3. Sándor bán.
3. Sándor bán.
1. Gutkeled nb. Hados (a Szokolyiak őse) 1291-ben tanusitja, hogy Gutkeled nb. György fia Sándor bán birtokai: a borsodmegyei Palkonya, a szabolcsmegyei Bököny, Miske és Györk örökösödési jogon István bán-herczeg fiaira szálltak és hogy ő (t. i. Hados) ezekért nekik gréczi palotáját cserébe adta.*
Tkalčić mon. civit. Zagrab, I. k. 63. l.
Tényleg találjuk is, hogy István bán fia Pál bán utódai 1329-ben Miskén és Bökönyön földesurak.*
Zichy okmánytár, I. k. 103., 104. l.
2. Gutkeled nb. Dorog fia Miklós és rokona, Péter fia Dorog kijelentik 1301 junius 29-ikén a nagyváradi káptalan előtt, hogy Ákos nb. Ernő fia (Borsodi) István és fia Miklós már hosszu évek óta ellenségeik és hogy ezeknek erőszakoskodásától félvén, már régóta nem mernek Borsodmegyében fekvő Tarján és Palkonya nevü birtokaikban tartózkodni. E birtokokat pedig Sándor bán és fia Györgynek magvaszakadtán mint legközelebbi rokonok örökölték, miért is azoknak bárki által történendő elfoglalása ellen tiltakoznak.* Ennyi, a mit egyenes és határozott okleveles adatok alapján Gutkeled nb. Sándor bánról tudunk.
Zichy okmánytár, I. k. 337. l.
***
Karácsonyi János ismert munkájában* olvassuk, hogy az idézett 1301. évi okmányban tévedés lesz, mert ha Sándor bánnak fia lett volna, nem örökölt volna utána még 1291 előtt I. István bán ága. Úgy kell tehát lenni, hogy a jegyző hibásan irt «Alexander banus et Georgius filius suus»-t «Georgius et Alexander banus filius suus» helyett. Mielőtt azonban ezen állitás jogosultsága felett határozottan itélnénk, szükséges megállapitani, vajjon Sándor bánnak egyáltalában volt-e fia vagy nem?, miután fentebbi helyen* a fiu (II. György) csak kérdőjel alatt áll.
A magyar nemzetségek II. k. 90. oldalán.
Ugyanott, 88. l.
Határozottan kimutatjuk, hogy Sándor bánnak igenis volt fia!
Gutkeled nb. István bán-herczeg fiai: Miklós szlavoniai bán, István országbiró, Mosonmegye főispánja és Pál mester az egyrészről a Vodicsai István fiai (a Blagajiak ősei), másrészről a Vodicsai István bán által a csatában megölt Gutkeled nb. Joákim bán halála következtében kitört viszálykodások beszüntetése czéljából 1278 november 6-ikán Zágrábban tárgyalván, Gutkeled nb. Miklós az ellenségeskedések folytatásáról lemond és a béke megerősitéseül többek között kiköti, hogy Vodicsai István tartozik visszaadni a Gutkeled nb. Miklós bán két fiát és Sándor bán fiát, mihelyt a pápának a királyi kiváltságlevelet megerősitő okirata kezéhez 179jut; határideje 1279 április 9-ike; ha Miklós a pápai megerősitést ki nem eszközli, akkor a nevezett túszok Timoteus zágrábi püspöknek visszaadatnak.* Miután fentebb láttuk, hogy István bán-herczeg fiai Sándor bán után örököltek és miután apodiktikus bizonyossággal kimondható, hogy az 1278-ik évi egyezség létrejötte alkalmával Miklós bán fiai mellett csakis a családnak valamelyik legközelebbi rokona mehetett túszul, világos, hogy az 1278-ban emlitett Sándor bán csak az lehetett, ki után István herczeg fiai 1291 előtt örököltek, ebből pedig kiviláglik, hogy az 1291-ik és 1301-ik évi okmányok közötti elvitázhatatlan ellenmondás egészen másképen oldandó meg. A helyes tényállás az, hogy úgy István herczegnek, mint Dorognak fiai Sándor bán fia magvaszakadtán örököltek; az 1301-ik évi okirat szövegezése teljesen helyes, mig az 1291-ik éviben «alexander banus filius Georgii» helyett «Georgius filius Alexandri bani»-nak kell állnia. A bán atyjának nevét tehát nem ismerjük.
Blagay okmánytár, 35. l.
Ki volt már most e Sándor bán?
Egy Sándor mester albán és Zágrábmegye főispánja 1252-ben fordul elő; egy Sándor mester 1259-ben tengermelléki bán és zágrábi főispán;* lehet hogy itt egy és ugyanazon személylyel van dolgunk, azt pedig, hogy ezen bán a Gutkeled nb. Sándor bánnal azonos, azért nem tartjuk valószinünek (bár nem lehetetlen), mert Sándor tengermelléki bán 1259-ik évi itéletlevelében az akkor vele együtt hivatalban volt Gutkeled nb. István bánt csak «dominus noster»-nek nevezi, holott, ha bármily fokban is rokona lett volna, a hatalmas és előkelő Istvánt kétségkivül a «rokon» jelzővel emelte volna ki. Családja nyomait tehát más uton kell keresnünk.
Wenzel, XI. k. 382., 464., 510. l.
Ákos nb. Ernő bán 1267 előtt egyik hű emberének, Dorog-fia Sándornak odaajándékozza a Borsodmegyében feküdt Kazincz, Lubna és Hrasztovicza falvakat. Ugyanazon okiratból tudjuk, hogy Dorog fia Sándor, Szabolcsmegye főispánja akkor a borsodmegyei Borsod, Edelény, Chazta és Olasz nevü birtokokat is megkapja.* István ifj. király pedig egy oklevelében elmondja 1268-ban, hogy Drug fia Sándor, Szabolcsmegye főispánja személye körül rendkivüli érdemeket szerzett magának. Elkisérte őt (1264) a feketehalmi várba, leteritett egy ellenséget, kinek pajzsát, a győzelem első jeléül, Istvánnak megküldte; az isaszegi ütközetben (1265) pedig Istvánnak közvetlen közelében egy a királyt támadó ellenséget szerencsésen levágott. Mindezen érdemeinek elismeréseül tehát neki adja 1268-ban a szatmármegyei Málka nevü földet, melyet Szakállos Mika valamikor Sándor atyjától, Drug comestól kapott, továbbá a zemplénmegyei Keszthelyt, mely eddigi birtokosának, Kelemennek, magvaszakadtán a koronára szállt és végre a borsodmegyei Alán-t, mely Alán nevü urának magvaszakadtán szintén királyi birtok lett.* E helységekről azonban mindjárt megmondhatjuk, hogy nevük vagy el van ferditve, vagy pedig, hogy más alakban később más megyékben fordulnak elő; fentebbi nevükön egyiköket sem találjuk a megjelölt megyékben. Hogy mikor lett Drug fia Sándor Szabolcsmegye főispánja és meddig maradt e hivatalban? nem tudjuk. Közvetlen elődje 1262-ben István király hive Miklós, utána pedig csak 1270-ben találjuk Vasztej nb. Rajnaldot, a Rozgonyiak ősét.
Karácsonyi i. m. I. k. 116. l., hivatkozással az Országos levéltárban DL. 636. alatt őrzött oklevélre. Kazincz és Lubnára vonatkozólag lásd Wenzel, VII. k. 100–102. l. A többit dr. ifj. Reiszig Ede úr szives közlése után ismerem.
Hazai okmánytár, VI. k. 153. l.
Miután az 1291-ik és 1301-ik évi okmányokból tudjuk, hogy Sándor bánnak birtokai Borsod- és Szabolcsmegyében feküdtek és Sándornak, Szabolcsmegye főispánjának atyja, Drug, e név (Dorog) pedig a Diószegiek őseinél is előfordul, jogositva vagyunk arra, hogy a Dorog név és a birtokviszonyok alapján Sándor bánt Dorog fia Sándor főispánnal azonositsuk, a mire annál is inkább jogositva vagyunk, a mennyiben Ákos nb. Ernő 1267 előtt Dorog fia Sándornak három borsodmegyei birtokot adományoz és ugyanazon Ernő fia István 1301-ben Sándor bánnak Borsodmegyében fekvő tarjáni és palkonyai birtokait hosszabb idő óta elfoglalva tartja, mire való jogát kétségkivül az atyja által történt adományozással hozta összeköttetésbe.
Mikor lett Dorog fia Sándorból bán? nem tudjuk; de miután 1268 előtt és 1268-ban csak Szabolcsmegye főispánja, bizonyosra vehetjük, hogy 180V. István, mihelyt trónra jutott, érdemes és annyiszor kipróbált hivét valamely bánsággal ruházta fel. 1278-ban – úgy látszik – még életben lehetett, mert ellenkező esetben róla mint néhairól szóltak volna. Fia György 1278-ban – mint láttuk – Gutkeled nb. Majádi Miklós fiaival együtt Horvátországban túsz; 1291-ben azonban már nem él, mire magvaszakadása következtében birtokait részben e Majádi Miklós és fivérei, részint pedig Dorog utódai, a Diószegiek örökölték.
Kérdés már most, hogy mily foku rokonságban állott a nevezettekhez? Azon körülmény, hogy mindhárman egy és ugyanazon nemzetség tagjai, itt azért nem elegendő, mert István herczeg utódai és a Diószegiek a Gutkeled nemzetségnek két különböző ágát képviselik; másrészről pedig el nem tagadható, hogy Sándor bán fia úgy az egyik, mint a másik félnek legközelebbi rokona. Szerintem a kérdés csak úgy oldható meg, ha a «Dorog» nevet és a birtokviszonyokat tesszük fejtegetésünk kiindulópontjává.
Tudjuk, hogy István bán-herczegnek Dragun az atyja, mig a Diószegiek és Dobiak bizonyos Dorognak az utódai és hogy Drug, Doroggal azonos. Hogy «Dragun» azonos Drug = Doroggal, azt, bár korántsem lehetetlen, nem akarjuk éppenséggel állitani, de mert István társkirály 1268-ik évi adománylevelében előadja, hogy Szakállos Mika Sándor bán atyjától, Drug comestől valamikor a szatmármegyei Málkát kapta, Szakállos Mika pedig biharmegyei birtokos volt és a Diószegiek ősi birtokai szintén Biharmegyében feküdtek, bizonyosra vehetjük, hogy István herczeg fiai, Sándor bán fia Györgynek bizonyos birtokait – bár nemzetségi rokonai voltak – csak anyai réven örökölték, a mennyiben anyjuk valószinüleg Sándor bán nagynénje vagy leánya lehetett, mig Dorog fiai és unokái György után a nemzetségi jog alapján örököltek. Ez esetben I. Dorognak két fia maradt: Sándor és II. Dorog; ez utóbbiban pedig a Diószegiek ősére ismerünk. Öregebb Dorog, ki Szakállos Mikának a kortársa, már a XII. század kezdetén szerepelhetett.
