VÉLEMÉNY VIZAKNA R. TAN. VÁROS CZIMERE FELŐL.*
VÉLEMÉNY VIZAKNA R. TAN. VÁROS CZIMERE FELŐL.*
E vélemény Vizakna város felkérésére, a M. Heraldikai és Genealogiai Társaság választmányának megbizásából készült.
(Egy czimerképpel.)
Azon tartalmas dolgozat, a melyet Vizakna város czimeréről szentkatolnai Bakk Endre r. kat. főesperes ur a város felszólitására készitett, három régi pecsétet ismertet s ezek alapján kisérli meg Vizakna czimerének meghatározását.
Bárminő tisztes koruak is az ezen munkában bemutatott pecsétek (a legrégibb 1612-ből való), még sem szolgálhatnak a czimer megállapitásánál egyedüli alapul; nem pedig azért, mert a városnak ezeknél jóval régibb pecsétje is létezik.
Ha e legrégibb pecsétet is bevonjuk vizsgálódásunk körébe, úgy három különböző századból négy olyan emlék áll rendelkezésünkre, a melyek lehetővé teszik a czimer szabatos megállapítását.
A pecsétek a városi czimer fejlődésének külömböző fázisait tüntetik fel.
A legkorábbi, a mely az Országos Levéltárban Dl. 30,880. sz. a. őrzött 1466-diki okiraton van, sajnos, már nem ép; körirata olvashatatlan, nagyobbik fele hiányzik; annyit azonban elárul, hogy mezején a pecsét széleit érintő, közepén kapuval ellátott rovátkos várfal látható, a melyből torony emelkedik ki.
1466-tól egész a XVII-dik századig nem ismerjük Vizakna pecséteit s igy nem tudjuk, minő változásokon ment át ez idő alatt a város czimere. A mikor 1612-ben a város főbirája, Hajdu György uj pecsétet véset, azon a régi czimerkép megváltozva s tetemesen megbővitve jelenik meg; a pecsétmezőt teljes szélességben elfoglaló falból alacsony, tömör, köralaku, ormós bástya válik, a melyből keskenyebb, de szintén köralaku, csucsos cseréptetős torony emelkedik ki; a bástyába középen körives kapu van vágva, nyilásában jobbra fordult szablyát tartó oroszlánnal, két szélső ormójára pedig egy-egy lobogós kópja van tüzve; a torony fölött két keresztbe tett bányászcsákány, mellette jobbról félhold, balról csillag látható.
Tizennyolcz évvel később, 1631-ben ujabb pecsétet véset a város, a melyen az 1612-iki czimer alapjában elváltoztatva nyert alkalmazást. Ovális czimertáblán (a melynek burokba hajló czifraságait a pecsét első ismertetője a czimer részeinek nézte) félkörbe hajló ormós falat látunk (szélei nem érintik a czimertábla széleit), leeresztett rostélyú félkörives kapuval, a fal mögül tornyával jobbra néző templom emelkedik ki; a torony derekán erkély fut körül, teteje kupalaku, mellette jobbról félhold, balról csillag; 118a fal szélső ormaira egy-egy lobogós kópja van tüzve.
Az ezt korban követő negyedik pecsét a XVIII. században készülhetett, még pedig az 1612-ikinek valamely rossz lenyomatáról. Mezején lehetetlen alaku, toronyszerü épitmény látható két szélére tüzött lobogókkal. Miután e pecsét szemmel láthatólag csak rossz másolata az 1612-ikinek és semmi olyat, a mely abból hiányoznék, nem tartalmaz, a czimer megállapitásánál bátran számitáson kivül hagyhatjuk.
Vizakna czimerének rekonstruálásánál az erre felkért főesperes ur sajátságos módon az általa bemutatott három pecsét közül nem a legrégebbit, a mely egyben a legtetszetősebb is, vette alapul, hanem az 1631-ikit, talán egyedül azon oknál fogva, mert az általa látott okleveleken legsürübben ez a pecsét szerepelt. E választást semmivel sem lehet indokolni; sőt ellenkezőleg, az 1631-iki pecsétet, ép úgy, mint az utolsónak ismertetett XVIII-dik századbelit ki kell hagyni a czimer megállapitásához szolgáló anyagból, miután, némi lényegtelen módositásoktól eltekintve, ez sem egyéb az 1612-iki pecsét hibás másolatánál. Azok az alapelemek, a melyek a Hajdu György főbiró által vésetett pecsétet alkotják, itt is megvannak: a bástya, a torony, a lobogós kópják, a félhold s a csillag azonosak; a mi benne uj, a torony melletti épület, az kétségtelenül önkényes és semmivel sem indokolható megváltoztatása az 1466 – óta használt czimerképnek és hihetőleg nem más, mint a czimervéső szeszélyének alkotása.
Marad tehát a két régibb emlék. Közülük az 1466-iki pecsét képe a maga egyszerüségében a legmegfelelőbb czimer egy olyan város számára, a melynek története a középkorba nyulik vissza. Ám eredeti alakjában alkalmazva két hibája lenne; egyrészről hiányoznék belőle az egyéni vonás, az individualitás s egészen azonos, vagy nagyon hasonló lenne más városok régi czimeréhez, másodszor nem tüntetné fel azt a változást, a melyen a város czimere átment, a mikor felsőbb adományozás utján, vagy önkényesen (a mi teljesen mindegy) a zászlós kópjákkal, a félholddal és a csillaggal, a bányászjelvényekkel s az oroszlánnal bővült, mely utóbbi bizonyára Hajdu György főbiró czimeréből vétetett.
Ennélfogva, nézetem szerint, a város czimerét az 1466-iki és az 1612-iki pecsétek czimerképeinek stilszerü egyesitése utján kell megszerkeszteni. A régi czimer egészen meghagyandó; a pecsétet, vagy a pajzsot átmetsző egyenes bástyafal sokkal jobban megfelel a heraldikai izlésnek, mint a szabadon álló körbástya; a falra, a torony és a pajzs széle között középre, tüzendők a lobogós kópják, a tornyot kisérje jobbról s balról egy-egy bányász-csákány, a kapuboltban pedig álljon az oroszlán, a czimert bővítő néhai városbiró emlékére. A félhold és a csillag, mint a czimernek nem jellemző részei s mint többnyire csak a pajzs üres téreinek kitöltésére használt, jelentőség nélkül való alakok a tulterhelés elkerülése okából mellőzendők.
A czimer ezen alakban sem történelmi, sem heraldikai szempontból nem lesz kifogásolható. Hátra van még a czimer szineinek meghatározása. Erre vonatkozólag semmiféle emlék nem áll rendelkezésünkre s igy tág tere nyilik a találgatásnak. Ám, ha a heraldika szabályaihoz szorosan ragaszkodunk s a hazai szokást tekintetbe vesszük, sikerülni fog kielégitő eredményre jutni.
A főczimeralak, t. i. a bástyafal és a torony szine fehér (ezüst) vagy vörös lehet. A hazai szokásnak az előbbi szin felel meg s Vizakna 119czimerénél is ez a megfelelőbb. Ha a czimeralak e szerint fémmázu, úgy a pajzsnak vörösnek, vagy kéknek kell lenni. A kék mellett szól az ujabb időbeli gyakorlat, a melynek megfelelően jelenkori városi és megyei czimereink nagy részében kék az alapmező. Ugyanezen érv azonban egyuttal arra is int, hogy a szokással ellentétben a vörös pajzsmezőt válaszszuk, miután ez jobban megfelel a heraldika azon követelményének, mely szerint minden czimernek lehetőleg egyéninek s más czimerektől könnyen megkülömböztethetőnek kell lenni. A vörös szint ajánlja még az is, hogy korábbi, a XV-dik és XVI-dik századból való városi czimereinknél gyakori a vörös pajzs.
A mellékalakok szineit ezután már könnyü meghatározni. A szabályok szem előtt tartásával az oroszlán csak arany lehet, a kópják hasonlóan aranyosak, a rajtuk levő lobogók fehérek, a csákányok ezüst szinüek, arany nyelekkel.
E czimernek megfelelően a zászló (esetleg a takaró) szineinek vörös-fehérnek kell lenni.
VARJÚ ELEMÉR.
