A DRASKÓCZI ÉS JORDÁNFÖLDI IVÁNKA CSALÁD TÖRZS-ŐSEI.
A DRASKÓCZI ÉS JORDÁNFÖLDI IVÁNKA CSALÁD TÖRZS-ŐSEI.
«Hat okmány a draskóczi és jordánföldi Ivánka család levéltárából, mely a M. Nemzeti Muzeumban őriztetik . . . . . . Budapest, 1895.» czím alatt egy 39 lapnyi kis könyv jelent meg, melyet Ivánka Zsigmond úr, Hont vármegyének egyik előkelő és a megyei közéletben már a negyvenes évekbeni szereplése, valamint 1861 óta több országgyűlésen viselt képviselősége által általánosan ismert férfiú és a családnak jelenleg legidősb tagja adott ki, ősei iránti kegyeletből.
E kiadvány szülte az alkalmat, hogy úgy a család származásával, valamint a kis könyv némely érintései miatt annak tartalmával foglalkozzunk.
Az Ivánka család, mely most éli aranykorát, azon szerencsés helyzetben van, hogy eredetének 164és származásának gyökerét 1251. és 1262. évi kétségtelen okmányokkal igazolhatja; és így nem szorúlt arra, hogy ősrégi származását hiteltelen és képzelt hagyományok lidérczfényével, vagy más idegen vérségű családok ágainak családfájába olvasztásával meghomályosítani akarhassa.
Tévedés tehát azt hinnünk, hogy a kiadott «Hat okmány» mindenike a draskóczi és jordánföldi Ivánka család tagjairól szólana. Igaz, hogy mindenikben előfordúl az «lvánka» név, és mind a hat az Ivánka család levéltári tulajdona. De kétségtelen történelmi bizonyítékok ellenében ez nem okozhat semmi aggályt, semmi zavart. – Temérdek család levéltárában találtatik idegen, gyakran hasonnevű családok oklevele, különféle módon kerülve oda. Azt is tudjuk, hogy az Ivánka név keresztnév, és hogy a családnevek megállandósúlása csak a XIV. század végére és méginkább a XV-iknek első felére esik.
Lássuk csak példáúl röviden, 1200–1360-ig hány Ivánka nevű egyént mutatnak fel okmánytáraink különféle nemből (genus) és családból.
1200 táján él Ivánka a Pécz nemből, az Apponyi család törzse. – 1226-ban Ivánka a Forgáchok őse. – 1247-ben Ivánka, Ivánkának fia a Szemere genusból. – 1270-ben Ivánka a Gutkeled nemből az Adonyi ágazatban; egy másik Ivánka 1307-ben ugyancsak a Gutkeled nemből a Pelbárthidai ágban. – 1279-ben él Ivánka de genere Bew. – 1282-ben Ivánka de Zoda a Bogatradván memből, és ennek fia is Ivánka. 1288. előtt Ivánka az Aba nemből a Somosi ágon; ugyan e nemből és családból egy másik Ivánka 1307. táján, a harmadik szintén Ivánka ugyancsak e családban 1364-ben. – 1297-ben a Balog nemből származott s már kihalt Széchy családban találunk Ivánka nevűt, valamint 1307-ben a Herényi nemben is volt egy Ivánka nevű stb. Még hosszú sorban folytathatnók az Ivánka nevűek lajstromát. De ez is elég feltűntetésére annak, hogy még a XIII. és XIV., sőt a XV. században sem lehet egyedül az oklevelekben előforduló keresztnevek vagy személynevek hasonlósága fonalán birálatos összevetés nélkül családfát szerkeszteni és pusztán a nevek kapcsán az okmányokban szereplőket összerokonitani...
Azt mondtuk az imént, hogy szerencsés helyzetben van az Ivánka család származása eredetének kimutathatása tekintetében. Ezt mondhatjuk mindazon még élő régi családainkról, melyeknek Turócz és Liptó vármegyében ringott első kiváltságoltatásuk bölcsője.
E két vármegyének 1391. évből fenmaradt nemesi birtokuk igazolásának lajstroma, mely helységről-helységre kimutatja az első gyökös birtokosok névsorát, és birtokaik jog-alapját. Érdekes és tanulságos tehát, hogy ezen becses birtok-lajstromok keletkezéséről – vonatkozással majd az Ivánka család törzs-őseire – a tudni valókat itt megismertessük.
Okirat-koholók és hamisítók mindenha voltak, és – sajnos – lesznek ezentúl is. Így volt ez már Zsigmond király idejében is, midőn bizonyos János deák (literatus) nevű egyéniség az egész Liptó és Turócz vármegyének, sőt valószínűleg többnek is kapzsi lakosait elárasztotta olcsó pénzért hamis és koholt birtoklevelekkel. Az ezek által jogaikban és javaikban megtámadott igazi birtokosok panaszaira a gaz üzelmeknek szükségképen nyilvánosságra kellett jönniök.
Így azután Liptó vármegye alispánja szolgabiráival és a megye közönségével a nyomozást elrendelvén, a kiküldöttek a nevezett János deák házában rábukkantak a bűnjelekre. Ládáiban temérdek hamis pecsétet és koholt oklevelet találtak, melyeket lefoglalva és összecsomagolva Budára a kormánytanácshoz le is küldöttek; a hamisító pedig az akkori törvények szerint máglyára ítéltetett. Az ítéletet Liptó vármegye a tisztikar, megyei közönség és kíváncsi sokaság jelenlétében János deákon végre is hajtotta. A bűnös tehát meglakolt, de szükséges volt még, hogy a két vármegyében a megzavart tulajdonjog is tisztáztassék. A király tehát és tanácsa Bebek Imre országbirót és egyszersmind Liptó vármegyének főispánját teljhatalommal kiküldte a két vármegyébe, hogy azokban az összes nemességnek birtokjogairól szóló okleveleit megvizsgálja, azokat lajstromba (regestrum) írassa és a kormánynak felterjessze. Egyszersmind a János deák-nál talált hamisítványokat is lepecsételve a kiküldött országbirónak kezébe adta, hogy azt az illető vármegyékbe elvigye.
Bebek Imre országbiró Liptó vármegyében 1391. évi szeptember 12-én Boldogasszonyfalván közgyűlést hirdetvén, ott azon vármegye nemességének 165birtokjogi megvizsgálását teljesítette; majd szeptember 28-án Túrócz vármegyében Szent-Mártonban tartott közgyűlésben ez utóbbinak megvizsgálását is végrehajtotta és bevégezte. Így készült el azon két nemesi birtokregestrum,* melyekhez hasonlót többet történelmi irodalmunk nem ismer, s melyekből megismerhetvén azon két vármegye régi nemességének törzseit, bizvást mondhattuk szerencsésnek származásuk érdekében mindazokat, kik e két vármegyéből vették származásukat.
Turócz vármegye regestrumát kiadta Engel, Monumenta Ungarica, 57–110. l. Liptó vármegyéjét kiadta Érdy János. M. Történelmi Tár IV. k. 3-43. l.
De másként is és főleg ethnografiai szempontból is igen tanulságosak ezen regestrumok. Láthatjuk azokból, mily széles mérvben uralkodott ott Magyarország állami fölénye. A helynevek legnagyobb része az államalkotó nemzet nyelvén volt ismeretes.
Liptó vármegyében azon helység neve, hol a vármegye gyűlésezett, – mint láttuk – «Boldogasszonyfalva» nevet viselt, most a «Helynévtár» nem ismeri. Azután következnek ugyanezen megyében a következő helynevek: Hadász, Várallya, Kovácsó, Szászfalva, Damiánföldje, Szabópálföldje, Szent-Iván, Harangfiaháza, Baseföldje, Nagy-Palugya, Vidaföldje, Finthafalva, Marczellfalva, Solymos, Bodafalva, Bensefia, Andrásföldje, Száraz-Prezek, Magyerfalva, Olaszi, Bakonya máskép Várallya, Meseháza, Benefalva, Ilócsfő, Bihorfiaitúl, (később Beharfalva, Turapataka, Majocsa, Gergelyfalva, Szent-Péter, Szent-Miklós, Jávor, Tarnócz, Izsépfalva, Veres Mihálfiaháza, Kelemenfalva, Párisháza, Ipocsfalva, Nádasd, Lizkafalva, Benedekfalva, Stojczafalva, Hongföldje stb.
Turócz vármegyében szintén ezen jelenségek ötlenek fel. A megye székhelye Szent-Márton. Következnek ezután – csak az elvitázhatlanokat említve fel – ezek: Ujfalu, Vendégi, Szent-Péter, Albertfalva, Alfalu, Dankföldje, Vidaföldje, Gyulafalva, Benefalva, Torbozló, Nádasér, Mezőház, Murenföldje, Őszpatak, Erdőn, Jolkusfalva, Ambófalva, Draskfalva és végre Jordán, vagyis Jordánföldje stb.
Az elősorolt helynevek még más oldalról is tanulságosak, mert azt is mutatják, hogy valamint igen sok családnév keresztnévből vagy gyakran a törzs-ősnek vagy későbbi kimagasló alapítónak (Stator) nevéből támadt, mint példáúl Ábrahamffy, Áron, Bertalanffy, Drágffy, Ferenczy, Ferenczffy, Imreffy, Mártonffy, Ostffy, Pálffy, Péterffy, Sándor stb.; – épen úgy a helynevek is igen sokszor az első tulajdonos nevétől vették neveiket, mint példáúl Turóczban az imént leírt lajstrom szerint Albertföldje, Vidaföldje, Gyulafalva, Vahotfalva, Draskföldje (most Draskócz) és Jordánföldje.
És itt álljunk meg – és hangsúlyozzuk, hogy tehát Jordánföldje sem vette nevét a szentföldi Jordán vizétől, hanem első vagy előbbi birtokosától Jordántól, mely épen úgy személynév, mint a hogy személynév Ivánka.
Hogy Jordán kereszt vagy személynév, erre nézve példáért nem kell mennünk külföldre a góthok történet-irójáig Jornandes vagy Jordanesig, mert e név hazánkban is divatos volt. Ott találjuk Jordánt, Arnoldnak fiát, mint szepesi grófot 1256-ban a Görgey család nemzékfáján;* tehát bizonyára nem a szentföldről hozták Turóczba Jordánföldje nevét, hanem azon hely vagy terület bizonyos Jordán nevű emberé volt előbb, a kiről most oklevelünk nincs. És ezt a Jordánföldjét sem egy család vagy egy ágazat birta egészen már a XIII. században sem, hanem többen, mint látni fogjuk.
Fejér, Codex Dipl. IV./II. k. 380. l.
Most már lássuk az Ivánka család törzs-őseit. A kiadott hat okmány között az első, mely 1251-ben kelt és mely szerint IV. Béla király beleegyezésével a Madách család ősei eladják Cutera nevű (most ismeretlen helynév) földjüket Kopasz Ivánkának: kétségtelenül az Ivánka család törzs-ősét illeti, mert hogy Kopasz Ivánka a most virágzó Ivánka családnak őse volt, azt a következő második oklevél bizonyítja, a mint azt alább ismertetni fogjuk. Azonban előbb ismertetnünk kell a Turócz vármegyei Jordánföldjét és emlékezetbe hoznunk, hogy ezt nem egy család birta egészen, a mint ki fog tűnni a következőkből.
A turóczi regestrumban háromszor jön elő Jordánföldje, a mint annak birtokosai három rendben mutatták fel birtokjogi okleveleiket 1391-ben a Bebek-féle vizsgáló törvényszék előtt.
166I. Tenknek fia György mutatta fel IV. Béla királyunk 1249 május 8-án kelt adománylevelét, melylyel Tamás, Mátyás és Bena királyi nemesek fiainak (jobagiones regales) Jordán-ban három ekényi földet adományozott. Állítván, hogy többje nincs.* Ezen oklevél tehát nem a mai Ivánkák őseit illette.
Engel, id. h. 64. l.
II. Ivánkának a fia András felmutatja IV. Béla király 1262. évi október 27-én kelt adománylevelét, melylyel nevezett király Kopasz Ivánkának turóczi királyi nemesnek Jordánban két ekényi földet adományoz. Állítván, hogy (e birtokról oklevele) több nincs.* Ezekből származik az Ivánka család s minthogy ez oklevélben a törzs-ős Kopasz Ivánka (Ivanca calvus) névvel neveztetik, valamint az 1251-iki említett oklevélben is, és így a személyazonosság kétségtelen, bebizonyúl az is, hogy a hat okmány elseje ezen családot illeti. Itt megemlítendő az is, hogy IV. Béla királynak ezen 1262. évi oklevele meg van eredetiben a család levéltárában, habár itt-ott már elszíntelenedés miatt olvashatlan állapotban, és ez képezi a kiadott hat okmány másodikát.
U. ott.
III. Bertalan, Lőrincz és István, Miklósnak fiai és Michknek fia Miklós, Istvánnak fiai Jakab és Tamás, nemkülönben Péternek fia András IV. Béla királynak 1255-ben kelt levelét mutatták elő, mely szerint nevezett király Jordáni Andrásnak és fiának Akhillesnek, turóczi nemesnek ugyancsak Jordánföldjén két és fél ekényi földet adományozott, állítván, hogy több jogi iratuk nincs.* – Ezek sem tartoznak az Ivánka család ősei közé. Sőt még egy negyedik családnak is volt adománya Jordánföldjére, a mint arról is történt felmutatás, azonban a regestrumban az erről szóló sorok már olvashatlanná váltak.*
Engel, id. h. 102. l.
U. ott, 103. l.
Hátra volna még, hogy szóljunk a turóczi regestrumban foglalt Draskfalváról, melyet Mikola és Draskó kaptak IV. Bélától a regestrum szerint, s kiket a Pallas Nagy Lexikona, (IX. k. 744. l.) az Ivánkák ősei köré soroz. De fölöslegesnek tarthatjuk ennek vitatását, mert ez a Mikola és Draskó nem az Ivánka, hanem a Draskáczy családnak törzs-ősei.* Mellékesen azonban itt azt is megjegyezhetjük, hogy ezen Mikola és Draskó ivadékának sincs semmi köze a trakostyáni gróf Draskovicsokkal.
Nagy Iván, Magyarország Családai, III. k. 383. l.
Végre szólnunk kell még a turóczi regestrumban foglalt Erden (Erdeő?) helységről, melyről elő van adva az, hogy Erdennek (vagy Edennek) fia Ivánka és ezek testvérei János, Ivánka, Lőrincz, Miklós és Jakab fiúl, testvérül és közös egyenjogú örökösül fogadták minden atyai örökségben Márknak fiát Pált 1318-ban* (tehát nem 1218-ban, mint a Pallas Nagy Lexikona írja). Hogy ezen a turóczi konvent előtt és által 1318. évben kelt fiúvá fogadási szerződvényben Ivánka mint személynév kétszer is előfordul, még nem elegendő bizonyíték a Pallas Nagy Lexikona állításához, mintha ezek is a most virágzó Ivánka család ősei közé tartoztak volna és így az állítmányhoz fűzött egyéb vélelmek is elesnek. Hiszen a Turóczmegyei Ottmárföldjét (a mai Vahotfalvát) 1258-ban adományban szerző Vahud fiának Lászlónak is volt Ivánka nevű fia,* és még sem tartozott az Ivánka család ősei közé. Épen így nem lehet az Eden fiait sem azok közé számítanunk.
Engel i. h. 97. l.
Engel, id. h. 62. l.
Méltassuk most már a hat okmány többi darabjait.
A III. számú okmány szerint a kői káptalan előtt Lothard fia Tamás, atyja nevében is Narad birtok iránt Simonnal és Jacodi Bankkal párviadal után egyezségre lépett 1271-ben. Ezen oklevél valószínűleg a Gutkeled nembőli Lothardot illeti, valamint az ezzel kapcsolatos tartalmú IV. okmány is.
Az V. okmányban IV. László király 1274- ben Pált Ivánkának fiát és érdektársait kiemelvén az abaújvári jobbágyság kötelékéből, királyi nemesekké teszi. Ezen okmány sem tartozhatik az Ivánka család nemzékfájához, mert hiszen az Ivánka család ősei – a mint láttuk – már 1262-ben mint királyi nemesek szerepeltek.
Végre a VI. okmány Mária királyné 1384-iki határjártató oklevele, melyben az anyja Erzsébet királyné nógrád-vármegyei surányi birtoka iránt és Halápi Ivánka fia István között fenforgott határkérdés eligazítása érdekében a váczi káptalan bizonyítványát átírja és megerősíti. Ezen oklevél Ivánkája tehát Halápi nevet viselt, 167tulajdonképen pedig a Balog nemből eredt Szechy család ivadéka volt és csak a személynév hasonlósága okozhatta azt, hogy ezen oklevél tartalma az Ivánka család történetéhez fűzetett és e család többi iratai közé soroztatott.
Ezzel a «Hat okmány»-ról bevégeztük ismertetésünket.
De nem mulaszthatjuk még megjegyezni azt, hogy a tévedés sem jár mindég kárral, sőt olykor, mint a jelen esetben is, a tárgy tisztázása tekintetében a családtani irodalomra nézve tanúlságos figyelmeztetést eredményezett. Minden esetre pedig a köztiszteletű kiadó úr nemcsak családja érdekében, de a történelmi források irányában is hazafias érdemet szerzett a «Hat okmány» kiadása által. – Családja érdekében kétségtelen hitelű két Árpádkori okmánynyal igazolta származása ősi fényét, a többi okmánynyal pedig, minthogy kiadatlanok, növelte az okleveles források értékét.
NAGY IVÁN.
