Nagy-Martoni Pál országbiró és Lackfi István erdélyi vajda rokonsági összeköttetése.
Nagy-Martoni Pál országbiró és Lackfi István erdélyi vajda rokonsági összeköttetése.
Az Anjoukori Okmánytár, V. kötete 164. lapján, jóemlékü Kovács Nándor másolatában, Nagy-Martoni Pál országbiró levelét közli tisztelendő süvéhez (proximo suo reverendo), István királyi tárnokmesterhez, melyben az országbiró tudatja, hogy Avignonba utazik, és megkeresi a királyi tárnokmestert, hogy egyik vele utazó cselédje huszonnégy ökrét, melyeket Tót Lőrincz (Kont Miklós utóbb nádorispán atyja) elhajtatott, visszaszerezni segitse. A levél (Nagy-)Martonban kelt, pünkösd tizenötöd napja után való hétfőn. Az évszám nincs kitéve.
Nagy Imre, az Anjoukori Okmánytár jeles érdemű szerkesztője a hiányzó évet minden indokolás nélkül az 1347–1348. évekre tette; Knauz Nándor, ki ez okiratot saját czéljaira szintén lemásolta, 1345–1347. évek közt kereste annak keltét, minthogy Czinár tárgymutatója (352. lap) szerint valamelyik István a tárnokmesteri hivatalt 1345-től 1347-ig viselte.
Nézetem szerint, melyet az alábbiakban megokolni igyekezem, mindkét halhatatlan tudósunk hozzá vetőleges véleménye téves.
A kulcsot a kérdéses kelet évének meghatározásához Nagy-Martoni Pál országbiró azon kijelentése adja, hogy ő kárvallott cselédjével együtt Avignonba utazandó.* Tudnunk kell tehát, mikor járt Nagy-Martoni Pál Avignonban?
1 Kovács másolatában ugyan, alighanem sajtóhibából, ez áll: partes Auinionis nobiscum est profectus, míg Knauz helyesen profecturust olvasott.
Eddigi történeti tudásunk szerint NagyMartoni Pál kétszer járt Avignonban; egyszer 1343 második felében, mondhatnók 1343 végén és 1344 elején, Vasvári Vida barát nyitrai püspökkel és királyi kanczellárral azon követség élén, mely a pápai consistoriumban 1344 januárius 19-ikén az egyházi és világi törvényből oly 85meggyőzőleg fejtegette Endre királyfi jogát a szicziliai koronára, miszerint VI. Kelemen pápa megigérte, hogy Endrét királynak czimeztetni, fölkenetni és megkoronáztatni fogja.* János küküllei főesperes, Nagy-Lajos király életirója ugyan úgy tudja, hogy e kedvezményt nem annyira a nagy törvénytudás és ékesszóllás, mint inkább ama 44,000 márka eszközölte ki, melyeket e követség a pápai kamarának eskünél is szebben megigért, valaminthogy Lajos király nagy megütközéssel hallotta, hogy a jogot, mely Isten és igazság szerint megillette Endrét, pénzen kell megvásárolnia. Mégis nehogy királyi fönsége fösvénységgel, követei pedig hazugsággal vádoltassanak, szétküldötte végrehajtóit minden megyébe, a király és királyné városaiba, kik az utolsó denárig behajtották az összeget.*
1 Theiner, Monum. Hung. I. k. 664. l.
2 M. Florianus, Fontes domest. III. k. 141. l.
Miután meg volt a kivánt összeg, Nagy-Martoni Pál országbiró vitte azt Avignonba, a hol 1346. évi szeptember és október hónapokban találjuk őt.*
3 Ez időben, szeptember 15-ikén, 30-ikán és október 11-ikén különböző kegyelmekben részesül VI. Kelemen pápától, mint ez a pápai supplicatiók jegyzékéből kitünik, l. Archivum Vaticanum: Supplicationes Clementis VI. anno IV. parte I. folio 44 b. és folio 67; továbbá parte II, folio XX/IX. b. de dato 1446. szeptember 15. 30. és okt. 11. Vesd össze: Turul, 1893. évf. 123. lap.
Nagy-Martoni Pál tehát kétszer járt Avignonban, 1343/4-ben és 1346-ban; mindkét avignoni útjára ráillik, hogy pünkösd után indult hazulról; a kérdés immár az, melyik útja előtt irta ama levelet, mely derűt vet a Nagy-Martoniak eddig ismeretlen sógorságára a czimzett István királyi tárnokmesterrel?
E kérdésre a választ megadja a királyi tárnokmesterek XIV. századi sorozata, melyet megirtam a Századok 1891 évfolyama 227-232. lapjain.
Ezen sorozat szerint 1344 közepétől 1346 augusztus 19-ikéig mint királyi tárnokmester előkerül az inkriminált Tót Lőrincz,* ki ellen a szóban forgó levél iratott; tehát ekkor, vagyis második avignoni útja előtt Nagy-Martoni Pál országbiró kérdéses levelét nem irhatta, a miből önként következik, hogy az első avignoni útja előtt, azaz 1343 június 16-ikán kellett megirnia, amikor csakugyan István, még pedig Laczkfi István, a későbbi erdélyi vajda viselte a királyi tárnokmesteri méltóságot.*
4 Tkalčić, Monum, civ. Zagrab. I. k. 445. l.; Hazai okmtár, I. k. 191. l.
5 Tkalčić, ugyanott, 446. l.
Ezek után áttérhetünk a Nagy-Martoni Pál és Laczkfi István közt fönnállott sógorságra és clég hamarosan végezhetünk vele.
Hogy Nagy-Martoni Pálnak két felesége volt, de egyik sem a Hermannok nemzetségéből, azaz Laczkfi István nővérei közül; valamint hogy Laczkfi István se vett feleséget a Nagy-Mártoni Pál nővérei közül: azt tudjuk. Ez uton tehát nem keletkezhetett a sógorság.
Nagy-Martoni Pál első felesége Els (= Erzsébet,) Pottendorfi Albert leánya, kinek Pál ur 1325 januárius 17-ikén I. Károly király, azonképpen a győri káptalan előtt 80 talentum évi jövedelmet biztositott.* Második házasságához a salzburgi egyházmegyéből, Lichtenbergből származott Erzsébettel, néhai Puchamar Henrik leányával Nagy-Lajos király Visegrádon, 1343. januárius 5-ikén adta meg az engedelmet,* VI. Ke1emen pápa pedig 1344-ben, mikoron Pál ur első izben járt Avignonban, a fölmentést a negyedfoku rokonság akadálya alól és utólagos hozzájárulását, melyet a fönnálló akadályról nem tudva kötöttek, házasságukhoz.*
1 Sopronyi Okltár, I. k. 103. l.
2 Fejér, CD. IX/I. k. 92. l.
3 Archivum Vaticanum: Supplicationes Clementis VI. anno, II., parte II., folio 109. t.
Laczkfi István egy házasságáról szintén értesülünk s e feleségét ismerjük név szerint. Ez néhai de Puchaim Henrik leánya, Ágnes. A házasság középkori felfogás szerint már meg volt kötve per verba de futuro, a mint azt Laczkfi István megismeri Óvárt, 1346 október 9-ikén kelt levelében: virginem Agnetem nomine ugymond – filiam quondam domini Henrici de Puchaim nobis legitimem dederant in uxorem; de az egybekelés per «commixtionem coniacendo» csak későbbre, 1346 október 15-ikétől 29-ikéig lefolyandó két hét alatt volt kilátasba helyezve, ha Laczkfi István hitbér czimén megfizeti az igért ezer márka szinezüstöt, vagy az ezzel egyenértékű kétezer talentum bécsi széles denárt, mely igéret teljesitésére nézve Nagy-Martoni Pál (comes Paulus de Moerteinstorf) is pecsétjével kezeskedett.*
4 Fejér, CD. IX/I. k. 448. l.
Kétségtelennek tartom ezek után, hogy a Lajos király által Puchamárnak (= Puchaimer) nevezett néhai Henrik, a Nagy-Martoni Pál felesége atyja, azonképen a Laczkfi István felesége atyja néhai de Puchaim Henrik ugyanegy személy, következőleg a Nagy-Martoni Pál felesége, Erzsébet és a Laczkfi Istváné, Ágnes testvérek valának, és innét ered a sógorság a két férfiu közt, melyet a keletét immár megállapitott levél kétségen kivül helyez.
Abból azonban, hogy Laczkfi Istvánnak névszerint csak egy feleségét ismerjük, még korántsem következik, hogy Puchheimi Ágnes volt egyetlen felesége. Ellenkezőleg; mint a következőkben megmutatni lesz szerencsém, Puchhaimi Ágnes előtt is volt már felesége Lackfi Istvannak, 86kitől négy fiát ismerjük, ezek: Dénes, Miklós, Imre és István, kiket Nagy-Lajos király Visegrádon, 1343 januárius 15-ikén kelt levelében már emlit,* tehát negyedfél évvel előbb, hogysem Laczkfi István Puchheimi Ágnessel egybekelt. Ugyanezen királyi levélből értesülünk arról is, ki volt imént nevezett fiainak anyjok.
1 Soproni Okltár, I. k. 196. l.
Nagy Lajos király ugyanis, megerősiti Lackfi Istvánnak, ekkor főlovászmesterének, vasvári és soproni ispánjának örökösödési szerződését sógorával (proximus suus), Miklós Buda város rektorával, ki fia volt Jánosnak és unokája Henének. Ezen szerződés szerint, ha nevezett Miklós örökösök nélkül halna meg, Laczkfi Istvánra, Dénes, Miklós, Imre és István fiaira hagyja minden néven nevezendő birtokát, nevezet szerint Simontornyát.
Abból tehát, hogy ezen István rektor reá és gyermekeire hagyta összes birtokait, hogy továbbá Lajos király őt Laczkfi lstván sógorának nevezi, minden kétséget kizáró bizonyossággal következtethetjük, hogy Laczkfi István előbbi felesége ezen István budai rektor nővére vala, ki azonban 1343. június 16-ikán, midőn Laczkfit Nagy-Martoni Pál országbiró, is sógorának nevezi, már nem élhetett.
PÓR ANTAL.
