bornak sem volt megvetője. Azt irják róla, hogy «miután Károlynak nincs elegendő capacitása, tehát a szülei lakatos mesterségre tanittatják».
Miután Károly feleségének, Ladomérszky Máriának birtokán, Tarczalon lakott, tehát kálnási birtokát Tahy Mihálynak adta bérbe, a miből számtalan kellemetlenség és egyenetlenség támadt.
Testvére, (III.) József (1802 decz. 26.–1864 márcz. 17) fiatal korában szintén nem részesűl kellő nevelésben. A midőn 1832 május 1-én a Varannó-ra való Drótos (Dudics) Rozáliát nőül vette, ennek unszolására elhatározta, hogy kálnási ősi jószágát eladja és Varannóra költözik. – Felesége 1853 decz. 24-én 56 éves korában halt meg, József még 11 évvel élte túl. Ő a Varannón még ma is nagy számban élő iparos mesterséget folytató Kálnássyak ágának a feje.
Károly fia, ifj. Károly (1829 nov. 25.–1898 febr. 24), a család ezen ágát végső hanyatlásra juttatta. Egykedvüsége folytán és sok gyermekének neveltetése által teljesen elszegényedett s utódainak 1901-ben el kellett adnia még fennmaradt ősi birtokot, mi által Mark de Kálnás utódai talán örökre letüntek Kálnás határáról.
Igy szállt alá az egykor hatalmas nemes család, tagjainak tehetetlensége folytán közrendü, szegény sorba, fog-e onnan valaha ismét felemelkedni, ki tudná megmondani.
***
A család eleinte egy, később pedig két «s»-sel irja nevét. Az első irásmód mindenesetre a helyesebb, miután a családnevet a birtok-helység nevéből eredő melléknévnek kell tekintenünk, vagyis Kálnás községbe való, kálnási lakos, röviden kálnási.
Vallása a családnak eredetileg római katholikus. I. András 1639-ben egy lutheránus ágat alapit, templomot épittet, melyet azonban XI. János elfoglal s 1713-ban katholikussá tesz. A templom később összeomlik, de a mai napig is megmarad a katholikusok haranglábja s azon a lutheránusoknak 1686-ból eredő harangja.
A vallás különfélesége folytán a családtagok 167életrajzi adatai is különböző anyakönyvekben találhatók és pedig:
I. Ferencz ágára a zempléni Gálszécs ref. egyházánál találhatunk adatokat.
II. János és I. András ágazatára a kükemezei (Sáros m.) ág. ev. egyháznak körülbelül 1740-től vezetett anyakönyvei használhatók.
XI. János és IV. László, valamint III. Ferencz ága egy részére a karácsonymezei (Sáros m.) és a varannói (Zemplén m.) katholikus egyház könyvei adnak felvilágositást.
II. Ferencz, ágazatának legtöbb tagjáról a Poroszországban lévő Wartenburg, Allenstein és Warmia kath. egyházaiban vannak a feljegyzések.
Az anyakönvvi és a családi adatok sok helyütt különböznek, miután többek között az anyakönyvben a temetés, a családi irásokban azonban a halál napja van feljegyezve.
A Kálnássy nemzetség temetkező helyéül a Kálnás falu közepén fekvő lapos dombtető szolgált. A holttetemeknek nagy száma folytán 1800 táján megtörtént, hogy egy nagy árviz idején a domb mellett folyó patak egyes csontvázdarabokat kimosott és magával ragadott s midőn Kálnássy III. Tamás 1806-ban az egyház gyülésén e tárgyban előterjesztést tett, engedelmet kapott arra, hogy a csontvázak a falu napnyugati oldalán fekvő uj temetőbe helyeztessenek által, azért, hogy a régi temető az ujabb nemzedék temetkező helyéül szolgálhasson.
A Kálnássy család levéltára, a mely a megye multjára igen fontos adatokat tartalmazott, s a melynek Sárosban csak az Úsz és Kapy család leveles ládája lehetett párja, 1827-ben idegen kezek között nagyrészben elégett. Pedig épen kevéssel a tüz előtt hozták 300 forintért rendbe.
A Kálnássy birtokkal együtt a levéltár megmaradt része is a Kolosy család tulajdonává lett, a mely azt 1903-ban a tulajdonjog fenntartása mellett a Magyar Nemzeti Múzeumban helyezte el.
A család czimere, mely az egy törzsből eredt öt családnak közös és teljesen egyező jelvénye s a mely a monda szerint azt fejezi ki, hogy Gyármán a tatárok elleni harczban egy magyar herczegasszonyt szabaditott ki, később pedig egy csatában egy ellenséges ausztriai herczeget ölt meg, a következő:
Kék mezőben diszes öltözetü női alak fejére két oroszlán koronát tesz fel. Sisakdisz: kiemelkedő harczos, kezében buzogányt tartva. Takaró kék-arany és vörös-arany.
A KÁLNÁSI KÁLNÁSSY-CSALÁD LESZÁRMAZÁSA.
(Yssabor) Visibor (1230 körül); Gyármány (Germanus); I. Gergely; I. Mark de Kálnás; I. István †; I. János 1359; I. Mihály †; I. Imre; I. Bertalan; I. Mátyás † sárosi várnagy; I. György † 1468 makoviczai várnagy; 1. – Petronella de Ternye; 2. Anasztazia de Ternye † 1490; I. Erzsébet, Hosszúmezey László; I. Ilona, Körtvélyessy Pál; II. János (sz. 1460 † 1508), Raszlaviczi Raszlaviczy Anna; László; Magda, Cseleji Cseley Lőrincz; I. László; III. János; I. Zsigmond; I. Margit † 1518; I. Simon † 1547, Dukafalvai Duka Ágnes; IV: János; Zsófia; Tamás; II. Ferencz; II. György; 1-től II. Kata, Fricsi Frichy János; III. György († 1593), Vékey Ilona; III. Gergely, Bánchy Erse; IV. György; V. György † 1641; VI. Anna; 1-től. V. Gergely, Boronkai Boronkay Mária; V. Sándor (sz. 1735 nov. 23. Kálnás † 1802 aug. 27. Kálnás), Ujházy Julianna (sz. 1749 január 25. esk. 1765 okt. 5. † 1836 jan. 8.); II. Károly (sz. 1766 decz. 10.); III. Terézia (sz. 1768 márcz. 31.), 1. Eszenyi Mihály (esk. 1791 decz. 1.), 2. Lászlóffy József; I. Kata, Jancsó Ferdinánd; II. Zsófia, Sarudy András; I. Klára, Bethlenfalvi Fajgel János; III. Zsigmond (sz. 1599 † 1660), Felsőpulyai Bükk Judit † 1637; IV. Pál † 1648; III. Sándor, Dessewffy Zsuzsanna (1. férje: Kálnássy II. András); VI. Ferencz (sz. 1696 † 1766 jan. 26, Kálnás), 1. Fejérváry Borbála, 2. Rajzinger Anna-M. (sz. 1714 † 1790 febr. 6); II. Júlia, 1. Saárossy Zsigmond (esk. 1760 febr. 6.), 2. Dobay Gáspár; II. Ádám (sz. 1769 ápril 23. † 1828 aug. 7.); I. Anna, Kükemezey Gergely; I. Kristóf (sz. 1540); II. Zsigmond † 1591); III. Ferencz † 1627, 1. Bornemissza Anna, 2. Semsey Margit, 3. Balpataky Zsófia; II. Margit; III. Ilona, 1. Szegedy János, 2. Athal István; III. Anna, Lucskai Bánó Zsigmond; II. id. Sándor († 1706), 1. Vinnai Dráveczky Erzsébet, 2. Krasznai Nagy Erzsébet; V. Pál († 1672); II. Judit, Mladosevits Horváth István; III. Erzsébet, 1. Bessenyey Zsigmond, 2. Gondol Ferencz; 2.-tól VII. Anna, Görgey Kristóf; VI. Erzsébet, Vályi Ferencz; II. Borbála (sz. 1749 decz. 3, Kálnás esk. 1776 júl. 23, Kálnás † 18145 szept. 15, Kálnás), Kálnássy István (sz. 1744 ápril 30 † 1801 júl. 11.); VIII. Ferencz (1756–1802); VIII. Erzsébet († 1815 jan. 25.), Teőke Lőrincz; IV. Júlia (sz. 1770 júl. 5.); I. Lajos (sz. 1772 márcz. 31. † 1828 aug. 7.), Demke Rozália (sz. 1772, esk. 1800 † 1835 aug. 8.); VIII. György (sz. 1802 ápril 11, † 1803 márcz. 18.) †; I. Klára (sz. 1773 okt. 13.); VI. Sándor (sz. 1777 május 30 † 1782 decz. 16.); I. Ferencz † 1587, 1. Eszenyei Chapy Ilona, 2. Szinyey Potencziána, 3. Valkay Anna, 4. Kenderessy Anna; 3-tól I. Sándor, 1. Semsey Mária, 3. Valkay Johanna; II. István († 1590); I. Judit, Zathureczky László; IX. János; I. Ádám († 1769 szept. 16, Gálszécs), Csoma Erzsébet († 1787 okt. 20, Gálszécs); VII. Mária †; IX. Erzsébet († 1759 márcz. 18.); XIV. Anna (sz. 1780 okt. 8. † 1801 május 13.); VII. Sándor †; II. Zsuzsanna (sz. 1787 aug. 16, Kálnás † 1860), Tahvári Tahy Menyhért (sz. 1782, esk. 1807 szept. 29. † 1833 febr. 28, Nyirjes); V. János † 1582, Bogáthi Bogáthy Anna; II. Gergely, Kisazari Azary Ilona; II. Anna, Ukotyovity István; II. László; II. Mihály († 1609), Cseleji Cseley Zsuzsanna († 1621); VII. János; III. Mihály, Gulácsy Júlia; I. Pál, Komjáthy Krisztina; III. Mátyás; I. Johanna; III. Kata, 1. Ormos, 2. Gulácsy Gábor; I. Gábor, Fekete Klára; III. László, Görgey Ilona (sz. 1634); I. Márton †; III. Gábor (sz. 1657 † 1676 decz. 26. Gulács); X. János munkácsi kapitány, Kosovics N.; I. Éva, 1. Szögyényi N., 2. Horváth György; XII. János (sz. 1701 febr. 20. Kálnás † 1782 jan. 29, Kálnás), Tahvári és Tarkői Tahy Éva († 175 aug. 27, Kálnás); III. István (sz. 1744 ápril 30 † 1801 júl. 11, Kálnás), Kálnási Kálnássy Borbála (sz. 1749 decz. 3, Kálnás esk. 1776 júl. 5, Eger † 1814 szept. 18, Kálnás); IV. István (sz. 1777 szept. 27); XI. Anna (sz. 1780 jún. 23.); III. Tamás (sz. 1782 május 27, Kálnás † 1858 aug. 19, Kálnás), Kükemezei Kükemezey Teréz (sz. 1793 szept. 4 esk. 1809 január 8, † 1840 május 29, Eperjes); I. Petronella (sz. 1812 ápril 28, Kálnás † 1849 ápril 6), Kolosi és Cseleji Kolosy István (sz. 1794 okt. 27, Gálszécs esk. 1831 júli 24, † 1840 febr. 6, Eperjes); II. Mátyás tokaji várparancsnok, Polyánkai Cpahy Orsolya; I. Zsófia † 1590; I. Miklós, Regáldi Szikszay Eufrozina († 1622); II. Erzsébet, Vitézi Bertóthy Ferencz; I. András, Trocsányi Trochányi Zsófia (1. férje: Bánó András); VIII. János; II. Tamás †; II. Ilona Csáky-né; IV. Anna, Kükemezei Kükemezey Mihály (esk. 1663); II. András † 1713, 1. Kolláth Mária, 2. Dessewffy Zsuzsanna (2. férje: Kálnássy III. Sándor); I. Mária († 1770 aug. 11.), 1. Kiszely Sándor, 2. id. Kubinyi László; IV: Sándor †; III. András †; II. Marianna (esk. 1779 nov. 25) Tahy László (sz. 1746 † 1784); I. Rozina (sz. 1753 jan. 29 † 1756 jan. 11.); V. István (sz. 1784 május 17 † 1787 márcz. 24.); N. fiú †; N. fiú †; N. fiú †; II. Miklós †; IV. Zsigmond (sz. 1703 május 1. Kálnás † 1766 jún. 16. Wartenburg, Posen), 1. Geritz Johanna, 2. Hertzberg Borbála † 1756 jul. 21.), 3. Sztrachovszka Katalin (esk. 1759); 2-tól: I. Joachim (sz. 1741 okt. † 1797 Varsó); VIII. Anna (sz. 1743 febr. 1 † 1757); I. József (sz. 1746 máj. 31 Wartenburg), gróf Saalburg Josefa († Rammingdorf, Ausztria); VII. Ferencz (sz. 1747 † 1750 máj. 30.); III. Mária-Terézia (sz. 1748 † 1751; I. Eduárd (sz. 1803 szept. 20 Thorn † 1872 ápr. 2.), 1. Hörner Katharina, (sz. 1822, esk. 1839 † 1853 Trier), 2. Johanna Fettin (sz. 1838 okt. 10, esk. 1860 febr. 10.); 1-től: II. Natália (sz. 1839 jun. 21. Trier); 2-tól: VII.Pál (sz. 1864 jan. 2 Berlin), Gutzeil Amália (sz. 1863 aug. 30, esk. 1899 ápr. 18); VII. György (sz. 1867 aug. 10.), Kölpes Márta (sz. 1873 aug. 10. esk. 1900 jun. 24. Berlin-Charlottenburg); I. Lúczia (sz. 1902 jún. 30.); I. Ruth (sz. 1903 jún. 15. Nürnberg); I. Kurt (sz. 1905 márcz. 25. Nürnberg); X. Erzsébet (sz. 1901 május 6 Carwinden); VI. Katalin (sz. 1902 márcz. 22. Carwinden Poroszorsz.); I. Erika (sz. 1903 jún. 1.); I. Hans-Jürgen (sz. 1904 okt. 2. Carwinden); IX. István (sz. 1894 nov. 24.); id. IV. Ferencz († 1720), Hedri Hedry Zsuzsánna (sz. 1685 † 1749 aug. 24. Kálnás) (Utóbb Kálnássy IV. Gábor neje); IV. Erzsébet, Makay Zsigmond; V. Ferencz († 1763); I. Borbála (sz. 1749 † 1826 decz. 17), Grzymala Romulus (sz. 1752 jul. 10 † 1801 szept. 1 (Trautzig); XIII. János (sz. 1750 † 1754); I. Magdolna (sz. 1752 † 1830 ápr. 4.), br. Lingke János († Gr.-Glogau); I. Konstantin (sz. 1805), Maria v. Schmeling; I. Henrik (sz. 1811 jun. 1. süketnéma szobrász; I. Olga (sz. 1870 okt. 30); V. Júlia (sz. 1820 † 1822); II. Petronella, Révay István; 1-től: X. Mária (sz. 1859 decz. 1. † 1897), Csongrády Imre (sz. 1856 esk. 1893 febr. 11 Kálnás); VII. István (sz. 1863 decz. 13 † 1865 nov. 19 Kálnás); I. Ernő (sz. 1868 szept. 30), Vojnár Anna (sz.1869 júl. 24.); II. Janka (sz. 1897 júl. 4.); XV. Anna (sz. 1899 nov. 14. Girált); II. Ernő (sz. 1903 jún. 8 Girált); I. Gáspár († 1622); III. Judit, Csicsery Mihályné; IV: András († 1760 Ganglau, Poroszorsz.), báró Burchart Amália; II. Karolina; I. Susanna († 1742 jan. 18); VI. Mariánna († 1744 jul. 2), v. Wittich †; IX. Anna († 1747 sept. 22); V. Mária; XIV. János (sz. 1754 jan. 19 Wartenburg † 1839 jan. 29 Eperjes) altábornagy; I. Carolina († 1756); I. Albert (sz. † 1756 jul. 21); IV. Katalin (sz. 1759 † 1762 aug. 30); I. Natália (sz. 1814 febr. 2 Starnitz, Poroszorsz., 1. Suleritzky (esk. 1833 május † 1833 szept. 29), 2. báró Puttkammer, 3. La-Roche; I. Ottilia (sz. 1823 febr. 24 † 1852 márcz. 12 Kálnás); II. Amália (sz. 1825 márc. 30); XVII. János (sz. 1871 május 28), Szoha Mária (sz. 1874 márcz. 14.); III. Miklós (sz. 1872 decz. 1, esk. 1898 nov. 24), Conrády Margit; I. Sára (sz. 1896 decz. 24); X. István (sz. 1900 okt. 5 Bártfa); VI. János † 1625, Pelejthey Kata (2. férje: Bocskay Mihály); IV. László (sz. 1704 † 1782 decz. 24 Kálnás), Regéczy Erzsébet (sz. 1724 † 1790 febr. 6 Kálnás); I. Terézia († 1756); I. Amália (sz. 1760 jan. † 1762 szept. 9); 3-tól: I. Justus (sz. 1761 dec. 13 † 1823 febr. 27 Thorn), özv. Knoblauch szül. Zitzewitz) († 1833 szept. 29); I. kata-Constance (sz. 1763 dec. † 1856) 1. báró Clausen, 2. von Wittig; N. N. huszártiszt †; V. László (sz. 1770 † 1776 jan. 10); XV. János (sz. 1773 † 1792 ápr. 5 Kálnás); VI. István (sz. 1778 † 1781 juli 14); III. Júlia (sz. 1780 † 1781 jun. 23); IX. Ferencz (sz. 1827 máj. 30 († 1830 decz. 6); III. ifj. Károly (sz. 1829 nov. 25 † 1898 febr. 24. Kálnás), 1. Rády Mária (sz. 1833, † 1873 márcz. 6), 2. Maléter Etelka (sz. 1848 febr. 8); IX. Mária (sz. 1832 márcz. 12), Humenyánszky József (sz. 1808 esk. 1852 szept. 12); 2-tól: I. Géza (sz. 1875 ápr. 30; I. Zoltán (sz. 1882 júl. 10); X. Erzsébet (sz. 1888 okt. 17 † 1890 márcz. 15); V. József (sz. 1861 febr. 3 † 1898 ápr. 14 New-York), Kohányi Borbála (esk. 1888 júl. 11. New-York); I. Emma (sz. 1892 nov. 21); I. Betti (sz. 1895 ápr. 30 † 1897 aug. 7 Varannó); XVI. Anna (sz.1897 máj. 22) († 1897 máj. 25); id. II. Gábor (sz. 1614 † 1668), 1. Egry Katalin († 1659 febr. 21.), 2. Fekete Anna; VI. Pál († 1723); I. Potentiana (sz. 1607), Lehotay György-Ambrus; XI. id. János (sz. 1660 jún. 13 † 1724 júl. 13 Kálnás), Hermányi Sztankay Judit († 1736 május 14, Kis-Szilva); IV: Gábor († 1760 febr. 23), Hedry Zsuzsanna (sz. 1685 esk. 1721 febr. 25 † 1749 aug. 24), 1. férje Kálnássy IV. Ferencz; I. Júlia, Medveczky Mátyás; V. András (sz. 1743 nov. 23 † 1801 márcz. 28), Bárczy Mária (sz. 1747 † 1799 máj. 14); II. József (sz. 1750 † 1810 máj. 23 Kálnás), 1. Sándor Mária († 1810), 2. Trencsényi Anna, 3. Balkó Jusztina (sz. 1754 † 1822 febr. 21); 1-től: II. Imre (sz. 1778 † 1782 máj. 8 Kálnás); III. József (sz. 1780 † 1782 ápr. 27); XII. Anna (sz. 1791 máj. 20 Kálnás); I. Ferdinánd (sz. 1834 márcz. 17 † 1840 május 27); X. Ferencz (sz. 1835 † 1840 júl. 14, Kálnás); III. Zsuzsanna (sz. 1839 decz. 15 † 1840 júl. 21); XI. Mária (sz. 1863 ápr. 20 Varannó); VIII. István (sz. 1865 aug. 16), Rokiszky Anna; XVIII. János (sz. 1867 okt. 10); IV. Teréz (sz. 1870 jan. 6), Adamcsik József (esk. 1893 júl. 23); XVII. Anna (sz. 1896 okt. 21); I. Matild (sz. 17899 márcz. 2); XI. István (sz. 1900 nov. 3); II. Pál (sz. 1570 † 1623) – Bors Borbála, később Rokonoki Péterné; I. Tamás († 1618), Kende Erzsébet (sz. 1585); V. Anna (sz. 1611), 1. Horváth Mátyás, 2. Udvardy Pál; IV. Gergely (lefejeztetik 1671 aug. 1.); V. Erzsébet-Kata, Viczmándy Gábor; VI. György †; N. N. fiú †; X. Anna †; VII. Erzsébet, Dominik András; 2-tól: I. id. Károly. (sz. 1792 † 1847 Kálnás), Ladomérszky Mária (sz. 1800, esk. 1816, J1865 aug. 6 Kálnás); II. Terézia (sz. 1793 máj 18, † 1833 ápr. 17); 3-tól: IV. József (sz. 1802 decz. 26 esk. 1832 május 1. † 1864 márcz. 17 Varannó), Drótos (Dudics) Róza (sz. 1797 † 1853 decz. 24 Varannó); XIII. Anna (sz. 1805 okt. 10); VIII. Mária-Zsuzsa (sz. 1807 nov. 11, † 1813 júli 18); VI. Júlia (sz. 1840), Tamasik János (sz. 1836 esk. 1860 okt. 29); I. Verona (sz. 1833 ápril 20 † 1900 márcz. 19), Jurassik János (esk. 1865 júl. 5 Varannó); III. Karolina (sz. 1835 jún. 21 † 1837 szept. 20 Varannó); XVI. János (sz. 1837 május 7 esk. 1859 okt. 25 † 1885 nov. 6), Palyó Julianna; VII. Júlia (sz. 1872 márcz. 15 † 1873 ápr. 25 Varannó); XIX. János (sz. 1874 márcz. 23 † 1898 jún. 4); IV. Károly (sz. 1876 júl. 20 Varannó); IV: Ilona (sz. 1879 ápr. 16 † 1882 márcz. 4 Varannó); VIII. Pál (sz. 1881 nov. 18)
)
Kolosi és Cseleji KOLOSY ISTVÁN.
