II. Margit bajor herczegnőnek, István magyar herczeg, Nagy-Lajos király öcscse egykori feleségének pecsétje.
II.
Margit bajor herczegnőnek, István magyar herczeg, Nagy-Lajos király öcscse egykori feleségének pecsétje.
Margit bajor herczegnőnek, István magyar herczeg, Nagy-Lajos király öcscse egykori feleségének pecsétje.
Nagy Lajos király Endre öcscse halálát megboszulandó, szövetkezett az egyházból kiközösített Bajor Lajos német császárral is. E szövetség megerősítéseül eljegyezte a császár leányát Annát, öcscsének István úrnak, mint őt általán nevezték,* jóllehet latin okleveleink őt hivatalosan hol Magyarország, hol Erdély, hol meg egész Szlavónia, Horvát- és Dalmátország herczegének írták.
1 Stephanus dictus Ur, frater quondam pie memorie Ludovici regis Ungarie. Codex diplom. et epist. Moravie, XI. k. 357. 1.
VI. Kelemen pápa megfogható okokból nagyon ellenezte e tervezett házasságot és a magyar királyi udvarral az időben sürűn folytatott levelezésében rosszalólag nyilatkozott ezen szándékról.
De Lajos király, jóllehet a menyasszony hét-nyolcz évvel volt idősebb a vőlegénynél,* – harmadfokú rokonság is útját állotta az egybekelésnek* és a császár időközben meghalt, – nem vonta vissza szavát, sőt megérkezvén második olaszországi hadjáratából, fényes szövetséget küldött Passuba, hogy a menyasszonyt Magyarországba hozzák, hol az egybekelés 1350 szeptember 19-én meg is történt.*
2 István herczeg 1332 deczember 26-án született, míg Anna herczegnő születése évét 1324- vagy 1325-re teszik. Wertner, Zur Geschichte der Wittelsbacher, a berlini Herold 1895. évf. 5. számában.
3 Wertner az idéztem helyen adja a házasfelek stemmáját;
Habsburgi I. Rudolf † 1291; Matild † 1394 Lajos, bajor herczeg felesége; Klementina † 1295 Károly Martel felesége; IV. Lajos császár; Károly Róbert magyar király; Anna; férje: István;
4 Diessenhofer ap. böhmer, Fontes, IV. k. 78. 1.: rex
14Hogy az egyház utóbb kibékült e házassággal, arra kétségtelen bizonyítékaink vannak, s úgy vélem, ezen alkalomból történt, hogy István úr felesége nevét Annáról Margitra változtatta.
E házasságból már két gyermek született vala: János és Erzsébet, midőn atyjuk 1354 augusztus 9-én meghalt.
Özvegye, ki egész Szlavónia, Horvát- és Dalmátország herczegnéje méltóságát viselte, és tovább is Zágrábban lakott, nagyhamar megúnta özvegyi állapotát, jóllehet Nagy-Lajos király, kinek ekkor még gyermekei nem voltak, az ő fiát János herczeget szemelte ki utódjának.
Elhagyta gyermekeit, el Magyarországot, hol oly nagy méltóságra és hatalomra jutott, hogy felesége legyen Hohenloch Gerlach grófnak.*
1 E családot ma Hohenlohe-nak híják.
Albert osztrák herczeg már 1356 januárius 10-ikén jelenti, hogy Lajos magyar király egy részről, más részről Margit «bajor herczegnő» őt bízták meg, miszerint ítélkedjék a herczegnő nászajándékának kifizetése iránt.* – Ugyane napon Margit ugyan még Zágrábban kelt levelében egész Szlavónia, Horvát- és Dalmátország herczegnéjének nevezi magát és megjutalmazza egyik híve érdemeit;* sőt ugyancsak Zágrábban január 14-ikén is még mint egész Szlavónia, Horvát- és Dalmátország herczegnéje rendeletet bocsát ki, hogy az ottani remete szerzetet, melyet boldogult férje lelki üdve és fia, János herczeg szerencsés előmenetele végett Pristavstina nevű birtokával megajándékozott, annak birodalmába vezessék be. Az ügy igen sürgős lehetett, minthogy a zágrábi káptalan már a következő napon jelenti «asszonyának Margitnak, Isten kegyelméből egész Szlavónia, Horvát- és Dalmátország herczegnéjének», hogy a beigtatás megtörtént.* Ugyanazon év április 4-ikén Margit már Bécsben van, ahol magát már csak bajor herczegnőnek (ducissa Bvariae) írja és lemond – nászajándékát kivéve – minden más igényeiről,* mihez képest (helyesen jegyzi meg Wertner) ekkor valószínűleg el volt már jegyezve Hohenloch gróffal.*
2 Fejér, id. m. IX/II. k. 498. 1.
3 Ugyanott, 500. 1.
4 Tkalčić, Monum. Civ. Zagrab. I. k. 219. 1.
1 Fejér. id. m. IX/II. k. 499. 1.
2 Hogy felesége még nem volt, arra az vall, mert ilyenül nem nevezi magát.
Hanem a nászajándék ügye, mely kitett 60,000 forintot, és melyet István herczeg nevében Nagy-Lajos királynak kellett fizetnie, még elhúzódott egy darabig azért, mert Bajor Margit hozományát, 40,000 forintot, se fizették még ki. Lipcsén, 1358 augusztus 13-ikán végre Lajos király levelet adott Hohenloch Gerlach grófnak és feleségének, «Margit asszony»-nak, hogy a 40,000 forint nászhozományért soha se fogja őket nyugtalanítani.* Ami egyszerűen úgy történt, hogy a 40,000 forintot levonták a 60,000-ből, s aztán készpénzben kifizettek Margit asszonynak 20,000 forintot s így 1359 februárius 11-ikén a nászajándék ügye végleg elintéztetett, mint erről a következő kiadatlan levél tanúskodik:
3 Fejér, id. m. IX/II. k. 676. 1.
Wir Gerloch graf von Hohenloch und wir Margret sein hausfrawe von Bayrn und alle unser erben bechennen und tun chunt mit dem brief, umb die czwainczik tausent guldein pfennig, die uns vorgenannter frawn Margreten von Hohenloch von dem hochwirdigen fürsten unserem lieben bruder herrn Ludweigen chünich ze Ungern ze morgengab für den hochgeborn fürsten herzogen Stepffan seinen bruder unseren lieben wiert saeligen geben und gevallen sint und die dem hochgeborn fürsten unserm lieben oheym herzog albrecht saeligen von Osterreich wurden von unsern wegen geben und ingeantwort, derselben worgenanten zwainczik tausent guldein pfennig seyn wir von dem hochgeborn fürsten unserm lieben ohayme hertzogen Rudolfen ze Osterreich seinem sun mit rechter wag gar und gaenzleichen bericht und gewert an allen unsern schaden und gebresten; also daz wir obengenanter Gerloch graf von Hochenloch und wir frawe Margret von Bayrn sein hausfrawe und alle unser erben hintz dem ëgenanten hochgeborn fürsten Rudolfen ze Osterreich, hintz allen seinen brudern, hintz allen iren erben und hintz allen iren purgen chayne ansprach non voderun gegen in von der oftgenanten zwaynczik tausent guldein pfennig wegen, swie sy die von unsern wegen ingenomen und von der morgengab wegen empfangen habent, fürbuz nimmer mer in chaynen weis haben noch gewinnen schullen. Und sagen auch sy und ir pürgen der ëgenanten 15czwayczik tausent guldein pfennig mit dem gegenwartigen brief gar und gaenzleichen ledig und los an allez gevar. Und darüber zu einem waren sicherm urchund geben wir mit unsern baiden anhangunden insigeln besigelten, der geben ist ze Pazzawe in der stat, an dem naechsten Montag nach sant Thorothea tag, do man zalt von Christes gepurt drenczechen hundert jar und in dem naeün und fünftzkistem jar.*
1 Eredetije hártyán a bécsi cs. és kir. állam-levéltárban, Rep. I. Szíves barátságból másolta Károlyi Árpád.
Ezen hártyán Hohenloch Gerlach pecsétje mellett, ugyancsak hártya szalagon függ Bajor Margit mellékelt pecsétje, melynek mását dr. Károlyi Árpád tisztelt barátom lekötelező szívességgel rajzoltatta le számunkra.
A kerek pecsét átmérője 3˙9 centiméter. A pecsétmezőben csillagoktól körülvett czímerpajzs alakja egyenszárú, domború oldalú, felül széles háromszög. A czímerpajzs egyszer osztott, egyszer vágott. Az ily módon támadt négy mező elseje a bajor dűlt téglányokat (Wecken) foglalja magában; a második és harmadik a Hohenlohe család két egymásfölött jobbra haladó leopárdját, a negyedik mező pedig a magyar czímer pólyáját tünteti fel. Színjelzésnek nyoma nincs. Körirata:
Azaz: Sigillum Margarete, Dei gracia Ducissa Bawarie, Domina de Hohenloe.
Mindössze tehát csak a magyar czímer fele, a nyolcz pólya emlékeztette egykori hazájára.
Bajor Margit halála évét 1374-re teszik, míg második férje, Hohenloch Gerlach még 1387-ben előkerűl. Fiuk János, 1412-ben halt meg.*
1 L. Wertner idézett értekezésénél.
