Nagy Iván. Családtörténeti értesítő. Szerkesztik és kiadják Dr. Komáromy András és Pettkó Béla. II. évfolyam 1900. 4-5. füzet.
Nagy Iván. Családtörténeti értesítő. Szerkesztik és kiadják Dr. Komáromy András és Pettkó Béla. II. évfolyam 1900. 4-5. füzet.
A tartalmas füzet első közletnénye Komáromy András tollából folyt: A Bilkay és Lipcsey család eredetéről. A czikk egy XVII. századi genealogikus feljegyzés alapján sok tekintetben kiegészíti s jobbitja Petrovay Györgynek a nevezett családokról folyóiratunkban megjelent dolgozatát. Pettkó Béla a királyi könyvekben foglalt czimerleirásoknak tizedik folytatását közli. A Magyarország Családai czimü rovatban (r.–r.) a Milleji Salamon, Benkó Imre a Benedicty, Sárközy Imre a Paiss, Csoma József a Lonmiczai Kissevich-Horváth és Berseny Árpád a Nagyidai Berseny család történetét és genealogiáját bocsátja közre. Különösen érdekes ezek közül a Salamon család rövid monografiája. Oly sokféle egymásnak ellentmondó tradiczió volt ismeretes ennek az ősi nemzetségnek az eredetéről, hogy örvendenünk kell, hogy végre akadt egy szorgalmas genealogus, a ki hiteles adatokból állitotta egybe a család törzsfáját. Kétségtelen – a czikk szerint – hogy a családot III. Béla király nemesitette meg 1178-ban. Természetesen, összefüggő genealogiát ilyen ősi időkből hiába várnánk; sőt későbbről is hiányos a leszármazási tábla, miután a nemzetség sokfelé elágazott s levelei szerte hurczoltattak.
A család czimerének megállapitása kissé ingatag alapokon nyugszik. A czimer csak XVII. századi és ujabb pecsétekből ismeretes, szinjelzése pedig, a czikkiró szerint «az általános heraldikai szabályok értelmében állapittatott meg». Nagyon szeretnők tudni, hol találhatók azok a szabályok, amelyek segitségével meg lehet egy szinjelzetlen czimer szinét állapítani. Az efajta rekonstrukcziókkal óvatosan kell élni, mert – kivált a régibb időkre – sokféle tévedésnek válhatnak szülőanyjává. Csoma József czikke a Kissevich-Horváth családról szerzőjének szokott alaposságával van megirva. A dolgozat nem ugyan terjedelme, hanem elbeszélő, élvezetes modorával szinte kiválik a többi közül. Az 1754–1755-iki országos nemesi összeirás közlésében Győr, Heves- és Külső-Szolnok és Hont vármegyék kerültek sorra. A Tárczában Orosz Ernő közli a Hevesmegye levéltárában őrzött nemeslevelek lajstromát, czimerleirásokkal együtt.
A füzethez mellékelve küldte szét a szerkesztőség az első évfolyam névmutatóját, melyet Kovássy Elemér állított össze. Csak ez a névmutató nyujt fogalmat az első kötetben foglalt anyag terjedelméről. Majd két és fél ezer nevet tartalmaz, ami körülbelül azt jelenti, hogy ennyi nemes családról lehet egy-más adatot 96találni a Nagy Iván 1899-iki kötetében. Ez a folyóirat olyan forrásgyűjteménye lesz idővel a magyar családtörténetnek, aminővel egy nemzet sem dicsekedhetik.
E-r.
