A királyhalmi ág.
A királyhalmi ág.
Míg az előbbi ágnál levéltári adataink csak a kiágazásra s az első ízek némely tagjaira szorítkoztak, sokkal könnyebb feladatunk a királyhalmi, utóbb grófságra emelt ág tárgyalásánál, melyre nézve a báró Bálintitt család levéltára bő okleveles forrást szolgáltat.
Ebből állítottuk össze a nemzedékrendet s merítettük alábbi fejtegetéseinket, a hol pedig máshonnan is vettünk fel valamit, arról jegyzeteinkben beszámolunk.
Domokosnak, a közös törzsnek, ama fiát, I. Jánost, kiben ez ág a dersitől elválik, már a család eredetének tárgyalásánál láttuk. Ennek három fia, I. László, I. Miklós és Antal mint nemesek vannak említve Szentgyörgyi és Bazini Péter gróf 1501-diki vajdai oklevelében,* s az első kettőt már a dersi ággal való 1500 és 1502-beli perlekedésből ismerjük, Antalt pedig, mint az 1580-iki osztozó ágak egyikének ősét, leszármazási viszonyának világos megjelölésével az illető családi okmányból láttuk.
Kőváry szerint, Arch. Cap. Alb. cista I. fasc. 2. nr. 2.
Ezen Antal, rokonságával együtt, már birtokos volt Királyhalmán. Ugyanis Maylád Mátyás itt cseszvei Barlabássi János birtokrészét 1041509-ben zálogba vevén,* 1511-ben Királyhalma egy negyedrészét adományúl nyeri, s egy másik negyedet vétel újtán szerez meg; de a beiktatásnak 1512-ben Petki Antal nevében ellene mondanak, Petki Antal azonban utóbb, személyes megjelenésre idéztetvén, ellenmondását az 1512 márczius 22-iki jelentés szerint visszavonja,* sőt 1519-ben maga is Mayládnak adja zálogba királyhalmi birtokát, melyet eczeli Tamási Pétertől szerzett volt meg.*
Gyulafv. kápt. levt. Centur. CC. nr. 77. alapján Majláth Béla a Turul VI. k. 4. lapján.
Majláth Béla a Turul VI. 5. lapján, az Ungar. Mag. III. k. 174. l. s a gr. Majláth György zavari levéltára, valamint a Kolosmon. conv. levélt. Com. Alb. Lit. M. nr. 3. alapján.
Ugyanott, a gyulafvári kápt. Cista I. Alb. fasc. 2. nr. 42. alapján.
Ezen zálogos birtokok valamelyike, vagy pedig külön birtokrész volt-e az, melyet gyermekgyilkolás vádjánál fogva Prépostfalvi Györgytől koboznak el Királyfalván s az imént említett Maylád fiának Demeternek, a hatalmas vajda testvérének adnak 1537-ben,* az nem tűnik ki. De látjuk, hogy Maylád István vajda ugyanezen évben Petki Antal jószágait is nyilvános lopás miatt elkobozza s ugyanazon testvérét, Demetert, gazdagítja velök;* miből gyanunk támad, hogy ennyi nagy bűntett nem csak véletlenül derült ki a hatalmas Mayládok birtokostársainak terhére, hanem mindezeket a dersi ágbeli Petki Gábor és Ferencz üldöztetésével is összevetve: itt a személyes politikán kívül az is közrejátszott, hogy Themis istennőnek bekötetlen feledett szemei a közel elterülő sok szép birtoktól elkáprázva látták oly sötét foltokban e birtokok tulajdonosait.
U. o. a gyulafv. kápt. Cent. Alb. nr. 47. alapján.
U. o. a gyulafv. kápt. Misc. Cista I. fasc. 5. nr. 17. alapján.
Talán az elkobzott birtokok visszaszerzésének vágya űzte Petki Antal fiát, Bálintot,* a családját megbélyegző és kifosztó Maylád pártjára, ha áll az, hogy 1541-ben ehhez csatlakozott. Annyi bizonyos, hogy már 1566 előtt ismét a Szapolyaiak híve volt, s János Zsigmond seregeiben mint udvarhelyszéki főúr résztvett.*
Hogy ez Antal fia volt, arra oklevelet nem láttunk; csak annyi tűnik ki későbbi oklevelekből, hogy Antal hitelesen megállapítható leszármazóival állott közeli vérségben. Azonban Nagy Iván, Kőváry, Mike és gr. Kemény is egyezőleg az Antal fiának írják, miért mi is így vettük fel.
Szabó K. Székely okmt. II. k. 194. 195. l.
Egyik kiküldött ő volt 1577-ben Petki István véczkei beiktatásánál s itt csányi előnévvel jelöltetik. E helységben valószínűleg első neje, karinai Farkas Zsófia, a János leánya* után volt birtoka, kitől Kőváry és Nagy Iván genealogusaink csak Katalin leányát, noszolyi Cseffei Benedeknét,* származtatják. Volt azonban egy második neje is, alsó-csernátoni Damokos Anna, kit Mike S. genealogiája az 1523 körűl élt* Damokos Mihály leányának ír, s tőle Mihály és András magtalan elhalt fiukat és egy Anna nevű leányt származtat, ki mohai Széki Boldizsárhoz ment nőid.
Kőváry, Nagy Iván munkái és Mike S. 594. l.
L. Kállai. i. m. 276. l.
Turul VI. k. 98. l., hol azonban a Damokos család leszármazásában sok tévedés van, valamint e családnak azon összeköttetése is a Petki családdal, melyet a 99. lapon közöl, merőben hibás; mert egészen más Petki Judith ment egy Damokos Jánoshoz, s ez is egy egészen más Damokos János volt, mint a miként azon táblák feltüntetik.
Valószínűleg ezen Mihály, kit táblánkon II-diknak jelöltünk, lehetett az, ki «de Petek» előnévvel a jelen dolgozatunk elején említett 1580-diki osztályos ügyben Petki Miklóssal együtt, kit azonban táblánkon el nem helyezhetünk, osztoztató kiküldöttként szerepelt; de, a mint látszik, András testvérével együtt még atyja életében elhalt, mert nem az ők, hanem atyjuk, a most már kányádi előnévvel jelölt Petki Bálint magvaszakadtán adományoztatnak el a jásdfalvi s kányádi birtokok, mely magszakadásnak 1586-ban Petki Bálint özvegye, Damokos Anna, és Anna nevű leánya egy családi oklevél szerint ellenmondanak.
Antalnak II. György fia sem vitte messzire ágát. Őt János Zsigmond fejedelem 1566 július 11-én hű hadi szolgálataiért Jásdfalván adományozza meg egy jobbágygyal, 1570 július 27-én mint regiust látjuk a dersi ágbeli Petki Gábor már ismertetett tanúkihallgatási ügyénél, de 1580-ban az osztályos okirat már mint néhait említi. Felesége, alsó-csernátoni Damokos Margit, a Péter leánya volt.* Fia az 1580-iki osztályban ifjabb jelzővel említett III. Mihály, leánya pedig 105a genealogusaink által (a nem is ily keresztnevű) Széki Boldizsárnéval összetévesztett Katalin, ki az akkor homoród-szent-pátinak nevezett Komis Farkas első neje lett.* E Mihálylyal többet nem találkozunk; genealogusaink magtalan kihaltnak írják.
Kőváry és Nagy Iván id. munkái és Turul VI. k. 98. l.
Kőváry és Nagy Iván a Kornis családnál.
A családot Antal három fia közűl Tamás terjesztette tovább, kiről keveset tudunk; az 1580-iki osztályos okmányból csak azt, hogy ekkor már nem élt, Mike S. genealogiájából pedig ki gróf Kemény Józsefet is idézi, (három különböző helyen) azt, hogy felesége a Patakfalvi Vazul leánya volt; mely név valószínűleg toll- vagy sajtóhibából került Tamásfalvira ferdítve a Kőváry munkájába, honnan aztán Nagy Iván is így vette át, noha a Tamásfalviaknál mit sem tudnak róla.
Egyik fiának, az 1580-iki osztálynál pálosi előnevű III. Jánosnak leányait Zsófiát és Annát Mike S. genealogiájának e pontban szintén egyező három táblája alapján vettük fel, de hogy kihez mentek nőül, eddigelé ismeretlen. Másik fia, I. István, ki 1580-iki oklevelünkben szintén pálosinak neveztetik, már jelentékeny szerepet visz, s nem fiára (miként genealogusaink tévesen írták), hanem csakis rá magára vonatkozhatik Bethlen Farkas azon feljegyzése, hogy már mint fiatal ember, Egerben a császári seregben dicséretesen hadakozván, utóbb visszajött Erdélybe s mint a lovasok öreg (veterán) parancsnoka, 1601 augusztus 3-án a goroszlói csatában egy ágyúgolyótól találva, vitézül esett el.*
Bethlen Farkas Hist. V. k. 26. l.
Ő 1576-ban mint fejedelmi udvarnok már Véczkét kapta adományúl, melybe 1577 január 5-én (többek közt dersi Petki Mihály és csőnyi Petki Bálint közbenjöttével) be is igtatják s mely később előneve gyanánt is legtöbbször előfordul; 1582 július 15-én pedig – Báthori Istvánnak Grodnon kelt adománylevele folytán – a sarmasági dézmát nyeri, mely adomány (Gyulafejérvártt, 1590 márczius 29-én) Báthori Zsigmond által a kövesdi dézmával is megtoldva, megujíttatik, s kétségkívül a Sarmasághi Annával, a Mihály leányával való egybekelése következtében támadt hozzá jogczíme Petki Istvánnak. 1583-ban só rendeltetik részére; 1588-ban a Sarmaságiak: János, Mihály és György, Petki István számára jobbágyot fogadnak; 1590-ben bizonyos Petki Andrástól zálogos birtokot, s egy más oklevél szerint Járosfalván jobbágyot szerez; majd meg kányádi Petki Bálintnak magvaszakadta folytán (minek különben ennek özvegye Damokos Anna és Anna nevű leánya már 1586-ban a jásdfalvi perben ellene mondtak) 1593 július 2-án Kányádra, 1594 január 4-én pedig (még ekkor is aulae familiaris gyanánt említve) Jásdfalvára kap adományt.
Özvegyét, a már említett Sarmasági Annát 1605 márczius 5-én Véczkén találjuk Erzsébet leányával együtt, jobbágyokat szerződtetve.
Ezen Erzsébet is birt Véczkén atyjának halála után birtokot, miként egy tanúkihallgatásból ismeretes. Ő nem szívelte az özvegyi fátylat; négyszer ment férjhez. Első férje szent-demeteri Balási Mihály volt, kit 1617-ben véczkei előnévvel marosszéki főkapitánynak írnak. A második szent-annai, – vagy miként más oklevelekben látjuk, szent-györgyi vagy jobbágyfalvi – Tóth Mihály volt, kit állítólag I. Rákóczi György hadi késedelemért fejeztetett le. Azután novaji Szentpáli János 1622–37 körüli kolozsmegyei főispánhoz ment nőül, végre pedig nagy lakodalommal, melyen a fejedelem és az oláhországi vajdák is jelen voltak,* 1640-ben nagy-ercsei akkor talán még gáldtőinek nevezett – Tholdalagi Mihály tanácsúr, országos elnök és főlovászmesterhez ment férjhez, kitől 1642 márczius 24-én* ismét özvegyen maradván, a családi oklevelek szerint maga is még 1647 előtt elhalt. Egyik férjétől sem volt gyermeke; s ezek útján is gyarapodott nagy vagyona, – testvérei már nem élvén, – unokaöcscsére, az utóbb megismertetendő Petki Istvánra maradt.
Nagy Iván, Magyarorsz. csal. XI. k. 148. l.
U. o.
Erzsébetnek több fivére volt. Okleveleink ezek közül Pál, István és Farkasra nézve minden kétséget kizárnak. Ha aztán áll Mikola azon feljegyzése, hogy Petki Pál és Ferencz testvérek 1594-ben (helyesebben 1595 július vagy augusztus havában) Esztergom ostrománál estek el, úgy e Ferenczet is, kinek egyéb nyomára különben nem akadhattunk, ide kell, mint a családban II-dikat, soroznunk. Mert hogy Pál, – ki úgy 106látszik ifjan halt el, – csakugyan az I. István fia volt, kitűnik az imént említett Erzsébet hagyatéka ügyében 1647-ben tartott tanúvallomásból, midőn egy 70 éves tanú azt vallja, hogy ő a Petki István udvarában lakott, fiának Pálnak inasa s azután magának Istvánnak kocsisa volt. Másfelől a különben e család leszármazását nagyon összezavaró gróf Kemény József is* egy helyen egy kihalt Ferenczet jegyez a Lázár Erzsébetet nőül biró Petki testvéreül. Igaz ugyan, hogy e Petkit ő több helyen Tamásnak nevezi, pedig miként a családi levéltár több okleveléből kétségtelenül látni fogjuk, Farkast volt, de ha e névcserét leszámítjuk s itt is egy elhalt Ferenczet látunk testvérül írva, ez Mikola e részbeni előadását megerősíti annyira, hogy e II. Ferenczet táblánkra megnyugvással felvehessük.
Stemm. XV. k. 2. l.
E testvérek közül II. Istvánt, véczkei előnévvel, a fivére Farkas részére 1601 ápril 30-án adományozott zetelaki birtok várományosáúl látjuk kijelölve, azon esetre, ha ezen testvére utódok nélkül halna el. Ezzel aztán a családi oklevelekben neki is nyoma vész; az akkori háborús időkben talán ő is, mint atyja és testvérei, a csatamezőn vesztette életét.
Bár nem lehetetlen, hogy atyja oldalán ő is a goroszlói csatában vérzett el, miként róla régibb genealogusaink, – őt atyjával összetévesztve, – állítják; de Bethlen Farkas ennek alapjáúl vett feljegyzései csakis I. Istvánra vonatkozhatnak; mert a már Egernél is küzdött 1601-diki veterán ezen II-ik István, kinek 1605-ben még anyja is életben volt, semmiesetre sem lehetett.
Másrészt azonban megemlítendő, hogy Hodor K. Dobokamegye monografiájában egy Petki Istvánt említ, ki Bethlen Gábor fejedelem főudvarmestere lett volna, s ki aztán az 1636 október 6-iki szalontai ütközetben (melyet ő tévesen 1635-re tesz) lelte halálát. Ez – ha való – csakis ezen II. István lehetett, s talán rá, nem pedig III. Istvánra vonatkozik az a feljegyzés is,* hogy a morvaországi hadjáratban egy sánczban megsebesült volna. Valószínű azonban, hogy ott már tévedés van, hol csíki főkapitánynak is neveztetik, mert e tisztet III. István viselte.
Kállai, i. m. 275. l.
Lássuk most már a családot tovább terjesztő testvért, I. Farkast.
Ha csakugyan volt Báthori 107Kristóf fejedelemnek egy ily nevű lugosi és karánsebesi bánja s kanczellárja,* úgy ez, – kétségkívül még meglehetősen fiatal korában – csakis ezen Farkas lehetett, s ő harczolhatott Szebennél is Báthori András mellett.
Kállai. i. m. 276. és Mikola, Hist. geneal. 27–29. l. Hodor, Dobokam. 208. l. Kállai aztán tévesen tőle származtatja a másik ágbeli János kanczellárt.
Ez nem zárja ki, hogy utóbb Székely Mózes híve és 1603-ban Kolozsvárra küldött követe ne lehetett volna, ki ugyanez évben fogságba esik, de Bastától szabadságát visszanyeri, azután pedig Bocskai mellett harczol, kinek vezére, Gyulaffi, őt 1605 július 11-én Fogaras kapitányává teszi.* Jeles vezér és vaserejű bajnoknak neveztetik.* Levéltári adataink ugyan nem említik épen ezen életrajzi momentumokat, de chronologice lehetőknek tüntetik föl, sőt némileg meg is erősítik. Ugyanis alig foglalta el harmadízben Báthori Zsigmond az erdélyi fejedelemséget, már 1601 ápril 30-án Kolozsvártt adománylevelet állít ki, mely szerint «dignam habentes rationem fidelitatis et fidelium servitiorum egregii Volfgangi Petky ductoris certorum equitum nostrorum . . . . . . . . . quć ipse . . . , principibus prćdecessoribus nostris ac deinde nobis impendit» – neki egész Zetelakát, mely a néhai zetelaki Nagy Ferenczé, az Imre fiáé volt, ennek rnagvaszakadtával, a királyi jogokkal együtt, a nevezett Petki Farkasnak s utána fiörököseinek, ezek kihaltával vagy nem létezésével pedig nő-örököseinek, – «quibus itidem deficientibus egregio Stephano Petky de Véczke, fratri ipsius Volfgangi Petky carnali» – s ennek utódainak adományozza.
Bethlen Farkas, Hist. V. k. 279. 498. l. VI. k. 290. l.
Hodor, Dobokam. 208. l.
Zsigmond fejedelem itt említett fejedelmi elődei csak Báthori András és Kristóf lehettek; tehát csakugyan ez utóbb nevezettnek is tett szolgálatokat Petki Farkas. S ezzel nem ellenkezik az, hogy az idézett szövegből következtethetőleg 1601-ben gyermekei, vagy legalább fiai még nem voltak, (hogy leányai lettek volna, arról egyátalán semmi tudomás nincs) mert szolgálhatott ő 25-30 éves korában Báthori Kristóf alatt, s ekkor is csak 45-50 éves idézett okiratunk keltekor; s hogy nem is lehetett sokkal korosabb, sejthetjük abból, hogy neje, miként látni fogjuk, még 16 évvel utóbb is életben volt.
E nő Lázár Erzsébet, az akkor csicsói előnevet viselő Lázár János leánya volt, s ennek birtokával a csicsói előnév is ráragadt Petki Farkasra is, kit 1605-ben, midőn felesége (még nem özvegye), Lázár Erzsébet egy pálfalvi földért perel, már így látunk jelölve; valamint 1608 junius 8-án is, midőn, ez már mint özvegy, a csomortányi, delnei, ménasági és szentléleki székelyekkel egy havasi rész iránt egyezkedik, «felelve maga és fiai Petki István, Petki Farkas s egyéb maradványi felől, hogy a községeket nem háborgatják.»
De használatba jő most a már három nemzedékkel előbb birt Királyhalma birtokról való elnevezés is, s már 1608 deczember 27-én királyhalmi Petki Farkas özvegyének nevezi magát Lázár Erzsébet a delneiek elleni perében, kik 1604-ben delnei birtokában foglalást tettek, s többnyire ezen előnevet látjuk azon számos perekben, melyeket az özvegy – fiai ekkor még, úgy látszik, kiskorúak levén – 1608, 1609, 1615, 1616, 1617-ben folytat, míg végre 1620-ban maga is mint «néhai» említtetik.
Gyermekei közül a már 1608-ban említett II. Farkassal 1623-ban is találkozunk, midőn csicsói jobbágyok iránt vallat, hol lakását is tartotta. Itt találják okmányaink 1634, 1635, 1637, 1639, 1642-ben, s előnévül is a csicsói jelző fordúl elő. Felesége teremi Sükösd György özvegye, a még 1649-ben is élő* Borsovai Erzsébet volt, s talán az ő gyermekeik voltak Zsuzsánna, novaji Szentpáli Ignácz első neje, kinek egy leveléről egy 1679-diki családi okmány is emlékezik, de leszármazása iránt homályban hagy, – valamint a nótázott és kihaltnak írt* III. Miklós, ki Farkassal együtt 1640-ben Teremiben jön elő.*
Kolosmon. konv. consign. Lib. Famil. Petki nr. 1. Cott. Alb. B. u. 3. alapján Mike S. genealogiája.
Mike S. genealogiája.
Erd. tört. adatok. IV. k. 63. l.
És most ismét a család egy jelesével találkozunk. Ez I. Farkasnak fia s a másodiknak fivére: Petki István, ki táblánkon III-dik gyanánt van jelölve, s ki már 1635-től fogva mindig királyhalminak neveztetik, mely előnév utódjainál meg is állandósúl.
Ezen III. István, kinek fiatal korában már Bethlen Gábor fejedelem alatt szerzett érdemeiről a családi levéltár egy 1639-diki oklevele is megemlékezik, 1633-ban Tusnádon is birtokot szerez, és 1634 és 1635-ben csíki kapitánynak látjuk; de ekkor még, úgy látszik, csak alkapitány volt, miként Nemes János naplójában is meg van írva,* ki főkapitánynyá lételének évét 1636-ra teszi, családi okmányaink szerint azonban már 1635 végével e tisztben állott. 1636-ban I. Rákóczi György fejedelem békekövete volt Bethlen Istvánnál,* s miután ezek közt a háború kitört, a határszéli szorosokban működött;* 1638-ban pedig a déesi országgyűlési végzések aláírói közt látjuk.*
Kállai, Szék. nemz. 276. l.
Gr. Kemény József, App. Ep. VIII. k. 152. l.
Szalárdi, Krónika 109. l.
Hodor, Dobokam. 209.
Ez időben inkább Lázárfalván lakott, s 1636-ban már neje volt Sükösd Erzsébet, a György leánya (Petki István sógornőjétől, Borsovai Erzsébettől), kivel 1640-ben a lázárfalvi kastélyt építi, mely helységben 1643-ban Csíkszék lustráját tartja.* Szerző ember volt; 1636-ban Csík-Kozmáson, 1637-ben Borsovában szerez birtokot, tusnádi birtokát pedig ismételten gyarapítja, de hadi érdemei sem mennek feledésbe s ezekre való tekintetből Rákóczitól Szamosujvártt 1639 május 22-én kelt oklevéllel egy regényes eset folytán jelentékeny birtokot kap inscriptióban.
Orbán B., A Székelyföld leir. II. k. 45. l.
Ez oklevél ugyanis ama beiktatási parancs, hol hiteles leírását találjuk a Mikes-féle érdekes nőrablási ügynek, mely úgy jön szőnyegre, hogy a már fiatal korától fogva Bethlen Gábor fejedelem idején elkezdve sok érdemet szerzett Petki István 300 frtban inscriptióban megnyeri Zabola, Páva és Kovászna birtokokat, melyek Mikes Zsigmondéi voltak, s fiaira Mihály, János és Pálra szállottak, úgyszintén Telek birtokot, mely teleki Majos Ferenczé volt, de mivel Mikes Mihály, János és Pál 1637. évi szent Erzsébet napja táján többekkel s ezek között Majos Ferenczczel szövetkezve, a szentléleki kastélyra rátörtek s néhai 108királyfalvi Tarnóczi Sebestyénnek, az ő egykori neje, most pedig már nemeskürti Vida László özvegye, Károlyi Zsófiától született leányát, Tarnóczi Sárát, anyjának Tarnóczitól maradt szentléleki kastélyából elrabolták s ezért pókai Sárosi János közügyigazgató által perbefogatván, nótáztattak, így a bűnösöktől elvétetvén, eladományozhatás alá kerűltek.
Petki azonban nem ragaszkodott e birtokhoz, s azt már 1649 február 22 előtt a fejedelem rendelkezésére visszabocsátotta. Ez időtájban ő már sok birtokhoz jutott nagynénje, a négy férjjel dicsekedett Petki Erzsébet halálával, s nevezetesen az ennek első férjéről, Balásiról maradt Szent-Annát, valamint a másodikról, Tóth Mihályról maradt Jobbágyfalvát és Maros-Szent-Györgyöt is, az udvarfalvi, remetei, csejdi, pinárdi (ma Várhegy), mogyorósi és libáncsi részbirtokokkal együtt már birta, utóbbiakra épen 1649-ben nyervén adományt.
Birtokai ezeken kívül Csíkban is (Vacsárcsi, Sz. Mihály, Ménaság, Kozmás, Csekefalva stb.) mindinkább terjedtek.
De csakhamar ismét a haza ügyei szólítják el magán dolgaitól. Kiütvén a moldovai háború, 1653-ban Rákóczi a székelyek és zsoldos hadak fővezéreként őt küldi oda,* leveri ott a kozákokat, Szucsavát beveszi s Rákóczihoz hű vajdát ültet az előbbi helyébe.*
Gróf Kemény App. Ep. IX. k. és Kőváry, Erdély tört. V. k. 54. l.
L. Hodor, Dobokam. 208. l., hol magát Petki Istvánt mondja vajdaságra emeltnek. Gróf Kemény App. IX. 153. l. Thaly, Történ. kalászatok. 13. l.
1656-ban okmányaink már fejedelmi tanácsosben és főudvarmesternek mutatják. Következő év szerencséten lengyel hadjáratára kíséri a fejedelmet, s hazajövet is kíséretében marad egészen Ecsedig,* majd midőn Rákóczi lemond fejedelemségéről, Erdély kormányzatát 1658-ban mint egyik helytartó ő veszi át.* Rendületlen híve marad fejedelmének, s míg ennek balcsillaga alatt hol egyik, hol másik a nagyok közül helyébe jutni igyekszik, Petki önzetlenül megáll mellette; a Barcsait fejedelemségbe beiktató m.vásárhelyi országgyűlést csíki székelyeivel együtt odahagyja* s megtagadtatja Csíkszék által az adót.* Rákóczi halálával is hű marad eddigi politikai irányához, s most az annak pártja által fejedelemségre emelt Kemény Jánoshoz csatlakozik, s mint a székelység fővezére mellette száll síkra, míg a török túlerő Nagy-Szeben és Fogaras felé nem szorítja.*
U. ott, gr. Bethlen Imre adatai nyomán és Kemény János önéletírása 294. l.
Szász nemz. levélt. 716. sz. Kállai, i. m. 277. l. Gróf Kemény App. Ep. IX. k. 144. l. Szalárdi, Krón. 419. l. Hodor, Dobokam. 209. l. stb.
Dićt. Artic. III. 177. Mike gyüjteményében.
Kőváry, Erd. tört. V. 80. Kállai, Szék. nemz. 277.
Gál L., Erdélyi dieták végzései, II. k. 171. l.
Nem ingathatja őt meg az Ali pasa által 1661-ben neki kínált fejedelmi méltóság csábítása sem; Petki visszautasítja azt* s megmarad Apaffival szemben is Kemény János mellett, kinek érdekében székelyeivel ismét síkra száll, de csatát vesztvén, miután a török sereg Csíkszéket hős ellenállás után felprédálja, Gyergyó felé, Görgény várába kénytelen menekűlni.*
Bethlen János, Rerum Trans. Libri IV. II. c. 7. és III. c. 16. Gál L. előbb idézett helyen.
Bethlen János id. helyen, Szalárdi Krón. 626. Hodor, Dobokam. 209. l.
Csak mikor Kemény János halálával végkép megbukott a Rákóczi-féle függetlenségre törő irányzat, s Apaffi fejedelemsége közelismerést kezde kivívni, csak ekkor hajtá meg fejét előtte Petki István is, de mostantól fogva híve is lett Apaffinak, kit törvényes fejedelméül kelle tekintenie, úgy hogy már 1663-ban helytartójaként találjuk, midőn a fejedelem távollétében országgyűlést tart.* 1664-ben pedig tőle Magyar-Frátára adományt kap.* Viselte ő a küküllőmegyei főispánságot is előbbi méltóságai mellett, úgy hogy a családi oklevelek még 1666 ápril 10-én is e méltóságokban mutatják, hasonnevű fiára való tekintettel «idősb» jelzővel megkülönböztetve.
Benkő, Transylvania, I. k. 303. l.
Gr. Kemény Noxit. Capit. Alb. I. k. 91. l.
Tekintélye végig rendkívül nagy volt; sokan részesültek védelmében s jótéteményeiben, birtokai pedig gyarapodtak, s az előbb említett helységeken kívül Szárhegyen, Dánfalván, Polyánban is birtokosnak találjuk, mely utóbbi helységben háladatosságból végrendeletileg kapott birtokot, melybe 1666 május 22-én be is iktatták.
109Halála azonban ezután csakhamar bekövetkezett. A családi okmányok 1669 január 23-án már néhaiként említik, mi által igazoltságot nyer Nemes János naplójának azon feljegyzése,* hogy 1667 január 26-án Maros-Vásárhelytt, az ottani országgyűlés tartama alatt halt el.
Kállay, i. m. 276. l.
Innen kezdve aztán megszűnnek már az eddig megjelent genealogiák hibái is, melyek e család nemzedékrendét annyira zavarossá és érthetetlenné tették, s a nagy Petki István utódainál már csak némi kiegészítéseket kell tennünk a családi levéltár alapján.
Egyik fia, IV. István, 1676 előtt halt el huszonkét éves korában; a másik pedig, a családját tovább terjesztő V. János, ki 1647 október 28-án Királyhalmán született,* nejét, Haller Krisztinát alig túlélve szintén elég fiatal korban, mint Csíkszék táblabirája, 1686 január 6-án halt meg. Ezen János 1676-ban osztozott meg nővéreivel: Borbála, sepsi-szent-iványi Henter Benedekné, Judith, alsó-csernátoni Damokos Jánosné, Kata, szárhegyi Lázár Istvánné s Erzsébet, előbb borsai Nagy Tamásné, utóbb telekesi és debréthei Telekessy Pálné, valamint Anna, csicsó-keresztúri Torma Jánosnéval.
Erd. tört. adatok, IV. k. 63. l. az évszám helyesbítve a kerellő-szent-páli sírfölirás alapján.
Jánosnak kora árvaságra maradt gyermekei Dávid, Sára, Terézia és Éva 1688 és 1689-ben még anyai nagyatyjuk Haller János gyámsága alatt állottak s 1697-ben osztoztak meg. Sára az utóbb báróvá lett Thoroczkay Jánosnak, Terézia báró Bálintitt Györgynek neje volt, Éva pedig az osztálykor még hajadon, s úgy látszik, így is halt meg.
Dávid 1700. évi deczember 23-án grófságot nyert I. Lipót császár és királytól s ő cs. és kir. kamarás, 1715-ben az erdélyi kir. táblának birája, 1722-ben kolozsmegyei főispán, 1737-ben főkormányszéki tanácsos is volt. Benne még egyszer felébredt az ősök kurucz szelleme s II. Rákóczi Ferencz zászlói alatt látjuk őt Brassót ostromolni, minek következtében csicsói udvarháza 1706-ban Acton tábornok prédájáúl esék. Meghalt 1744-ben s a mikházi kolostor sírboltjába temettetett el, hová 1746-ban neje, gróf Zichy Sára is követte.
Gyermekei közűt V. István gróf Kálnoki Judithot vette nőül, Anna gróf Kornis Antalhoz, Rozália gróf Mikes Istvánhoz, Zsuzsánna gr. Kornis Ferenczhez s Borbála előbb báró Henter Dávidhoz, utóbb ürmösi Maurer Sámuelhez ment nőűl.
A család most már csak István gróf fiában Józsefben s 1779 előtt hajadonul elhalt leányában Klárában folytatódott. Miután pedig Józsefnek, ki szintén kamarás volt, első nejétől, báró Kemény Annától született VI. János fia még atyja életében mint gyermek elhalt, s csak két leánya, Mária, előbb báró Bálintitt Györgyné, utóbb maksai Máriaffi Dávidné és Antonia előbb báró Bánffi Józsefné, utóbb freudensteini báró Gremp Frigyesné maradt, második nejével Asp Erzsébettel kötött házassága után pedig több gyereke nem született 1817 ápril 2-án hatvan éves korában bekövetkezett halálával a gróf Petki család fiágon benne kihalt s vagyonát és levéltárát a báró Bálintitt és maksai Máriaffi családok, mint egyedüli leányági utódai örökölték.
* * *
Gróf Petki Józsefben nemcsak a grófságra emelt ágnak, hanem miként táblánkból kitetszik, az egész szép multú családnak magva szakadt, mert hogy a Petki-Nagy néven Erdélyben élt család innen ágazott volna ki, arra semmi támpontunk nincs; noha merő lehetetlenség sincs benne, mert a nemzedékrendnek a XVI-dik századra eső első ívein e család elég oly férfi tagját találjuk, kiről sem azt, hogy utódaik lettek volna, sem az ellenkezőt megállapítani nem lehet.
E Petki-Nagy családból lehetett az a Boldizsár is, kit Hodor* 1767-ben élőül felhoz, valamint a múlt század végén élt azon Petki Juliánna, ki Thoroczkai Sándor neje volt.
Dobokavárm. 209. l.
Hibából Kállay egy Petki Simont is említ, Péchy Simon, a hírhedt szombatos főúr helyett, s Hodor egy másikat, 1635–36. években csíki al-, majd főkapitányt, Petki István helyett, összetévesztvén majd a vezeték-, majd a keresztnevet. E Petki Simonok nem léteztek.
Van azonban az általunk tárgyalt tulajdonképen Petki családnak is pár olyan tagja, kiknek 110neve az oklevelekben fenmaradt, de helyük a nemzedékrendben nem volt feltalálható. Ezek az 1455-diki György fia Péter és János fia Mihályon kívül, kikről mint a későbbi Petkiek közös törzsének Domokosnak kortársairól a család első őseinél szóltunk, még a következők:
1. Egy Petki Miklós, ki 1580-ban az általunk tárgyalt többi Petkiek osztályánál mint osztoztató kiküldött szerepel.
2. Petki András, ki 1590-ben birtokot zálogosit el Petki Istvánnál, s ki a Petki Bálint ily nevű fia azért nem lehetett, mert miként fennebb előadtuk, ez, valamint atyja is, 1586 előtt már elhaltak. Ide sorolandó azon Petki Borbála is, ki genealogusaink szerint az 1578–90 táján élt Petrichevich-Horváth Kozma neje volt s kit szintén nem tüntethettünk fel táblánkon.
Ezen táblánkra nézve megjegyezzük, hogy rajta ama családtagok neveit, kiknek leszármazási viszonyát nem az eredeti oklevelekből láttuk, hanem csak más adatokból vagy munkákból merítettük, valamint a szintén így, egyéb forrásokból kitudott hitvesek neveit is, dűlt betűkkel, s a csak más genealogiai munkákból átvett évszámokat zárjel között adtuk, s megkülömböztettük a családoknál megállandósúlt előneveket is, melyeket magyarosan írtunk, a régebben ideiglenesen használatban volt egyéb előnevektől, melyeket latinosan «de» szócskával alkalmaztunk.
Hátra van még, hogy a Petkiek czímeréről szóljunk.
Ez fehér pelikán volt, mely mellét szaggatva három kis fiát vérével táplálja, s mely a királyhalmi ág régi czímerében a pajzs kék udvarában zöld halmon, a dersi ágbeli János kanczellár 1607-iki magnificusi diplomájában pedig a pajzs vörös udvarában liliomos arany koronán áll, s itt aztán fölötte oldalt jobbról hold, balról csillag látható, s a pajzs fölötti sisakról mint sisakdísz kiöltött nyelvű növekedő arany grif emelkedik, előlábában olajágat tartva. Végre az 1700-diki grófi czímer kék szalaggal alant összekötött két zöld-arany pálmaág között aranykeretes kerekded vörös pajzsban, néhány arany fűszállal is hintett zöld halom mögül kinövőleg tünteti föl a kiterjesztett szárnyú fehér pelikánt, a mint mellét véresre szaggatva, abból a halom tetejét elfoglaló fészken körben álló vörös csőrű és lábú négy kis fiát táplálja. A pajzs fölötti kék és vörös ékkövekkel s fehér gyöngyökkel díszített aranykorona legsajátságosabb e czímeren. Ez ugyanis nem a szokásos kilenczgombú grófi korona, hanem körületén tizenegy gomb látható s róla öt gyöngyökkel megrakott aranypánt emelkedik és egyesül közepett egy csúcsban, hol a szokásos kereszt helyét ismét egy nagy gyöngy vagy gomb – a koronán látható tizenegyhez hasonló – foglalja el. A korona aljáról két oldalt három-három rövid gyöngyfüzér függ. E grófi korona, a gr. Károlyiak különben szintén 11 gombos koronája mellett is, pántokban záródó alakjánál fogva, úgy hiszszük, egyedül áll hazai czímereink koronái között.
KIS BÁLINT.
