A THURIKI ÉS KOMJÁTHNAI THURÁNSZKY CSALÁD 1240–1526. (Két czimerrajzzal.)
66A THURIKI ÉS KOMJÁTHNAI THURÁNSZKY CSALÁD 1240–1526.
(Két czimerrajzzal.)
(Két czimerrajzzal.)
A Liptóvárhoz tartozott nagy földterület, mely a királyi várjobbágyok és királyi népek tartózkodási helye volt a XIII. század első felében is, ez időtájban még alig tünteti fel kulturális fejlődésének első csiráit, s azon községek, melyek ezen a területen mint királyi prćdiumon keletkeztek – a Vág folyó, a Tepla- és Száraz-Prezik patak között – majdnem mindannyian a várjobbágyok és királyi népek közül soroztattak az országos nemesek közé a XIII. század második felében. Három kis helység volt meg csak természetszerűleg Liptóvár felépitésének idejében s mai napig is fennállván azok, helyrajzi fekvésük- és első ismert nevükkel bizonyitják, egyéb adatok hiányában, egykoru létezésüket és legrégibb keletkezésüket a Liptóvárhoz tartozott királyi prćdiumon. Ezen községek, a hol a társas élet községi szervezetben legelőbb nyilatkozott meg, a régi nevén nevezett Várallja – később, de még a XIV. század végén is Bakonya,* most pedig Bukovina – a hol a várjobbágyság élelmezését ellátni tartozott királyi népek laktak. A másik Zent-Anna-Aszszonyfalva – manapság Szent-Anna – a mely a várjobbágyság descensuális első megszálló lakóhelye volt Liptómegye területén. Itt találjuk a Dobak nemzetségbelieknek, a ma is élő szentannai Dobák családnak elsö őseit a XIII. században, midőn is 1263-ban Bogomér comesnek Béla király Werweus két ekényi földet Liptómegyében Dobák comes által assignáltatja.* Ugyancsak innen Szent-Annáról a Dobak nemzetségből származó Lászlónak, Harabor fiának adományozza Károly király 1323-ban* a liptómegyei Hlenyk, Hadáz és Váralja közti területből kihasitott két ekényi földet, a kinek később Donch comes Turóczmegyében levő Veindégy birtokát adományozza 1327-ben hü szolgálatai jutalmául.* A harmadik Hadász, mai nevén Babrovnik, hol a Liptóvár jobbágyai, a vár védői, harczosai, a hadászok települtek le; kik között a Hongh nemzetségből származó Hadászi – mai nevén Bobrovniczky – család történetében már kifejtettük a község keletkezésének egyes mozzanatait.*
1 Liptói regestrum: Magyar Tört. Tár, IV. k.
2 A Szent-Ivány cs. levéltára, a Magyar Nemz. Múzeumban, Lit. A. fasc. I. u. ott 8.
3 Liptói regestr. Magyar Tört. Tár, IV. k.
4 Gróf Batthyány József köpcsényi ltára, Lad. 25. fasc. 2.
1 Turul, 1891. évf. 161. l.
A várjobbágyok és az ahhoz tartozó királyi népek területén s ennek déli részén a Vág folyó mentén van Topla, Taplucha, mai nevén Tápla nevü község, melynek határai kelet felé a Száraz-Prószik patakig, északnak az árvamegyei határig, nyugaton Liszkova község keleti határáig és délen a Vágon tul Iwachonig – ma Ivachnova – terjedett. Topla volt ezen királyi prćdiumnak főhelye, melynek nagy kiterjedésü határa a XIII. században bekövetkezett birtokadományok által feldaraboltatván, keletkeztek rajta a községek egymásután, a mely községek jó nagy része a telepitők nevét viseli mai napig is, mint Besnyő, Mitoskaháza ma Mitossin, – Madáchháza – ma Madocsáv, – Kelemenfalva, Ivánkaháza – ma Jánosovce – Izsépháza – most Izsipovce.
Topla vagy Tepláról vették származásukat a Thuránszky családnak okiratilag ismert első ősei: Marczell és Sybor testvérek is, kik az 1278. évet megelőzőleg a királyi jobbágyokkal Teplán közös birtokosok voltak; és sajátságosan Marczell későbbi unokái, a Thuránszkyak, még öt század multán is Marczelyeknek is irattak. Így olvassuk a liptómegyei nemesek öszszeirása alkalmával az 1718–1726. évi megyei jegyzőkönyvben: «In possessione Thurik Dominus Gabriel Thuranszky aliter Marczely...»* Bizonyára családi hagyományok folytán származott át ivadékról-ivadékra, századról-századra Marczell első ősük neve a család tagjainál.
2 Acta publ. Com. Liptov. 1718–1726 jegyzőkönyv 577. l.
Hosszu tanulmányaink után voltunk képesek annak nyomára jutni, hogy a Thuránszkyak ősei, tekintve azon körülményt, hogy Tepla 1269. évben is még a királyi népek telepe volt,* 67azon földrészt, melyet Marczell és Sybor testvérek ugyanott birtak s ezek fiaitól 1278-ban László király által Turapataka földeért elcseréltetett: mint első telepitési királyi jobbágyok a többiekkel közösen birták s e szerint a két testvér javakora a XIII. század első felének végére tehető, midőn is már 1278. évben aligha voltak az élők sorában.
3 Fejér, Cod. dipl. IV/III. k. 195. l.
Annak inditó oka, hogy Tepla Marczell és Sybortól visszavétetett, illetőleg az akkor ugyancsak még a Tepla királyi prćdiumhoz tartozott Thurékért elcseréltetett, természetes magyarázatát találja abban, hogy a Liptóvárhoz tartozó jobbágyság és a királyi népek földjeitől a kiváltságos nemesek birtokát, az adományozott jószágokat elkellett különiteni s úgy történt itt is, mint sok más helyütt, hogy mert ezeknek birtokrészük, Tepla, a többi várjobbágyok és királyi népek földjei között terült el, azt a közösen birt terület közepette úgy elkülöníteni nem lehetett, hogy a szomszédság folytonos saslódásra, határvillongásra, jogtalan eltulajdonitásra okot ne adjon; s ezen ok derit világot előttünk arra is, hogy a Thuránszkyak első ősei is ezen a területen az első megszállók voltak, kik a várjobbágysághoz tartozván, azok közül az 1248. évben kivétettek, s a föltétlen birtokadományozás által az ország nemesei közé soroltatván, az adományozott földterületet is el kelletett különiteni, a mi azonban csak úgy történhetett, ha az első megszálló helyüket, Teplát kicserélték a thuriki földterülettel, a mely a teplai királyi prćdiumnak nyugati határán huzódott északnak azon völgy hosszában, mely a mai lucskai határt Madocsán és Kelemenfalva mellett az árvai határig választja el Tepla földterületétől.
Sybor és Marczell. királyi jobbágyok fiainak Tamás és Simon, Albert és Dénes, a királyi udvarban szolgalatot tevő apródoknak elegendő tág terük nyilt arra, hogy László király figyelme feléjük forduljon és hü szolgálataik megjutalmazását kérhessék. Ezt el is érték akkor, midőn a király a teplai királyi jobbágyokkal közösen birt földeiket, a Tusapatak mentén levő földterületért kicserélvén, ezen birtokrész elkülönittetett, s ez által az országos nemesek sorába léptek s mint ilyenek, feltétlen urai lettek birtokuknak. A királyi oklevél, mely ezen cserét tartalmazza, 1278. évben kelt.* Elmondja ezen királyi oklevél, hogy Marczell fiainak, Tamás és Simonnak, Sybor fiainak, Albert és Dominnak kértére cserébe adja nekik Tepla birtokukért a Turapatak mentén levő földterületet, hü szolgálataik jutalmául, melyeket a kölni követségeikben tanusitottak « . . . quod pro concambio terre ipsorum in Tepla existentis . . . terram . . . iuxta fluvium Thurapatak . . . pro fidelibus servitiis in legationibus nostris ad Coloniam pro eosdem nobis exhibitis . . . dedimus et donavimus . . .»
1 Eredetije Thuránszky Marczell tulajdonában Egerben.
A Thuránszkyak ismert első őseinek, Marczell és Sybor fiainak királyi adomány útján kapott első törzsbirtoka azon földterület volt, mely a Tepla és Liszkova községek között a Vágba folyó Turapatak mindkét partján huzódott éjszaknak a Chots-hegy lábáig s ezen kis pataktól vette fel a család a Thurapataky nevet is, a mely név többszörös változásnak volt alávetve, míg a XV. században a Thuránszky elnevezésben állapodott meg.
Azon könnyelmű eljárást, a melyet IV. László a királyi jószágok eladományozása körül tanusitott, bizonyitja azon ténye is, hogy Lipcse kiváltságos várost Liptómegyében Tamásnak, Simon fiának adományozta 1281. évi februar 27-ikén* holott ezen városkát épen kiváltságai biztositották az iránt, hogy az mint autonom község földes-urasági hatalom alatt álljon. Mi azon véleményben vagyunk, hogy ezen adományozás soha sem lett végrehajtva, nem pedig azért, mert a szabadalmas Lipcse város kiváltságai az eladományozás előtt és után is közel egykorulag lettek ismételten átirva megujitott királyi szabadalmi levelek által. Wagner azon állitása, hogy az itt nevezett Simon fia, Tamás Miczbán Simonnak sarja lett volna,* mi kétségbe vonjuk, s inkább hisszük, hogy az adományos Tamás a Turapataki Marczell fiának Simonnak a fia volt.
2 Katona, Histor. VI. k. 859. l.; Fejér, Cod. dipl. V/III. k. 80. l. Eredetije a Magyar Nemz. Múzeum levéltárában.
3 Wagner, Genealogia.
Turapataka földbirtokon, a mely irtatlan fenyvesekkel boritott erdőterület volt, a társas élet már rövid idő alatt kifejlődött, mert az 68adományozást azonnal a község alapitása követte, s az nevét a birtokon keresztül folydogáló Turapataktól kölcsönözve Turapatakának neveztetett. A család két ága, t. i. Marczell fiai Simon és Tamás, valamint Sybor fiai Albert és Dénes az adományozást követő néhány évig együttesen osztatlanul birták Turapatakát; de az első kilencz év időközében megosztozkodtak, s mig Marczell fiainak, Simon és Tamásnak a birtok alsó fele, a mai Thurik jutott osztályrészül, Sybor fia Dénes a felső részt, a mely a mai Lucski határát foglalta magában, a Chots felé elterjedő erdőséggel együtt kapta meg, a mely birtokán megvetette alapját a gyógyvizéről hires meleg forrása Luchk mai nevén Lucski községnek. Így történt ez meg az 1278–1286. évek időközében, mert már 1287-ben Dénest azon választott birák között találjuk, a mely biróság 1287. évi márczius 30-ikán Zemche fiai és a kispalugyai királyi népek között a földcserére nézve egyezséget kötött « . . . mediantibus . . . Laurencio officiali nostro de Lypto, Dionisio de Luchka . . . »*
1 Eredetije Csemiczky József levéltárában.
Bár ha az 1278. évi törzsoklevél Sybornak csak két fiáról emlékezik meg: Albert és Dénesről, annak még egy harmadik fia is volt, a kinek létéről egy 1319, évben július 1-én kelt és Donch zólyomi comes által kiadott oklevél tanuskodik. Ezen oklevél szerint a Marczell és Sybor utódai osztozkodása alkalmával az alsó thuriki részen Domennek, Sybor fiának is jutott osztályrész; de a mely részt Sybor fia, Domen, Tamás fiainak, Antal és Marczellnek és Ferencz fiainak, Péternek és Tamásnak Turona határában mint öröklött birtokát öt ezüst márkáért eladta* « . . . quod Domen filius Sybor ex una parte, Anthonius et Marcellus filii Thome, Petrus et Thomas filii Francisci coram nobis personaliter constituti, predictus Domen confessus est totam terram suam ipsum iure hereditaria contingentem in Turona existentem . . . Anthonio, Marcello, Petro et Thome . . . vendidisse pro quinque marcis . . . »
2 Eredetije Thuránszky Zoltán levéltárában Thurikon.
Hogy Marczell és Sybor utódai minő kedvelt hivei voltak Donch zólyomi comesnek, arról tanuskodik Donch comesnek egy 1320. évben kelt okirata, melyek Luchk fiainak, István és Jakabnak Topla határából kihasitott és elkülönitett földrészt adományoz, a mely adománylevelet az utódok 1391-ben a nemesi birtokvizsgálat alkalmával be is mutattak.* Vajjon ez a kis földrész: particula terre de terra ville Topla separata, merre feküdt, közelebbről meg nem határozhatjuk.
1 Liptói regestr. Magyar Tört. Tár., IV. k.
A XIII. és XIV. században elterjedt azon szokás, hogy a kisebb birtoku adományos nemesek, a comeseknek nevezett nagybirtoku főurak, zászlósok s nagy tekintélyű dynasták udvarába küldötték az ifjakat, kik parvus serviens vagy familiaris név alatt udvarnoki, apródi minőségben töltötték el úgyszólván a harczi képesség inaséveit, Sybor fia Albertnek fiát, Ferenczet is arra ösztökélte, hogy fiát, Pétert Donch zólyomi comes udvarába küldje, a kinek banderiumában a vitéz bátorságnak, a hűséges odaadásnak edzett katonája lett, s az önfeláldozó odaadásnak fényes példáját mutatta meg, midőn urának életét a saját életének veszélyeztetésével megmentenie kellett s érdemeket szerzett arra, hogy hűséges vitézségének jutalmát megkapja attól, a kiért odaveté életét.
A Thurapataky Ferencz fiával, Péterrel történt esetet az 1330. évi február 14-ikén Donch zólyomi comes által kiadott és Komnethnahola – mai nevén Komjáthna – nevű erdőbirtokra vonatkozó adományozási oklevél örökiti meg, melyből kitűnik,* hogy Liptói Ferencz fia, Péter, a ki különféle kiküldetésben és hadjáratban hiven szolgált, a Bazarád elleni harczokban, midőn az ellenség Donch comes alól a lovat megölte, saját lovát adta alája és három halálos sebből vérezett « . . . quod Petri filii Francisci de Lypthow fidelium serviciorum merita, que idem nobis in diversis expeditionibus et exercitüs . . . inpendit et in prelio contra Bazarad . . . quod dum equus noster sub nos per emulos regni fuisset interfectus, tune ipse Petrus equum suum veluti fidelis famulus sub nos assignavit et ibidem tribus vulneribus lethalibus extitit sancitus . . . » miért is Donch Péternek ezen tetteért a vétel utján szerzett saját birtokából a király engedélyével Komnatnahola nevű lakatlan 69erdőrészt adományozta « . . . quandam terram nostram seu silvam Komnathna-hala vocatam de nostra possessione emptitia excissam . . . habitatioribus destitutam regia cum licencia et permissione Petro antedicto . . . dedimus . . . »
2 Eredetije Thuránszky Zoltán thuriki levéltárában.
Kitűnik ezen eredeti okiratnak keltéből az, hogy Donch zólyomi comesnek Bazarád elleni harcza, a midőn lovát alatta leszurták, 1egkésőbb 1329. év végére esik, s nem azon időre, midőn 1330. év november 9–12-ikéig Károly király és hadserege Bazarád oláh harczosai által majdnem végképen elpusztult. Látjuk ebből azt is, hogy Thurapataky Péter, mint Donch comes udvarnoka, annak személye körül tett szolgálatokat, mert csak igy magyarázható meg, hogy a Bazarád elleni hadjáratban a halálveszélyben levő Donch comest saját harczi paripája felajánlásával megmentette, maga pedig hősi elszántsága következtében halálosan megsebesült; s végre megtudjuk ezen oklevélből azt, hogy a mai Komjáthna község csak az 1330. év után keletkezett s azt Thurapataky Péter népesitette meg; ő vitte oda a községi élet első csiráit az adományozás után, mert az egész adományozott birtok 1330. évben lakatlan, elhagyott erdő volt.
Donch zólyomi comes 1330. évi adományleveléből tudjuk már, hogy a hőslelkű Thurapataky Péter, három halálos sebbel testén, szerencsésen végig harczolta a Bazarád vajda elleni hadjáratot, s hőstettének jutalmát Donch comes adományozása által megkapta. Ezután még hosszu évek során találkozunk nevével az okiratokban. Így 1340. évi deczember 6-ikán Visegrádon kelt* s Károly király által kiadott oklevélben Thurapataky Ferencz fia, Péter a saját, Simon fia, Tamás és Tamás fiai, Antal és Marczell nevében kéri Károly királyt IV. László Turapataka birtok iránt kiadott oklevelének átirására és megerősitésére. Turapataky Péter ezen kérelmét a király teljesitette is « . . . quod Petrus filius Francisci nobilis de Turapataka de comitatu Liptoviensi suo et Thome, Marcelli et Antonii fratrum suorum in personis . . . exhibuit nobis litteras privilegiales . . . Ladislai regis . . . flagitando . . . quatenus eadem acceptare . . . et confirmare dignaremur . . . »
1 Thuránszky Zoltán thuriki levéltárában.
A Thurapataky család tovább terjedésének, illetve leszármazásának kimutatására igen fontos okirat az, a melyet a turóczi konvent 1341. évi november 14-ikén adott ki, s a melyben átirja, azon hajadoni negyedre vonatkozó közös megegyezésen alapuló kijelentést, melyet a Thurapataky fiak Mihály liptói alispán és a négy szolgabiró előtt 1341. évi október 7-ikén tettek. Ezen vallomásban egyrészről Thurapataky Tamás fiai, Antal és Marczell, ugyanezen Antalnak fiai Jakab, János és György, az emlitett Marczell fiai Miklós, János és Pál, és Ferencz fiai Péter és Tamás; másrészről János fia Pál, az utóbbiak sógora, illetve Ferencinek veje, kijelentették, hogy különös szeretetből Annus nővérük iránt s nehogy valaha közöttük pörösködés támadhasson, közös megegyezés alapján Annus nővérüknek s általa férjének, Thurapataky Pálnak a László király által adott s elődeiktől öröklött birtokukból természetben adták ki a quartaliciumot, oly kikötés mellett, hogy ha Pál örökösök nélkül halna el, akkor a neki adott negyed visszćsik az adományozók örököseire « . . . quod Anthonio et Marcello filiis Thome, Jacobo, Johanne et Georgio filiis ipsius Anthonii, item Nicolao, Johanne, Paulo et Jacobo filiis didi Marcelli, item Petro et Thoma filiis Francisci ab una; Paulo filio Jan genero ipsorum parte ex altero . . . propositum exstitit, et relatum . . . quod sororis ipsorum Annus nuncupate . . . et per ipsam predicto Paulo marito suor . . . racione quarte filie . . . contulerunt quandam particulam terre de ipsorum possessione . . . »*
1 A Magyar Nemz. Múzeum könyvtárában.
Thurapataky Ferencz egyik fiával, Jánossal, és Marczell fiával, szintén János nevűvel mint királyi emberekül nevezettekkel találkozunk Tamás comes országbirónak 1357. évi június 3-ikán* Akalichnai Péter fia János határjárási ügyére vonatkozólag Palugyay Boda fia Miklós ellen hozott itéletében: « . . . quod Johannes filius Petri de Akalichna . . . ad nostram accedens presentiam contra Nicolaum filium Boda de Palugya . . . item Johannes filius Francisci de Turapataka vel Johannes filius Marcelli de eadem . . . aliis absentibus homines domini regis . . . »
2 Luby Boldizsár benedekfalvi levéltárában.
70Az idők folyamán a Thurapatakyak viszonya a szomszéd birtokosokkal úgy látszik nem igen volt barátságos s az ellenségeskedésre, a surlódásokra elszántás, birtokháboritás vagy határsértés adhatott okot, mert Thurapataky Ferencz fia, Péter az 1363. évben határjárást és határigazitást kért, illetőleg határdombok emelését kivánta. Lajos király a kérelmet meghallgatván, ugyanazon év augusztus 18-ikán Lipcsén kelt rendeletével meghagyja a turóczi konventnek, hogy Thurapataky Ferenez fia Péter turapataki birtokán határjárást eszközöljön, a régi határdombok mellett ujakat állittasson, a mások birtokától különitse el, s ha senki sem tiltakozik, adja át a kérelmező Thurapataky Ferencz fia, Péternek « . . . cum . . . Petrus filius Francisci de Thurapataka . . . legitima reambulacione et metarum erectione plurimum indigeret . . . mandamus . . . quatenus ad faciem memorate possessionis Thurapataka . . . accedens reambulent ipsam . . . metas novas iuxta veteres erigendo . . . statuat et relinquat eidem Petro filio Francisci . . . si non fuerit contradictum . . . » A határjárást a konvent ellenmondás és tiltakozás nélkül eszközölte ugyanazon év szeptember 22-ikén s a beigtatásról szóló jelentést szeptember 27-ikén kiadta.*
1 Thuránszky Zoltán levéltárában.
Thurapataky Péter, a vitéz katona, a komjáthnai birtok szerzője nevével az okiratokban többé nem találkozunk, s ezentul mindazon mozzanatok, a melyekről a családot illetőleg tudomást szerezhettünk, leginkább a család további leszármazásának adataira vonatkoznak s szolgálnak okiratos bizonyitékokkal. Az 1386. évből három oklevél áll rendelkezésünkre, a melyekből további ismeretet szerzünk a család további terjedéséről s a Thurapataky név egy változtatásáról, a mely még az 1391. évben is fentartotta magát; ekkor azonban már ingataggá vált, mig nem háromszoros változás után a XV. század folyamán a régi jó magyar Thurapataky név a mai Thuránszky névben állapodott meg.
A szepesi káptalan 1386. évi június 15-ikén kelt okiratában jelentést tesz Mária királynénak, a Jakoro fia Péter és Lubelyei György fia Lászlónak, Lubelyei Philpes Miklós, Bálint és Péter elleni ügyében megejtett vizsgálat eredményéről. Ezen jelentésben mint kijelölt királynői emberek emlittetnek Turáni Péter fia Pál és Turáni Tamás fia Bálint.* Azon év június 17-ikén a turóczi konvent jelentésében a most emlitett ügyre vonatkozólag Turáni Pál és Bálint ismét a királynő embereinek iratnak.* Ez év november 5-ikén Budán kelt és a turóczi konventhez intézett okiratában Mária királyné a többi között mint a királynő embereit sorolja fel Turáni Tamás fiát Andrást, Péter fiát Pált és Tamás fiat Bálintot « . . . quo presente Andreas filius Thome vel Paulus filius Petri, aut Valentinus filius Thome de Turan aliis obsentibus homo noster . . . »*
1 Eredetije a Fejérpataky család levéltárában a Magyar Nemz. Múzeumban.
2 Ugyanott.
3 Ugyanott.
Ime első elváltozása a Thurapataky névnek Thuránira, a mely átváltozás átszármazott magára a birtokra is. Ugyanis 1391. évi szeptember 13-ikán « . . . feria quarta proxima post festum nativitatis beate virginis . . . » Bubek Imre országbiró liptómegyei főispán közgyűlést tartván, Choltoi Egyed fia János mester kérelmére ennek Madachpataka – ma Madocsán – nevű birtokán határjárást eszközöltetett és határdombokat emeltetett. Ezen határjárásra vonatkozó okirat kiadatott ugyanazon év szeptember 22-ikén,* a melyben mint határos és szomszédbirtok Turapataka is felemlittetik, de már nem a régi nevén, hanem «Turán»-nak irva « . . . que scilicet via predictam possessionem Madachpataka a possessione «Thurán» nominata separaret . . . » Ezen oklevél még egy családtörténeti adatot szolgáltat nekünk, melynek alapján a Sybor ágán Luchky nevet viselő Dénes leszármazóinak egyik tagjára ismerünk, s ennek révén a továbbterjedést egészen az 1410. évig követhetjük. Madachháza vagy Madachpataka, Madocsán éjszak felől «Luchk» – ma Lucski – határával szomszédos lévén, az emlitett határjárási okirat ezen birtokrészt is felemliti, mint olyat, a mely Luchk fia, Poch birtokában van « . . . ubi dicta possessio Madachhaza a possessione Poch filii Luchk separaretur . . . »*
4 Csoma József devecseri levéltárában.
5 Ugyanott.
71Az 1391. évi nemesi birtokvizsgálat alkalmával a turapataki birtokra vonatkozó jogukat az ősi birtok első szerzői, Marczell és Sybor utódai közül Thurapataky Péter fia István, Tamás fia Bálint és Antal fia István igazolták, a kik ugyanakkor bemutatták az 1278. és 1340. évi adománylevelüket.* Azon földrészt illetőleg pedig, de a mely itt is csak mint a Topla határából kihasitott földrészecske van emlitve, az adománylevelet az 1320. évből « . . . super donatione cuiusdam particule terre de terra ville Topla... separate . . . » Sybor fiának Luchkai Dénes fiának, Luchkai Pochnak unokái, István és Jakab gyermekei, még pedig Pál és Simon László fiai, Lukács, György és Bálint, Benedek fiai terjesztették be a birtokvizsgáló közgyűlés elé.*
1 Liptói regestr. Magyar Tört. Tár, IV. k.
2 Ugyanott.
Azon fontos okirat, a mely 1401. évi május 21-ikén a szepesi káptalan által kiadatott, s a, boczabányaiaknak a liptóujvári királyi uradalom elleni perében egy erdőrészlet iránt a vizsgálatot és a vallomásokat tartalmazza,* s melyre már több más liptói család történetének megirásánál hivatkoztunk, itt ismét előnkbe kerül, mert az a Thuránszky család tagjainak terjedésére nézve is tartalmaz adatokat.
3 Boczabánya levéltárában. Hiteles kápt. másolat 1819. évből.
Megtudjuk ezen okiratból, hogy akkoriban, a királyi parancs által elrendelt vizsgálatkor, Thuriki András, a királyi itélőszék jegyzője és birája « . . . sedis nostrć iudiciarieratus assessor nobilis Andreas de Thurik4 notarius et sedis nostre assessor . . . » mint királyi ember lett kiküldve a vizsgálathoz. A vizsgálatról szerkesztett káptalani jelentésben a többi kihallgatott tanuk között vallomást tesz Thuránszky István is « . . . ibidem . . . Stephanus Thuranszky... iurati et diligenter examinati fassi fuissent . . . »* Foltünő e két okiratban, melyek közül a vizsgálatot elrendelő királyi parancs márczius 22-ikén, a szepesi káptalan jelentése pedig május 14-ikén kelt, a Thurapataky névnek kettős alakban történt átváltozása; s mig a királyi parancs «Andreas de Thurik»-ot ir, a káptalani jelentésben már Stephanus «Thuránszky»-nak neveztetik.
4 Ugyanott.
5 Ugyanott.
A családnevek irásában az ingadozás a XV. század folyamán nem sporadikus, de mondhatnák, hogy gyakori jelenség; tapasztaljuk ezt más családok neveinél is, s mig a megállapodás az egyiknél korábban, a másiknál későbben áll be. Így van ez a Thuránszky családdal is, a mely, a mint láttuk, 1401-ben hol Thurikinak, hol Thuránszkynak iratik; 1410-ben már Thurána-vá lesz, a mi nem lehet véletlen hibája az oklevél irójának, de határozott tudatos kifejezés, mert igy irva négy okiratban négyszer fordul elő. Ugyanis 1410-bon Zsigmond király január 13-ikán a Bessenewiek kértére ezeknek Medekuspataka – ma Patak – nevü birtokukba való bevezetéset és beiktatását a turóczi konvent által elrendelve,* mint királyi embert a többi között megnevezi Thuráni Bálintot és Györgyöt « . . . sin Valentinus aut Georgius de Turan aliis absentibus homo noster . . . » Február 7-ikén ugyancsak a marczellfalvi Bessenyewk Medekuspataka nevű birtokán határjárást és uj határdombok emelését rendelve el a turóczi konventnél, itt ismét Turáni István fiait Bálintot és Györgyöt nevezi királyi emberül a határjárásnál « . . . quo presente Valentinus aut Georgius filiu s Stephani de Turan . . . »2 A turóczi konvent márczius 11-ikén jelenti, hogy a határjárást Turáni Bálint királyi ember jelénlétében eszközölte;* s végre ugyanezen év október 29-ikén;* jelenti hogy Moysházai Mártont a Moysháza – a mai Vitálisfalu birtokba a király rendeletére bevezette; a hivatkozott királyi rendeletben Turáni László – Ladislaus litteratus de Turan mint királyi ember neveztetik meg.
1 A Magyar Nemz. Múzeum levéltárában.
2 Ugyanott.
3 Ugyanott.
4 Ugyanott.
Ugyanazon Turáni Bálint, István fia, ki mint fentebb kimutattuk, a medekuspataki határjárásnál 1410-ban királyi emberül neveztetik, két évvel később, Zsigmond király 1412. évi augusztus 20-ikán kelt beigtató parancsában* mint Turánai Bálint királyi ember – «Valentinus de Turnu» – iratik Madach Pál fiainak beigtatásánál, Madach nevű liptómegyei birtokba.
5 Ugyanott.
72Vidafeldi István fia László, bizonyos vérbeli vagy sógorsági viszonyban állhatott a Thuránszky család tagjaival, minthogy a most emlitett Vidafeldi László azon adománylevelet, melylyel Donch zólyomi comes Komnathna birtokot az 1330. évben vitézsége jutalmául oda ajándékozta, 1434-ben a turóczi konvent által magának átiratni és hitelesen kiadatni kérte s annak hiteles átirását a konvent július 6-ikán* a kérelmező Vidafeldi László részére ki is adta. Sajnos, hogy ezen rokoni összeköttetésre a család levéltára adatokkal nem bir.
1 Thuránszky Zoltán thuriki levéltárában. Eredeti.
Sybor fia Luchkai Dénes ágán a család terjedése az 1391. éven tul Lukács, György és Bálinttal, úgy látszik, teljesen megszűnt, s valószinünek találjuk, hogy ez ágon a most nevezett három testvér utódok nélkül halt el, mert sem ezekről, sem utódaikról a családi levéltár okirataiban semminemű nyomot többé nem találunk. Marczell két fiának, Tamásnak és Simonnak ágán sem terjedt egy századon tul a család tovább, mert az okleveles adatok az 1353. évvel itt is megszűnnek a harmadik nemzedéknél, s csak egyedül Sybor idősebb fiának, Albertnek az ágán terjed tovább a Thuránszky család s virágzik a mai napig is ősi birtokán, a liptómegyei Thurikon. Ezen ágon vezet tovább bennünket Vidafeldi István és nővéreinek, Góth Istvánné Anna és fia Dakaházy Miklósné Dorottyának, Domiánfalvi Nagy Imre fiai, Miklós és György ellen a vidafeldi birtokba való visszahelyezésűk ügyében viselt pere, midőn is a visszahelyezés foganatositásakor, mint kiküldött végrehajtó és átadó Kis Olaszy Péter, Rásztakai Pál és Thuréki Jakab volt jelen; « . . . cum nos una cum Petro de Kis Olaszy homine nostro puta vicecomitis, Paulum de Rsztoka et Jacobum de Thurik ad id duxeramus transmissos . . . » A visszahelyezésről szóló okiratot Marcelfalvi Bessenew Tamás 1352. évi június 28-ikán adja ki; a birtokba visszahelyezés június 24-ikén történt.*
2 A Magyar Nemz. Múzeum levéltárában.
Mátyás király által 1447-ben a turóczi konventhez a Lubellai Péter fiai, János és Mátyás részére Kalenhán és Makathyas birtokrészekbe való bevezetésre vonatkozólag intézett beiktatási parancsba királyi emberekül Thuriki László és Mihály vannak felsorolva.*
1 A Fejérpataky család levéltárában.
A turóczi konvent az 1485. évben egy országbirói itélet következtében Madáchházai András neje, Julianának Hadázházi Kissel István fia Benedek és leánya Anna elleni ügyében Madáchházán – mai Madocsán – birtok-becslés, határjárás és osztály eszközlésére küldetett ki; ezen ténykedés keresztülvitelekor jelen volt Thuráni Ferencz is, a mint ezt az emlitett konvent az 1485. évi deczember 15-ikén foganatositott osztály után deczember 19-ikén kelt jelentésében irja.* Turáni Ferencznek fiáról, II. Benedekről azon érdekes följegyzést tartalmazza a liptómegyei 1580. évi jegyzőkönyvnek 1-ső lapja, hogy a tarnóczi lakosok beigazolták, hogy Benedek azon évben 109 éves volt « . . . incolć Tarnoczienses recognoverunt Benedictum Thuránszky esse annorum 109 . . . » született tehát az 1471. évben.
2 Bobrovinyiczky László rózsahegyi levélt.
Midőn a boczabányaiaknak a Szent-Ivány család elleni birtokháboritási ügyében Mátyás király 1487 márczius 26-ikán kelt parancsával a szepesi káptalannál Boczabánya és Szentivány-Bocza között a határjáróst és uj határdombok emelését elrendeli, ezen rendelet foganatositásáról a káptalan jelenti, hogy az augusztus 6-ikán keresztütvitt határjáráskor a többi nemesek között Thuréki Miklós is jelen volt « . . . qualiter ipsi feria secunda proxima ante festum beatorum Tiburtii et Valeriani martyrum . . . in ibi legitime convocatis . . . Nicolao de Thurik . . . nobilibus . . . stb.» a káptalan jelentése 1487 augusztus 21-ikén kelt.*
3 Hiteles kápt. másolatárúban Boczabánya levéltárában.
Családtörténeti szempontból azon határhoz értünk jelen dolgozatunkban, melyen tul kijelölt feladatunknál fogva nem terjeszkedhetünk, midőn is megvilágitottuk, felderitettük azon legnagyobb részt ismeretlen, részben hibás geneologiai adatokat, melyek a sajtó utján közkézen forognak és tisztán okiratos adatokra támaszkodva, állitásainkat kellőleg megokolva, az előadottak nyomán mellékeljük ide, Marcell és Sybor ivadékainak thuriki Thuránszky családnak 73leszármazási kimutatását, nemzedékrendi tábláját.
Nem fejezhetjük be azonban dolgozatunkat a nélkül, hogy ezen mai napig virágzó családot érdeklő, de általános kulturtörténeti szempontból is érdekes esetet köztudomásra ne hozzuk, a mely a Thuránszky családnak komjáthnai községét illeti. Azt kimutattuk ugyanis, hogy Komjáthna község, mint telepitvény, csak az 1330. év után keletkezett, de hogy annak parochiális temploma és plébániája mikor épült, azt határozott évszámmal megjelölni nem vagyunk képesek, minthogy erre adatokat szoros kutatásunk daczára sem találtunk. Annyi azonban bizonyos, hogy a XV. század folyamán temploma már felépült, s mint leányegyház, a likavai vár alatt létező kis-szent-mártoni anyćgyházhoz tartozott, s az 1492. évet megelőzőleg még plébániája nem volt. Helyrajzi fekvése Komjáthna községnek olyan, hogy az Liptómegyéből csak az árvamegyei Dubován át közelithető meg, s a közlekedés felette nehéz, de kivált télviz idején magas fekvése miatt alig érhető el, sőt a XIV. században a folytonos katonai portyázás, kalandozás, rablás miatt veszélylyel is járt. Valószinűleg ezen okok inditották a birtokosokat arra, hogy plébániát épitsenek; mert ezen akadályok miatt a kis-szentmártoni anyaegyház plébánosa gyakran volt akadályozva abban, hogy hiveit lelki táplálékkal ellássa. Mindezen körülmények tekintetbe vételével, 1492-ben Mihály milkoviai püspök, esztergomi érseki vikárius előtt János kis-szent-mártoni plébános, és Olaszi György által a kis-szentmártoni és a leendő komjáthnai plébánosnak egymás közötti viszonya tárgyában az összes komjáthnai birtokos urak között egyezség köttetett. Az erre vonatkozó okiratban* elmondatik, hogy Komnethna a kis-szent-mártoni parochiához tartozott és tartozik, de mert az erdők és hegyek egy nagy mértföld távolságban közbe esnek és akadályozzák a hiveket kivált tél idején, hogy ünnepnapokon és vasárnapokon az anyaegyházba mehessenek a misét hallgatni, s a szentségekben részesülni, s a csecsemők keresztelés nélkül haltak el, csak azért, mert a nagy távolság és a veszélyes utak miatt a plébános oda nem mehetett: ezen okoknál fogva János plébános és a komnethnai nemes urak megegyeztek abban, hogy most és ezentul a Szentlélek tiszteletére emelt komnethnai templomba, de mindig az anyaegyház plébánosának beleegyezésével, papot válaszszanak, a ki alkalmatos legyen a szentségek kiszolgáltatására, azt ott tarthassák és fentarthassák, a ki mindig köteles lesz az anyaegyház plébánosa iránt tisztelettel viseltetni, s ezen felül minden évben két gömbölyű kenyeret, egy kappant és egy negyedrész forintot adni uj év körül az anyćgyház plébánosának « . . . et in super annuatim semper infra octavas epiphanie domini duos panes circulares et unum caponem nec non quartam partem unius floreni auri dare et solvere debeat et teneatur . . . » minden hagyomány és egyéb jövedelem a komnethnai pap fentartására és használatára ott maradván; ha pedig valamely oknál fogva Komnethnán papot nem tarthatnának és ha az anyćgyház plébánosa szolgálna a templomban, t. i. hetenként egyszer, akkor úgy, mint eddig is, adnak a komnethnai nemes urak évenként két gömbölyü kenyeret, egy kappant és egy nyolczadrész aranyforintot; megjegyezvén, hogy az anyćgyház plébánosa köteleztetik a komnethnai papot a szent folyadékokkal évenkint ellátni.
1 Thuránszky Zoltán thuriki levéltárában. Eredeti papiros okirat, nagyon megviselve.
A thuriki és komjáthnai Thuránszky család, melyet Csergheő érdemes heraldikusunk a Siebmacher-féle heraldikai nagy munkában kihalt családnak jelez,* maiglan is Liptómegyében, az ősi birtokon Thurikon, továbbá Okolicsnán, Zemplén és Heves vármegyékben élő és virágzó családtagokból áll.
1 Siebmarcher’s Wappenbuch der Adels v. Ungarn. l. 668.
Vajjon az Ungmegyében tartózkodó hasonló nevű Thuránszkyak a thuriki törzsből származnak-e, s mikor szakadhattak el onnan, s egyáltalján vérségi rokonok-e, azt meghatározni nincs módunkban. Azon körülmény azonban, a mire már Csergheő is figyelmeztetett, hogy a két család azonos neve miatt össze nem téveszthető, hogy az ungi Thuránszkyak I. Lipót királytól kaptak czimerlevelet és nemességet,* 74mig ellenben a thuriki Thuránszkyak mint donatariusok már a XIII. század második felében az országos nemesek közé soroltattak, s az unghiak az armális czimerképét használták; a thurékiak pedig az ungiak armálisát sokkal megelőző időben a mellékelt rajz szerinti czimert viselték és viselik mai napig is; azon következtetésre vezet, hogy a két azonos hangzásu nevet viselő család egymással eredetükre nézve semmi vérbeli rokonságban nem áll.
2 Ugyanott.
A thuriki és komjáthnai Thuránszkyak által használt czimerképet a szaklapokban sehol sem találván sem rajzban, sem leirásban, az az érdeklődő szakközönség előtt idáig ismeretlenül maradt, s azt most a XVI., XVII. és XVIII. századból eredő gyürüpecsétek és pecsétnyomók után a mellékelt rajzban* és leirásban ismertetjük meg; sajnos azonban, hogy sem a paizs, sem a czimerképek, sem az orrjegy neveit meghatározni nem tudjuk. Leirása: félnegyedes paizs 1. merejében hétszer vágott pólya; a 2-idban oroszlán; a 3-ikban ágon álló, csőrében gyürüt tartó madár; a 4-ikben hármas halmon koronában álló kettős kereszt; oromdisz: a harmadik czimerkép. Thuránszky Kálmán ur közlése szerint a thuriki czimer az oroszlán, ez volna tehát a régebbi mester alak; a komjáthnai pedig a gyürüt csőrében tartó madár (sólyom?), ez az ujabbi czimerkép és ezt a motivumot, mit a 2-ik ábra mutatja, egymagában is csakugyan használták. A családi czimer e változata: paizsmezőben ágon álló, csőrében gyürüt tartó madár; oromdisz ugyanaz.
1 A pecsétgyürü és nyomó Thuránszky Kálmán tulajdonában Thurikon.
A thuriki és komjáthnai Thuránszky család leszármazási rende 1240–1526.
N. I. Marczell 1240 Sybor 1240 I. Tamás 1278 I. Simon 1278 Albert 1278 Dénes 1278 (de Luchk) 1287 Domen 1319 Antal 1319 II. Marczel 1319 II. Tamás 1281 I. Ferencz 1295 körül Poch de Luchk 1320 II. István 1341 II. Jakab 1341 I. János 1341 Pál 1341 I. György 1341 Péter 1319 II. Ferencz 1353 III. Tamás 1319 II. János 1353 Annus 1319 (Turapataki Géza neje) I. Miklós 1341 III. János 1353 I. Pál 1341 III. Jakab 1341 III. István 1391 II. Pál 1386 I. Bálint 1386 I. András 1386 I. István 1320 I. Jakab 1320 III. György 1410 III. Bálint 1410 II. András 1401 II. László 1410 Erzsébet 1426 (Ország László neje) I. László 1350 I. Benedek 1350 IV. Jakab 1436 III. László 1477 Mihály 1477 III. Pál 1391 II. Simon 1391 III. Ferencz 1485 II. Benedek (1471–1580 109 éves) II. Miklós 1487 Lukács 1391 II. György 1391 II. Bálint 1391
MAJLÁTH BÉLA.
