A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság
f. évi november hó 28-ára Szilágyi Sándor másodelnök elnöklete alatt igazgató-választmányi ülést tartott, melyen jelen voltak: Barabás Samu, Csánki Dezső, Illéssy János, Makay Dezső, Nagy Gyula, Schönherr Gyula, Szent-Ivány Zoltán, Szinnyei József vál. tagok, Tóth Árpád pénztárnok és Fejérpataky László titkár.
Elnök az ülést megnyitván, Pettkó Béla társ. tag felolvasta néhai Nagy Imre társ. másodelnöknek «A Kisfaludy család ősei» czímű hátrahagyott dolgozatát. A nagyérdekű mű a felolvasó által végzett revisióval és kiegészítésekkel a Turulban fog kiadatni.
Ezután a titkár olvasta föl Dr. Komáromy Ignácz vál. tagnak «Nádasdy Ferencz országbiró mint genealogus» czímű dolgozatát, mely szintén a Turulban fog megjelenni.
A folyó ügyek során a titkár bejelentette Csergheő 204Géza vál. tagnak november hó 8-án bekövetkezett halálát. A választmány a társaságot és a szaktudományt ért nagy veszteség fölött érzett fájdalmának jegyzőkönyvileg ád kifejezést, legbensőbb részvétét a gyászoló családdal részvétíratban tudatja, a Turul legközelebbi számában az elhúnyt nagy érdemeit méltató nekrolog közlését határozza, és Csoma Józscj vál. tagot megkéri, hogy a társaság valamelyik ülésén az elhúnyt kitűnő heraldikus fölött emlékbeszédet mondani szíveskedjék.
Uj tagokul megválasztattak a következők: Pártoló tagúl 1896. évtől Rudnyánszky György földbirtokos F.-Atrakon (ajánlja Szent-Ivány Zoltán); évdíjas tagokúl Jakabházy István pénzügyi segédtitkár Décsen (ajánlja Kecskés Dezső), Kossuth István földbirtokos Komlód-Tótfalun (ajánlja Luby Károly), Makay Emil pénzügyi főbiztos Temesvárott (ajánlja Makay Dezső).
Ez után felbontattak az igazgató-választmányi tagságra beérkezett ajánlások. Ezek szerint Pettkó Béla alapító tagot ajánlják Fejérpataky László és Barabás Samu vál. tagok, Bárczay Oszkár cs. és kir. kamarást és évdíjas tagot pedig ajánlják Szinnyei József és Schönherr Gyula vál. tagok. A bekövetkezett titkos szavazás alkalmával úgy Pettkó Bélára mint Bárczay Oszkárra 10–10 szavazat esvén, ellenük pedig egy sem, mindketten egyhangúlag a társaság igazgatóválasztmányi tagjaivá választattak.
A pénztámok kimutatása szerint az ülést megelőző napig volt
| Bevétel | 3802 frt 81 kr. |
| Kiadás | 2697 frt 06 kr. |
| Készpénz | 1105 frt 75 kr. |
A társulati vagyon alapítványokban
| és készpénzben összesen | 14,905 frt 75 kr. |
A jelen ülés lévén hivatva a társulati pénztár és a pénzkezelés megvizsgálásáról intézkedni, a választmány e czélra Szinnyei József Nagy Gyula és Boncz Ödön vál. tagokból álló bizottságot küld ki.
A titkár ezután előadta, hogy a választmány azon határozata, mely szerint a folyóirat 4-ik füzetéhez a tagok névjegyzéke melléklendő, tekintettel arra, hogy a most megjelenendő füzet a nyert felhatalmazás alapján igen terjedelmes lesz, továbbá, hogy az év végén beálló tagváltozások miatt a tényleges létszám abban híven fel nem tüntethető, oly módon volna megváltoztatandó, hogy a tagok névjegyzéke mindig az évi első füzethez mellékeltessék. A választmány, méltányolva a felhozott okokat, korábbi határozatát ily értelemben változtatja meg.
A jegyzőkönyv hitelesítésére Nagy Gyula és Szinynyei József vál. tagok kéretvén meg, az ülés véget ért.
A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság f. évi deczember hó 13-án tartotta, Szilányi Sándor másodelnök elnöklete alatt évi nagygyűlését, melyen jelen voltak: Bárczay Oszkár, Boncz Ödön, Illéssy János, Kammerer Ernő, Makay Dezső, Nagy Gyula, Pettkó Béla, Szinnyei József vál. tagok, br. Lipthay Béla, Petrovuy János pártoló tagok, Áldásy Antal, Békefi Remig, Reiner Zsigmond évdíjas tagok stb., Schönherr Gyula jegyző, Tóth Árpád pénztárnok és Fejérpataky László titkár.
Szilágyi Sándor elnök a nagygyűlést a következő beszéddel nyitja meg:
«Társulatunk nagyérdemű elnökének távollétében és szíves felhívására nekem jutott a feladat, hogy folyó évi nagygyűlésünket megnyissam. Annyi sok átgondolt s forma és eszme tekintetében kitűnő szónoklatok hangzottak el már a lefolyt decenniumban e székről, hogy lehetetlen nem éreznem s tisztában nem lennem azzal, hogy én alig fogok mondhatni valamit, mi azokhoz méltó legyen s mi önöknek, uraim, kitűnő szakembereknek, le tudná kötni figyelmét. S mi még jobban meggyőz, az a pillanat fontossága, melybe igénytelen szavaim esnek.
Nem a küszöbön álló ünnepélyekre czélzok, melyek nálunk és méltán, ma mindent absorbeálnak. Pedig nincsen-e köze a magyar nép leszármazásának ahhoz, hogy a magyarság ezer év óta birja e hazát s azt meg is tudta tartani? nem méltó feladat-e az, épen ezer év történetének zárpontján, az erre hivatott tudománynak: hogy összeállítsa kritikailag és biztosan nemzedékről-nemzedékre azoknak a családalt, kiknek tagjai ebben a munkában részt vettek?
„Azok vagyunk – mondá a spártai ének az ősöknek – a kik ti voltatok s azok leszünk, a kik vagytok. Hát mint az ének mondja nemzedékről-nemzedékre szállott a spártai erény. És vajjon nem szállott-e nemzedékről-nemzedékre a magyar erény? s nem volt-e a nemzedékek hagyományos működésének oroszlánrésze ezeréves existentiánk biztosításában?
De ha igazat szólt a spártai ének, s ha a mi történetünk is az ősi erények és ősi bűnök leszármazását hirdeti, nem jutunk-e el Renan tételéhez a faj, a «race» befolyásáról a nemzedékekre? S mi más az, minthogy bizonyos tulajdonságok: hajlamok, eszmék, öröklés útján tartották fenn magukat a nemzedékekben?
E szó alatt «faj» nem azt az uralkodó magyar fajt értem, mely ezer év előtt bevándorolt ide, hanem azt a magyar fajt, melylyé aránylag nem is hosszú idő, pár száz év alatt, itt találtakkal, bevándorlottakkal átalakult, vagy helyesebben mondva melylyé hogy Taine szavával éljek – a «milieu» alakította át.
S e ponthoz érve, engedjék meg uraim, hogy a genealogiának mint a jelen s talán helyesebben a 205jelen és a jövő tudományának fontosságára mutassak. Mert a genealogiának más feladata is van, mint a nemzedékrendi leszármazás okmányszerű igazolása. A nemzedékek a birtokok mellett a lelki tulajdonokat is örökölték – ezeknek felismerése és megállapítása szintén feladatát képezi a tudománynak.
Az ezeréves fennállás zárpontján nagy átalakulás küszöbén állunk. Miből fog ez állani – ki tudná azt megmondani? de hogy mi kötelessége ezzel szemben a genealogiának, mint tudománynak, azt megmondotta Lorenz: «érvényesítse magát ezen disciplina, mint a historiographia basisa.».
Nem könnyű feladat, de szép és lélekemelő. Ölelje fel a genealogia azt is, mi eddig hiányzott belőle, vagy csak szórványosan jelentkezett benne az okiratilag bebizonyítható leszármazás mellett a lelkitulajdonok öröklését a nemzetségekben s azokat az átalakulásokat is, melyeken idők folytán átment. A történelem a nemzedékek jellemének magyarázatát kivárja megadni: ezt várja tőlünk. Mert a történelemben nincs oly fontos változás, melyet genealogiailag meg ne lehetne oldani, mihelyt a kellő adatokkal rendelkezünk.
De hogy ezt megoldhassa a genealogia: a fajra, a milieu-re s az öröklésre is ki kell terjesztenie kutatásait. Így nyernek lelket, belső tartalmat az okiratokból levont száraz adatok, melyek így az alkotó kéz munkája által megszűnnek száraz adatok lenni, s melyekre sokszor – mellékesen megjegyezve – feleletet is találunk a jól értelmezett szövegben. Így fogunk a nemzedékrendi kimutatások vázára testet adni, így fogja abba a történetíró Prometheus beleönteni a lelket, mely él és éltet.
Szemben a készülő új átalakulásokkal, melyek elől hiába akarnánk elzárkózni, kettős kötelességünk ez nekünk, kik a múlt idők emlékeinek őrei vagyunk. Törekedtünk rá eddig is, s bizonynyal kettőzött mértékben fogunk törekedni ezután is. Az eddig elért sikerek nagyobb sikerek elérésének reményére jogosítanak fel. Ösztonöz bennünket annak tudata is, hogy ma a múlt igazának megvédése nagyobb fontossággal bir, mint valaha s kell, hogy a genealogia a historia-írásnak basisává legyen.
Van szerencsém Társulatunk nagygyűlését megnyitni.»
A nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitó beszéd után Schönherr Gyula társ. jegyző felolvasta Csoma József vál. tagnak a Zsigmond kori czímereslevelekről írt dolgozatát, melyet folyóiratunk legközelebbi füzete fog közölni.
Ezután a titkár olvasta föl jelentését a társaságnak elmúlt évi működéséről. A titkári jelentést alább egész terjedelmében közöljük.
Végül a pénztámok mutatta be részletes jelentését a társulati pénztár állapotáról, mely a következő adatokat tartalmazza:
Bevétel 1895 deczember 12-ig.
| 1. Pénztári maradvány az 1894. évről | 282 frt 20 kr. |
| 2. Értékpapírok kamatai | 426 frt – kr. |
| 3. Alapítványi kamatok | 105 frt – kr. |
| 4. Pártoló tagdíjak | 1520 frt – kr. |
| 5. Évdíjak | 1408 frt 95 kr. |
| 6. Kiadványok eladásából | 76 frt 85 kr. |
| 7. Alapítványok befizetése | 800 frt – kr. |
| 8. Rendkívüli bevétel | 2 frt 81 kr. |
| Összesen | 4621 frt 81 kr. |
Kiadás 1895 deczember 12-ig.
| 1. Személyi járandóságok | 700 frt – kr. |
| 2. Irói tiszteletdíjak és szerkesztés | 516 frt 70 kr. |
| 3. Nyomdai költség | – frt – kr. |
| 4. Színnyomatok készítése | 339 frt – kr. |
| 5. Metszetek, rajzok, zinkographiák | 33 frt – kr. |
| 6. Utánvételi expeditió költsége | 19 frt 48 kr. |
| 7. Irodai általány | 60 frt – kr. |
| 8. Vegyes társulati kiadások | 109 frt 28 kr. |
| 9. Tőkésítés | 799 frt 80 kr. |
| 10. Szolga díjazása | 60 frt – kr. |
| 11. A czímergyűjtemény kiadására | – frt – kr. |
| 12. A nemzetségi Zsebkönyvfolytatására | – frt – kr. |
| 13. Rendkívüli kiadásokra | 39 frt 42 kr. |
| Összesen | 2726 frt 68 kr. |
| Készpénz decz. 12-én | 1895 frt 13 kr. |
Vagyonállás.
1. Értékpapírok névleges értékben
(21,200 kor. koronajáradék, 100 frt
(21,200 kor. koronajáradék, 100 frt
| jelz. hitelb. nyer. kötv.) | 10,700 frt – kr. |
2. Kötelezvényekkel
| biztosított alapítványokban | 2600 frt – kr. |
| 3. Kötelezvény nélküli alapítványok | 500 frt – kr. |
| 4. Készpénz | 1895 frt 13 kr. |
| Összes vagyon | 15,695 frt 13 kr. |
A jegyzőkönyv hitelesítésére Szinnyei József vál. és Békefi Remig évdíjas tagok kéretvén meg, elnök a nagygyűlést bezárja.
