Jelentés a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság működéséről az 1899-ik évben.
201Jelentés a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság működéséről az 1899-ik évben.
Tisztelt Nagygyülés!
Először nyilik alkalmam titkári tisztemből kifolyó kötelességemet társaságunk összesége előtt teljesitni, s midőn a társaság életének tizenhetedik évéről kötelességszerüleg beszámolok, első szavam nem lehet egyéb a kegyelet és hála szavánál, mely azokat illeti, a kik társaságunkat megalapitása óta kormányozták, s a kik által kijelölt irány követésében látjuk a legbiztosabb módot arra, hogy társaságunk a jövőben is sikeresen oldja meg feladatait.
Azok közül, a kik a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaságot 17 év előtt, 1883-ban megalapitották, 32-en foglalnak helyet ma igazgató-választmányunkban; köztük 25-en már az első választmánynak tagjai voltak. Élükön örömmel és büszkeséggel üdvözöljük ma is a régi vezért, báró Radvánszky Bélát, társaságunk megteremtőjét és fennállása óta állandó elnökét, s oldala mellett az egyik másodelnöki méltóságban azt a férfiut, a ki tizenhat éven át viselve a titkári tisztet, odaadó munkásságával lerakta fejlődésünk biztos alapjait. Az ő érdemeikhez méltókép sorakoznak a ma megválasztott második másodelnök egyéniségének kiváló tulajdonságai, melyek reményt nyujtanak arra, hogy az igazgató-választmány kebelében kezdettől fogva kifejtett tevékenységét uj méltóságában is társaságunk felvirágoztatására fogja folytatni.
De hiányoznak közülünk egykori másodelnökeink: Nagy Imre, Nagy Iván és Szilágyi Sándor, s a kiváló szakférfiak, a heraldikai tudomány oszlopai: báró Nyáry Albert, Ipolyi Arnold, Csergheő Géza, Bárczay Oszkár, a kiknek elhunytával mindig nagyobb és nagyobb lett az ür, mely társaságunk mai elemeit a régiektől elválasztja és mindig nehezebb lesz a feladat, mely az uj emberekre várakozik, hogy e veszteségeket pótolják és társaságunk igazgatásában ép úgy, mint tudományos tevékenységének irányitásában hiven megőrizzék a régi hagyományokat.
E veszteségek közül a most lefolyt esztendő rovására esik nagyérdemü másodelnökünk, Szilágyi Sándor 1899 január 12-ikén bekövetkezett elhunyta. Egy hónap hiján egy év telt el azóta, hogy ezt a kitünő embert örök nyugalomra helyeztük, de a fájdalom, mit ravatala mellett éreztünk, ma sem enyhült, és ma sem kisebb a veszteség tudata, a mely az ő halálával nemcsak társaságunkat, nemcsak a tudományt, de egész közéletünket érte.
Társaságunk a nagy halott iránt táplált kegyeletének annak idején az ő érdemeihez méltó módon adott kifejezést és emléke felett tartandó beszédben is le fogja róni iránta a hála és kegyelet adóját.
De a mai nagygyülésen, az elsőn, melyre e gyászeset óta egybegyültünk, áldozzunk szintén egy könycseppet azon férfiu emlékének, a kinek elvesztése oly szomoruvá tette társaságunkra nézve a lefolyt esztendő kezdetét.
Igazgató-választmányunk sorából szintén legrégibb tagtársaink egyikét veszitettük el Hunyady László grófban, kinek magas társadalmi állása és a genealogiai tudományszak iránt tanusitott érdeklődése jelentékeny szerepet juttatott társaságunk törekvéseinek szolgálatában.
A társaságnak az 1898. év végén 68 alapitó, 150 pártoló és 305 évdijas, összesen tehát 523 tagja volt: öttel kevesebb, mint az előző év végén. A jelen év folyamán két uj alapitó, két pártoló és 17 évdijas taggal gyarapodtunk, s a régi évdijas tagok közül ketten léptek át az alapitó tagok sorába; de viszont halálozások és kilépések folytán régi pártoló tagjaink száma hattal, az évdijasoké tizzel kevesbedett, úgy, hogy ma az összes tagok száma 528, mindössze öttel több a mult évi számnál; tehát ott vagyuuk, a hol két év előtt voltunk.
Társaságunk utolsó nagygyülése 1898 deczember 16-ikán tartatott meg; ezen választotta meg a társaság a Nagy Iván halála által megüresedett másodelnöki méltóságra addigi titkárát, Fejérpataky Lászlót.
A társaság ügyeit az igazgató-választmány az alapszabályok és ügyrend rendelkezéséhez hiven a f. évi január 13-ikán tartott rendkivüli, s a január 26-ikán, április 27-ikén, szeptember 28-ikán és november 30-ikán tartott rendes üléseken intézte el.
A január 13-iki rendkivüli ülés egybehivását Szilágyi Sándor másodelnök elhunyta tette szükségessé.
A január 26-iki ülésen töltetett be a jelentést tevő személyével a titkári tiszt s az e választás folytán megüresedett jegyzői állásra ugyanekkor Áldásy Antal ig.-vál. tag választatott meg. Az április 27-iki ülésén tette meg a számvizsgáló-bizottság szokásos jelentését a társaság vagyoni állásáról, mely jelentés alapján az igazgató-választmány a társaság 1899. évi költségvetését megállapitotta. A november 30-iki ülésen az igazgató-választmányban megüresedett helyek választás utján betöltetvén, az igazgató-választmány bizalma id. Daniel Gábor, ifj. Reissig Ede és Varjú Elemér tagtársainkra esett, kiknek a heraldikai és genealogiai tudományok terén elért sikerei és társaságunk ügyei iránt tanusitott érdeklődése már eleve igazolják az igazgató-választmány kebelében kifejtendő tevékenységükhöz füzött várakozásokat.
Ha megemlitem, hogy társaságunk küldöttségileg részt vett a Petőfi-társaság által Petőfi Sándor halálának 50-ik évfordulója alkalmából Segesvárott rendezett emlékünnepen, ezzel kimeritettem azon adatokat, melyek a társaság most lefolyt munkaévének külső eseményeiről nyujtanak képet.
Tudományos feladataink megoldásában elért eredményeink, melyek társaságunk belső életének tulajdonképeni tartalmát alkotják, az üléseinken tartott felolvasásokban és a Turul hasábjain közzétett dolgozatokban foglaltatnak. Követve az előző évi jelentések gyakorlatát, megkisérlem vázlatosan ismertetni e szakszerü irodalmi munkásságot, hogy a tisztelt nagygyülésnek módjában legyen itéletet alkotni ama kérdésben, mily mértékben sikerült a magunk elé tüzött tudományos czélokat a lefolyt évben megközeliteni.
Ama tudományág szempontjából, melynek müvelése feladataink között az első helyet foglalja el, legnagyobb jelentőséggel birnak a folyóiratunkban közzétett dolgozatok közül a középkori czimereslevelek ismertetései és az azokhoz füzött heraldikai és családtörténeti megjegyzések. Az a négy eredeti czimereslevél, melyek szines hasonmásai a Turul 1898. évi 4. és folyó évi 1–3. füzeteiben a megfelelő méltatás kiséretében megjelentek, a Zsigmond korabeli armalisok, tehát középkori heraldikánk e nemben legrégibb 202emlékeinek sorozatát gyarapitják. A Szirmay Györgynek és társainak 1414 június 27-ikén Konstanczban adott czimert a család birtokában őrzött eredeti czimereslevélről Borovszky Samu és Varjú Elemér ig.-vál. tagok ismertették, az utóbbi gazdag heraldikai apparatussal világitva meg annak czimertani jelentőségeit. Boncz Ödön ig.-vál. tag Kökényesi Jakabnak 1428 június 22-ikén Galambócz alatt kapott armálisát (mely azóta a Tallián család levéltárával örök letéteményül a Magyar Nemzeti Múzeumba került) mutatva be, terjedelmes tanulmányban irta meg a Kökényesi, utóbb Szentbalázsi Szele család történetét a XIV. század elejétől a XVI. század derekáig. Kollányi Ferencz a Karcsai Péter és társai részére 1434 márczius 12-ikén Bázelben adott czimereslevelet ismertette, melyet tulajdonosa, Lukács József a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárának ajándékozott. A Mesterházyak ősének, Vesterházy Bálintnak 1436 július 2-ikán kelt czimereslevelét, a család levéltárából, korán elveszitett tagtársunk, Bárczay Oszkdr posthumus dolgozatának kiséretében ismertettük.
E publicatiókon kivül társaságunk egyébként is hozzájárult a középkori armalisaink felől birt ismeretek gyarapitásához. Fejérpataky László másodelnök a f. évi szeptember 28-iki ig.-vál. ülésen mutatta be I. Károly 1326 április 7-ikén bizonyos Imre fia Miklós részére oromdisz-adományozás tárgyában kiadott oklevelének fényképét, melyből kiderült, hogy a Fejér közlésénél szereplő Enyerei Herczegh név nincs meg az oklevél eredeti szövegében. Ifj. Reissig Ede ig.-vál. tag két, eddig ismeretlen armalist küldött be tanulmányozás végett a társasághoz, úgymint Szentbenedeki Balázs 1435 január 3-ikán Pozsonyban és a Pethendi Buday család 1454 szeptember 18-ikán kelt armalisait, melyek elseje Vas vármegye levéltárából, a második egy szabolcsmegyei családi levéltárból került napfényre; mindkettő a november 30-iki ülésen lett bemutatva. A Both család Mátyás királytól 1460 február 18-ikán kapott czimereslevele Meliorisz Bélának az április 27-iki ülésen felolvasott terjedelmes dolgozata kapcsán került bemutatóra. Egy ma még lappangó Mátyás korabeli armalissal, a Marczibányaik 1465 június 11-ikén kelt czimereslevelével foglalkozott Illéssy János ig.-vál. tagnak a január 26-iki ülésen felolvasott értekezése, mely a Turul ez évi 1. füzetében látott napvilágot. S itt kell megemlékeznünk Varjú Elemérnek a Regesta Imperii uj kötetei felől irt nagyterjedelmü ismertetéséről, melyben Zsigmond király német birodalmi regestáiból összeállitva a heraldikai vonatkozásokat, a magyar heraldika szempontjából is igen tanulságos megjegyzésekkel kiséri e király birodalmi czimeradományainak hosszu sorozatát.
A hazai czimertan egy másik, nem kevésbbé fontos forrásából meritett ugyancsak Varjú Elemér, «Magyar köriratu pecsétek a XIV. és XV. században» czimü dolgozatában, melyben az eddig kiadott magyar pecsétek sorozatát két ismeretlen darabbal, Velykei Bálint és Moth László pecsétjeivel egészitette ki.
Az élő heraldika egyik érdekes fejezetéhez, a vitézi rendek történetéhez a jelentéstevő járult uj adalékkal, «Krisztus kinszenvedésének rendje» czimü értekezésében egy Mátyás korabeli magyar nemesi társaság tervezetét ismertetve, melynek emlékét az alapitó-levél szövegének egy müncheni kódexben megmaradt egykoru másolata őrizte meg számunkra. Az ujabbkori czimertan körébe vág Majláth Béla ig.-vál. tag «A nagyszombati egyetemen kiadott doktori oklevél 1642-ből» czimü dolgozata, melya Majlád Miklós bölcsészet-doktori diplomájára festett családi czimerrel és annak kapcsán a Majláth család nemesi czimerének eredetével foglalkozik és egyuttal a nagyszombati egyetem pecsétjét is bemutatja. Illéssy János a Nagy-Mihályi család czimerének bitorlása miatt a Pribék és Fekete családok ellen folyt perről tartott felolvasást; értekezése a Turul legközelebbi füzetében fog megjelenni. Récsey Viktor pedig a Korchmáros Menyhért kőszegi birtokos házánál talált kéziratban egy, a mult század derekáról származó czimerkönyvet mutatott be, melyről utólag szakavatott biráló kimutatta, hogy az 1741–52. években kelt és a királyi könyvekbe annak rendje és módja szerint beiktatott czimeradományok adatait foglalja magában.
Családtörténelmi közleményeink közül első helyre kell tenni Wertner Mór ig.-vál. tag dolgozatát az Árpádkori nádorok genealogiájáról, melyben a mult év folyamán megkezdett czikksorozatát befejezve, az aranybulla évétől az Árpádház kihaltáig 29 nádornak és függelékképen öt alnádornak és 11 nádori tisztviselőnek nemzetségi viszonyaira derit okleveles adatok alapján világosságot. Ugyanő az oklevéltáraink gazdag tárházából meritett adatait értékesiti «Nemzetségi kutatások» czimü nagyterjedelmü dolgozatában, melynek eddig megjelent része az Ákos, Csák, Csanád, Gutkeled és Győr nemzetségek történetéhez tartalmaz eddig fel nem használt becses adatokat. A magyar nemzetségek kérdéséhez kivüle Kállay Ubul és ifj. Reissig Ede járultak uj adalékokkal: az előbbi az állitólagos Zud genus kérdését tisztázta, kimutatva, hogy ez a nemzetség nem létezett; utóbbi a Csabi nemzetség történetét ismertette.
A középkori családtörténeti adatok gazdag sorozatát találjuk Majláth Bélának a Kereszturiakról, Zemche ivadékairól és a Platthyakról irt tanulmányaiban, melyek a liptó-vármegyei nemesi családok történetének keretén belül az egész vármegye középkori kulturájának képére világot vetnek. Fraknói Vilmos ig.-vál. tag «Genealogiai kérdések» czim alatt Pór Antalnak ajánlott czikkében Vásári Miklós esztergomi érsek származásának kérdését tisztázza. Boncz Ödön ig. vál. tag pedig nagy gonddal kidolgozott tanulmányában a Szentgyörgyvölgyi Bakacs család történetét vezeti le a XIV. század elejétől kezdve a családnak 1734-ben bekövetkezett kihalásaig, kiterjeszkedve a János királytól Lippán 1532 június 11-ikén kelt czimeradományra és az 1622-iki czimerujitásra is, melyeknek az a körülmény kölcsönzött kiváló érdeket, hogy a czimerben a mohácsi csatának egyik nevezetes momentuma, Bánffy Jánosnak Bakacs Sándor által történt megmentése nyert megörökitést.
Sörös Pongrácz Forgách Ferencz váradi püspök házassági tervéről, Thaly Kálmán ig.-vál. tag. az ónodi Zákány család XVII. századi tagjairól, Bay Ilona a csicseri Ormos család szabolcs-vármegyei kihalt ágáról, Lehoczky Tivadar ig.-vál. tag a Balling, Berthóthy és Leövey családokról, Meliorisz Béla a Daxner családról, Csoma József ig.-vál. tag a Gáti, máskép Tokaj család nemesitéséről szóló kisebb közleményeikben szintén megannyi érdekes adatokkal járultak a hazai genealogiai irodalom gyarapitásához.
203Meg kell emlékeznünk végűl az Áldásy Antal, Varjú Elemér és mások szakavatott tollából származó könyvismertetésekről, melyek a hazai heraldikai és genealogiai irodalom összes termékeit, és a külföldiekből a magyar vonatkozásuakat felölelve, nagyban hozzájárultak, hogy folyóiratunk, az immár XVII. évfolyamát élő Turul ez évi füzetei is lehető teljes képet nyujtsanak a társaságunk által képviselt tudományágak irodalmának mai állapotáról.
Abban a nemes versenyben, mely oly szép jövőt igér a heraldikai és genealogiai tudomány fejlődésének, kétségkivül társaságunkat illeti meg a vezető szerepe. Mily eredménynyel állottuk meg helyünket, e kérdésre nyugodtan várhatjuk az elfogulatlan birálók feleletét. Lehetséges, hogy eredményeink nem elégitettek ki mindenkit minden irányban; nem szabad azonban felednünk, hogy azok a remények sem váltak be teljes mértékben, melyeket a társaság megalapitói a közönség érdeklődésébe helyeztek. Tizenhét év előtt 319 taggal kezdte meg a társaság munkáját; e szám már a következő évben 500-ra emelkedett, de itt jóformán meg is állottunk, s a lefolyt három lustrum ebben a tekintetben alig mutat számbavehető haladást. Tagtársaink vállvetett buzgó munkásságának köszönhetjük, hogy tudományos téren elért eredményeink messze felülmulják a rendelkezésünkre álló anyagi eszközök nagyságát. A Turul ma nemcsak a heraldikusokra és genealogusokra, de az egyetemes történettudomány müvelőire is nélkülözhetetlen forrássá vált. A lefolyt év utolsó ülésében határozta el igazgató-választmányunk a középkori magyar heraldika legszebb emlékeinek, mohácsi vész előtti armalisaink czimerképeinek gyüjteményes kiadását, melyhez a Magyar Tudományos Akadémia történelmi bizottságának támogatását is sikerült megnyernünk. S a lendület, mit e kulturtörténelmi szempontból is rendkivül becses kiadvány meginditásától várunk, remélhetőleg meg fogja adni a módot arra is, hogy rég félbeszakitott vállalatunk, a Nemzetségi Zsebkönyv folytatására gondolhassunk.
Megnyugvással tekintve vissza a lefolyt év eredményeire s bizalommal eltelve a jövő irányában, kérem a tisztelt nagygyűlést, hogy jelentésemet tudomásul venni méltóztassék.
Schönherr Gyula,
titkár.
titkár.
