Hassághi Farkas Márton czímerlevele 1418-ból. (Színes czímerképpel.)
Hassághi Farkas Márton czímerlevele 1418-ból.
(Színes czímerképpel.)
(Színes czímerképpel.)
A Zsigmond király által adományozott czímerlevelek sorozatát egy érdekes adattal vélem gyarapítani, mikor Hassághi Farkas Márton részére adott armalist közlöm.
E czímerlevelet Zsigmond király Konstanczban, 1418 ápril 4-én adta a Thekule nemzetségből leszármazott Hassághi Farkas Mártonnak, János fiának, tekintettel a boszniai, isztriai és friauli hadjáratban és a király németországi útjában szerzett érdemeire, valamint a nevezett Márton testvéreinek, Domokosnak, Albertnek és Benedeknek, továbbá ugyane nemzetségből leszármazott Delnei Kakas Jánosnak, Mocsolay Miklós fia Jánosnak, végül Komlóssy Lóránd fiainak, Márton és Jánosnak. Az oklevél eredetije a jászói premontrei rend levéltárában található fel, hiteles másolatát 1821-ben adták ki Uszfalvi Usz Gábornak, mely kiadvány Usz Gábor szentgotthárdi ügyvéd birtokában van.
Hassághi Farkas Márton czimerlevele 1418-ból.
Az oklevél teljes szövege a következő:
Commissio propria domini regis.
Sigismundus dei gratia Romanorum rex, semper Augustus ac Hungarie, Dalmatie, Croatie etc. rex, omnibus Christi fidelibus tam presentibus, quam futuris presentium notitiam habituris, salutem in eo, qui dat regibus regnare et victoriose triumphare. A claro lumine throni regii velut e sole radii nobilitates legitimo iure procedunt, et omnium nobilitatum insignia a regia dignitate sic dependent, ut non sit dare alicuius generositatis insigne, quod a gremio non proveniat regie claritatis. Sane ad universorum tam presentium, quam futurorum notitiam harum serie volumus pervenire, quod fidelis noster dilectus Martinus filius Johannis Farkas de Hazag coram nostra celsitudine personaliter constitutus, propositis suis fidelibus servitiis et fideliorum obsequiorum gratuitis meritis sincerisque complacentiis utique acceptis et laudandis, quibus ipse nobis et sacro nostro regio diademati a longinquis temporibus in nostris agendis prosperis et adversis, signanter in regno nostro Bozne ac Istrie, Forijulii et presentibus Alamanie partibus, persone et rebus suis non parcendo, indefesse studuit complacere reddiditque se gratum et acceptum, 93arma seu nobilitatis insignia im presentium nostrarum literarum capite depicta majestati nostre exhibendo, eadem a nostra celsitudine sibi et per eum Dominico, Alberto et Benedicto de eadem fratribus suis, item Johanni Kakas de Delne, Johanni filio Nicolai de Mochola, Paulo et Johanni de Uzfalva, nec non Martino et Johanni filiis Lorandi de Komlós consanguines suis ipsorumque heredibus et posteritatibus universis ex liberalitate nostra regia dari et conferri humiliter et devote supplicavit. Unde nos prefati Martini filii Johannis Farkas de Hazag gratis affectibus intuentes obsequiorum merita, quibus studiis diligentibus ac indefessis hactenus erga nostram claruit majestatem cotidieque claret et in antea eo studiosius clarere poterit, quo se et suos singularioribus honorum gratiis sentiet decoratum, animo deliberato et ex certa nostre majestatis scientia eidem Martino filio Johanis Farkas et per eum predictis Dominico, Alberto et Benedicto fratribus suis carnalibus, item Johanni Kakas de Delne, Johanni filio Nicolai de Mochola, Paulo et Johanni de Uzfalva, nec non Martino et Johanni filiis Lorandi de Komlós consanguineis suis, ipsorumque heredibus et posteritatibus universis ad prelibati Martini supplicationis instantiam prescripta arma seu nobilitatis insignia hic depicta ac pictoris magisterio distincte descripta virtute presentium conferimus, imo de habundantiori plenitudine specialis nostre gratie ad maiorem eiusdem Martini et aliorum supradictorum nobilitatis gloriam proprio motu concedimus, damus et elargimur, ut idem Martinus et alii supradicti eorumque heredes et posteritas universa nata et nascitura hec arma seu nobilitatis insignia, prout presentibus literis circa principium appropriatis coloribus diversis inserta pictura denotat et declarat, a modo in antea in preliis, hastiludiis, torneamentis et in omni exercitio militari gestare valeant pariter et deferre. Gaudeant igitur favore regio ac de tanto munere singularis gratie antefatus Martinus et alii supradicti eorumque posteritas merito exultent, tantoque fideliori studio ad honorem regium eorundem in antea solidetur intentio, quanto ampliori favore preventos se conspiciunt munere gratiarum. Presentes autem ad premissorum memoriam perpetuam sigilli nostri secreti, quo ut rex Hungarie utimur, appensione pro prefato Martino et omnibus aliis supradictis iussimus communiri. Datum Constantie, in festo beati Ambrosii confessoris, anno domini millesimo quadringentesimo decimo octavo, regnorum nostrorum anno Hungariae tricesimo secundo, Romanorum vero octavo.
Maga a czímerlevél nem ismeretlen heraldikusaink előtt.
Nagy Iván alapvető munkájában említi a Hassághi Farkas családnál, azonban úgy ennél, mint a többi családok elősorolásánál nem fektet reá nagy súlyt.
Csergheő Géza a Siebmacher-féle czimerkönyv magyarországi részében a (XVI.) Farkas, Mocsolay, Kakas és (II.) Komlósy családoknál ismerteti. Az Uszfalvi Usz családot azonban kihagyta, pedig ez az egyedüli család, mely a czímert eredeti alakjában mai napig használja.
A czímer leírása a következő: Kék mezőben zöld halmon ezüstös töltés kosárból növő természetes színű farkas, nyakán ötágú koronával, mindkét előlábával egy virágot tartva, szája egy fehér nyíllal van átütve, az átütött oldalon vér csepeg. A sisakdísz ugyanaz, csupán az előlábak közti távolság nagyobb.
Foszladék zöld és sárga, szegélyezve arany kerettel.
E leírás megegyezik az armalis festett czímerképével, csak annyiban van eltérés, hogy a
farkas száján átütött nyílról lecsepegő vérfoltok a rajzon nincsenek előtüntetve.
Helyén valónak találom, hogy röviden megemlékezzem a családokról is, melyek e czímert nyerték és viselték. A Thekule nemzetségből leszármazott családok közül különösen az Uszfalvi Usz vált ki, mely, mint Sáros és Abauj vármegyékben birtokos, számos oklevélben szerepel. Usz János 1343-ban szolgabíró volt, ennek fia Jakab «literatus» melléknevet visel; ennek fia Márton királyi jegyző, szintén «literatus» s egész az 1470-ben említett László deákig a család majd minden tagja e névvel jelöltetik. A Mocsolay (Nagy Iván szerint Macsalay) család a XV. században szintén Sáros vármegyében virágzott. Valószínű azonban, hogy kihalt, ezt igazolni látszik ama körülmény, hogy Mocsolay Pál pap, János fia összes birtokait: Mocholát, máskép Öszöröst, Bodost, máskép Várhegyalját Sárosban a mocsolai kegyúri joggal s bodolai kápolnával a leleszi konvent előtt rokonainak, Thamásfalvi Péter és Istvánnak, továbbá Usz Györgynek és Lászlónak néhai Pál fiainak hagyományozza, mely hagyományát László király 1456 február 2-án Győrben kelt adománylevelében megerősítette.
A Delnei Kakas család hasonlókép kihalt. Utolsó tagja, Kakas János, legutoljára 1614-ben szerepel.
A Hassághi Farkas és Komlósy családokról még eddig igen kevés adat ismeretes; Wertner Mór a «Magyar Nemzetségek» II. kötetében ismerteti a czímerszerző fiait és közöl a Komlósi ágból egypár megszakított leszármazást. Az Uszfalvi Usz és a Mocsolay család leszármazása a jászói konvent által Uszfalvi Usz Gábor részére 1821-ben hiteles másolatban kiadott s a sárosmegyei birtokokra vonatkozó 1298–1522 közti husz darab oklevélből egybeállítva következő:
94I. Usz 1298. Erzsébet, Gépán leánya; János, szolgabiró 1343. 1323–1371. Margit, Fintai István leánya † 1341 előtt; Ákos 1360?; Anisin v. Kolyn de Uszfalva 1373–83.; Jakab de Uszfalva 1370–1410.; Lőrincz 1411–1424.; Márton 1411. kir. jegyző, váradi kanonok 1429.; Pál 1418. Keneey János leánya Katalin 1424-ben özv.; János 1418.; czimerszerzők; Leány 1410. Bucsekmali Péter fia János; Miklós 1433.; György 1429–56.; László 1436.; András 1456.; Ilona 1456.; Margit 1456.
II. Uszfalvi Usz Tóbiás † 1517 előtt. Ilona 2. férj: Bárczay László; Usz Lőrincz † 1522 előtt; Usz Pál † 1522 előtt; Margit Bothfalvi Both Miklós 1517.; Orsolya 1517. Monaj Gáspár 1522.; Osvald 1522. Margit, Kendi György leánya.; Bertalan 1522–1549. 2. férje: Gombosfalvi Gombos János; Gombos Balázs 1549.
III. Mocsolay Péter; Miklós 1352–1363.; Bálint 1354–1363.; Dávid Neste Kemey János leánya 1396.; László 1370.; János 1370–1429. czimerszerző; Arnold váradi kanonok 1396.; Miklós 1370.; László 1419–1429.; Pál pap 1456.; Miklós 1429.
Ifj. Reiszig Ede.
