«Der Doppel-Adler.» Monatsschrift der österreichisch-ungarischen Monarchie, für Genealogie, Heraldik und die verwandten Fächer. E…
«Der Doppel-Adler.» Monatsschrift der österreichisch-ungarischen Monarchie, für Genealogie, Heraldik und die verwandten Fächer. Eigentümer und Herausgeber: Hermann Hermann. Wien, I. Jahrgang. 1903.
Ezen Bécsben, 1903 márczius havában megindult folyóirat, melynek összesen csak hat füzete jelent meg, czimével: «Der Doppel-Adler», úgy hiszem, nálunk nem gyakorolt valami nagy vonzó erőt. Még kevésbbé tudott rokonszenvet kelteni az 1. és 2. füzet boritéklapján (a 3–6. füzet már e nélkül jelent meg), és belül, a füzet élén diszelgő czimképe miatt, melyeknek alkalmazása egy Magyarországon is terjeszteni szándékolt folyóiratnál egyáltalában nem mondható sikerült gondolatnak. A boriték czimképén egy osztrák és egy magyar pánczélos vitéz terjesztik ki kardjukat az uralkodóház családi czimere fölött; a belül alkalmazott vignettán pedig a kétfejű sas tartja karmai között egyfelől az osztrák, másfelől a magyar czimert.
Hermann Hermann úr «Genealoge und Schriftsteller» aligha tudta mit cselekszik, a mikor Magyarországnak is szánt folyóiratára ilyen «bélyeget» nyomott.
Az 1–6. füzeteknek egybefoglalt tartalma a következő:
Az 1. füzet «Unser Herrscherhaus» czim alatt a Habsburg-ház rövid történetét és leszármazását kezdte meg és folytatta a következő füzetekben.
Ezt követi az «Allerhöchste Entschliessungen» állandó rovat, a mely ezen és a 2–5. füzetekben adott folytatásokban nemesség-, kamarási méltóság- és rendjel-adományokat közöl.
«Der Adel von seiner Entstehung bis zum Jahre 1848» czimü czikksorozatban a nemesség történetéről kaptunk zavaros elmefuttatást. Mondani sem kell, hogy a dolgozat a magyar jogfejlődést röviden és vajmi kevés ismerettel érinti.
Azután a bennünket közelebbről is érdeklő «Zur Prager Adelsaffaire» közleményében megemlékezik a czimer- és nemeslevél hamisitó Müller Alajos és Mejtsky elitéltetéséről.
A «Genealogie» czikkben a közönséget az ősök iránti kegyeletre buzditja, a «Heraldik» rovatban pedig elég érdekes, de régen ismert adatokat sorol elő. Matrikenwesen czimü rovatában az anyakönyvek tekintetében Ausztriában múlhatatlanul szükséges intézkedésekre tesz javaslatokat. «Copie eines Adelsdiploms vom Jahre 1584». czim alatt pedig 1584-dik évi nemeslevelet közöl.
Az első négy füzetben, «Der Adel Österreich-Ungarns» czimű rovatban, magyar nemes családokkal is találkoztunk. És pedig az 1. füzetben: A felsőeőri Rába, a 2. füzetben: ábrahámfalvi Ugron, vizeki Tallián (hibásan mindenütt Tillian-nak irva!), és Pettkó, a 4. füzetben: a dukai és szentgyörgyvölgyi Széll család czimerének leirását, származási helyét és czimerét közölte. A használt források idézését azonban hiába keressük.
102A «Wappen bürgerlicher Familien» rovatban polgári czimeradományozásokat és ilyen czimert nyert családokat ismertetett. Egy az 1. füzetben megkezdett «Länder-, Städte- und Märkte-Wappen» czimü sorozat, a melyben Budapest czimere is megjelent, abbanmaradt.
Igen hasznosaknak és előnyöseknek mondhatók az osztrák kutatóra nézve «Die Matriken und ihr Alter» czim alatt megjelent közlemények, a melyekben (1–3. füzet) Bécs városa I– XX. kerületei, azután a 3–6. füzetben Baden, Fischament, Hainburg, Hütteldorf, Kirchberg a. W., Kirchschlag, Klosterneuburg, Laa U. W. W., Neunkirchen, Wiener-Neustadt, Pottenstein, Bockfluss, Gaubitsch, Haderdorf, Hausleuthen, Laa U. W. B., Pierawarth, Pillichsdorf és Probstdorf esperességei területén fekvő egyházak anyakönyveinek korát közli.
A 2. füzetben, a már jelzetteken kivül, «Woher stammen unsere Familiennamen» czim alatt, a 3., 4. és 5. füzetben adott folytatásokban, a családnevek keletkezéséről értekezik, elég terjedelmesen és nem minden érdekesség nélkül. Terjedelmes czikksorozat az «Erwerbung, Bestätigung und Verlust des Adels» czimü is, mely a nemességszerzésre, annak igazolására és megszüntére illetőleg elvesztésére nézve ad hasznos utbaigazitásokat. Arról azonban, hogy az osztrák büntetőtörvénykönyv 27. §. a) pontjában (halálra itélés, vagy sulyos börtönbüntetés esetében) kimondott, csak személyre szóló nemességvesztés Magyarországon érvénytelen, vagyis hogy a magyar nemes soha és semmi körülmények között nem veszitheti el nemességét, természetesen mitsem tud!
Egy a Mülleréhez hasonló esetet közöl «Noch ein Adelsprozess in Prag» czim alatt. Az eset a következő: Zidlitzky Wladimir-ra atyjától egy czimer maradt, a mely czimer alapján a család őseire és nemességére nézve kutatást inditott meg. Az ügy elintézését Pelikán czimerfestőre bizta. Ez nagyon hamar elkészült a reá bizott feladattal! Zidlitzky Wladimir egyik ősének Zidlitzki Bertalan zidlichovici polgármesternek nevére, egy állitólag II. Ferdinánd királytól 1631-ben adott czimereslevelet hamisitott, a melyet megbizója hitelesnek tekintve, többi okiratával együtt, az illetékes hatóságnál felülbirálás végett be is mutatott. Igy derült napfényre a derék Pelikán turpissága. Ezért őt – a ki közben nem mulasztotta el, hogy a család több tagját a «feltalált» czimeres nemeslevél ötletéből alaposan megzsarolja – három havi börtönre itélték. Ezen eset kapcsán a «Doppeladler» óva inti a közönséget a nemességügyek elintézésével megbizandó egyének megválasztását illetőleg.
A «Die polnischen Stammwappen» rovatban (a 4., 5. és 6. füzetben folytatólagosan) lengyel ősnemes családok czimerleirását adja.
Az 5. és 6. füzetben «Die Ahnenprobe» czim alatt lovagrendek és nemesi alapitványok elnyeréséhez való őspróbákat ismerteti.
Ha végigtekintünk a füzetek tartalmán, el kell ismernünk, hogy sokat és hasznosat iparkodott felölelni, de kevés sikerrel. A mit pedig magyar vonatkozásu tárgyakból adott, az végesvégig téves és hibás volt. Megszüntén ennélfogva nincs okunk sajnálkozni.
Horpácsi Sándor.
