b) Gyanur utódai.
b) Gyanur utódai.
Keszői Simon krónikásunk mondja: «Csákáni Myurk is Venczel és Jakab testvérével Morvaország fejedelmétől veszi eredetét; Magyarországnak uj lakosai IV. Béla királylyal sógorsági összeköttetésben vannak.
A krónikásnak ezen az Árpádok és különösen IV. Bélának családtörténelmi viszonyaival össze nem egyeztethető állitása már számos, de nem sikerült magyarázatra adott okot. Utóljára dr. Pauler Gyula magyarázta, ki a krónikás előadását teljességében elfogadva,* a három fivér atyját bizonyos Ján úrban találja fel, Mérket pedig (a krónikás Myurkját) IV. Béla kedvenczének és cseh embernek tartja, ki a cseh királyi családdal tartott rokonsága révén magát IV. Bélával sógorságban lévőnek tekintette s ki fivéreivel, 136Venczellel és Jakabbal együtt vándorolt be Magyarországba.
A magyar nemzet története 1301-ig. II. k. 358. l.
Nézzük már most, hogy a rendelkezésünkre álló okirati anyag hogy és miképpen támogatja ezen feltevéseket?
A nyitrai káptalan előtt 1251 jul. 10-ikén a Kolon falubeli Gyanur (= Janur) az esztergomi érsek egyik tisztviselőjével a köztük fenforgott ügyet elintézte. Gyanurnak egyik szabadon bocsátott embere, Dénes fia Gerencséri Jakab, megölte az érseknek Pogránban lakott Mancsa nevü vinczellérét. Mielőtt Gyanurt ez ügyben a király itélőszéke elé idézték volna, a két fél között oly egyezkedés jött létre, hogy Gyanur 12 márka vérdijat fizet, melyből Gyanur hat márkát Mancsa fiának, Petknek lefizetett, a hátralévő hat márka erejéig pedig Csekej nevü birtokát az esztergomi érseknek engedte át, a mibe Gyanurnak jelen volt fia, Boroszló beleegyezett.* Gyanur és fia Boroszló további nyomait nem ismerjük.
Knauz I. k. 387. l.
Midőn IV. Béla halála után egynéhány magyar főur cseh Ottokárhoz átpártolt és várait Ottokár rendelkezésére bocsátotta, vezérembereik között a Güszszingiek, Aba nb. Lőrincz tálnokmester és Geregye nb. Pál volt országbiró fiai mellett, még Gyanur fiát Merket (= Merch) is találjuk, ki a tulajdonát képező sopronmegyei rovi várat Ottokárnak átadta. Az 1271 julius 3-ikán V. István és II. Ottokár között létrejött békeszerződés egyik pontja kiemeli, hogy Ottokár a magyar várakat visszaadja s a hozzá szökött pártosokat többé nem támogatja. Hogy Merkkel 1271 után mi történt, nem tudjuk, de miután be van bizonyitva, hogy a Güsszingiek, Pál fiai és Aba nb. Lőrincz nem sokára megint Magyarországban szerepelnek, biztosra vehetjük, hogy Merk is visszatért hazájába.*
Wenzel, III. k. 249. l.
Csak husz évvel később bukkanunk megint Gyanur utódaira. Már fentebb mondtuk, hogy Buzát-Hahót nb. Stridói Arnold 1292 november 29-ikén purbachi birtokát Gatal fiainak, Ivánkának és Lászlónak eladta. Ezt most már azzal kell kiegészitenünk, hogy a következő személyek egyeztek bele az eladásba; 1. Gyanur fia Venczel saját, fivére Jakab és egyéb rokonai nevében, 2. Meykur (Myrkus) fia Jakab saját és összes rokonai nevében.* Miután az erre vonatkozó okmány egy árva betüvel sem mondja, hogy a beleegyezők az eladónak vagy a vevőknek rokonai, okvetlenül fel kell tételeznünk, hogy az emlitett személyek az eladásba beleegyezésüket csak mint szomszédok adták. Merkur – mert helyette már fia Jakab szerepel – akkor valószinüleg már nem élt.
Wenzel, X. k. 88. l.
Hosszu idő mulik, mig megint rábukkanunk a családra; a legközelebbi nyom csak 1327-ben található.
Harsendorfer Volfing, Károly királynak Alsó-Ausztriából származó kedves embere előadta a királynak, hogy Gyanur fia Jakab fia Pető, a Gatal nemzetség sarja, Sopronmegyében fekvő Felcsákány és Szék nevü birtokait hütlenség miatt elvesztette, kéri tehát a királyt, hogy azokat neki adja. A szorongatott Pető erre urához, a király kedves emberéhez, Magyar Pálhoz fordult, mire ez a királyt arra nézve felvilágositotta, hogy Pető az emlitett ősi birtokait nem hütlenség miatt vesztette, hanem hogy Güsszingi János azokat erőszakkal tartja elfoglalva. A király 1327 február 8-ikán felhivta a győri káptalant, hogy az ügyet vizsgálat tárgyává tegye. Öt nappal később megjött a jelentés, hogy igen számos sopronmegyei nemes tanusága szerint Gyanur fia Jakab fia Pető nem a Gatal nemzetség tagja s hogy Güsszingi János nádor emlitett ősi birtokait valóban erőszakos módon ragadta magához.*
Sopronmegyei okmánytár, I. k. 114–115. l.
1332 május 10-ikén Gyanur összes utódaival megismerkedünk. Merkur fia Jakab tudniillik széki, szentpéteri és csákányi birtokrészeit Gatal nb. Gatal fia Lászlónak és unokaöcscsének adta zálogba. Pető, ki most már a «Koloni» nevet viseli, tiltakozik ez ellen s előadja, hogy unokafivére, Merkur fia Jakab nem volt jogositva birtokait elzálogositani, mert Merkur (Jakab atyja), Jakab (Gyanur fia, Pető atyja), Venczel és János között, kik mindnyájan Gyanur fiai, az ősi birtokok felosztása még meg nem történt és igy az elzálogositott részek kiváltása őt, t. i. Petőt, fivérét, Miklóst és Venczel fiait, Mihályt, Miklóst és Detrét illeti, holott Gatal fiai az ellenkezőt vallották. 137Nagymartoni Pál országbiró Petőnek és rokonainak az eskütételt itélte; az ügy végét azonban nem ismerjük.*
Ugyanott 128. l.
Koloni Pető (e nevet már most mindig használja) 1335 április 24-ikén Nyitramegyében az Elefántiak egyik ügyében bizalmi férfi;* 1338 április 22-én a nyitrai káptalan előtt tanu, midőn Bézs bán unokája, Kónya Miklós és Bézs nb. Váradi Péter bizonyos barsmegyei birtokukat maguk között felosztanak.* Különben nyugtalan és perlekedő ember. 1338-ban a turóczi prépostság tulajdonához tartozó sellyei birtok határjárása ellen tiltakozott, miáltal egy 1340-ig huzódó pert idézett elő, mely végre a prépostság győzelmével végződött;* 1344-ben mint jószágbitorlóval találkozunk vele.* 1335 április 2-ikán semptei alvárnagy és akkor maga és rokonai nevében az ellen tiltakozik, hogy I. Miklós fiai: Ravi Mihály, Venczel és László, 2. Detre fiai János és István, 3. Miklós fia István Rav, Tótcsákány, Szentpétertelke és Csáka nevü birtokukat Osl nb. Höfleini Belednek eladják. Rokonai pedig a következők: 1. fia László, 2. leánya Erzsébet, 3. nepotesei: Gyula fia András fiai Miklós és Péter.* Hogy a «nepotes»-ek alatt kit értsünk, nem tudjuk; Gyula nevü esetleges fivérét nem ismerünk és miután 1332-ben csak egy (Miklós) fivérét emliti, valószinünek látszik, hogy e nepotes-ek egyik leányának fiai lehettek. – 1358 szeptember 10-ikén Sopronmegyének Csepregen tartott közgyülésén az ellen tiltakozik, hogy Jenzel János, felcsákányi lakos, Tótcsákány nevü birtoka határában egy malmát jogtalanul használja.* Az utolsó róla szóló hir megint csak viszálykodásról szól; oszlopi Trautmann Bertalan 1374. nyarán Ravi Detre fia János és Koloni Pető ravi, széki és edemőczi birtokain többrendbeli garázdálkodásokat követett el, minek következtében a károsultak ellene panaszt emeltek. A makacs Bertalan többszöri birói felhivásnak sem engedvén, Szepesi Jakab országbiró őt 1375 jul. 5-ikén harmadizben megidézteti.* Az ügy végét nem ismerjük.
Anjoukori okmánytár, III. k. 156. l.
Barsmegye okmánytára 22. l.
Anjoukori okmánytár, IV. k. 24. l.
Fejér, IX/I. k. 213. l.
Sopronmegyei okmánytár, I. k. 245. l.
Ugyanott, 292. l.
Sopronmegyei okmánytár, 412. l.
Koloni Pető fia Lászlónak rossz vége lett. Nyitra- és Trencsénmegye közgyülése 1388 május a 5-ikén notorius bünössé nyilvánitotta, mire István nádor Kovácsi, Pöstény (Nyitramegyében), Száka és Szék nevü birtokait birság czimén elkobozta. Petőnek volt azonban Miklós nevü fivére, kinek fia Koloni Mihály e birtokokat ugyanazon évi junius 29-én a nádortól kiváltotta.
Időközben a sopronmegyei Gyanurfiak is hanyatlanak. 1393 január 5-ikén olvassuk, hogy a napról-napra emelkedő és kiterjeszkedő Osl nb. Kanizsaiakat Székben, Szákában és Okában statuálják; két nappal később kijelenti Hontpázmán nb. Szentgyörgyi Tömmel (= Templinus = Tamás), hogy azon széki és szákai birtokrészeket, melyeket Ravi László és Széki Mihály neki zálogba adtak, az utóbbiak jelenlétében a Kanizsaiakra ruházza át. 1402 november 22-ikén pedig a pozsonyi káptalan tanusitja, hogy Széki Miklós fia Mihály és fia Péter, zilált anyagi viszonyaik miatt, Száka vagy Oka nevü sopronmegyei birtokban a maguk részét 198 font bécsi dénárért Siebenhirter Wolfgangnak és Wélnek eladják. Hat évvel később ugyanezen Székiek a Szék, Hof és Felcsákány nevü birtokok közt elterjedő Harras és Ramsav nevü erdőket és a ramsavi szőlők után őket illető hegyvámot Scharfenecki Frigyesnek elzálogositják.* Mindezen elzálogositott birtokokat nem sokkal később már idegen kézen találjuk, miből világosan kitünik, hogy a zálogba adók, nem lévén képesek a kölcsönvett összegeket visszatériteni, az elzálogositott birtokokat eladták. Az uj tulajdonosok többnyire a Kanizsaiak, kik pl. Szákát Siebenhirteréktől 1415 márczius 14-én örök áron megvették és kiknek kezeiben 1420 körül Ravot is találjuk.*
Ugyanott, 490., 511., 514., 515., 559., 585.
Ugyanott, II. k. 20., 56. l.
Gyanur utódaira a rendelkezésünkre álló okirati anyagban 1408 után már nem akadunk. Az eddig napfényre került és a fentebbi sorokban felhasznált adatok alapján a következő nemzedékrendi töredéket birjuk összeállitani.
138Gyanúr 1251-ben birtokos Kolon-ban; Boroszló 1251-ben Kolonban; Merkur 1271-ben Csehországban; I. Venczel 1292 a Ravi-ak és Széki-ek őse; János; I. Jakab 1292–1327 a Koloni család őse; II. Jakab 1292–1332; I. Mihály 1332; Miklós 1332; Detre 1332; Széki II. Mihály 1355–1408; II. Venczel 1355; Ravi László 1355–1393; János 1355–75; István 1355; Széki Péter 1402–1408; Koloni Pető 1327–1375; 1355-ben semptei alvárnagy; Miklós 1332; Koloni Mihály 1388; László 1355–1388; Erzsébet 1355
Vajon az 1251-ben szereplő Borozlou neve alatt nem Venczesló (= Wynchloo) lappang-e? nem merjük határozottsággal állitani; miután úgy Fejér, mint Knauz a nevet Borozlou-nak olvasta, hajlandók vagyunk elfogadni, hogy az olvasás helyes.
Fentebb láttuk, hogy Koloni Pető 1355-ben «nepotes»-eit, Gyula fia András fiait Pétert és Miklóst emliti s hogy ezeket nem tudjuk a nemzedékrendi táblába, kellő helyen beilleszteni, úgy hogy azon véleménynek adtunk kifejezést, hogy nevezettek talán nem is Petőnek nemzetségi rokonai, hanem inkább leányának fiai. E helyen még csak azt akarjuk kiemelni, hogy ez csak azon esetre áll, ha az okmány eredetijében tényleg «Gyula» és nem esetleg «Gyanur» található. Az 1355-ben emlitett Miklós fiát Istvánt szintén nem tudjuk beilleszteni.
***
Az 1327-ben felvett tanuvallomásokból kitünik, hogy Gyanur utódai nem a Gatal nemzetség tagjai, de azt is látjuk, hogy bármily néven nevezendő más magyar nemzetséghez sem tartoznak s igy Keszői Simonnak azon állitása, hogy bevándorolt nemzetség, ez oldalról meg nem támadható. Hogy első, okiratilag kimutatható ősük, Gyanur már 1251-ben, fiával, a szláv névvel biró Boroszlóval, a nyitramegyei Kolonban földesur, szintén nem zárja ki annak lehetőségét, hogy ő vagy egyik egyik őse a szomszédos Morva- vagy Csehországból bevándorolt volna. Hogy és mikor kapta ő vagy fiai a sopronmegyei birtokokat, nem tudjuk, de annyi áll, hogy fia Merkur, midőn IV. Béla halála után a legelőkelőbb és leghatalmasabb nemzetségek képviselőinek oldalán V. István ellen fellázadt és cseh Ottokárhoz átpártolt, már az ország főuri családainak kötelékébe kétségkivül fel volt véve.
Szerény véleményem szerint éppen a Csehországba való kivándorlás és az onnan történt hazatérés leghelyesebb magyarázata a Keszői Simon-féle előadásnak. Képzelhetjük, hogy a hazatért lázadók, a Csehországban töltött időt és az ott élt napokat otthon a legélénkebb szinekkel festették és hogy a külföldön kötött ismeretségeikkel és összeköttetéseikkel nagyon dicsekedhettek. Gyanur fiai Cseh- vagy Morvaországban nemzetségük egyik ottmaradt ágával találkozhattak, melyben a Przemyslidákkal valamikor talán létrejött rokonsági vagy sógorsági kapocsról szóló hagyomány még friss emlékezetben volt és igy könnyen hihető, hogy a hazatértek e régmult dologról, mint valamely ujabb eseményről szólván, ezt még a Przemyslidákkal rokon IV. Bélára is kiterjesztették. Keszői Simon csak a visszatértekről kapott tudomást; e visszatérést ő első bevándorlásnak tartotta, mert arról, hogy a visszatérteknek atyja, Gyanur már 1251-ben Nyitramegyében mint egyszerü falusi birtokos élt, neki halvány sejtelme sem volt.
