Magyarország.
Magyarország.
Az uralkodóház tagjai magyar királyi herczegi voltuk jelzésére különleges koronával nem birván (lásd Ausztriánál), itt csak azt emlitjük fel, hogy Ferdinand trónörökös-főherczeg 1830 szeptember 28-ikán magyar királylyá koronáztatván, legfelsőbb elhatározás folytán 1831 január 29-ikétől főherczegi czimerpajzsán a magyar szent koronát* használta.
* Ismeretes, hogy a franczia eredetü Crouy-Chanel család pajzsán a magyar szent koronát használja; erre magyar nemzetségeknél is találunk egyes példákat; ilyen Ilosvay VII. Ferencz pecsétje. (Turul, 1896. 117. l.) A szent korona ilyetén alkalmazása önkényes; vagy tévedésből származik.
)
101Magyarország: 1. herczegi korona, 2. herczegi süveg, 3. gyöngyös grófi korona, 4. leveles grófi korona, 5. a Petkiek grófi koronája, 6. a Károlyiak grófi koronája, 7–10. bárói koronák, 11–14. heraldikus pajzs-koronák.
Ausztria és a német birodalom: 15. királyi korona, 16. főherczegi korona, 17. a német trónörökös koronája, 18. nagyherczegi korona, 19. herczegi korona (Herzogkrone), 20. herczegi süveg (Herzoghut).
Herczegi korona. A párta tizenhat (9) ágán levél, és nagy gyöngy váltakozik; négy (3) gyöngyös pánt; keresztes országalma. – Belsejét vörös (bibor- vagy skárlátszinü) bársonysapka tölti ki. Rajzban három egész és két fél levél között négy gyöngy, és három pánt látható.
Herczegi süveg. Előbbitől csak abban különbözik, hogy a koronapártát hermelinperem helyettesiti, mely felső szélén rendszerint csucsokba, vagy pedig hullámszerüen van vágva.
Koronát használnak (süveggel vegyest) a szerémi herczegek (herczeg Erba-Odescalchiak), süveget pedig a primás (mint római szent birodalmi herczeg); az Esterháza, Batthyány stb. herczegek.
A herczegi süveg minálunk a legrégebbi nemesi rangjelző czimer-födő; már a XVII. században divatos.
Gyöngyös grófi korona. A pártán tizenhat (9) nagy gyöngy; régebben közvetlen a pártára 102helyezve, ujabban ékszerü ágakra tüzve; rajzunk az utóbbi alakot adja.
Leveles grófi korona. A pártán tizenhat (9) felváltva leveles és gyöngyös ág; mint a herczegi korona pártája; a levelek és gyöngyök egy magasságban vannak. Római szent birodalmi grófi koronának is nevezik, de tévesen: mert a szent birodalmi grófok diplomájában stb. gyakran látni gyöngyös koronát, viszont a levelest magyar és más grófok is használták. Tulajdonképen nem is volna grófi koronának tekintendő (lásd lejjebb); itt azért adjuk, mert a magyar heraldikában mint specziális grófi korona is szerepel, például legujabban a gróf Tisza czimerben is.
A Gyulaffyak 1695-ik évi, a Kálnokyak és Széchenyiek (1697-ik évi grófsági diplomájában még nem fordul elő grófi korona; a pajzson a két előbbinél sisak, az utóbbinál pedig heraldikus, leveles pajzskorona szerepel.
A Petkiek koronája az 1700-ik évi grófsági diploma czimerében. A pártán husz (11) nagy gyöngy, és nyolc (5) gyöngyös pánt; a szokásos országalma helyét egy nagy gyöngy foglalja el. A korona aljáról két oldalt három-három gyöngyfüzér függ.* E korona, melynek tervezésénél a magyar szent korona szolgálhatott mintaképül, bizonyára nem a grófi rang kifejezésére, hnem csupán csak mint heraldikai kitüntetés adományoztatott.
* Turul, 1895. évf. 120. l.
A Károlyiak grófi koronája. A pártán husz (11) nagy gyöngy. Az 1712. évi grófi diplomában a gyöngyök közvetlen a pártán nyugszanak; jelenleg azonban a grófi nemzetség az itt ábrázolt, ágas alakot használja.
A rangot jelző koronák fejlődése kezdetén ugyanis nem vették szigoruan a gyöngyök számát, hol több hol kevesebb fordul elő, a nélkül, hogy ennek valami jelentősége volna. A Károlyiak grófsági diplomájában már a mostanig szokásos czimerelrendezést látjuk: a pajzson korona, és ezen a sisakok; előbb, mint láttuk, vagy korona, vagy sisak, magában szerepel.
Jelenleg általánosan a tizenhat gyöngyöskorona használatos; a leveles grófi koronát különösen egyes régi családoknál látjuk; leginkább ezt használja az Erdődy, Batthyány, Esterháza, Nádasdy, Pálffy stb. nemzetség. A gyöngyök gyakran közvetlenül a pártára vannak helyezve, vagy pedig egészen hiányoznak; (lásd az ábrát). Ezen alakban a német heraldikusok régi grófi koronának nevezik; de minthogy ez – úgy nálunk, mint Némerországban is – minden rendü és rangu nemesek czimerében is szerepel: helyesebben a rangot nem jelző, heraldikus pajzskoronák közé sorozhatjuk. Igy például ezen nyolczleveles korona előfordul vármegyék és városok czimerében is; a kétfejü sas mellére helyezett czimerpajzsot ez szokta fedni, az Erba-Odescalchi herczegi és Pallavicini őrgrófi czimerben, sőt a XVIII. században még a császári czimerben is.
Mindenesetre ilyen nyolczleveles koronát ért báró Nyári Albert, midőn a grófi korona jelentkezését hazánkban 1641-re teszi, Draskovich János horvát bán és lindvai Bánffy Kristóf tárnokmester pecsétein.
A báró Révay család régi időktől fogva grófi (gyöngyös vagy leveles) koronát használ.
***
Bárói korona. a) Gyöngyfüzérrel hatszor (3) vagy nyolczszor (4) körülcsavart pártán nyolcz (5) nagy gyöngy; e gyöngyöket gyakran ágakra tűzik; b) a gyöngyfüzért néha tévesen csak a párta külső felületen ábrázolják; c) vagy pedig egészen el is hagyják.
Ez a régi korona, mely a diplomákban a XIX. század negyedik t?zedéig szerepel.
Bárói korona. d) A párta tizenkét (7) ágán egy-egy nagy gyöngy. A gyöngyöket olykor közvetlenül a pártára helyezik; mely gyöngyfüzérrel körülcsavarva is előfordul, mint az előbbeni.
Ez a modern bárói korona. A czimnélküli nemeseknek hivatalos heraldikánk nem engedélyez rangjelző pajzskoronát. Daczára ennek, sokan közülök – jóhiszemüleg – a nyolcz (5) gyöngyös koronát használják, mely mint láttuk, a bárókat illeti meg. Ezen visszaélés összefüggésben lehet az uj bárói korona divatba jöttével.
***
A grófi és bárói koronák nálunk III. Károly király alatt honosultak meg. Addig a grófok 103és bárók is pajzsukon vagy sisakot, vagy pedig rangmegkülönböztető jelleggel nem biró koronát használtak.* E heraldikus koronát a diplomák szövege, a rangot jelző koronával szemben, királyinak nevezi (diadema regium – corona comitibus vel baronibus propria).
* Az ősi próbákban, ha a czimereket az eredeti diploma után festik, ezért épen a régebbi grófi és bárói czimerek korona nélkül – az ujabb keletüek pedig rangkoronával szerepelnek egymás mellett.
Magyarországon e nyilt, leveles korona a királyi czimerben a XIV. századtól kezdve szerepel, és mint királyi timbre az ujabb időkig jelentkezik; nevezetesen a királyi nagy pecsétek mezején, és az armalisok czimerfestményeinek keretén, Horvát-, Tót-, Dalmát stb. országok czimerpajzsait még ezen korona fedi, mikor annak helyét a magyar, országos czimeren már régen a szent korona foglalta el.
A magyar nemességnél a pajzskorona szórványosan már a XV. században jelentkezik, és pedig nem, mint várhatnánk, a hatalmas nagy dinaszták, a Perényiek, a Szentgyörgyi és Bazini grófok stb. czimerében. A pajzsot korona fedi Dolhay Szaniszló máramarosi alispán 1415. évi magyar köriratu pecsétjén* – czimerét itt közöljük – és Thelegdy István erdélyi alvajda 1400. évi pecsétjén.
* Turul, 1895. évf. 131. l.
Utóbb armalisokban is találkozunk pajzskoronával, olykor sisakdiszszel kapcsolatban. Rendszerint négy-nyolc (3–5) levele van.
a) Nyolczleveles korona. Többnyire ez szerepel a XVII. és XVIII. századi cartouche-os czimerpajzsán; itt ugyanis diszitési szempontból izlésesebb több leveles, széles koronát ábrázolni. A levelek gyakran váltakozva különböző nagyságuak* és alakuak; b) a levele gyakran négyszirmu virágszerü fleuron. Közben ágak, gyöngyök is fordulnak elő; ebből fejlődött a leveles grófi korona, melyhez hasonlót gróf Wesselényi Ferencz nádor 1663. évi pecsétjén is találunk.*
* Az ismeretes Rákóczy-féle «pro libertate» feliratu, úgynevezett libertás pénzeken ilyen korona fedi az országos czimert. A Rákóczyak, mint római szent birodalmi herczegek, az ezen czimmel járó süveget használták családi czimerükben. Rákóczy Julianna (gróf Aspremontné) leánykori, 1690. évi pecsétjén, a pajzsot nyolczleveles korona fedi.
* L. Nagy Ivánnál.
c) Nyolcz ágon váltakozva levél, és nagy gyöngy. Rajzban egy egész, és két fél levél között két gyöngy látható. Ez a szokásos sisakkorona is.
Ezt teljes joggal használhatja minden magyar nemes, pajzskorona gyanánt is, a rangot jelző koronák módjára. A hivatalos heraldika jelenleg nem engedélyez ugyan a czimnélküli nemeseknek pajzskoronát, igy például kamarási őspróbában nem szabad koronás pajzsot festetniök cimerükben; minthogy azonban itt a czimer sisakostul ábrázolandó: különben sem volna heraldice helyes a pajzskorona és sisak együttes használata, mint azt az ujabb keletü grófi és bárói diplomákban stb. látjuk.
Ellenben mindenképen elitélendő a nyolcz (5) gyöngyös koronának czimnélküli nemesek által való használata, melyet sem hagyomány, sem hivatalos gyakorlat nem szentesit. Rajzunk elrettentő példa gyanánt adja ezen ugynevezett «ötpontos» koronát, úgy a mint azt most – szem elől tévesztve a koronának valóságos fejdiszből származó eredetét – széltében ábrázoljuk; a túlhosszu, vékony ágak alig birják el az ágyugolyó nagyságu gyöngyöket: sajátságos képet nyujtana, ha valaki ilyen koronát fején viselne!
Minden tekintetben – úgy czimerjogi, mint művészeti szempontból – kivánatos volna, ha a magyar nemesség visszatérne a szép, régi heraldikus koronához c), melyet a modern, gyöngyös tipus az utóbbi évtizedekben, különösen 1848 óta, majdnem teljesen kiszoritott. A «noblesse nontitrée» által adott rossz példát mai nap mások is követik; szivartárczán, névjegyeken, kocsikon (különösen bérkocsikon) boldog-boldogtalan az ugynevezett «nemesi koronát» használja; lószerszámot pedig már alig látni, melyen e korona nem éktelenkedne. Ily mérvü visszaélés e tekintetben, Magyarországon kivül, még Francziaországban is alig tapasztalható.
Áttérve ezek után a külföldi rangjelző koronák ismertetésére, mindenekelőtt meg kell jegyeznünk, hogy a nyelvünkben megfelelő kifejezéssel 104nem biró czimeknél, mint például prince, duc; Princz, Fürst stb. ezen olvasóink előtt ugyis ismerős elnevezéseket használjuk, kerülve a nem magyaros algróf, őrgróf fajta forditásokat.*
* A felhasznált munkák között első sorban említjük H. G. Strőhl «Heraldischer Atlas»-át, mely legteljesebben adja e tárgyat; továbbá: Segoing, Armorial; V. Bouton, Nouveau Traité de Blason; Jouffroy ď Eschavannes, Traité complet de la Science du Blason; Gourdon de Genouillac, Ľart heraldique; Rev. Charles Boutel, English Heraldry; Burke’s Peerage; Debrett’s Peerage, Rietstap, Armorial Général stb.
