b) Az öregebb Cseklésziek.
b) Az öregebb Cseklésziek.
A Pozsony, megyében még most is létező Cseklésznek legrégibb birtokosa Ják nb. Mika fia Csépán bán, kitől azt II. András király megvette és 1206-ban Hontpázmán nb. Tamás fia Sebesnek adományozta.* De Sebes utódai mellett találunk nemsokára a Hontpázmán nemzetséghez tartozó más cseklészi birtokosokat is, kiknek őséről, Pálról, puszta nevén kivül egyebet nem tudunk. Ő is cseklészi birtokos volt-e? ismeretlen, de a nagy valószinüség arra mutat, hogy benne Tamást, a Bazini és Szentgyörgyiek ősének fivérét szabad felismernünk. Három fia volt: Kozma, Sebes és I. Bökény.
Fejér, III/I. k. 73. l. Fejérnek azon véleménye, hogy e Ceky alatt Csataj értendő, helyrajzi viszonyoknál fogva el nem fogadható, mert e Ceky akkor Iván, Kosztolány és Eberharddal együtt Szent-Györgyhez tartozott.
Kozmáról csak ismeretes, hogy a pozsonymegyebeli, a Csallóközben feküdt torcsi birtokát még a tatárjárás előtt a pozsonyi apáczáknak adományozta. Midőn ezt 1290-ben emlitik, akkor e Kozmát «Cseklészi»-nek nevezik.* Miután később arról értesülünk, hogy egyik oldalrokona ez adományozást megtámadta, biztosra vehetjük, hogy Kozma egyenes utódok hátrahagyása nélkül halt meg.
Hazai okmtár, VIII. k. 283. l.
Sebesről tudjuk, hogy 1236-ban, midőn a Cseklész melletti Monor birtok ügyében annak tulajdonosai között pör folyt, neki és Bökénynek tanuskodnia kellett volna és hogy Sebes helyett, ki a király és az ország szolgálatában111valamely fontos teendője miatt meg nem jelenhetett, Bökény tanuskodott.*
Wenzel, VII. k. 25. l.
1233 és 1236-ban bizonyos Sebes Nyitramegye főispánja; de mivel ez időben a Szentgyörgyiek családjából való Sebes is élt, kinek atyja Tamás azelőtt szintén e megyében főispánkodott, biztossággal nem mondhatjuk, vajjon itt Cseklészi vagy Szentgyörgyi Sebessel van-e dolgunk.
Bökény előkelő nőt vett feleségül: Erzsébetet, III. Béla király leányának leányát, kinek születési viszonyairól – sajnos – többet nem tudunk; 1260-ban még élt. Ebből a házasságból biztosan csak két gyermeket ismerünk: Angyalkát és II. Bökényt, – mert azt, vajjon Bökény fia Kozma, ki Fejér, IV/III. k. 66. l. szerint 1262-ben Péter fia Hektortól annak belleszi birtokát (Nyitramegyében) megvette, a Cseklésziekhez tartozik-e, nem merjük állitani.
Angyalka 1230-ban kijelenti a pozsonyi káptalan előtt, hogy Torcson lévő 300 holdnyi birtokát Csámának és fiának Uracsnak, kik már régibb idő óta szolgálatában állanak és kötelességeiket hűségesen teljesitették, adományozza.* Ez Uracs fia László fia Péter 1356-ban a «Patonyi» nevet viseli.
Hazai okmtár, VIII. k. 26. l.
II. Bökény 1260-ban merül fel, de már akkor pénzszükével kell küzdenie. Midőn anyja Erzsébet tőle hitbéri és hozományi követeléseinek kielégitését kérte, nem volt képes őt készpénzben kifizetni és midőn ez évben anyját Beke, Kürt, Paka és Csütörtökhely nevü csallóközi birtokaival kielégiti, ezt azzal indokolja, hogy az éppen lefolyt (magyar-cseh) háboru neki nagy kárt okozott.* Anyagi ziláltsága azonban nőttön nőtt. 1266 és 1282 között majthényi birtokait lassan-lassan az Elefántiak kezébe adja, midőn az évek folyamán reá felvett kölcsönöket nem tudta visszafizetni. 1290-ben bevallja, hogy a torcsi földeket, melyeket még nagybátyja Kozma 1241 előtt a pozsonyi apáczáknak adományozott vala, saját czéljaira elfoglalta, de lelki üdvére való tekintettel ezeket most nem csak visszaadja, de még két cseklészi szőllőjével is toldja. Utoljára már úgy szerez magának pénzt, hogy jobbágyait fizetésért szabaditja fel, a mint ezt 1303 junius 9-ikén Hém fia Tamás fia László kürti jobbágygyal teszi;* 1304 február 23-ikán egy másik kürti jobbágyát szabaditja fel, de most már az az indokolása, hogy ezt elhalt fia János lelki üdvére teszi;* ez az utolsó róla szóló egyenes hir. Fiáról, az előtte elhunyt Jánosról nevén kivül mit sem tudunk; de volt még két leánya is. Ezek egyike: Katalin már 1260-ban élt és akkor azt olvassuk, hogy Bökény anyja Erzsébet a fiától kapott csallóközi birtokokat e Katára ruházza át. 1291 január 22-ikén Kata már Magyar nb. Olgyai Péternek a neje és két fiunak az anyja, kiknek Bökény a Galántha melletti hódi birtokát adományozza.* 1308 május 25-ikén Kata már özvegy és Szentgyörgyi Ábrahám örököseitől az atyja után őt illető leánynegyedet kapja meg; ebből tehát tudjuk, hogy Bökény akkor már nem élt*. 1350-ben még azt is emlitik, hogy Olgyai Péter fia Andics a csallóközi Németfalut nagyatyja, Cseklészi Bökény után örökölte. Andics 1354 kezdetén vagy 1353 végén halt meg, a nélkül, hogy fiörököst hagyott volna hátra, mire a király összes birtokait Kont Miklósnak adományozta, ki 1355 november 22-ikén Andics leányát Margitot, Ludány nb. Családi Miklós özvegyét hitbér és negyedére nézve kielégitette s egyuttal néhai Cseklészi Kata (Péter özvegyének) hagyatékát is kiadta.
Wenzel, VII. k. 535. l.; v. ő. Az Árpádok családi története cz. művem 380–384. oldalaival.
Knauz, II. k. 521. l.
U. ott, 540. l.
Hazai oklevéltár, 125. l.
Anjoukori okmtár, I. k. 151. l., hol a keltezés óvatossággal veendő, mert 150. l. szerint Olgyai Péter ugyanazon napon még élt volna.
Bökénynek másik, névleg ismeretlen leánya, Hegyes Jakab fivéréhez: Lászlóhoz ment férjhez, kitől István nevü fia született. Ez István előadja 1311 október 20-ikán, hogy nagyatyjától, Bökény fia Bökény comestől valamikor a csallóközi Vökk birtokot kapta.*
Knauz, II. k. 651. l.
Miután II. Bökénynek egyéb fiutódaira többé nem akadunk és abból, hogy leányának Katának, negyedi igényeit már Szentgyörgyi-Bazini Ábrahám örökösei elégitették ki s hogy cseklészi birtoka 1308-ban már Ábrahám családja kezében volt, biztosra vehetjük, hogy nem is voltak fiörökösei; egyuttal azt is mondhatjuk, 112hogy a Hontpázmán nemzetségnek ez ága vele kihalt. Cseklészi birtoka nem maradt sokáig Ábrahám utódainál, mert a király ezt magához vette és Vörös Ábrahámnak, az ifj. Cseklésziek ősének adta. Az öregebb Cseklésziek leszármazása pedig a következő:
Hontpázmán nb. Pál; I. Bökeny 1236 neje: Erzsébet III. Béla király unokája; Sebes 1230; Kozma 1241 előtt; II. Bökény 1260–1304; János † 1304 körül; Katalin 1260–1308 férje: Magyar nb. Olgyai Péter; Leány férje: Hegyes Jakab fivére László † 1311 előtt
