KISTÁRKÁNYI DÉNES CZÍMERES LEVELE.
KISTÁRKÁNYI DÉNES CZÍMERES LEVELE.
(Színes czimerképpel.)
Zsigmond király Kistárkányi László Miklós fiától származott unokájának Dénesnek Német- s Olaszországban tett útjai alkalmával tanusított hű szolgálatai megjutalmazásául 1431 deczember 21-én czímeres levelet adományoz, s őt az ország nemesei közé fölveszi. Egyúttal a nemesítést és czímeradományozást kiterjeszti Dénes testvérei János, Benedek és Osvaldra, továbbá Miklós testvérének Benedeknek András nevű fiára és Kistárkányi Mátyás fiára Miklósra is, mely utóbbinak helye a családfán ki nem jelölhető. Az oklevél szövege a következő
Commissio propria domini imperatoris.
Sigismundus dei gratia Romanorum imperator semper augustus ac Hungarie, Bohemie, Dalmatie, Croatie etc. rex tibi fideli nostro Dyonisio filio Nicolai filii Ladislai de Kystarkan salutem gratiamque nostram cesaream et omne bonum. A claro lumine throni cesaree aut regie maiestatis velut e sole [radii nobili]tates legitimo jure procedunt et omnium nobilitatum insignia ab imperatoria seu regia maiestate sic dependent, ut non sit dare alicuius generositatis insigne, quod a gremio non perveniat cesaree aut regie claritatis. Sane attentis et consideratis tuis fidelitatibus et fidelium servitorum meritis, quibus tu in nonnullis nostris agendis et expeditionibus sub locorum et temporum varietate et presertim in Alamanie, Lombardie, Tuscie et aliis Italie partibus, ad quas intravimus et pro susceptione duarum coronarum nostrarum imperialium, quarum unam in Mediolano, aliam vero et ultimam in alma urbe Romana in basilica beati Petri principis apostolorum de manibus sanctissimi domini nostri Eugenii pape quarti more divorum imperatorum nostrorum videlicet predecessorum feliciter suscepimus unacum nostro maiestate continue procedente nobis semper tuo pro posse studuisti, eoque ferventius et diligentius inantea studebis complacere, quo te et tuis singularibus bonorom gratiis a nostra celsitudine conspexeris fore insignitum: tibi et per te Johanni, Benedicto et Oswaldo carnalibus, item Andree filio Benedicti filii dicti Ladislai necnon Nicolao filio Mathius de eadem Kystarkan uterinis fratribus tuis vestrisque herelibus et posteritatibus universis hec arma seu nobilitatis insignia, que in principio seu capite presentium literarum nostrarum suis apropriatis coloribus arte pictoria figurata sunt et depicta, animo deliberato et ex certa nostre maiestatis sizentia dedimus et contulimus ac ex habundantiori plenitudine nostre specialis gratie concedimus et presentibus elargimur, ut vos vestrique heredes et posteritates universe pretacta arma seu nobilitatis insignia more aliorum armis utentium a modo in posterum ubique in preliis, hastiludiis, duellis, torneamentis ac aliis omnibus exercitiis nobilibus et militaribus...... sigillis, annulis, cortinis, velis, papilionibus sive tentoriis et generaliter in quorumlibet rerum et expeditionum generibus sub [mere et] sincere nobilitatis titulo gerere, gestare ac omnibus et singulis gratiis, honoribus et libertatibus, quibus ceteri nobiles militesque et clientes regni nostri armis utentes quomodolibet consuetudine vel de jure freri suiit et gavisi gaudere n* et frui valeatis atque possitis de talique singularis et specialis gratie antidoto merito exultetis ac tanto ampliore studio ad honorem cesaree ac regie maiestatis vestra in posterum solidetur intentio, quanto vos largiori cesareo atque regio favore preventos conspicetis et munere gratiarum. In cuius rei memoriam perpetuam presentes literas sigillo nostro secreto, quo ut rex Hungarie utimur impendenti communitas vobis duximus concedendas. Datum Posonii, proxima feria quinta ante nativitatem Cristi, anno eiusdem millesimo quadringentesimo tricesimo quarto, regnorum nostrorum anno Hungarie etc. quadragesimo octavo, Romanorum vicesimo quinto, Bohemie decimo quinto, imperii vero secundo.*
Át van húzva és kipontozva.
Hártyán, rózsaszin és zöld selyemfonalon függő pecsét töredékeivel. Az oklevél a vonalozás nyomait mutatja s leszámitva két kiszakadt helyet jól van conserválva. Eredetije az országos levéltárban, Dipl. 13,000 sz. a.
KISTÁRKÁNYI DÉNES CZÍMERE 1434. ÉVBŐL.
A mi ez oklevelet a czímeren kívül érdekessé teszi, az, hogy Zsigmond benne megemlíti Olaszországba tett útját császárrá koronáztatása végett. Fölemlíti az első koronázást Milanoban a lombard vaskoronával, majd a másodikat Rómában, hol a Szent-Péter-bazilikában IV. Eugen pápa kezeiből fogadta a császári koronát. Mindkét koronáról mint császári koronáról beszél, jóllehet a középkori felfogás a lombard vaskoronát soha nem tekinté császári koronának, csak mint a lombard királyság koronáját, s e felfogásnak megfelelőleg csak az tekintetett Olaszország urának, ki a vaskoronával Milanoban megkoronáztatott. Ez okozta azt, hogy a császárok római 163koronázásukra indulva, útba ejtették Milanot, hogy ott magukat megkoronáztassák s csak aztán indultak Rómába.
A mi a czímert illeti, az az okmány szövegében leírva nincsen, csak utalás történik a czímereslevél elején lefestett czímerre. A rajz, mely jelen czikkünkhöz mellékelve van, jobbra dűlő kék pajzst ábrázol, melynek mezejében karddal átdöfött farkassal viaskodó ősz hajú és szakállú ember látható. Az arcz jellemző vonásokkal bir s nem lehetetlen, hogy a czímernyerő Kistárkányi Dénest akarta a rajzoló megörökíteni. Haja és szakálla göndör, ruházata térdig érő fehér ing, mely karját csuklyóig elfödi s bő ránczokban omlik testén alá, lábai mezítelenek. Arcza vértől csepeg. Balkezével a tátott szájú farkas felső állkapcsát fogja, míg jobbjával a farkasnak két első lábát, melyet az mellének támaszt, igyekszik elhárítani. A farkast átdöfő kard egyenes, vége gombos, markolata különösebb művészeti alkotást nem mutat fel, hegyéről és markolatáról vér csepeg. A kard formája – Szendrei János szerint* – az akkorbeli landsknecht-kardokra mutat. A pajzst – kék-ezüst takaróval ékített aranykoronás sisak koronázza; a koronát öt, három nagyobb, két kisebb liliomszerű díszítmény ékíti. E koronából emelkedik ki a sisakdísz, mely gyanánt a czímerfestő a pajzsbeli jelenetet, legalább részben, használja fel, látszólag nem elégedve meg annak egyszeri ábrázolásával. Csakhogy itt a helyszűkével kellett számolnia s azért ehhez képest alakította át az egész jelenetet. A farkas testének csak felső része maradt meg, elmaradván az előlábak, valamint a testet átdöfő kard is. A farkassal viaskodó aggastyán alakja is elmarad s helyébe két felhőből kinyúló kar lép, könyökig feltűrt inggel. A farkas szája tátva, vörös nyelve kilóg szájából, felső állkapcsában fogak láthatók, mik a pajzsbeli alaknál hiányzanak. A jobb kéz a felső, a bal az alsó állkapcsot fogja. Figyelmet érdemel a két alak elhelyezése, míg ugyanis a pajzsban a farkas a pajzs bal, a vele viaskodó aggastyán pedig annak jobb oldalán áll, addig a sisakdísznél az alakok állása ép megfordított. A sisakdísz alakjai egy kékszínű sasszárnyon ábrázoltatnak, mely az egész czímernek mintegy nagyobb díszt kölcsönöz.
Régi magyar viseletképek czímeres leveleinkben. Budapest, 1892. 14. l.
Heraldikai tekintetben a pajzsalakok elhelyezése, viszonyítva a dűlt pajzshoz, teljesen korrekt, ép úgy korrekt a sisakdísz, mely a pajzs alakjait ismétli, valamint a sisakból kiemelkedő sasszámy is, mely a heraldika szabályainak megfelelőleg a pajzs színét tünteti fel. Kifogás emelhető azonban a pajzs méretei ellen, mely ugyanis sokkal hosszabb, mint szélesebb, a míg ugyanis a pajzs 8,5 cm. hosszú, addig szélessége csak 6,5 cm. Ellenben a sisak és dísz méretei a pajzs méreteihez arányosak. Kifogás emelhető továbbá a sisak elhelyezése ellen is. Míg ugyanis dűlt állású pajzsoknál a sisak szabályszerint a felső csúcson helyezendő el, addig e czímernél a pajzs közepén van a sisak elhelyezve, tehát oly helyen, melyről ha valóságban állana előttünk, okvetlen le kellene esnie. Az egész czimert vékony aranykeret fogja körűl, ezen belül a háttér semmi díszítményt vagy damaszkolást nem mutat fel.
ÁLDÁSY ANTAL.
