TÁRCZA.
TÁRCZA.
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság igazgató választmánya november 30-ikán tartotta meg ez évi utolsó rendes ülését, melyen báró Radvánszky Béla elnöklete alatt Áldásy Antal, Barabás Samu, Bánó József, Boncz Ödön, Borovszky Samu, Fejérpataky László, Illéssy János, Kammerer Ernő, Pettkó Béla, Szent-Ivány Zoltán, Szinnyei József, Thaly Kálmán ig. vál. tagok, Tóth Árpád pénztárnok és Schönherr Gyula titkár vettek részt.
Elnök az ülést megnyitván, Illésy János ig. vál. tag felolvasta «Per a Nagy-Mihályi czimer birtoklása miatt» czimü értekezését, mely a Turulban fog megjelenni.
Áldásy Antal jegyző bemutatta V. László királynak a Pethendi Buday család részére 1454. szeptember 18-ikán adott czimeres levelét, melyet ifj. Reissig Ede társ. évdijas tag Buday Gyula szabolcsmegyei birtokos levéltárában talált és a Turulban szándékozik ismertetni. Schönherr Gyula titkár pedig egy másik középkori czimeres levelet mutatott be, Szentbenedeki Balázs 1435. január 3-ikán kelt armalisát, melyet ifj. Reissig Ede fedezett fel Vas vármegye levéltárában; s egyuttal bemutatta annak az uj, u n. háromszinü (trikromatikus) autotipiai eljárás utján készült hasonmását, mely az eredetit teljes hüséggel adja vissza.
A folyóügyek élén a társaság évdijas tagjai közé felvétettek a következők: 1899-től dr. Pászthor Bertalan ügyvéd, Egerben (aj. Fejérpataky László), Zsivkovics Lajos m. kir. honvéd-őrnagy-hadbiró Budapesten (aj. a titkár); 1900-tól Bödi Balogh Gyula, Vas vármegye fölevéltárnoka Szombathelyen (aj. ifj. Reissig Ede).
Az igazgató-választmányban üresedésben levő három helyre az ülést megelőző napig három ajánlólevél érkezett be. Az igazgató-választmány szine előtt felbomlott levelekben ig. választmányi tagokul ajánltattak: id: Daniel Gábor, ajánlják Áldásy Antal és Szinnyei József, ifj. Reissag Ede, ajánlják Csánki Dezső, dr. Komáromy András és Pettkó Béla és Varju Elemér, ajánlják Boncz Ödön és Szinnyei József ig. vál. tagok. A titkos szavazás elrendeltetvén, beadatott 15 szavazólap. A szavazatokból id. Daniel Gáborra 15, ifj. Reissig Edére 14, Varjú Elemérre 15 esvén, valamennyien megválasztattak az igazgatóválasztmány tagjává.
A pénztárnok kimutatása szerint bevétel volt az ülés napjáig 3418 frt 75 kr., kiadás 2714 frt 15 kr., készpénz 704 frt 60 kr. A társaság vagyona 15,404 frt 60 kr.
A pénztár állapotának és az évi számadásoknak megvizsgálására az igazgató-választmány Boncz Ödön, Borovszky Samu és Szinnyei József ig. vál. tagokat küldte ki.
A nagygyülés napjául deczember 12-ike állapittatott meg; a szeptember 28-iki ülésben megállapitott 199napirendben a felolvasás tárgyául Komáromy András ig. vál. tagnak Nagy Iván másodelnök felett tartandó emlékbeszéde tüzetett ki; miután azonban Komáromy Andrást családi gyásza akadályozza az emlékbeszéd megtartásában, az igazgató-választmány a titkár inditványára Csoma József ig. vál. tagnak «Az első magánczimeradományok» czimü dolgozatát fogadta el a nagygyülésen leendő felolvasásra.
Napirend után Fejérpataky László másodelnök inditványt tevén, hogy az igazgató-választmány a középkori czimeralbum kiadása felől hozott régebbi határozatát a jövő év folyamán hajtsa végre, az igazgató-választmány utasitotta az elnökséget, hogy a vállalat segélyezése érdekében intézzen kérelmet a Magyar Tudományos Akadémia történelmi bizottságához és a kiadásnak költségvetéséről a legközelebbi ülés elé tervezetet terjesszen elő.
Végezetül a titkár zárt ülésben előterjesztvén azon tagok jegyzékét, a kik tagdijaikkal két vagy ennél több idő óta hátralékban vannak, az igazgató-választmány elhatározta, hogy az illetőket a társaság ügyésze utján levélben fogja felszólitani hátralékaik kifizetésére.
A jegyzőkönyv hitelesitésére az elnök Illéssy János és Szinnyei József ig. választmányi tagokat küldte ki és ezzel az ülés véget ért.
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság deczember 12-ikén tartotta meg nagygyülését, melyen báró Radvánszky Béla elnök, Fejérpataky László másodelnök, Békefi Remig, Boncz Ödön, id. Daniel Gábor, Dézsi Lajos, Illésy János, Nagy Gyula, ifj. Reissig Ede, Soós Elemér, Szinnyei József, Varju Elemér ig. vál. tagok, Esztegár László, Gyarmathy Sándor, báró Győrffy Samu, Horváth Sándor, Szombathy Ignácz, Tahy István társ. tagok, Áldásy Antal jegyző, Tóth Árpád pénztárnok és Schönherr Gyula titkár vettek részt.
Az elnöki tisztet Fejérpataky László másodelnök teljesitette, a ki a nagygyülést a következő beszéddel nyitotta meg:
Tisztelt Nagygyülés!
A hazai történelem igen nevezetes segédtudományainak müvelésére alakult társaságunk évenként egyszer egybegyül, hogy beszámoljon az egy év alatt elért tudományos és anyagi eredményekről. Most, midőn először van szerencsém a nagygyülést vezethetni, felujul emlékezetemben a tizenhét esztendős mult. Összehasonlitom a hazai czimertan és nemzedékrend terén ma elért eredményeket azokkal az ismeretekkel, a melyeknek másfél évtized előtt voltunk birtokában, és örömmel konstatálom, hogy ez eredmények elérésében társaságunknak kiváló része volt.
Miként a történelmi kritika és ennek legfontosabb segédtudománya, az oklevéltan fejlesztésében, hazánk csak nagykésőn csatlakozott a század hatvanas éveiben a külföldön keletkezett uj irányzathoz és ennek tudományos eszközeit úgyszólván csak ma kezdi teljes mértékben értékesiteni: igy a czimertan és a hazai genealogia terén is csak ujabb időben érvényesülnek a külföldi kutatás tudományos módszerei és az általok elért eredmények.
Pedig az első tudomány irodalma már több mint hétszáz éves: régibb a történelem egyéb segédtudományainak irodalmánál. A külföld minden nemzete bőven kivette belőle a maga részét. Nálunk hiányzott az érzék annak tudományos müvelésére. Egész a legujabb időkig, mondhatjuk, társaságunk megalakulásáig a czimertani tudományos érzék hazánkban csak czimergyüjtemények, tehát nyers anyagnak egybehozásában és legfölebb annak leirásában nyilvánult. Nem gondolt senki arra, hogy e nyers anyagot a modern heraldikai kutató szemével nézze, hogy azt a czimerek fejlődésének keretébe illessze, hogy az általános eredményeket a hazai anyagra alkalmazza. Elzárkoztunk a külföldi tudományos törekvések elől. A tudomány vivmányai ép oly ismeretlenek maradtak előttünk, mint a mily terra incognita volt a magyar heraldika minden sajátságával és nemzeti vonásaival a külföld előtt.
Mintha ez a tudományos közönyösség megszünt, mintha az a választófal, mely hazánkba a külföldi eredményeket át nem eresztette, ledőlt volna társaságunk megalakulásával. Most már ismerjük, értjük, becsüljük egymást. A magyar heraldika megtalálta az őt megillető helyet az általános szaktudomány keretében.
Tudtuk, hogy e téren sok a pótolni való. Ott kezdtük, a honnét a tudományos törekvéseknek ki kell indulniok: az anyag egybegyüjtésén és ismertetésén. Csak ha ezt ismerjük, mehetünk egy lépéssel tovább: a nemzeti sajátságok felismeréséhez. Ezt a második lépést is megtettük. Még nem jártuk be egészen sem az első, sem a második területet, de egyet-mást már világosan látunk. Fogalmunk van legbecsesebb czimeremlékeink, legrégibb czimerleveleink számáról, természetéről, ismerjük nemzeti sajátságaink egyikét-másikát, közel ötven régi nemzetségünk czimerével tisztában vagyunk. Jól tudjuk, hogy ez még nem minden, hogy végső czélunk elérésétől még igen messze vagyunk; de az eredmény, melyet a zajtalan, csendes munka igen szerény anyagi eszközökkel ért el, kielégithet mindenkit.
Igy állunk a hazai genealogia terén elért eredményekkel is. Itt már volt mire támaszkodnunk, nem jártunk járatlan talajon. Genealogiai érzék volt nálunk mindig. A mult idők kegyelete, az ősök viselt dolgai iránt való érdeklődés, és e mellett anyagimagánjogi érdekek mindenha ébren tartották azt. De igazi tudományos és történetkritikai alapon csak akkor müvelhettük a hazai nemzedékrendet, mikor a levéltárak ajtajáról lehullott az évszázados zár, mely a régi kor okleveleit addig rejtve tartotta. Oklevelek százezrei állottak egyszerre a kutató rendelkezésére, oly rengeteg anyag, melynek teljes ismeretétől még sok idő választ el.
Társaságunk bőven felhasználta a kinálkozó alkalmat, bőven meritett e kiapadhatatlan forrásból.
200Közzétettük régi nemzetségeink, történelmi szerepet vitt családaink, közbirtokosságunk történetének, leszármazásának hosszu sorát. Kutatásainkat mindig a történelmi tudományos czél, és nem mellék-, személyes érdek vezette; mert tudtuk, hogy egy-egy család multjának vázolása által egy-egy mozaik-szemmel járulunk a magyar nemesség, tehát a magyar nemzet multját feltüntető kép teljességéhez.
Társaságunk munkásságának tulajdonitható részben az az örvendetes lendület, melyet körünkön tul is az általunk felölelt történelmi disciplinák irodalmában évek óta tapasztalunk. Megyei monographiák hosszu sorozata a megyebeli családok történetére kiváló sulyt helyez; két munkatársunk megirja a régi magyar nemzetségek leszármazását, elágazásait, birtokviszonyait; létre jön a nagy Siebmacher-vállalatnak magyarországi része, a magyar czimertannak valóságos «corpus heraldicum»-a, egy társunk rendszeres magyar czimertant ir, melyben a hazai termékek megtalálják az őket megillető helyet a szaktudomány általános keretében stb.
Véletlenség vagy esetleg, hogy a szaktudománynak e gyors felvirágozása, oly hosszu álom után épen társaságunk müködésének idejére esik? Azt hiszem, a kettő közt okozatos összefüggés van, és társaságunk teljes önérzettel kiveheti a maga részét a szaktudományi ismeretek gyarapitásából, terjesztéséből.
Sokat tettünk a rendelkezésünkre álló eszközök korlátain belül a müvelésünkre bizott disciplinák terén, de még nem eleget. Csatoljon ez év is ujabb eredményeket és sikereket az elértekhez és tartsuk meg a jövőben is a szigoruan tudományos és kritikai jelleget, mely társaságunkat és annak organumát, folyóiratunkat eddig vezette, mert maradandó becsü eredményeket csak ily módon érhetünk el.
Ezzel a nagygyülést megnyitom.
Ezután Áldásy Antal jegyző felolvasta Csoma József ig. vál. tagnak «Az első magánczimeradományok» czimü dolgozatát, mely a Turul jelen füzetében van közzétéve.
A felolvasás befejeztével az elnök felhivta a nagygyülést a Szilágyi Sándor elhunytával üresedésbe jött másodelnöki szék betöltésére. A titkár megállapitván a nagygyülés választóképességét, az elnök a szavazatok beszedésére a titkárt és a jegyzőt küldte ki.
A titkos szavazás utján beadott szavazólapok az elnök által felbontatván, a szavazás eredményekép a társaság másodelnökévé az 1900-1904. évi ötéves cyclusra az összes beadott 21 szavazattal egyhangulag herezeg Odescalchi Arthur választatott meg.
Ezután Schönherr Gyula titkár felolvasta jelentését a társaság 1899. évi müködéséről. A nagygyülés tudomásul vette a titkári jelentést, mely egész terjedelmében a Turul jelen füzetében közöltetik.
Tóth Árpád pénztárnok bemutatta részletes jelentését a pénztár és a társaság vagyonának állapotáról. E szerint a pénztári eredmény a nagygyülés napjáig a következő adatokat mutatja:
Bevétel. 1. Pénztári maradvány 1898-ról 151 frt 43 kr.
2. Értékpapirok kamatai (23,400 korona 4% koronajáradék és 100 frt 4% jelzálog hitelbank nyeremény kölcsönkötvény után) 452 « – «
3. Alapítványok kamatai 95 « – «
4. Pártoló tagdijakból 1220 « – «
5. Évdijakból 1099 « 95 «
6. A társulati kiadványok eladásából 134 « 77 «
7. Alapitvány befizetés 900 « – «
8. Rendkivüli bevétel 115 « 60 «
Összesen 4168 frt 75 kr.
Kiadás.
1. Személyi járandóságok 750 frt – kr.
2. Irói tiszteletdíjak és szerkesztés 541 « 45 «
3. Nyomdai költségek 873 « 74 «
4. Szinnyomatok készítése – « – «
5. Metszetek, rajzok 111 « 34 «
6. Utánvételi szétküldés költségei 32 « 56 «
7. Irodai átalány 60 « – «
8. Társulati szolga dijazása 60 « – «
9. Ujévi ajándékok, pénzbeszedési díjak, másolások stb. 113 « 53 «
10. Tőkésítés 875 « 15 «
11. Rendkívüli kiadás 125 « – «
Összesen 3542 frt 77 kr.
Készpénz 625 « 98 «
A társaság vagyona.
1. Értékpapirok névleges értékben (koronajáradék 23,400 korona, jelzáloghitelb. nyer. kölcsön kötvény 100 frt) 11,800 frt – kr.
2. Kötelezvényekkel biztositott alapitványok 2,600 « – «
3. Kötelezvény nélküli alapitványok 500 « – «
Az alapitványok összege 14,900 frt – kr.
4. A középkori czimeralbum és a Nemzetségi Zsebkönyv czéljaira a takarékpénztárban két könyvre elhelyezve 300 -« – «
5. A fenti készpénz 625 « 98 «
Összes vagyon 15,825 frt 98 kr.
Minthogy a választmány a számadások megvizsgálása felől már intézkedett, a nagygyülés a pénztári kimutatást ideiglenesen tudomásul vette.
A napirend után báró Radvánszky Béla elnök, a ki a nagygyülés folyamán érkezvén meg, a tagok sorában foglalt helyet, a Siebmacher-féle czimerkönyvben és egyéb magyar czimergyüjteményekben megjelent czimerek motivumaihoz készitendő betürendes mutató munkába vétele iránt tett inditványt, melyet a nagygyülés elvben magáénak tevén, a részletek megvitatása végett az igazgató-választmány elé rendelt terjeszteni.
A jegyzőkönyv hitelesitésére az elnök id. Dániel Gábor ig. vál. és Esztegár László évdijas tagokat kérte fel és ezzel a nagygyülés véget ért.
