Mártonfalvi György czimerlevele 1666-ból.
Mártonfalvi György czimerlevele 1666-ból.
(Egy czimerképpel.)
A debreczeni kollegium egyik leghiresebb igazgató tanárának, Mártonfalvi Györgynek, Apafitól adományozott, eddig ismeretlenül lappangott czimeres nemeslevelét mutatjuk be a Turul olvasóinak, a mely nem csak azért méltó a figyelemre, mert a ritkábban előforduló arczképes czimerek közül való, hanem érdekes az adományos személyénél fogva is.
Hosszu volna elmondani, ki volt Mártonfalvi György s mit köszönhet e tevékeny tudós tanárnak a debreczeni kollegium. Csak röviden emlitem, hogy Váradnak török kézre jutása után az ottani kollegium diákságának a vár vitézi védelmében el nem esett részét az ifju Mártonfalvi vezette át Debreczenbe. Az ő müködésével uj korszaka nyilott meg a debreczeni főiskola történetének. Mártonfalvi mig tudományosságban és irodalmi munkásságban nála nem kisebb tanártársaival, Szilágyi Tönkő Mártonnal és Lisznyai Pállal együtt a kollegium szinvonalát magasra emelte, másfelől az ő lankadatlan buzgalma úgy Debreczen 136város tanácsát, polgárait, mint a protestáns Erdély főurait, különösen a hitbuzgó kálvinista fejedelmet, Apafi őnagyságát megmegujuló bőséges anyagi támogatásra inditotta.
Apafi azon kivül, hogy Mártonfalvinak a debreczeni tanácstól kapott tisztességes fizetését évente háromezer kősóval javitotta meg, (a diákságnak pedig örök alapitványul 2000 kősó járadékot rendelt), nemességgel is kitüntette az ő kedves debreczeni rektor-professzorát, a ki gyermekkorától fogva sok nehéz küzdelmek árán vergődött fel, a mig szorgalma, tudása, tiszta erkölcse és erényei által külföldi akadémiákon a szent theologia doctoratusságát elnyerte s elébb a váradi, most pedig a debreczeni kollegium rektori tisztére magát érdemessé tette.
A czimeres nemeslevél 1666 február 2-dikán kelt Fogaras várában s Mártonfalvi Tooth György, nemkülönben felesége Nagy Katalin, fiok Zsigmond, leányuk Erzsébet s ezek törvényes utódaik javára adatott ki.
A czimer rövid leirása ez: kék mezőben gondolkozni látszó ember mellképe, palástosan, fedett fővel, bal kezével könyvet tartva maga előtt, jobbjában iró toll. Zárt sisak felett gyémántos, gyöngyös királyi korona. Takarók vörös-fehér és kék-sárga.
A czimerkép javakorbeli, 30 év körül járó férfit ábrázol. Valószinü, hogy az udvari festő épen magát tiszteletes Mártonfalvi rektor-professzor urat festette bele a czimerbe.
Mielőtt az armalis szövegét közölném, néhány adatot emlitek föl még e kitünő férfiu családi körülményeire vonatkozólag. Ez adatok egy részét Debreczen városa levéltárában találtam feljegyezve, más részét Mártonfalvinak Debreczenben élő nő-utódjától kaptam. Az elébbiekért kezeskedem; az utóbbiakért, okmányok hiányában, nem vállalhatok felelősséget.
Mártonfalvi György feleségét Nagy Katát, másként Csapó Katának is hivták. E kettős néven emliti jegyzőkönyvünk, midőn ő és férje 1674-ben 972 magyar frton megveszik Galgóczi Pál csapó-utczai derék kőházát, melyhez Mártonfalvinénak bizonyos Tóth Istvánné nevü asszonynyal együtt vérségi joga volt.* Ez a Galgóczi Pál pedig igen nagy valószinüség szerint fia, még inkább unokája annak az irodalomtörténetből is ösmert Galgóczi István; elébb pataki diák, majd debreczeni polgárnak, a ki az 1651-ben nemességre emelt sajó-galgóczi Galgóczi családnak alapitója volt. (V. ö. Századok 1897. 462. l.) Ugyanennek István nevü fiát (Stephanus Galgóczi junior) 1658-ban senátorrá, 1663-ban eskütt biróvá választották a debreczeniek.
L. Mártonfalvi György debreczeni háza cz. czikkemet a Debreczen 1902 június 25-diki számában.
Többször emlitett Nagy, másként Csapó Kata 1681 április 23-dikán özvegységre jutván, ismét férjhez ment Lisznyai Pál professzorhoz. Az 1674-ben szerzett csapó-utczai ház 1713-ig maradt Mártonfalviék kezén. Ekkor György rektornak a fia, Samuel szoboszlai predikator, a ki 1666 után születhetett, a már romladozásnak indult apai és anyai örökséget 513 frton elidegenitette. Az eladásról bejegyzett fasioban Mártonfalvi Sámuel azt mondja, hogy leánytestvéreit édesanyja mindenképen kiházasitotta és elégitette. Zsigmond nevü bátyja felől nem tesz emlitést.
Ennyi, a mit Mártonfalvi György családjáról okiratilag kimutatni tudok.
Özvegy Keresztesi Károlyné, M. Tooth Julianna asszony, fia utján, a ki Debreczen város könyvnyomdájában helyettes ügyvezető, az alábbi hézagos nemzedékrendet volt szives velem közölni:
Mártonfalvi Tooth Ferencz birtokos Ramocsaházán; József előbb titkár a gr. Sztáray családnál, majd szabolcsvármegyei várnagy, végül a Lónyaiak jószágigazgatója; József ügyvéd és birtokos Ramocsaházán; Ferencz erdész Miskolczon; Julianna, Keresztesy Károly; Gábor; Sarolta; Róza élnek Jolsván; Ilona; György † állami erdész;
Az itt következő armalist a fentebb közölt családfán emlitett Mártonfalvi Tooth Sarolta őrzi.
137Nos Michael Apafi, dei gratia princeps Transsylvanić, partium regni Hungarić dominus et Siculorum comes etc, memoria commendamus tenore prćsentium significantes, quibus expedit universis, quod cum in hac vita multiplices variique sint rerum humanarum status, diversa ingenia, diversć hominum voluntates atque conditiones, adeo ut vix paucissima mortalium pars uno eodemque conditionis statu frui possit, aliis enim divinć bonitatis munificentia clarissimarum virtutum dona, amplaque earum prćmia, aliis in tenui fortuna dotes quasdam natura largita est, quibus ut plerumque prodesse et sui status conditionem tueri possint, ideo clarissimi illi reges et principes singulari prudentia usi, benignitatis et munificentia suć specimina iuxta varias actiones largiri consuevere, in hoc supremi illius rerum moderatoris, cuius in terris vices gerunt, exemplum secuti, qui nullos suć bonitatis libertate privare solitus, omnibus ćque gratiarum dona impertiri dignatur. Unde nos quoque laudatissimorum principum vestigia secuti, illud nobis agendum semper existimavimus, ut perennem nominis memoriam cum grata in omnem posteritatem recordatione tueri, et erga omnes benignitatis nostrć signa demonstrare possimus. Ideo consideratis virtutibus clarissimi viri Georgii Tooth Martonfalvi, qui relictis sedibus patriis tenera adhuc in ćtate alienas delapsus in oras multa tulit fecitque puer, sudavit et alsit, et dum nullam virtutis viam esse inviam prćsentisceret, quanto magis difficile emergere experiretur eos, quorum virtutibus obstat res angusta, domitanto contra rerum suarum asperitates audentior ivisse perhibetur, ita ut superioribus annis in exteras profectus academias, indefessa solertia, vita, moribusque suis vere piis et eruditione multis vigiliis acquisita doctoratum sanetć theologić sibi obtinuerit, unde redux primum Varadini, post vero Debrecini fundatorum celeberrimorum collegiorum rectoratum meruit, quo munere memoratos apud Debreczenienses non sine laude ad prćsens etiam fungitur. Eundem igitur Georgium Martonfalvi ac per cum Catherina Nagy consortem ac Sigismundum filium et Elisabetham filiam iam natos in coetum et numerum verorum, natorum, indubitatorum insignitorumque regni nostri Transsylvanić et partium Hungarić eidem annexarum nobilium annumerandos, aggregandos, cooptandos et adscribendos esse duximus, prout annumeramus, aggregamus, cooptamus et adscribimus prćsentium per vigorem, decernentes expresse, ut a modo deinceps successivis semper temperibus iidem Georgius Martonfalvi ac Catherina Nagy consors eius, Sigismundus filius et Elizabetha filia hćredesque et posteritates ipsorum utriusque sexus universi, pro veris, natis, indubitatis insignitisque nobilibus habeantur et reputentur. In signum autem huiusmodi verć et perfecta nobilitatis eorum hćc arma sive nobilitatis insignia: scutum videlicet militare erectum cślestini culoris, in cuius campo, sive area homo quidam dimidius palliatus, capite velato, crinitus, quasi meditabundus et scribenti sinvilis emergere, manuum sinistra librum quendam coram se, dextra vero calamum scriptorium tenere conspicitur, supra scutum galea militaris clausa est posita, quam contegit diadema regium gemmis atque unionibus decenter exornatum, ex cono vero galeć tenić sive lemnisci variorum colorum hinc inde defluentes utrasque oras sive margines ipsius scuti pulcherrime ambiunt et exornant; prout hćc omnia in capite sive principio prćsentium literarum nostrarum docta manu et arte pictoris clarius expressa et depicta esse cernuntur, animo deliberato et certa scientia liberalitateque nostra principali prćfatis Georgio Martonfalvi ac Catherinae Nagy consorti, Sigismundo filio et Elizabethae filić, heredibusque et posteritatibus ipsorum utriusque sexus universis gratiose dedimus, donavimus et contulimus, annuentes et concedentes, ut ipsi prćscripta arma sive nobilitatis insignia more aliorum verorum, natorum, indubitatorum insignitorumque nobilium armis utentium ubique in prćliis, hastiludiis, torneamentis, duellis, monomachiis, ac aliis quibusvis exercitiis militaribus et nobilitaribus, nec non sigillis, vexillis, cortinis, velis, aulćis, anulis, clypeis, tentoriis, domibus, sepulchris, generaliter vero quarumlibet rerum et expeditionum generibus sub verć et perfectć nobilitatis titulo, quo eos ab universis et singulis cuiuscunque status, conditionis, gradus, honoris, ordinis, officii, dignitatis, prćminentićque et functionis homines existant, insignitos dici, teneri, nominari et reputari volumus, ferre et gestare, omnibusque et singulis iis honoribus, gratiis, privilegiis, indultis, libertatibus, immunitatibus et prćrogativis, quibus cśteri veri, nati, indubitati insignitique regni nostri Transsylvanić et partium Hungarić eidem annexarum nobiles et militares homines quomodocunque de iure et ab antiqua consuetudine utuntur, fruuntur et gaudent, perpetuo uti, frui et gaudere valeant atque possint. In cuius rei memoriam firmitatemque perpetuam prćsentes literas nostras pendentis et authentici sigilli nostri munimine roboratas memoratis Georgio Martonfalvi ac Catherinae Nagy consorti, Sigismundo filio et Elizabethae filić, hćredibusque et posteritatibus ipsorum utriusque sexus universis gratiose dandas duximus et concedendas. Datum in arce nostra Fogaras, die secundo mensis Februarii anno domini millesimo sexcentesimo sexagesimo sexto Michael Apafi. Joannes Betlen cancellarius mpr. Franciscus Lugasi secretarius mpr.
A szokott helyen rávezetve a publikálás ideje és helye: kihirdettetett a három erdélyi nemzet és a kapcsolt részek mágnásainak és nemeseinek Fogaras városában 1666 február 23-dikán tartott országgyülésében.
(Eredeti, ép hártyán. A függőpecsét a fölerősités helyével együtt ki van metszve.)
ZOLTAI LAJOS.
