A DRÁVECZI ÉS VINNAI DRAVECZKY CSALÁD. (Első közlemény.)
75A DRÁVECZI ÉS VINNAI DRAVECZKY CSALÁD.
(Első közlemény.)
(Első közlemény.)
Csehországi eredetű család, mely magyar nemességet a XVI. század első felében szerzett és Szepesmegyében telepedett meg. Cseh nemessége ősrégi, hol is Skop vagy Thluk nevet viselt. E részben a bizonyitékok szigorubb boncolását mellőzve, csak egyszerűen felsoroljuk azokat az adatokat, a mikről Bihar vármegyének Várad-Olasziban 1758. évi május 8-ikán tartott közgyűléséből Dráveczi Draveczky László császári ezredes részére kiadott tanusitása szól. E szerint a nevezett Draveczky László ezredes családjának eredetét illetően a megye közönsége elé hét darab eredeti oklevelet terjesztvén, kérte azoknak átiratását. Bemutat azonkivül régi nyomtatványokat is, mik a Skop vagy Thluk család egyes tagjairól adatokat tartalmaznak. A vármegye ezeket aláirta, hiteles alakban kiadta. Mindez egy u. n. család-könyvbe belefoglalva, beleirva, jelenleg is meg van a család kezénél s azt utóbb és pedig 1791. év május 10-ikén Gálos-Petriben Biharmegyének táblabirója Darvay Károly is hitelesitette. E könyvben a leszármazás egy régi cseh nyelvű leszármazási tábla adataival is van bizonyitva; felöleli továbbá a «familić antiquć Genealogia Bohemica» stb. czimü könyv 1-ső és 2-ik lapjainak; valamint Sinapius János «Schlesische kuriositäten» stb. czimü műve* 101–104. lapjainak tartalmát. Ezek az adatok a következőket tárják elénk:
1 A könyv teljes czime: «Schlesische Curiositäten, Erster Vorstellung darinnen die ansenlicheren Geschlechter des schlesischen Adels, mit Erzählung des Ursprungs, der Wappen, Genealogien des qualificierten Caveliere, der Stammhäuser und Güter beschrieben.»
Első ős gyanánt Skopek János jelentkezik 1077-ben, ki hűségeért László királytól Szigovitz várát és uradalmát nyerte adományul. Fiai voltak: Zsigmond és Menyhért. E két fia által virágzott a család a cseh királyságban egész 1240-ig, midőn is a tatár dulás következtében ez időtájban ott elenyészett és csakis két szerzetes ifju maradt életben a családból; egyik a Domokos-, másik a Ferenczrendiek kebelében. Hogy a család ki ne veszszen, e két barát felsőbb engedélylyel világiasittatott (seculares facti) s igy jeles férfiakat nemzettek tovább.
Utódjaik közül legelébb találkozunk 1334-ben Skop Jánossal, a ki Henrik vratislavi és glatzi fejedelem vitéze volt. Ennek fia Skop Bogislaus 1390 körül Magyarországba jött Zsigmond király udvarába, itt jeles lovaskapitány volt s midőn a király Siklós várában fogolyként zárva volt, a királyt ő szabaditotta (!?) ki a várból s a fogságból s aztán megint Prágába tért vissza. Hüségeért a király Bellohrad várát (Prága, máskép Vhradskim poveti megyében) ajándékozta neki és mágnás czimmel (titulo magnatis) diszesitette fel s egyszersmind Prága várának parancsnokává nevezte őt ki. Ennek emlékét a prágai várpalotában czimerével együtt négyszögletes márványlap tünteti fel.
Három fia maradt: Kristóf, Szaniszló és Henrik. Kristóf Sinapius János érintett könyve szerint 1466-ban Vratislav város ezredese, kiváló hős katona volt. Szaniszló a tescheni herczeg szolgálatába lépett s ennek kapitányává lett. A herczegtől nyerte Taschanovitze, Felső- és Alsó-Domaslovitz, Tranovitz és Guvinyik falvakat adományba s ily módon Sziléziában telepedett le, Skop neve mellé a Tluk melléknevet vevén fel. E névfelvételt a herczeg jóváhagyta, mert sokat vándorolt (idegenben járt), mi a cseh nyelvű bizonyitványban: „te se mnoho po swetye Tlukl» közmondással van megokolva. Utódjai aztán a Tluk, másként Thluk melléknevet meg is tartották.
A harmadik fiut: Henriket, Magyarország szolgálatában találjuk, állitólag Eger városának kapitánya volt Mátyás király alatt, miről tanuskodnék egy általa Eger várából, 1473-ban Bolyk János, Tamás és özvegy Bolyk Lászlónéhoz három jobbágy szabad költözködése ügyében irott levele.*
1 Az okmány szerint: «Nobilibus Thomć, Joanni, Elenć condam Ladislai relictć de Bolyk, amicis nostris honorandis czimezve.
Eddig a család középkori történetéről fenmaradt hagyomány adatai.
Szaniszló utódjairól már teljes hitelű okirat alapján szólhatunk. Ugyanis ennek dédunokája, Boldizsár vagy Baltzer, Teschen tartományból, a hol lakott, kiköltözködni óhajtván, a tescheni 76herczegség rendei által 1648. évi nagyböjt első vasárnapján kiállitott okirattal igazoltatta ősi nemesi származását, s pedig úgy apai, valamint anyai ágról való nemesi eredetét. Tizenhat főnemes írta alá és az okiratról lefüggő 16 gyürüs pecsétjük bizonyitja emez ős-fa hitelét. Eme hártyára irt oklevél jelenleg is eredetiben a család birtokában van, Gálos-Petriben, özv. Draveczky Gyulámé urnő kezeinél. A cseh nyelven irt okmány közepén a Thluk család czimere színeiben festve látható, mely teljesen azonos az ös Draveczky czimerrel. E közép – családi – czimert körülövezi jobbról négy és balról is négy festett czimer, mely a bizonyitó Thluk Boldizsár nöi águ őseit, anyától ősanyáig négy ízen keresztül mind a két szülő után, ezek czimereivel tünteti fel. Tartalma szerint Thluk Szaniszlónak fia: János volt, a kitől ismét két fiu: Zsigmond és Menyhért származott.
Zsigmondnak László fia volt, kinek fiai László és a már emlitett Boldizsár.
Boldizsár neve cseh nyelven az okiratatban «Waczlav Bolczer Tluk, y Tossynovitz ana Sivobodnym dworze w Tossynoviczych»-nek iratik. Az oklevél szerint Boldizsár anyja volt: Prakszicska Zasztriczy Borbála, anyjának anyja (nagyanyja): Obrszliczka i Lipaltovitz Anna, nagyanyjának anyja (dédanyja): Eliska Zerotinszka y Zerotina, dédanyjának anyja (ősanyja): Anna Hangwvitzovna y Biskupitz.
Apai ágon:
Apjának anyja (nagyanyja): Marusse Rayska y Rayska a na Tossynovitzegh.
Nagyanyjának anyja (dédanyja): Anna Skiryssvoska y Krezeczkovitz.
Dédanyjának anyja (ősanyja): Lesska Brodeiszka y Brodu.
Ősanyjának anyja (déd-ősanyja): Anna Osinszka y Osyny.
Ez oklevelet a Teschenből Magyarországba költöző Thluk Boldizsár felmutatta és kihirdettette Lőcse sz. k. városában Szeges vármegyének 1648. évben tartott közgyűlésén, miként az reávezetve szemlélhető, Görgey Ezechiel Szeges vármegye hit. jegyzője által aláirva.
Boldizsár utódjairól nincs semmi adatunk. Valószinűleg gyermekek nélkül halt el; – s e szerint a Szaniszlófi Jánosnak második fia Menyhértre s ennek utódjára kell visszatérnünk, itt kezdődvén tulajdonképem a Thluk családnak magyarországi szereplése s a Draveczky család névfölvétele mellett magyar nemesi mivolta.
Menyhért császári német kapitány volt s ily minőségben a hadakkal Magyarországba rendeltetett és pedig Szepesmegyébe. Itt 1542-ben zálogba vette néhai Laskó Jeromos özvegyétől, Kuroswyenky (?) Annától, annak Darócz vagy Dravecz helységben fekvő összes birtokát, miként azt a nevezett özvegy urnő a szepesi káptalan előtt ez évben bevallotta, hogy t. i. fia Albert és leánya Borbála terheit is felvéve, zálogba adta a nevezett egész birtokát nemzetes Thluk Menyhértnek s mindkét nemű leszármazottjainak – a kiváltásig – négyszáz arany forintért és ötszáz forintért magyar pénzben, mely összeget ő már valóságosan fel is vevén, Tluk Menyhért az ingatlant birtokába vette.*
1 Orsz. ltár, N. R. A. Fasc. 1762. Nro. 38.
E birtokra Menyhért királyi megerősitést kért s I. Ferdinánd hivének katonai érdemei és hűsége által indittatva, 1543-ban nemcsak ezen Dravecz nevü helységet, hanem még a szepesmegyei Kriegh, Kaczving és Rokus helységeket is adományozta neki, mely birtokokba Thluk Menyhért, s pedig Draveczba 1543. év május 18-dikán, a szepesi káptalan által ünnepélyesen beiktattatott, ennek senki ellent nem mondván.* Ettől fogva Menyhért elhagyva a Thluk nevet, magát Draveczkynek kezdte irni, noha még fiai, sőt utódai is felváltva Thluk és Draveczkynek neveztettek egész a XVII. század végeig. Feleségétől, Vilcsek, máskép Veleskovna Eufrozinától János, Gáspár, András és Boldizsár nevü fiai és Margit úgy Zsófia leányai születtek. Közölök János Szepes várnak provizora volt. Igyekezett Dráveczböl magának és családjának a még hiányzó részeket is megszerezni. Dravecz, máskép Daróci helységet ugyanis még Zsigmond király 1398-ban az ispotályos keresztesek konventjének (domus hospitalis ordinis cruciferorum sancti Antonii de Dravecz) adományozta volt.* Idővel azonban a keresztesek idegeneknek elzálogositották e birtokból 77a legnagyobb részt s igy a birtok régtől fogva már másoknak kezén volt.* Nyilván igy került az Laskó Jeromoshoz is, a kitől, mint fentebb érintők, Tluk Menyhért ezt a nagy részt megszerezte. János ur, tehát a szepesi kamara jelentése szerint 1509-ben Dravecz helységért a kamarának 1050 frtot fizetett le, hogy jogát mind erősebbé tegye. Felemliti ezt az 1000 arany forintnyi fizetést az a perirat is, melyet Kozárdy Borbála, Lökös Mihály özvegye inditott 1575-ben nagyságos Thurzó Szaniszló és Szepes vár provizora s várnagya ellen nagyobb hatalmaskodás czimén, s mely itéletileg esküvel döntetett el. Ebben Jánosunk nobilis Joannes Draveczky aliter Thluk-nak, máshelyt ismét nobilis Joannes Thluk de Dravecz-névvel és Szepes vár provisorának iratik, mag a vár castellanusaként nemes Draveczky György emlittetik. Kitűnik a perből az is, hogy Draveczky Jánosnak már 1569-ben Draveczen háza is volt.* 1575-ben még egy más oklevélben is mint Szepes vár provizora szerepel,* de már 1580. évi július 15-ikén, midőn Seymeldorfi Feygel Jánostól ennek bethlehemfalvi kúriáját 300 magyar forintért zálog czimén megszerzi, csak egyszerüen mint egregius Joannes Draveczky aratik az oklevélben, ekkor tehát már nem volt hivatalban.* Fiu maradéka felől nincs adatunk, csak két leányt, hagyott maga után, Zsófiát és Annát, a kiknek részére a bethlehemfalvi birtok és a thrumfalva-pusztai birtokrész felől a szepesi káptalan 1599-ben tanusitványt állatott ki.*
2 Orsz. ltár, N. R. A. Fasc. 1193. Nro. 19. 20. 21. és 33. És a családnak az iktató levél hiteles kiadványa. Továbbá: Orsz. ltár, A. N. R. Fasc. 1247. Nro. 25.
3 Orsz. ltár, Dl. 24926.
1 Orsz. ltár, N. R. A. Fasc. 918. Nr. 42.
2 Orsz. ltár, N. R. A. Fasc. 1009. Nr.o. 17.
3 Orsz. ltár, N. R. A. Fasc. 21. Nro. 41.
4 Orsz. ltár, N. R. A. Fasc. 995. Nro. 21.
5 Szepesi kápt. ltár. Fasc. 4. sub U. decem Lanceatorum. Nro. 1.
Menyhért legifjabb fia, Boldizsár, még serdületlen korában árvaságra jutott. Irdes anyja, Vilczek Fruzsina ujra férjhez ment Bischof Boldizsárhoz, a ki mostoha létére is mint apa gondoskodott a kis fin felöl, kiváló nevelésben részesitette, latin, olasz, német, magyar és lengyel nyelvekre kitanittatta. A kiképzett fin azután császári vasas-lovas ezredbeli hadbiztossá lett; utóbb pedig Lengyelországba küldetett követségbe; ott azonban megbetegülvén, hazatért s itthon 1593 szeptember 5-ikén meghalt s eltemettetett Kríegh helység templomába. Felesége Sváby Anna volt, kitől gyermeke nem maradt.*
1 Emez életrajza a krighi templomban neje Sváby Anna által emelt s mai napig épen meglévő márvány siremlékén irva olvasható.
Menyhértnek már csak három fia volt életben, – a fentebb tárgyalt János, úgy Gáspár és András, – midőn ezek Rudolf királytól birtokaikra uj adományt kértek. Rudolf 1595. évi július 22-én Himmelreich Tiborcz ellenjegyzése mellett, ehhez képest uj adomány czimén nekik és mindkét nemű leszármazottjaiknak adományozza a szepesmegyei Kriegh, Haczvingh és Rokus helységekben már általuk és nemzőik által is békésen birt birtokrészeket és Krieghen egy egész nemesi kúriát. Ebben az adományosok: Tluk de dicta Teschinovitze alias Draveczky nevet viselnek és atyjuk mint egregius condam Melchior Tluk de dicta Teschinovitze alias Draveczky, emlittetik fel.*
2 A hitelesitett «család-könyv»-be tartalmilag beirva.
Menyhértnek András fiáról egyéb adat nem ismeretes, utódjai nem maradtak. Hogy két leánya is volt még Menyhértnek, fentebb jeleztük már. Ez állításunkat a következő adatokkal támogatjuk: 1602-ben néhai Thluk Boldizsár özvegye Sváby Anna és Draveczky alias Tluk Sámuel a szepesi káptalan előtt egybehangzóan kijelentik, hogy idősb Okolicsnai Okolicsányi Jánost vérrokonuknak elismerik, mint a kinek a Dravecz, Kriegh és Kaczvinkel nevű helységekben fekvő birtokokban örökségi joga van anyai részről.* 1656-ban.pedig Okolicsányi János és László (id. János fiai), Okolicsányi Péter éa István (Okolicsányi Mihály fiai) kijelentik, hogy az ő nagyanyjuk néhai Draveczky Zsófia volt, s ez alapon nekik örökségi joguk van a Draveczky birtokokhoz, a melyeket most Draveczky Gáspár tart birtokában. Hasonlóképen külön iratban jelenti ki Szentmiklósi Pongrácz János Andrásfalván 1656 évi márczius 16-ikán. kelt magyar levelében: «hogy mivel ő egy ág és atyafi a Draveczky famíliában, az ő öreganyja Draveczky Margith után őt is illeti rész a Draveczky jószágban» s hogy eddig nem vette igénybe, oka 78az, hogy Draveczky Gáspar bátyjaurát ezideig soha meg nem kereste ez érdemben, de most kivánja a részét, s e végből a törvényes lépések megtételére meghatalmazta Okolicsányi István és Szentivány Kristóf urakat.* Ezekből pedig világos, hogy mivel már 1602-ben id. Okolicsányi János anyja Draveczky Zsófia jogán keresi örökségét Draveczből, anyjának tehát már a XVI. század közepe táján kellett élnie, a mikor pedig egyedül csak is Thluk Menyhért szerzett adományt Draveczre, más Thluk vagy Draveczky e helységre joggal nem is birt; minthogy továbbá 1656-ban a már 1602-ben vérrokonnak elismert id. Okolicsányi Jánosnak a fiai: János és László nagyanyjuknak nevezik Draveczky Zsófiát, a ki után Draveczre igényt tartanak, kétségtelen, hogy Zsófia nem lehetett más Draveczkynek a leánya, mint csakis a Thluk Menyhérté. Teljesen hasonló körülmények forognak fenn Draveczky Margitnál, a ki Szentmiklósi Pongrácz Mihály felesége volt s a kit Pongrácz János is 1656-ban a nagyanyjaként nevezett meg.* Ez is Thluk Menyhértnek a leánya volt kétségtelenül. Jóllehet tehát a közlőtt oklevelekben az atya neve felemlitve nincs is, mégis a fentebb jelzett adatok nyomán minden más föltevés kizártnak jelentkezik. Az eme oklevelekben előforduló Draveczky Sámuel és Gáspár testvérek és Menyhértnek az unokái voltak, miként arra az alábbiakban reá fogunk térni.
3 Szepesi kápt. ltára, Fasc. 7. Scrinio 9.
1 Orsz. ltár, N. R. A. Fasc. 918. Nro. 44.
2 Nagy Iván, Magyarorsz. családai. IX. k., 420. l.
Menyhértnek második fia I. Gáspárnak a vonalán származott le a Draveczkyek máig élő családja; a többi fiu ága – mint láttuk – mihamar kihalván.
E Gáspárnak Darahi Darahy Anna feleségétől három fia született, u. m. II. Gáspár, III. János, és I. Sámuel s egy leánya Zsófia, a ki Záborszky Gábornak, majd másodszor Péchy Zsigmondnak volt a felesége.* Sem a nőtlenül maradt János, sem Sámuel, ki Érmindszenti Párvay Annát vette magának feleségül, utódokkal nem birtak. Sámuellel már fentebb, az 1602. évben találkoztunk, midőn Okolicsányi Jánost rokonának elismerte; egyébként ő Szepesmegye alispánja volt 1628-–1631 között.
3 Egri kápt. ltára, Proth. sub Lit. A. H. Nro. 768. Anno 1675.
II. Gáspár, kinek felesége Berzeviczy Anna volt, nevezett feleségével együtt 1633-ban a Czékus családdal, Csetnek és Tapolcza helységekben levő földekre nézve 700 forint vételárban a szepesi káptalan előtt adás-vétel ügyletet kötött.* Fentebb jeleztük, hogy Darócz vagy Dravecz helység régen az ispotályos keresztesek konventjének birtokában volt Zsigmond király adományából. Eddig a Draveczky család békésen birta a megszerzett birtokot, Gáspár uramnak jutott azonban ki az a kellemetlenség, hogy a már őstül öröklött birtokában elkezdték háborgatni. 1656-ban a kincstár pört inditott a Draveczky család ellen, Dravecz vagy Darócz helységnek a korona részére leendő visszabocsátása iránt.*
1 Szepesi kápt. ltára, Fasc. 4. sub Q. Nro. 10.
2 Orsz. ltár, N. R. A. Fasc. 918. Nro. 42.
Úgy ő, mint sógora Záborszky Gábor, Draveczky Zsófia férje, megpereltettek. A szepesi kamara megindittotta a vizsgálatot, megállapitotta, hogy a keresetnek zálogbaadása révén keresték meg a birtokot a Draveczkyek, s hogy ily alapon bírja a helység nagy részét Thluk alias Draveczky Gáspár; de birnak még rajta kivül ép ily jogalapon felső-szalóki Kissevitz Horváth László, Petróczy János, Baán Mihály, Záborszky Gábor, továbbá Zsuzsánna asszony Berzeviczy Sámuelnek, Bobroviczy Ilona Thluk Györgynek, alias Draveczkynek, Tőke Anna Budaházy Jánosnak, most Zavar Lászlónak, Baán Anna Kubinyi Jánosnak özvegyei, végül másik Baán Anna Görgey János felesége is.* Görgey János is perbe vonatott s megkiséreltetett, hogy az annak idejében fizetett zálog és felfizetési sommák hivatalos uton a családnak visszaszolgáltassanak. Erről a jogcselekményről tesznek jelentést a szepesi kamarához 1656. évi április 10-ikén Kassán kelt levelükben Megyery György kamarai titkár, s a királyi ügyek aligazgatója és Danecz Görgey késmárki harminczados, előadván, hogy a fiskusnak Thluk alias Draveczky Gáspár és György János Szepes vármegye táblabirái ellen inditott processus judicialisában, mint kiküldöttek meg is jelentek Draveczen, a helyszinén, azon évi márczius 20-ikán, és itt a Thluk Gáspár őse, Thluk Menyhért mint első 79szerző által tett inscriptionális összegeket vissza akarták fizetni Tluk Gáspárnak, őt ez összegekkel ünnepélyesen megkinálván; ezt azonban Thluk alias Draveczky Gáspár ur el nem fogadta, hanem meztelen kardot rántva, ellenállt a fizetés teljesitésének, s igy ezt a jogcselekményt erőszakosan megakadályozta.* Ugy tetszik, hasznára is szolgált, hogy nem engedte jogát, mert a per abban maradt s ezután már nyugodtan ülhetett tovább is szép birtokán. Házasságából három fiu származott: János, Sámuel és Zsigmond és egy leány, Mária, a kit nemes Popszt Frigyes vett feleségül. János utódok nélkül maradt.
3 Orsz. ltár, N. R. A. Fasc. 918. Nro. 42. és 45.
1 Orsz. ltár, N. R. A. Fasc. 1247. Nro. 25.
Ez időtájt nagy hirnévre tett szert bizonyos Skop Zsigmond generális, kiről Barlei Gáspár «Brasiliannische Geschichten. Anno 1647» czimü munkájában azt irja, hogy ez I. Móricz orániai herczeg braziliai hadjárataiban a fővezér volt s mint ilyen, az ottani spanyolokon győzedelmeskedvén, egy városnak – várnak – alapitója is volt 1643-ben. A Draveczky csatád hagyománya szerint ez a Skop Zsigmond Gáspárnak a harmadik fia, Draveczky Zsigmond lett volna, csakhogy mert Barlei nem ismerte a családra vonatkozó magyarországi adatokat, azért nevezi öt csak Skop néven. E hagyomány támogatására azonban semmi bizonyitó adat nincs, ellenben a fenmaradt oklevelek azt inkább megczáfolják. Ugyanis az adatok szerint Draveczky Gáspárnak és neje Berzeviczy Annának fia, Zsigmond, állandóan Szepesmegyében lakó békés uri ember volt, csendesen gazdálkodott, gyermekeket nevelt s itt-ott egy-egy kis birtokocskát aquiált magának s családjának. 1707-ben tesz végrendeletet is, mely datum a Skop Zsigmond generális 1634. évbeli győzedelmétől számitva is már 73 évet tett ki. A generalissimus meséje tehát bővebb czáfolatra nem is szorul.
Zsigmond ur felől csak azt találjuk az oklevelekben feljegyezve, hogy feleségül birta nemes Mész Tóbiásnak és nemes Popszt Zsuzsánnának leányát, Márnát. Anyósa, mint akkor már másodszor özvegy Kassai Nagy Istvánné, 1687 május 28-ikán eladja neki Zemplén megyében fekvő erdőbényei házát és tartozékait, valamint három darab szőllejét örökben, 1110 m. forintért.* Az eladást s a pénzfölvételt Popszt Zsuzsánna, özvegy Nagyné, 1691 augusztus 11-ikén külön okiratban a szepesi káptalan előtt is elismeri.* Megvette ugyancsak még 1687-ben, nejével, Mész Máriával együtt a sógora, Popszt Frigyes, illetve ennek szülei erdőbényei birtokát, miről ifj. Popszt Frigyes és neje Draveczky Mária, Zsigmond és testvére, 1691-ben bevallást is tesznek a szepesi káptalan előtt, kijelentvén Popszt Frigyes, hogy a szülei Popszt Frigyes és Spes Margit által történt eladáshoz hozzájárulnak, azt helybenhagyják s maguk is még ez eladás fejében 600 tallért kaptak Draveczky Zsigmondtól.*
1 Orsz. ltár, N. R. A. Fasc. 1796. Nro. 4.
2 Ugyanott, Fasc. 1796. Nro. 4.
3 Országos ltár, N. R. A. Fasc. 1796. Nro. 4.
Erdő-Bénye város birója ünnepélyes alaku okiratban tanusitja is már 1691 november 1-én, hogy Szepesmegyében lakó nemes Draveczky Zsigmond s neje nemes Mész Mária asszony a kérdéses tényei javakat birtokukba vették.*
4 Ugyanott, Fasc. 1796. Nro. 6.
1694-ben azonban már protestálni volt kénytelen Zsigmond ur nejével együtt a káptalan előtt azért, hogy édes testvére, Mária, akkor már Popszt Frigyes özvegye, őt erdőbényei békés birtokában zavarja.* Úgy tetszik, lakását nem is tette át Zemplénbe, hanem maradt továbbra is Draveczen; mert végrendeletét is 1707 márczius 10-én Draveczen készitette el.
5 Ugyanott, Fasc. 1796. Nro. 8.
Ebben elmondja, hogy édes atyja Draveczky Gáspár, anyja pedig Berzeviczy Anna volt; első feleségével, Mladosevits Horváth Annával csak öt esztendeig élt együtt, a kitől neki csakis Zsigmond fia született, ennek hagyja Vitkovszka nevű jobbágyságnak a felét, melyet 900 forinton szerzett, másik felét pedig Imre és György fiainak, kik már második nejétől, Mész Máriától valók. Rendelkezik a Roskoványi Sándor és ennek felesége Draveczky Erzsébet után maradt Borticzáról, a krighi, erdőbényei birtokairól s mogyorósi szőllejéről, felosztván ezeket három fia és három leánya között. Leányai közül Mária Szilassy Györgynek, Klára Korponay Gábornak és Zsuzsánna Görgey Ádámnak voltak hitvestársaik. Szepesmegyei javait, igy draveczi birtokát is azonban csak a fiukra 80hagyta. A végrendeletet aláirt tanuk közt van egy Draveczky Ferencz is, a ki nyilván a Krieghben lakozó Sámuel fia lehetett.*
1 Országos. ltár, N. R. A. Fasc. 1796. Nro. 11.
Gyermekei felől még azt olvassuk, hogy Zsigmond 1708 július 1-én sógorától, Korponay Gábor harminczadostól 1000 frtot vett fel kölcsön, lekötvén ezért neki draveczi birtokrészét és mogyoróssi szőllejét,* Zsuzsánna pedig férjével, Görgey Ádámmal – 1718 július 19-ikén Ó-Faluban kelt levelükben – sógoruknak, Korponay Gábor ófalusi harminczadosnak 1200 m. forintban átengedett erdőbényei szőllejöket, házukat, földjeiket azzal a kijelentéssel, hogy a kölcsönösszeget a jövő 1719. évben megfizetendik. Azt mondják ebben az iratban, hogy kérhettek volna az ingatlanokért 2000 m. forintot is, «de minthogy az előtt való esztendőkben a fákat a hidegh meghvette, úgy az szőlők tőkéiben is maid harmadát az egész Hegyalján elrontotta, a ház az háboru idő miatt, melyben a szürettünk is oda veszett» – elpusztult, azért annyival is beérik.* De bizony nem tudták már e javaikat visszaszerezni a terminusra, mivel évek mulva, 1727 február 19-ikén megint 120 m. forintot vesznek fel eme átadott javak egyik részére, az u. n. «mogyorósi» szőllőre Korponaytól és pedig nemcsak Zsuzsánna, hanem két fitestvére, Imre és György is. Mindkét Draveczky-fi aláirása mellett ott látható gyűrűs pecsétjük is; egyforma czimer van ezekben, ámde teljesen elütő a Draveczkyek ősi czimerétől. A négyelt paizsban ugyanis a bal-felső és a jobb-alsó osztályban egy-egy rózsa van, a két szemközti osztályban ugyancsak valami alak, a mi azonban a tökéletlen lenyomatnál fogva ki nem vehető. Sisak-oromdiszként két sasszárny terjeszkedik. Mindkét oldalon takarók.*
2 Ugyanott, Fasc. 1796. Nro. 12.
3 Ugyanott, Fasc. 1796. Nro. 23.
4 Ugyanott, Fasc. 1796. Nro. 27.
Gáspár második fia, Sámuel lőcsei kapitány volt, s mint ilyen, Bocskay ellen 1605-ben vitézül védte a várost s a támadókat szétkergette. Nejétől, Bárczay Annától hat gyermeke született, u. m.: V. János, I. Imre, III. László, III. Gáspár, Anna, Székely Lászlóné és Mária, Roth Jánosné, miként erről egy 1714. év január 25-én kelt magyar nyelvű osztály-levél tanuskodik.
Sámuel urnak egy levelén jól megtartott gyűrűs pecsétjéből látjuk, hogy a család Magyarországban is azt a czimert használta, melyet Skop Boldizsár 1648-ban, mint a nemzetség ősi cseh czimerét, Szepesmegye előtt bebizonyitott. Az ősi czimer leirását alább közlendjük. E levélben, mely Berzeviczén 1688. évi márczius hó 14-én kelt, úgy Sámuel ur, valamint rokona Berzeviczy Ferencz azt tanusitják, hogy ők Berzeviczy Miklós öcscsüket maradékaik részéről is meghatalmazzák és biztositják, hogy a mit végezni fog az eperjesi Tót-utczában levő házuk iránt, azt elfogadják. Mint tanu Dessewffy Sándor van aláirva.*
1 Országos ltár, N. R. A. Fasc. 1390. Nro. 35.
Sámuel ur nyilván igen magas kort ért el, mert már 1688-iki levele kelte idejében is biztosan 100 esztendő nyomta vállait. Gyermekei közül János és Gáspár magukat Kriegh és Kaczvinkel helységbeni birtokaikban ujabb beiktatás által igyekeztek biztositani; ennek a beiktatásnak azonban, mely 1696-ban történt, a Dubraviczky familia a szepesi káptalan előtt ellenmondott.*
2 Szepesi kápt. ltára, Fasc. 3. sub M. Nro. 18.
Ezt megelőzvén, még 1669-ben tanusitást vett Gáspár a szepesi káptalantól a krieghi erdők és rétekre vonatkozóan azok birtoklása felöl.*
3 U. ott, Fasc. 8. sub V. Nro. 14.
V. János Zemplénmegyében lakott, mint a vármegye esküdtje és itt Varannón Pászti József zemplénmegyei esküdt uramnak 1719 augusztus 10-ikén 5 frtban egy darab kert-földet zálogba vetett.* Utódjai nem maradtak.
4 Orsz. ltár, N. R. A. Fasc. 1396. Nro. 31.
I. Imrének, a második fiunak lakását Krieghben találjuk, hol megnősülvén, két leányt nemzett. Egyik, kinek a nevét nem ismerjük, Dobai Dobay András hitvese lőn, a másik pedig Erzsébet, kétszer ment férjhez. Először Szathmári Várady Donáthoz, másodszor pedig Görgői Görgey Mártonhoz. Úgy látszik azonban nyomasztó anyagi helyzettel küzködött egy időben, mert maga mondja egy levelében, hogy «Én Draveczki Erzsók az én szükségemben megh 81zálogositattam Pászti József uramnak egy darab kert-földet 3 fl. ung., felső szomszédja e földnek Draveczki János, alsó szomszédja Draveczki Mihály. Datum Varanno 1709. Junius 26-án.»* E levelet Draveczki János előttemezte, ki Erzsébetnek nagybátyja volt s mint fentebb már érintők, egy évvel később épen ő is hasonló zálogositással élt. Draveczky Mihály felől semmi más adatunk sincs, s nem is ismeretes előttünk, hogy ki volt az apja.
1 Orsz. ltár, N. R. A. Fasc. 1396 Nro. 30.
Imrének, úgy tetszik, csak az érintett két háza volt, s róla még annyit emlithetünk fel, hogy némi birtokrésze volt még Bethlenfalván is, mit azonban Görgey Miklósnak végrehajtási költségek Fejében volt kénytelen átengedni.* 1730-ban Draveczról keltezve előttemezi Makay Istvánnak egy kötelezőjét.* Él még 1735-ben is, midőn is őt Mattyasovszky Sára egy bizonyos ügyében meghatalmazta.*
2 Orsz. ltár, N. R. A. Fasc. 943. Nro. 60.
3 Orsz. ltár, N. R. A. Fasc. 1796. Nro. 31.
4 Egri kápt. ltára, G. G. kv. 120.
A Sámuel harmadik fiának, Lászlónak kellett lenni nyilván annak a nemes Thluk Lászlónak (a családnév még ekkor is felváltva Thluknak is iratott), a ki Szepes vármegyének 1663. évi jíilius 12-én tartott közgyülésén felmutatta a fent ismertetett Thluk Boldizsár-féle czimeres ős-fát s kérte, hogy őt eme czimeres nemesség-bizonyitás alapján igazolják a megyében nemesnek. A vármegye őt ez oklevél alapján a megye valódi és kétségtelen nemesei sorába felvétettnek kimondotta, oly világos megjegyzéssel, hogy ő is, miként más nemesek, a vármegyei terheket viselni tartozand. A megyének e határozata a czimeres ősi leszármazást táblára reávezettetett Székely János Szepes vármegye hites jegyzője által aláirva. Jogtörténeti tekintetben nevezetes és ritka jelenség ez a felvétel a magyar nemesi rendbe idegen országi bizonyitó okirat alapján.
Hogy ez a Thluk László nem lehetett talán a Thluk család Csehországban vagy Teschenben esetleg ottmaradt egyik ágának származéka, hanem már a magyarországi Thlukok sarjadéka, annak bizonyitékul vehető az, hogy az ezen okiratot 1648-ban már e megyében kihirdettető Thluk Boldizsár nem hagyott hátra leszármazókat s az irat a magyarországi Thluk vagy Draveczkyek kezeire került s nyilván az abban feltüntetett czimernek jogos használhatása késztette a Draveczkyakat az ős-fa felmutatására. Minthogy pedig abban az időben más László nem élt e családból, megnyugodhatunk abban, hogy a lőcsei kapitány, Sámuelnek László nevü fia volt ez a produkáló, s pedig annál is inkább, mert a kérdéses czimeres oklevél manapig a Draveczky-család birtokában van, mi csak abban az esetben kerülhetett hozzájok, s illetőleg maradhatott a kezüknél meg, ha maga a produkáló László nem idegenből való, hanem a magyarországi ágbeli Thluk vagy Draveczky családtag volt. E Sámuelfi László sem hagyván maga után leszármazókat, az okmány is átszállott a negyedik fiura, (III.) Gáspárra és ennek leszármazottjaira.
III. Gáspár, kiről már fentebb volt szó, Ungmegye nótáriusa volt s egy izben a megye részéről Bécsbe is küldetett követségbe. Feleségül Nagymihályi és Vinnai Eödönffy László és nagymihályi Pongrácz Zsófia leányát, Zsuzsánnát, Járóssy Sebestyén özvegyét vette el.* Az ős Eödönffy család nagy kiterjedésű birtokokkal rendelkezett. A Thököly-féle felkelésből kifolyólag azonban Zsuzsánna atyja, ifj. Eödönffy László 1684-ben notáztatván,* összes birtokai, Ung-, Bihar és Zemplén vármegyékben lefoglaltattak s a koronára visszaszállottnak kimondattak. Draveczky Gáspár azonban nem volt az az ember, a ki összetett kézzel nézte volna, hogy felesége után reményeit javaiban mások gyönyörködhessenek. Legelsőben is a kormánynál tett lépéseket, hogy e javakat feleségének biztositsa. A kincstárnak lefizetett 2000 frtot és szerződött a kamarával, hogy jogai fentartását kedvezően befolyásolja, miről az neki 1702-ben elismervényt is adott.* Mikor pedig II. Rákóczi Ferencz fellépése uj fordulatot adott a politikai helyzetnek, magához a fejedelemhez fordult pártfogásért. Rákóczi Szécsényben 1707. évi november 2-ikán leiratot intézett is a kis táblához, melyben e biróságot informálja hive, Draveczky Gáspár 82és ennek neje érdekében, elmondván ebben, hogy a notázott Eödönffy Lászlótól lefoglalt unghi és zempléni javak Gáspár ur nejét főleg anyai jogon illették meg, különösen nagyanyja, Ibrányi Anna után, s minthogy Eödönffy Gsuzsánna e birtokokra nézve jogos igényét per utján érvényesiti a kincstárral szemben, az igénylőnek méltányos kérelmét a fejedelem is szivesen támogatja.* Mind eme igyekezetek mellett sem sikerült Gáspár urnak a birtokokat visszaszerezni. Ki is dőlt a harczban a nélkül, hogy királyi adományt nyerhetett volna e birtokokra, melyeknek egy részét azonban – s így Vinnát is – a kamarával kötött szerződése alapján birta.* Ez utóbbi helyen lakott is s halt is meg 1715-ben, özvegyétől született egy fiut és három leányt hagyván maga után; özvegye azután megint férjhez ment Tabódy Mihályhoz.* Nagyobb dolognak kellett pedig közre hatni, hogy a szép birtokokat a korona a notá- zott család utódjainak visszajuttassa, s ez már csak Mária Terézia korában, a hadi dicsőség koszorús érdemei jutalmazásaként következett be. Ennek részese pedig Gáspár ur egyetlen fia, a hires poroszverő László ezredes volt.
1 Orsz. ltár, N. R. A. Fasc. 1069. Nro. 42.
2 Orsz. ltár, N. R. A. Fasc. 1846. Nro. 31, 48, 50, 51, 52, 55, 56, 57.
3 Orsz. ltár, N. R. A. Fasc. 1200. Nro. 8. Fasc. 1069. Nro. 42. Fasc. 1462. Nro. 16.
1 Országos levéltár N. R. A. Fasc. 1069. Nro. 42.
1 Országos levéltár N. R. A. Fasc. 1281. Nro. 39.
2 Váradi káptalan levéltára, Mandata diversa, Fasc. 2. Nro. 68.
MAKAY DEZSŐ.
