A PRIMÓCZI SZENTMIKLÓSSY-CSALÁD.
A PRIMÓCZI SZENTMIKLÓSSY-CSALÁD.
Ez ősrégi családnak származását s korát megállapitani, kellő adatok hiányában, alig lehetséges; a meglevő és felkutatott adatokból csak annyi tünik ki, hogy ősei Liptó- és a szomszéd Szepesmegyében nyerték birtokaikat és ott a család egyik ága, a mely a mai Primócz (hajdan Prym) helységet s vidékét birta s innen előnevét is nyeré, huzamosabban élt. Egyes tagjai azután onnan elköltözve, az ország különböző tájain honosodtak meg, mint különösen a XVII. században II. György, ki Gömörmegyébe nősülvén, Uzapanyiton telepedett meg s maradékai e tájon maig is élnek.
Vajjon a szentmiklósi és óvári Pongrácz-család ősei, kiknek első ismert törzse Hauk-Polkó 1250. évben kapta II. András királytól Liptómegyében Magyarfalut s kinek unokái 1286-ban a jövevények sorából a nemesek közé vétettek fel és Szentmiklós helységet is adományul nyerték, nem a primóczi Szentmiklóssyakkal egy törzsből származtak-e; továbbá vajjon azon Donch, Detre és Demeter, Esre Péter fiai, kik 1323-ban az egri káptalan előtt János fia Ogouchcsal megosztozkodtak, a mely alkalommal Donch és örököseinek Chépan és Chákán; Detrének és Demeternek Szentmiklós, Kazinc, Ouzd, Synkov és Hurusou Borsodmegyében; Ogouchnak pedig Csernej jutott,* egykor nem voltak-e a primócziakkal atyafiak, nem tudjuk; szintúgy nem ismeretes, hogy azon Szentmiklósi Pál fia Gergely, ki 1376-ban Keche és Ond nevű birtokok szomszédjául emlittetik,* velük egy eredetü-e?
Fejér, VIII/II. k. 480. 1.
Ugyanott IX./VII. k. 593. I.
Annyi azonban bizonyos, hogy a XIII. században a primóczi ágbeliek már ott birtokos nemesek valának, mint azt a szepesi káptalan levéltárában levő adat igazolja,* melyben ez foglaltatik: Nicolaus filius Bod de villa Prym mediam partem suć portionis cum quadam particula de ... molendino Aegidio de Sancto Andrea, generis ejusdem Bod et Helbrando de dicta villa Prym pro decem marcis grossorum perennaliter vendidit. Anno 1317.» Vagyis, hogy az 1317. évben Bódnak fia Miklós Prym helységben részjószágának felét s az ottani malomnak (évenkint két ezüst sulyt jövedelmező) részét vejének, Szentandrássy Egyednek és Primi Helbrandnak tiz márka garasért örök áron eladta. A Szentmiklóssy-család e Bód-ot tartja egyik ősének s bizonyos, hogy a XVI. század végső negyedében a Szepességen a Szentmiklóssy nevü nemesek már elterjedt családot képeztek, mint az szintén a szepesi káptalannak okirataiból kitünik.
Szepesi káptalan, 9. szekr. 3. csomó, 28. szám.
Ugyanis néhai Szentmiklóssy János gyermekei György, Miklós, Zsófia és Hedvig, kiknek anyjuk Dorottya volt, azzal a panaszszal járultak 1439-ben Albert király elé, hogy nagybátyjuk András, Szentmiklóssy Jakab fia, az őket szülőiktől illető javakban megkárositotta; miért is az uralkodó az ügy megvizsgálására a szepesi káptalant, a kijelöltek 120közül választandó királyi emberrel együtt, kiküldé. A királyi leiratból kitűnik, hogy a panaszlók örökségét nemcsak fekvő vagyon, hanem bőséges gazdasági felszerelés, családi fegyverek, ékszerek s egyéb értékes ingóságok képezték, melyeket a bevádolt gyám tizenhárom éven át nemcsak hűtlenül kezelt, hanem el is foglalt.
De a család akkori jólétét s vagyonos helyzetét igazolja az is, hogy Szentmiklóssy Miklós fia András, Berzeviczy Henrik fiának Szaniszlónak pénzt kölcsönözvén, ez zálogul kakaslomniczi, sopfalvai és erdőfalvi birtokait adta neki; melyeket azonban kötelezettségéhez képest fentartani s jövedelmezővé tenni vonakodván, e miatt 1439-ben panaszszal járult Albert királyhoz, ki az ügy elintézésével, a fél megintetésével s esetleg törvény elé való idéztetésével, szintén a szepesi káptalant bizta meg. Ez pedig a rendelet foganatositására Unghi János áldozárt Aranyosy Oszvald királyi emberrel kiküldvén, ők a király nevében meginték Berzeviczy Szaniszlót az iránt, hogy az elzálogositott javakat vagy tartsa fenn s tegye használhatókká, vagy a zálogösszeget letevén, igy váltsa vissza s a panaszló Szentmiklóssy Andrásnak (Andreas de Zenthmiklos) mindenben tegyen elégtételt.
Hová sorozandó azon Szentmiklóssy Mihály, kinek neje Dorottya volt s kinek 1453-ban Dolinay Péter fia István a Vidafeldi család részbirtokát zálogba adta Liptómegyében,* valamint azon Szentmiklóssy János (Joannes de eadem), ki, valamint fia Péter, királyi emberül (homo regius) emlittetik a kalocsai káptalan kiküldötte által,* szintén meg nem állapitható.
Turul, XVII. foly. 190. l.
Fejér, X/VII. k. 297. l.
Az eddig ismert adatok szerint a XIV. századtól kezdve a Szentmiklóssy-család leszármazása ez lenne:
Bod de Prym; Nicolaus de eadem 1317.; N. Szentandrássy Egyed neje; Helbrand de Villa Prym; Szentmiklóssy Jakab 1380; János 1411. – Dorottya; András 1439; Benedek 1460; György; Miklós; Zsófia; Hedvig 1439.
A fentebb emlitett Jakabnak Benedek nevü fiáról 1460-ban történik emlités.*
Kaprinay Dipl., II. k. 447. l.
Szentmiklós a XVI. század elején Szentmiklóssy Miklós és Pongrácz testvérek birtokában vol,* kiknek a Szepességen is voltak birtokaik, de őket elhelyezni nem tudván, a fentebbi nemzedékrendi leszármazást meg kell szakitanom 1526-ig, a midőn Szentmiklóssy Domokos lép előtérbe, ki máskép Mósi-nak is neveztetett s kitől a család napjainkig biztosan levezethető.
Tört. Tár, 1897. évf. 524. l.
E Mósi melléknévről, melyet még más későbbi leszármazottak is nyilván és okmányilag használtak, megjegyzendő, hogy az aligha összefüggésben nincs azon Moch (Mós) nevü comessel, ki Lukács fia volt s kinek Károly király 1340-ben hű szolgálatok jutalmazásául Turóczmegyében Gay és Polun nevü birtokokat adományozott.*
Fejér, VIII/VI. k. 176. l.
Domokosnak csupán egy fia volt, II. János (Domokos), kinek neje volt Legendy Margit, leánya pedig Katalin, Almássy Pál neje. Ez mint özvegy 1617 -ben óvást emelt a szepesi káptalannál az ellen, hogy Almássy Kristóf és Gergely a Szepesmegyében fekvő filiczei földeket Bossányi Mihálynak eladták.*
Szepesi kápt. levélt. prot. 1616. folio 97. és Borsodi lev. Specim. XIV./II. csomó 189. sz. és Spec. III. fasc. 1. N. 6. 1590., 1606. l.
II. János hasonnevü fiának III. Jánosnak 1606. két neje volt; első Possay János leánya Zsuzsánna,* utánna pedig 1623 Szennyey Katalin (Szennyey Péter és Chaztay Magda leánya);* egyetlen leánya Dorottya, Kontz János nejévé lön.*
Egri kápt. lev. 1599. prot. 108. N. 97. l.
Borsodi lev. Spec. XIII. fasc. IX. N. 153–154. l. és Spec. XI. fasc. III. N. 98. és 101., 1624. l.
Ugyanott, 1606. Spec. III. fasc. 1. N. 6.
Ez időben Várday Kata, bedeghi Nyáry Pál özvegye, Király Helmeczen, 1624. deczember 12-dikén egy a zemplénmegyei Varannán fekvő udvartelket bizonyos Szentmiklóssy Jánosnak és nejének Nyirő Erzsébetnek s utódaiknak, hűséges szolgálataik jutalmául, adományozott s azt nemesi joggal inscribálta; ennek hovatartozósága azonban bizonytalan.*
Egykoru másolat a család iratai közt.
121III. Szentmiklóssy Jánosnak két fia volt: András és II. György. András 1624-ben Szepesmegyében csontfalvai birtokát elzálogositotta Záborszky Jánosnak 230 forintért;* ez, valamint öcscse, de elődei is az illető okmányokban leginkább de eadem, tehát: de Szentmiklós előnévvel illettetnek. Andrásnál külömb volt öcscse II. György, kinek neje Komoróczy Borbála volt s ki amellett, hogy vagyonát szaporitá, még késmárki Thököly Zsigmondnak 1659-ben prefektusa s jószágainak igazgatója is volt.* Ő és nevezett neje 1657-ben óvást tettek a szepesi káptalan előtt Závor Izsák és Thluk Anna közt történt osztály ellen.* 1660-ban Thököly Miklós Sárosmegyében fekvő lipniki és matiszovai összes birtokát 2000 tallérban átiratta rá;* 1655-ben pedig Thököly Zsigmond szepesmegyei grenicei és 1656-ban sárosmegyei orsovicai és visztránkai, máskép pusztamezői birtokát 950 ftban iratta rá a szepesi káptalannál;* majd 1664-ben Thököly Miklós a felső golopi (Abaujmegyében) és monoki (Zemplénben) részbirtokait örökösen neki vallotta.*
Szepesi kápt. 1624. fasc. 5. N. 14 és borsodi levél, 1677. Spec. XVIII. fasc. XII. N. 829.
Gömöri lev. 1659. prot. fol. 199. l.
Szepesi kápt., 1656. prot. fol. 74. l.
Ugyanott, 1675., 36. és 245. l.
Ugyanott, 1656. fol. 471. l.
Ugyanott, prot. 1656. fol. 591., l.
Závor László 1666-ban György és neje ellen óvást emelt a szepesi káptalan előtt, a miatt, hogy elhunyt atyja, Závor Izsák Szentmiklóssy Györgygyel és nejével Komoróczy Borbálával a Szepességen fekvő Specigarovszka nevü prediális birtok iránt, melyet a Grigovszky-családtól örökáron megszerzett volt, egyességet kötött.*
Ugyanott, prot. 1667. folio. 12. és 172. l.
1667. évben Thököly Miklós is dobosi részbirtokát, valamint Tokajban és Tarczalon egy-egy házat rávallott Szentmiklóssy Györgyre; azon évben ugyan ő még Sárosmegyében fekvő Somos helységben egy és zemplémegyei Monokon is két házat iratott Györgyre.*
Ugyanott, folio 13. és 24. l.
1670-ben tiltakozott György az ellen, hogy Budaházy Mária, Faigel Izsák neje, a csencsiczi javakat elfoglalta;* de hasonló okból 1676-ban tett óvást Thököly Zsigmond ellen is a dobi és monoki javak elfoglalása miatt;* ugyanekkor tiltakozott a savniki kastély tisztje is a greniczi lakosok ellen a miatt, hogy őt földesuri jogai gyakorlatában háborgatták.* – 1678-ban szerzett György még Kisóczon (Szepesben) is Sztavács Miklóstól bizonyos részbirtokot, az egyezséget azonban az eladó felbontotta.* E szerint György jó vagyonszerzőnek bizonyult, ki azután tetemes javait két fiára III. Miklósra és III. Györgyre hagyta.
Ugyanott, 239. l.
Ugyanott, 1675. folio 163. l.
Ugyanott, folio 168. l.
Ugyanott, 304. l.
E III. György, kinek mellékneve szintén Mószi volt, uzapanyiti Uza Sándor leányát, Máriát, vevén nőül,* Gömörmegyébe telepedett s ott tekintélyes vagyonra tett szert. Testvére III. Miklós Ghilányi Máriával lépett házasságra, két leánya közül Mária Anna Ruttkay András és Eszter Koczka István neje lett. Ezek 1729-ben óvást tettek néhai atyjuk végrendelete ellen a szepesi káptalan előtt.* Volt egy fia is, névszerint János, ki a Szepességen élt és 1721-ben a szepesi káptalan előtt esküt tett.* Miklós elhunyt 1724-ben.
Ugyanott, Gömöri lev. 1699. prot. 209. és 1692. 105. l.
Szepesi kápt., 1724. prot. 243. l.
Ugyanott, 1715. folio 372. l. «deposuit juramentum procuratorium.»
III. Györgynek egy fia I. István és egy leánya, Klára született, ki Püspöky Tamáshoz ment nőül* és 1734-ben Lőkösházán már özvegyül emlittetik.
Gömöri lev. 1732. I. csomó S. 62. szám.
Már II. György, mint Thököly Zsigmond tisztje, gyakran megfordult volt Gömörmegyében, hol 1659-ben szkárosi Farkas Istvánnal is viszálykodott, ki Borosznok helységében két népes telek miatt perlekedett, melyeket ez utóbbinak elődei, György és János már 1613-ban visszaszerezni igyekeztek. 1673-ban runyai Soldos István is törvénykezett Szentmiklóssy Györgygyel. Valószinüen atyja közbejöttével nősült meg azután III. György* Gömörben, elvevén Uza Máriát, ki anyja részéről Ujszászy Lőrincztől és Geszthy Annától eredt. Igy itt megtelepedvén, szintén hivataloskodással és vagyongyüjtéssel 122foglalkozott. 1676-ban perelt Holzner, máskép Rozmann Mártonnal Királyiban levő birtok miatt.* 1678-ban szolgabairónak választatott;* ez évben törvénykezett Ragályi Jánossal is, ki neki Méhiben egy paripáért részbirtokot adott tizenhét tallér értékben és tizennégy nap multán vissza akarta venni.* 1686-ban ismét megválasztatott szolgabirónak,* 1688-ban pedig ő és László táblabiróvá neveztetettek ki.* 1691-ben sulyos betegeskedése miatt megvált hivatalától és azon évben óvást tett határosai ellen, a Kőbánya, Teresztene és Hosszuszó nevü puszták érintése miatt.* De ismét felépülvén, 1697-ben összeiró biztosul müködött; 1699-ben szatmári Király Jánossal perlekedett bizonyos Farkas Ortván és Fejes Lázhelye nevü birtok elfoglalása miatt.* Majd ő és neje Uza Mária pereltek Uza Klárával egy Királyiban elzálogositott jobbágytelek miatt. – 1706-ban, a Rákóczy-féle hadjáratban, gyöngélkedése miatt a nemesi felkeléstől felmentetett,* de 1709-ben alispánnak jelöltetett ki s ugyanezen évben Szentimrey Sámuellel követségbe küldé őt Gömörmegye gróf Bercsényi Miklóshoz.*
Ugyanott, B. a. Lor. fasc. XVIII. k.
Ugyanott, prot. 424. l.
Ugyanott, 1678. 80. l.
Ugyanott, 84. l.
Ugyanott, 1679. prot. 52. l.
Ugyanott, 1688. 170. l.
Ugyanott, 1691. prot. 63. l.
Ugyanott, 228. l.
Ugyanott, 1706. prot, 256. l.
Ugyanott, 299. l.
Fia I. István szintén, mint atyja, Gömörmegyében élte világát, hivatalokat viselt, vagyonát tetemesen szaporitá és kilencz gyermeknek atyja lett, három nőnek lévén boldog férje. Első nejétől Madarassy Zsófiától születtek: Pál, II. István, ki bárói rangra emelkedett; Zsuzsánna, Mária, Bora és Zsófia; második nejétől Tornallyay Katalintól* született I. Ferencz; végre harmadik nejétől Tornallyay Annától született Antal és Anna.
Tornallyay Katalin eredt ifjabb Tornallyay Ferencztől és Fáy Ilonától; Katalin huga volt Borbála, előbb négyesi Szepessy Márton, utóbb Bükk Ferencz neje.
I. István még ifju korában Andrássy Ferenczczel bizonyos Uza-Dósai-féle birtok iránt szerződésre lépvén, ez ellen atyja György 1699-ben óvást emelt;* majd 1700-ban szolgabirónak kandidáltatott és 1702-ben helyettesnek, 1704-ban pedig rendesnek meg is választatott Gömörmegyében.* 1705. évben megkapta Királyiban a postarmesteri állást;* 1706-ban perelt a Hamvay-családdal a recskei birtok iránt; 1707-ben a megyétől bizonyitványt kapott a Királyiból Pelsüczre vezető postaut állapota iránt s akkor összeiró biztosul is alkalmaztatott és perlekedett Török Andrással a Teresztene puszta és 1708-ban a Kőbánya nevü puszta iránt. 1711-ben tiltakozott Madarassy Istvánnal együtt a csoltói malom ügyében a helység többi közbirtokosai ellen. Azon évben alispánnak választatott meg s törvényszéki táblabirónak is kijelöltetett. – 1712-ben eltiltotta a határos birtokosokat Miklósfalva és Kőbányapuszta használatától. Ugyanakkor Gömörmegye közönsége tőle egy paripát 100 forintért megvásárolt, melyet Löffelholcz császári tábornoknak ajándékul adtak.* – 1713-ban eltiltotta, hozzátartozói nevében is, néhai Andrássy, máskép Andorjássy Ferencz fiait Lászlót és Lajost az uzapanyiti kastély s tartozékai elidegenitésétől* s ez évben még a megye száz tallért fizetett neki, melylyel Gömörmegye anyai nagyatyjának, Uza Sándornak, mint volt soproni követének dijul tartozott.*
Gömörmegyei lev. 1699. prot. 209. l.
Ugyanott, 173. l.
Ugyanott, 104. és 181. l.
Ugyanott, 183. l.
Ugyanott, 1713. prot. 8. l.
Ugyanott, 34. l.
1714-ben négyesi Szepessy János Girinczi Annától született gyermekei nevében s mint földesur, óvást tett a kerepesi birtok használása ellen, mire Szentmiklóssy István s birtokos társai: Doncs István és Lajos, Tornallyay Zsigmond és Márton, Kecskeméthy Ferencz, Bárczay Sándor és Zsigmond szintén viszonttiltakozást adtak be.*
Ugyanott, 243. l.
Amidőn a Rákóczy-féle szabadságharcz eredménytelen befejezése után a császári katonaság közreműködésével szedettek be az adók és egyéb terhek, némi kellemetlenség érte Szentmiklóssy Istvánt, mint alispánt; ugyanis gróf Lauthermann nevü parancsnok a Cuzani-féle ezredből, Pelsüczről, a számadás helyétől, erőszakkal, katonai kisérettel elvitette őt Csetnekre. Ez ellen azután a megye felszólalván, a nevezett 123ezredes azzal menté magát, hogy ő az alispánnal számadási ügyben személyesen akart értekezni, azért őt magához hivatta s ott illően marasztotta és vendégképpen ellátta.* Ez évben különben ujonnan megválasztatott alispánnak.
Ugyanott, 1714. 245. l.
Mint Uzapanyit egyedüli birtokosa ismét tiltakozott Andrássy László ellen; ugyanakkor (1714.) azon károkért, melyeket a császári katonaság Rozsnyóra való utjában okozott, a megye kárpótlásul neki adta az 1218 frt 23 denárnyi adóhátralék fejében Soldos Pétertől lefoglalt runyai és répási részbirtokokat, használatra a kiváltásig.*
Ugyanott, 274. l.
Viszont ő a megyének kisegitésül kölcsön száz körmöczi aranyat adott 8 százalékos kamatra. Ugynakkor kiküldé őt a vármegye Szentimrey Sámuel főjegyzővel együtt az 1714. szeptember hó 8-dikára Pozsonyba kitüzött országgyülésre, öt forint napidij és lótartási költségének megtéritése mellett, ellátván őket illő előleggel.*
V. ö. 360. l.
1715-ben perelt ifj. Szakmári Miklóssal és saját nővérével, Erzsébettel Ráthonyi Györgynével lászlófalvai zálogbirtoka iránt, melyet István Ladányi Jánostól 300 frton illetéktelenül kiváltott.
1716-ban kérelmére igazolta a megye, hogy ő Györffy Katalin Tarnallyay Mártonnénak anyai ágon utódja. Ugyanekkor leszámolta megyénél azon 3975 rénesforintról is, melyet a föntebb emlitett országgyülésre való kiküldetése alkalmával előlegül kapott, a midőn is a megye közönsége szamadását elfogadván s helyeselvén, a felmaradt 55 frt 40 krnyi összeget neki odaajándékozta.* Majd azon évben zálogul átvette Rédey Mihály özvegyétől, Vay Judittól annak simonyi részjógát s 1717-ben perlekedett Vay Katalinnal és báró Vécsey Sándorral Lehi nevü birtok iránt.
Ugyanott, 1616. 136. l.
1718-ban ő és neje, Tornallyay Katalin perelnek Dobozy Zsuzsánna Gáll Ferencznével; majd tiltakozik Kőbánya, Mikóháza, Puhaháza, Bánréve, Miklósfalva és Szanács nevü birtokra nézve, melyek őt s nejét Tornallyay Ferencz és Fáy Ilona jogán illeték.* 1720-ban István neje és fia Ferencz, úgy Bükk Ferenczné tiltakoznak a határos birtokosok ellen Bánréve, Szanács, Kőbánya, Mikóháza, Puhaháza, Trája, Ujfalufölde, Vasas, Lapsa, és Cselén nevü birtokok iránt; majd 1722-ben Méhi, 1725-ben Alsóbátka, 1626-ban Monókon lévő Nyáry-féle birtokra nézve, báró Andrássy György és Péter ellen; 1728-ban Zelenei, 1729-ben pedig Czékus Sámuel ellen Alsó-Vályi és Derencséni-féle javak iránt.*
Ugyanott, 206. l.
Ugyanott, 456. és 674. stb. l.
1728-ban királyi tanácsossá neveztetett ki. 1732-ben ő és fiai, II. István és Ferencz Tiszakeszi, Dézs és Szaázd nevü pusztákra nézve nádori adományt nyertek; új tulajdonukba őket Bükk András nádori ember ünnepélyesen be is iktatta.*
Egri káptalan hiteles kiadványa.
1733-ban ő és harmadik neje Tornallyay Anna, mint a gersei Pethő grófok engedményesei, óvást emeltek néhai Fáy István örökösei ellen, Gice, Nasztraj és Mikolcsány részbirtokok ügyében.* Még 1730-ban megyehatósági bizonyitványt kapott arról is, hogy Geszthy Annától és Ujszászy Lőrincztől származik le;* 1732-ben pedig kihirdettetett a gömörmegyei közgyülésen a Szentmiklóssy-családnak regi nemességéről szóló ,Szepesmegyétől kiadott bizonyitvány.*
Gömöri lev. 1733. I. cs. 175. l.
Ugyanott, 1730. prot. 117. l.
Ugyanott, 1732. prot. 223. l.
István 1734-ben elhunyván, a megye még négy év multán, 1738-ban is bekivánta fiától, ifjabb (vagyis II.) Istvántól a nála netalán még találtató hivatalos iratokat.* A boldogult 1733-dik évi január 27-dikén Uzaponyiton tett végrendeletében* harmadik nejének, Tornallyay Annának és ettől származott kiskoru fiának I. Antalnak hagyta az uzapanyiti kastélyt s ahhoz tartozó javakat, úgy a mikóházi és szuhaházi pusztákat, kápolnai, szácsi, ablonczi, kútyai, csenkházi, góbisházi, vaskapui, szabóki, alsó-bátkai, csákói, csompéri, iványi, alsó-recskei, kis-recskei, lóczi, szentdemeteri, felső- és alsó-szuhai, tornallyai, méhi, szanácsi, lászlófalvi, simonyi, bánrévei, liczei és iványi részbirtokait, a Zay-puszta felét, keczi szőlőbeli jogát, Alsó-Balogon két házhelyet, a Derencsényi-féle jószágban bugyikfalusi, silisztyei s kőbányai szerzeményeit, a kövi malmot, a sajómelléki 124Királyiban levő jogát és udvarházát, oly feltétellel, hogy az özvegy férjhez menetele esetében a vagyon egészen fiára, Antalra szálljon; azonkivül hagyta Antalnak még külön Zemplénmegyében levő Mádi nyolczadát, melyet gróf Aspermonttól vett és Jeszte-falut. Nejének hagyta még Tályán a Duka és Hetény nevű szőlőlket és Monokon a Sándor-nevűt; azonkivül még mindkettőjöknek Tályán egy házat, Golopon kúriát, Monokon házhelyet, oly kikötéssel, hogy Antal netaláni elhunyta esetére a Duka és Hetény szőlő Ancsa leányára szálljon; hagyta még nekik Csorba Gyurka nevezetü kondását fiaival együtt és Antalnak külön Oláh Istókot és egy Hubai Sózó nevü almást is.
Ugyanott, 376. l.
Egri főkáptalani levéltár 1736. regist. pag. 261.
Fiának II. Istvánnak hagyta a monoki kastélyt, s a gróf Nyáry Zsigmondtól szerzett javak fele részét, monoki szőlőket, tokaji kuriáját Verebes nevü szőlővel; Gömörmegyében a recskei birtokot és jogot, kúriát, malmot, sör- és szeszfőzdét; a Bán nevü pusztát és korcsmát tizezer forintban; Borsodmegyében Tapolcsányt; Gömörben még Kis-Recskén, Lóczon, Szentdemeteren, Felső- s Alsó-Szuhajon porcziókat, jobbágyokat és hegyi szőlőt a hegyjoggal együtt.
Pálnak hagyta Nógrádmegyében Tarcsa nevü faluját, Soltmegyében Dunavecse helységnek negyed részét; Zemplénmegyében gr. Nyárytól vásárolt jószágai felét; Tarczalon egy házat szőlőkkel, korcsmával és tályai dézsmás szőlőkkel együtt.
Ferencznek hagyta Gömörmegyében Giczefalut, malmával s tartozékaival, tornallyai részeivel, a méhi részt, runyai malmot, a szanáczi és lászlófalui részeket, a simonyi falubeli részt és Lehi-pusztát; Borsodban a szentpéteri szőlőt és Abaujmegyében Szikszón házat és szőlőt.
Első nejétől, Madarassy Zsófiától született leányai, Mária, Zsuzsánna, Borbála és Zsófia kaptak a nővérétől, Szentmiklóssy Klárától osztályrészül kapott birtokon felül egyenként háromezer forintot; kiskoru fia, Antal és leánya Ancsa pedig még külön négy-négyezer forintot. A miskolczi minoritáknál s a szendrői és füleki barátoknál misealapitványokat tett, stb.
Természetes, hogy leginkább a leánygyermekek nem voltak megelégedve atyjok rendelkezésével, mi ellen nem is mulaszták el a törvényes lépéseket megtenni; de 1736. november 28-dikán az egri káptalan előtt barátságos egyességre léptek a testvérek s érdekeltek, oly módon, hogy az öt leány az atyai ingatlan vagyonról a fiörökösök javára lemondott s a helyett négy-négyezer forinttal megelégedtek. Akkor az özvegy, ki nemcsak saját két gyermekének, Antalnak és Ancsának, hanem a Tornallyai Katától született kiskoru Ferencznek is gyámja volt s ki az egyezkedés alkalmával Anna részére pótlékul 5800 frtot kötött ki, a családi birtoklási iratokat is letette az egri káptalannál,* és az időközben 2335 frt 35 krajczárnyi adósságok és terhek kifizetése után nála fenmaradt 12,000 frtból hatezret megtartott maga és Antal számára, a másik hatezret pedig István, Pál és Ferencz kezéhez bocsátotta, kik azt magok közt feloszták.*
Egri kápt. lev. 1736. Ellench. szog. 2008 és G. G. No. 178.
Ugyanott, hiteles kiadvány 1738. szeptember 15.
Az özvegy azután nehány év multán Frenyó Sámuelhez ment férjhez s midőn még akkor is a Szentmiklóssy-féle javakat használta, 1743-ban Szentmiklóssy István (II.) biróilag megintette őt az iránt, hon előbbi férje nevét többé ne bitorolja s a geszti és királyii birtokot, valamint a Hubai-Sózó almást el ne idegenitse. István e tiltakozó iratában felhozza, hogy az özvegy gyámkodás ürügye alatt udvarába fogadta nemes Frenyó Sámuelt s később vele titokban, alattomosan meg is esküdött. Ennek ellenében azonban ennek fia Antal szintén nem késett viszonttiltakozást intézni a protestáló István ellen. Végül István báró a felséghez fordult panaszával az özvegy ellen, kérvén őt a gyámkodástól és vagyonkezeléstől eltiltatni és felmentetni, mi ellen azonban Pletrich László, mint az özvegy meghatalmazottja, tiltakozott.*
Borsodmegyei levélt. Spec. X. fasc. VIII. sz. 970. és Gömöri levélt. 1743. Prot. folio 250.
Nem lesz érdektelen most I. István kilencz gyermekének sorsáról megemlékezni. 1. fia Pál volt, ki 1730-ban Gömörben táblabiróvá kineveztetett; 1753-ban helytelenül Kállaynak is neveztetett és Losonczon lakván, Gömörmegye nemesi bizonyitványt állitott ki részére.* Pálnak utódjai nem maradtak.
Ugyanott 1753. folio 33.
2. fia II. István, ki 1743-ban báróságra emeltetett, 1729-ben a nádori kanczelláriánál felesküdött 125irnokká és Kubinyi Zsigmond Imre követ helyetteseül müködött.* 1730-ban Gömörmegyében táblabiróvá kineveztetett; 1739-ben perelt Abaffy Sándorral bizonyos kártétel miatt; 1743-ban pedig mostoha anyjával, Tornallyay Annával. Ugyanakkor megbizta ügyvédeül Görgey Lászlót a végből, hogy a családnak Szepesmegyében, Primócz helységben levő részbirtokát szerezze vissza.* Annak, hogy ez megtörtént volna, nyomára nem akadtam. Majd Sennyey Istvánnal kötött egyességet egy nagymihályi részjószág iránt, mely egyezményt azonban ennek fia Ferencz 1774-ben visszavont.* A báró szintén utódok nélkül hunyt el.
Gömörmegyei levéltár, 1753, 6. l.
Ugyanott, 267. l.
Szepesi káptalan 1774 prot. folio 6. l.
3. Zsuzsánna Máriássy István nejévé lőn és 1698-ban özvegyül emlittetik.
4. Mária, kis-csoltói Ragályi Zsigmondhoz ment nőül. Gyermekei voltak: Ragályi József, István, Gedeon és Ábrahám. 1762-ben már mint özvegy élt Alsó-Szentgyörgy-Szuhán s vizsgálatot kért az ottani terménytized iránt: 1766-ban perelt Repeczky Juliával* és 1776-ban Rozlozsna nevü községgel.
Gömöri levélt. prot. 1762. 1. cs. 4. sz.
5. Borbála benedekfalvi Kiszely Péterné 1735-ben.* 1744-ben, már mint özvegy, meghatalmazottjául megnevezé Szentmiklóssy István bárót.*
Ugyanott, prot. 400. l.
Ugyanott, 1744. VIII. csomag, 863. sz.
6. Zsófiának első férje volt 1736-ban minoji Bornemisza István Góbisházán,* második Korponay Gábor; 1767-ben már mint özvegy perelt Vay Judittal, simonyi foglalás miatt. 1768-ban fiait, Bornemisza Istvánt és Antalt meghatalmazottjaiul vallja.* 1777-ben perelt szentkirály Pletrich Imrévei és Györgygyel hatezer forint iránt, 1778-ban pedig Pletrich Imre feleségével, báró Perényi Antoniával oldalfalvai birtokfoglalás miatt.
Ugyanott, prot. 1776. folio 121. l.
Ugyanott, 79. l.
7. I. Ferencz egyetlen gyermek a második házasságból; neje volt palocsai Horváth Anna, kitől születtek Károly, Pál, Charitasz, Sándor, Anna és Johanna, kikről alább lesz szó. Ferencz 1738-ban eltiltá szomszédos birtokosait a szánaczi erdő és legelő használatától:* 1749-ben Uza Imrétől származó testvérei Antal, Mária, Zsuzsána, Borbála, Zsófia és Anna nevében perelt az urai lakosokkal; majd Máté és Bánréve iránt is. 1753-ban a megyétől igazolást kapott Dulárfölde iránt; 1756-ban törvénykezett Szabó Zsigmonddal a miatt, hogy vizét a runyai malmától az uj méhii malomra elvezettette.* 1757-ben szolgabirái minőségben kiküldetett; 1760-ban alispánnak kandidáltatott; 1769-ben ügyvédet vallott.
Ugyanott, 399. l. és VIII. csomag, 1007. sz.
Ugyanott, 1756. évi prot. 457. l.
8. Anna, első ura volt Paukovics István, 1753-ben özvegyül emlittetik;* de csakhamar ismét férjhez ment, még pedig szentkirályi Pletrich Lászlóhoz,* kit 1746-ban mint férjét, meghatalmazottjául vallott.* Pletrich László Gömörmegyében 1745–1757. években alispán volt, azután itélőmester és helytartósági tanácsos. Fia László szintén Gömörmegyében 1770–1786 között alispánul müködött, mig ennek öcscse Imre 1764-ben aljegyzőül emlittetik.
Borsodi levélt. XVII. csomag, 1220. sz.
Gömöri lev. 1746. prot. 85. l.
Ugyanott, VIII. csomag, 842. sz.
I. Antal 1722-ben született, s tisztes és tevékeny pályafutás után derék utódokat hagyott maga után. Ő Gömörmegyében már 1747-ben törvényszéki táblabiróvá kineveztetett;* 1743-ban óvást emelt báró Szentmiklóssy István ellen vagyoni megrövidités miatt;* 1753-ban alispánnak jelöltetett, 1757-ben pedig királyi tanácsosi czimet nyert s erről szóló okirata a közgyülésen kihirdettetett.* Neje Czingely Zsófia volt, Czingely Gáspár és Bencsics Évának leánya.* Antal 1769-ben kiküldetett Fáy Józseffel együtt a megye részéről gróf Koháry temetésére. 1781-ben neje már özvegy volt s mint ilyen perelt Szentmiklóssy Gábor-, László-, Ferencz- és Miklóssal a mikóházi puszta iránt. Maradt hat gyermeke: László, Gábor, III. Ferencz, II. Antal, IV. Miklós és II. Zsófia.
Ugyanott, 311. l.
Ugyanott, 1743. II. csomag, 253. sz.
Ugyanott, 101. l.
Ugyanott, 1764. 13. l.
I. Ferencznek, mint fentebb érintetett, hat gyermeke volt, három fia: Sándor, Károly és 126Pál; és ugyanannyi leánya: Charitasz, Anna és Johanna.
Pál 1777-ben alszolgabirónak kandidáltatott; 1784-ben ő és Sándor öcscse osztozkodtak atyai örökükön, a kiskoru Károly részéről megjelent tiszti ügyész jelenlétébe. Utódjai nem maradtak.
Sándor életfolyama sokkal érdekesebb; ő Pál bátyjával együtt 1760-ban Gömörmegyében másod-assessorrá kineveztetett, 1761-ben pedig magyar királyi gárdistának ajánltatott; 1765-ben tiszteletbeli aljegyzővé, 1770-ben táblabiróvá neveztetett ki.* Ez időben bajba keveredett a miatt, hogy nemes Gömöry Eszterrel szabálytalanul, kihirdetés nélkül, református pap által megeskettetett, mikor is az esztergomi káptalan ellene «botrányos eljárás» miatt vizsgálatot inditván, 1772-ben feloldó itéletet hozott, melyet végrehajtás végett Gömörmegye közönségéhez átküldtek.* Ő azonban a végrehajtás kiigazitását kérelmezvén, 1773-ban arra kényszerittetett, hogy reverzálissal kötelezze magát születendő gyermekeinek a római kath. vallásban való nevelésére. A kivánatnak eleget tenni akarván, ki is állitott ily téritvényt, azt azonban a szentszék megfelelőnek nem találván, visszaküldé s követelé, hogy a megye szine előtt nyiltan állitsa ki a formális reverzálist, melyet azután a hatóság előtt kiállitván s aláirván, igy végre házassága föloldatlan maradt s a nagy port felvert ügy lecsendesült.* 1783-ban Károly árvái részére gyámul kineveztetett. 1786-ban perelt a tornalylyai birtokosokkal az ottani közös erdő pusztitása miatt, és a Herencsényiekkel, valamint Pletrich Györgygyel a mikolcsányi, nasztraji és giczei részbirtokok iránt. Vagyonszerzési hajlamára mutat, hogy még 1775-ben megszerezte Ferencz és Antal testvéreivel és Pletrich Imrével Tornallyay Mihálytól tizenötezer forint lefizetése mellett az Alsó- és Felső-Tornallyán, Ujfaluföldén, Lapsán, Vasason, Cselén és Zanácspusztán levő részbirtokokat, melynek bevallása a szepesi káptalan előtt történt.*
Gömöri levéltár, 1746. prot. 159. l.
Ugyanott, 1772. 239. l.
Ugyanott, 1776. 269. l.
Szepesi kápt. 1775. prot. 29. l.
1787-ben a II. József császár abszolut s német kormányzata idejében viszálykodásba bocsátkozott Sándor, a tornallyai ref. predikátor, Kiss András miatt, Losonczy Lászlóval és Tornallyay Mártonnal; majd Abaffy nevü ottani cs. k. szolgabirósági segéddel (Adjunkt);1789-ben pedig tornallyai jobbágyaival a tized megtagadása miatt. Még 1794-ben is előfordul a hivatalos iratokban, mint ki a kis-recskei közbirtokosokkal perlekedett. Ő is utódok nélkül halt meg.
Károly 1765-ben mint rendkivüli esküdt szolgált Gömörmegyében, a következő évben pedig már mint táblabiró. 1782-ben néhainak iratik. Neje Krajnik leány volt s két gyermeknek adott életet, úgy mint Józsefnek és Máriának. József szintén Gömörben gazdálkodott, 1790-ben tiszteletbeli aljegyző volt; 1794-ben másod aljegyző; 1799-ben a megye elküldé az egri püspök temetésére. 1808-ban perelt az uzapanyiti lakosokkal; 1815-ben főjegyzőnek választatott s 1818-ban alispánnak kandidáltatott. 1825-ben megválasztotta Gömörmegye országgyűlési követté; 1827-ben megbizatott a nádori porták összeirásával, erről azonban a következő évben lemondott és újból alispánnak jelöltetett. Két neje volt; első Almássy Franciska, a második pedig Draskóczy Anna; ettől csupán két leánya született: Emilia, ki báró Luzsénszky Jánoshoz* és Panna, ki báró Vay Alajoshoz ment nőül Bánrévére. Mária, báró Gaizler Józsefné lett; fia Emanuel, kinek szintén egy fia volt, József.
Szepesi káptalan, prot. 1818. folio 169. l.
Károly nővére, Charitasz, fületineczi Kelcz Antalné; ennek 1760. augusztus hó 29-dikén született leányát Erzsébetet, idősb Zombory Gábor vette nőül 1782. július 9-dikén; kinek azután két gyermeke született, ugymint Zombory Gábor, ki magtalanul hunyt el és 1805. Magda, ki Kenessey József hitestársa lett. Ezeknek utódaik nem voltak.
Anna Dessewffy Jánoshoz ment nőül, ki 1805. Dessewffy Ignáczczal gömörmegyei oldalfalvai birtoka iránt perelt, 1813-ban pedig Gerhard Tamással egy sajógömöri ház miatt. Végre I. Ferencz utolsó leánya:
Johanna, Eszenyi Gábor neje volt.
I. Antalnak Czingely Zsófiától született hat gyermekét illetőleg feljegyzem a következőket:
1. László 1780-ban lett Gömörmegyében 127tiszteletbeli aljegyző; 1782-ben táblabiró,* 1783-ban aljegyző. 1793-ban fivérei nevében is Sturmann László, Miklovicz András és Julia, Sturmann Erzsébet, Zsófia, Magda és Ilona ellen visszahelyezési ügyben perelt. Később Nógrádba a családnak ottani birtokára Erdő-Tarcsára költözött. Nőül birta báró Sándor Krisztinát. Gyermekei voltak: János, Alajos (a költő), ifjabb László és Mária, kikről alább lesz szó.
Szepesi kápt. prot., 1780. folio 7. és 1782. f. 454.
2. Gábor 1778-ban jurátus volt és ügyvéd lett. 1780-ban a putnoki járásba szolgabirónak választották,* de a következő évben lemondott. A II. József császár alatti német világban nem vállalt hivatalt, de azután 1794-ben táblabiró lett. 1804-ben számvevői állásra ajánltatott; 1820-ban perelt a kőbányai puszta iránt; 1824-ben Sebe Mihály inditott ellene és Ágoston ellen visszahelyezési pert; 1828-ban pedig birtokait eladóvá tevén, törvényes szokás szerint, azokkal megkinálta atyafiait,* a minthogy ezek később el is adták a kápolnai pusztát 5000 frtért; de az eladott javak ára sequestráltatott Szentmiklóssy Rudolf felterjesztése folytán. Gábor 1840. augusztus hó 11-dikén halt meg; neje nagydaróczi Kovách Teréz volt, ki több ezer forint értékü kelengyét és ékszert hozott magával; egy arany- és ezüsttel átszőtt ruháját megvette később egyházi öltözéknek a pásztói templom; a hozzá való egyik váll 150 frtra becsültetett; gyöngye 450 és pártája 350 frtra stb. Nyolcz gyermeke maradt, úgymint: Ágoston, Lajos, Teréz, Klára, Karolina, Antonia, Anna és Ágnes, kikről lentebb megemlékszünk.
Ugyanott, 5. l.
Ugyanott, 905. l.
3. II. Ferencz 1786-ban fivérével, IV. Miklóssal bátyja, László ellen azzal a követeléssel lépett fel, hogy az osztozkodásnál röviditést szenvedett;* majd perelt az uzapanyiti lakosokkal birtokháboritás miatt; később bizonyos Gőde István bepanaszlá őt a megyénél, hogy a pusztáján levő tanyai gunyhója latrok menedékeül szolgál s igy elpusztitandó.* 1788-ban a német kormánynál panaszt emelt Kohler nevü alkalmazott földmérő ellen, helytelen eljárása s önkényes földbecslése miatt, mennyiben az a földbirtokosok és nemesek nem csekély boszuságára adókivetési alapul szolgált. Maradt két gyermeke: Viktor és Alojzia, ki Bélikné lőn.
Ugyanott, 260. l.
Ugyanott, 866. l.
4. II. Antal is atyai örökségén gazdálkodott Gömörben. 1777-ben tiszteletbeli jegyző volt, 1786-ban perelt Raksányi Imrével; 1787-ben Gesztesen eladott részeket Bornay Mártonnak; 1788-ban azután e miatt testvéreivel viszálykodott. 1789-ben neje Balogh Teréz panaszkodott a megyénél hűtlen visszaélései miatt s a hosszan tartott tárgyalások csupán 1805-ben értek véget;* a mennyiben pedig javait elzálogositani és elidegeniteni meg nem szünt, testvérei panaszára a megyétől megintést és eltiltást kapott. Majd a rozsnyói püspök feljelentése folytán kereset alá fogták azért, mert Lukács Erzsébet nevü gazdasszonyával benső viszonyt folytatott, mi neje részéről évek hosszu során át folyó válópert vont maga után.* Végre 1826-ban elhunyt, de végrendelkezése úgy az örökösök, mint természetes gyermekeinek anyja részéről még sokáig viszálykodás tárgyául szolgált.*
Ugyanott, 458. l.
Ugyanott, 1806. 336. l. 1822. 521. l. stb.
Ugyanott, 1827, 1390. l.
5. IV. Miklós szintén az öröklött vagyonon élt. 1787-ben Bornemisza Antalt nevezé meghatalmazottjául s ugyanakkor kérte a császári kormánynál az Uzapanyitnál folyó Balog viznek szabályozását.* 1790-ben Gömörmegye szolgabirónak választá meg, de 1794-ben erről leköszönt. 1796-ban táblabiróvá neveztetett ki; 1819-ben jobbágyai bevádolták illetéktelen zaklatások és tulterheltetésük miatt. Nejétől Jekelfalussy Borától (János leányától) született két fia, Rudolf és II. Antal és egy leány, Ludovika, kit Fáy Miklós nőül vett s kitől azután születtek Fáy Barnabás, Anna, Szentimrey Bertiné, N. Koós Pálné és Bora, Fajgel Gyuláné.*
Ugyanott, 1480. sz.
Ez időben a Szepességen is éltek még Szentmiklóssyak; igy 1781-ben Szentmiklóssy (Sztavács) Godofrid óvást emelt a szepesi káptalan előtt a tanulmányi alap ellen az ottani tybei uradalmi birtok bevonása miatt. Szepesi kápt. Prot. 1781. 166. l.
I. Antal fiának, Lászlónak öt gyermekéről is szóljunk egyet-mást. III. János nőtlenül halhatott meg; 1825–1826-ban a megye javait zár alá vétette és 1832-ben ismét összeirást kéretett.*
Gömöri levélt. prot. 1832. 653. l.
128Alajos 1818-ban Gömörmegyében táblabirónak választatott meg,* jóllehet, hogy Nógrádmegyében, Erdő-Tarcsán lakott s ott megyei aljegyző is volt 1826-ig, a midőn visszavonultan egyedül az irodalomnak élt. Emlékezete annál tiszteletreméltóbb, mert mint drámairó, lyrai és meseköltő erre érdemeket szerzett. Született Gömörmegyében Királyiban 1793. október 12-dikén és meghalt 1849. április 6-dikán ötvenhat éves korában. Ő is, mint öcscse László és nővére Mária, utódok nélkül hagyta el földi pályáját; úgy Ferdinánd is, ki 1817-ben arra kérte Gömörmegye közönségét, hogy őt gárdistának ajánlja;* Szentmiklóssy Ferencz özvegye 1827-ben úgy Ferdinánd, mint Alajos ellen birtokpert inditott.*
Gömöri levélt. prot. 1363. l.
Ugyanott, 2502. l.
Ugyanott, 1. l. 1827.
I. Antal második fiának, Gábornak Kováts Teréztől való nyolcz gyermeke a következő:
1. Ágoston, ki 1804-ben nyert ügyvédi oklevelet; 1807-ben Gömörmegye a magyar királyi testőrségbe ajánlá,* de e helyett a franczia háboru alkalmával a felkelő seregbe lépett, majd pedig a nádor huszárokhoz ment át, hol 1809-ben már mint hadnagy szolgált. Ezrede május hó 22-dikén Bécsnél meg is ütközött a francziákkal, hol ő, valamint ezredese báró Luzsénszky is, sebet kaptak.
Ugyanott, 277. és 342. l.
1810-ben párbajt vivott bizonyos Kocsó Józseffel (ki 1791-ben nyert II. Lipót királytól czimeres nemes levelet), mely ügyben azután a megye hatósági vizsgálatot is tartatott. Később ősei vagyonán gazdálkodott; 1825-ben táblabiró lett, 1831-ben pedig a vaskói járásban főszolgabiró.* Nejétől Csernyus Zsuzsánnától négy gyermeke született, úgymint Gusztáv, József, Amália Gömöry Pálné és Zsuzsánna.
Ugyanott, 1019. l.
2. Lajos papi pályára lépvén, 1806 november hó 16-dikán nagy ünnepélyességgel felszenteltetett Rimaszombatban, azután Polomkán és Murányalján lelkészkedett; 1822-ben kérelmére kapott a megyétől érdemeiről szóló igazolást,* és egyszersmind a rozsnyói káptalanhoz kanonokká ajánltatott, hol mint ilyen fejezte be életét.
Ugyanott, 857. l. Ugyanott, 102 és 107. l.
3. Teréz 1803-ban Reviczky Pál nejévé lett, Kozmán, hol 1840. márczius 4-dikén meg is halt. Három gyermeke közül Máriát elvette melétei Barna Mihály, sátoralja-ujhelyi ügyvéd és több főcsalád uradalmi ügyésze, Terézt pedig biharfalvi Urbán Ferencz; Ágoston közpályára lépett.
4. Klárát goczith-szentimrei Károlyi Ferencz, gróf Kohárynak uradalmi prefektusa vevé nőül, 1809-ben. Hat gyermeknek adott életet, úgymint: Jánosnak, Máriának, ki Mocsáry hitvese lett, Lászlónak, ki 1826-ban nádori titkár volt; Miksának, ki kapitány vala, Ferencznek, ki az Ebeczky-családból nősült és Paulinának, kit Gömöry dr. vett el.
5. Karolina (Lotty) udvardi Kossuth Miklóshoz ment nőül 1818. márczius 25-dikén, Sárospatakra, honnan férje, mint állami hivatalnok, Varasdra, Szlavoniába költözött, hol 1839-ben el is hunyt.
6. Antonia Bollyoky Miklós földbirtokoshoz ment nőül Bollyokra, hol férje 1839. október 4-dikén meghalt.
7. Anna láczai Szabó Lajos felesége lőn; férje korai elhunyta után fia Alajos a református hitről a római katholikns vallásra tért át.
8. Ágnes 1827-ben járdánházi Csomós Mihály földbirtokoshoz menvén férjhez, tőle születtek Teréz, Bertalan, Zsigmond, Sándor, Antal és Ferencz nevü gyermekei.
Szentmiklóssy Ágostonnak Csernyus Zsuzsannától született fia, Gusztáv (Ágoston) Gömörmegyében 1842–1845-ig szolgabiró volt s ősei földén gazdálkodott, Török Bálint leányát, Zsuzsannát birván feleségül, kitől csupán Augusztina nevü leánya született. Gusztáv meghalt Uzapanyiton 1849-ben. Öcscse II. József pedig 1827-ben nőül vette özvegy Rudnaynét.
II. Ferercznek két gyermeke volt: Alojzia (Bélikné) és Viktor, kinek neje Szathmári Király Anna volt. Viktort Gömörmegye 1831-dik évben megválasztá szolgabirónak s egyszersmind kineveztetett táblabiróvá is.* 1836-ban kijelöltetett alispánnak, de megbukván, a raskói járásba főszolgabirónak tétetett.* Majd 1839-ben országgyülési követ lett. Gyermekei valának: Aladár, Antal (kinek neje báró Luzsénszky Emilia, gyermekei pedig Viktor és István) 129és Klementina, kinek első férje Fáy Kálmán volt, második pedig Draskóczy László; gyermekei az első férjtől: Fáy Mária és Viktor, a másodiktól: Draskóczy László és Ilona.
Ugyanott, 547. l.
Ugyanott, 330. l.
IV. Miklósnak nejétől Jekelfalusi Borától született három gyermeke: Ludovika, Rudolf és III. Antal. Ludovikáról, Fáy Miklósnéról fentebb már megemlékeztünk; Rudolf 1818-ban szolgabiró Gömörben,* és 1821-ben kineveztetett táblabiróvá. Birtokait rendezvén, 1836-ban perelt Dancz Lajossal. Nőül birta Abaffy Saroltát. Fivére III. Antal 1821-ben tiszteletbeli esküdtté neveztetett ki szintén Gömörmegyében, hol Uzapanyiton lakott. 1827-ben táblabiró lett;* majd 1839-től 1845-ig alispánul buzgón működött. Az 1848-49-diki forradalom idején nem csak a megyei teremben tollal és szóval küzdött az igaz ügyért, hanem, mint nemzetőri százados, fegyverrel is. A magyar sereggel táborozott a Lajthánál s később Murány alatt a Hurbán-féle tót csapattal vivott győzelmes ütközetben is kitüntette magát. E hazafias viselkedéseért később elfogatott és bebörtönöztetvén, halálra itéltetett; utóbb megkegyelmeztetvén, szabadságát visszanyeré. Végre 1870. június 9-dikén Uzapanyiton elhunyván, diszes temetésén június 12-dikén Nagy Pál rimaszombati ref. pap tarta koporsója felett gyászbeszédet.* Hü nejétől, Ragályi Apollóniától született következő kilencz gyermeke:
Ugyanott, 1344. l.
Ugyanott, 1526. l.
Megjelent nyomtatásban Rimaszombatban 1870.
1. Pál, ki Gömörben már 1861-ben mint szolgabiró, majd mint megyei főjegyző és alispán sokáig hivataloskodott s most Budapesten nyugdijban él. Néhai nejétől Kossuch Etelkától (János és Kuhinka Karolina leányától) születtek: Etelka, Rochler Ferencz losonczi ügyvéd és városi ügyész neje; Pál, született 1870. márczius 16-dikán Budapesten, m. kir. honvédfőhadnagy; Elemér, Albin és János, ez utóbbi szintén honvéd tiszt.
2. János és
3. Miklós, kik ifjan haltak meg.
4. György birtokos, neje Latinák Irma; gyermekeik: Elemér és Sándor.
5. Sándor, neje Vályi Ida.
6. Andor és
Antal, utódók nélkül haltak el.
8. Mária, Bónis Lajos neje; ennek fia Lajos korán hunyt el; Lenke leánya él.
9. Erzsébet, Vályi Kálmánné; gyermekei Kálmán és Sándor.
Megemlitésre méltó, hogy a XVI. század első felétől, tudniillik, Szentmiklóssy Domokostól kezdve, mint azt a mellékelt nemzedékrend világosan feltünteti, Pálig kilencz nemzedék élt, úgy mint Domokos, II. János, III. János, II. György, III. György, I. István, I. Antal, IV. Miklós, III. Antal, III. Pál, kitől 1870-ben tizedikül IV. Pál származott. E szerint körülbelül 354 év lefolyása alatt kilencz generáczió élvén, átlag negyven év esik egyre, mi a rendes számitásnak megfelel.
A család czimere a következő: kék pajzsban fészkén ülő és fiait vérével tápláló pelikán; sisakdisz koronába tüzött kiterjesztett fekete szárny pár közt kivont kard felfelé áll, hegyére tüzött turbános török fejjel. Foszladék jobbról kék-arany, balról veres-ezüst.
LEHOCZKY TIVADAR.
130A primóczi Szentmiklóssy család leszármazása.
Domokos (Mósi) 1526; II. János 1590, – Legendi Margit; III. János máskép Domonkos 1599., – 1. Póssay Zsuzsánna, – 2. Sennyey Kata; Dorka, – Kontz János 1606; András 1677; II. György, – Komoróczy Bora 1659; III. György, – Uza Mária 1696; III. Miklós, – Ghilányi Mária; Klára, – Püspöky Tamás 1734; I. István (Mósi) 1702, – 1. Madarassy Zsófia, – 2. Tornallyay Kata, 3. – Tornallyay Anna; Anna, Mária , – Ruttkay András 1729; Eszter – Koczka István; I. Pál † 1730; II. István báró † 1743; Zsuzsánna, – Máriássy István 1698; Mária, – Ragályi Zsigmond 1766; Bóra, – Kiszely Péter 1735; Zsófia, – 1. Bornemisza István, – 2. Korponay Gábor; István; I. Ferencz, – Palocsai Horváth Anna 1756; Anna, – 1. Pankovics István, – 2. Pletrich László 1746, 1760; I. Antal 1722, – Csingely Zsófia; Charitasz, – Kelcz Antal; Sándor †, – Gömöry Eszter; Károly 1782, – Krajnik N.; II. Pál †; Anna, – Dessewffy János; Johanna, – Eszenyi Gábor 1786; László; Imre; Erzsébet 1760, – Zombory Gábor 1782; I. József, – 1. Almássy Francziska,– 2. Draskóczy Anna; Mária, – báró Gajzler József; Gábor †; Magda 1875,– Kenessey József; Emilia, – br. Luzsénszky János; Panna, – báró Vay Alajos; Emánuel; József 1860; László 1824, – báró Sándor Krisztina; Gábor 1781, 1840, – Kovách Teréz; II. Ferencz 1781; II. Antal, – Balog Teréz; IV. Miklós, – Jekelfalussy Bora; Zsófia, – Sréter György; Mária; László; Ferdinánd; Alajos a költő 1793–1849; IV. István †; Viktor, – Szathmári Királyi Anna; Alojzia, – Bélik N.; Rudolf, – Abaffy Sarolta; III. Antal,– Ragályi Apollonia; Ludovika, – Fáy Miklós; Aladár 1847; V. Antal, – báró Luzsénszky Emilia; Klementina, – 1. Fay Kálmán, – 2. Draskóczy László; Barabás; Anna,– Szentimrei Bertalan; N., – Koós Pál; Bóra, – Fajgel Gyula; 1-től: Viktor; Manó; 2-tól Ilona; László; III. Pál, – Kossuth Etelka; V. János †; V. Miklós †; IV. György, Latinák Ilona; Sándor, Vályi Ida; Andor †; IV. Antal †; Mária, – Bónis Lajos; Erzsébet, – Vályi Kálmán; Etelka, – Rachler Ferencz Losonczon; IV. Pál honv. főhadnagy, sz. 1870, – Lehoczky Margit; Elemér; Albin †; IV. János h. tiszt; Nándor; Lajos; Lenke; Sándor; Kálmán; Elemér; Sándor; Ágoston 1809, – Csernyus Zsuzsánna; Lajos rozsnyói kanonok; Teréz, – Reviczky Pál 1823; Klára, – Károlyi Ferencz; Karolina, – Kossuth Miklós; Antónia,– Bolyki Miklós; Anna,– bácai Szabó Lajos; Ágnes, – Csomós Mihály 1827; Gusztáv, – Török Zsuzsa; Augusztina; II. József, – Rudnay; Amália, – Gömöry Pál; Zsuzsánna; Gábor; Teréz; Alajos; Teréz, – Urbán Ferencz; Ágoston; Mária, Barna Mihály; Ferencz; Antal; Sándor; Zsigmond; Berti; Teréz; Paulina, – Gömöry N.; Ferencz, – Ebeczky N.; Miksa kapitány; László 1846; Mária, Mocsáry N.; János 1846
