A dersi ág.
A dersi ág.
Az ezen ág élén álló I. Györgygyel ujra találkozunk 1502-ben, midőn a másik ágon álló I. László őt a pálosi és petki birtokrészért perli s 1505-ben, midőn ugyanez és I. Miklós vele megosztoznak,* s midőn ugyancsak ő, (itt is dersi előnévvel jelölve) több más birtokostársával együtt a fehérmegyei Kövesden határosztályt tartanak.* 1509-ben február hó 25-én Szent-györgyi és Bazini Péter gróf még tanút idéz meg e Petki Györgynek egy peres ügyében,* de 1511-ben már nem él, s nyomába fiai lépnek;* özvegyének keresztnevével s Anna nevű leányával pedig 1529-ben ismerkedünk meg, midőn «Dorothea relicta egregii Georgii Petki de Ders», nevezett leányának a dobokamegyei Pujonban és Szent-Egyeden néhány sessiot inscribál.*
Mike Sándor kéziratában utólagos feljegyzés.
Szász nemz. levélt. 1505. aug. 26-iki eredeti okirat.
Szabó K., Székely okmt. I. k. 321. l.
Mike kéziratában utólagos feljegyzés.
Mike kéziratában utólagos feljegyzés.
Ezen Petki Györgyné, Dorottya asszony, a birtokviszonyokat tekintve, kétségkívül az utóbb czegei előnévvel jelölt Wass családból lehetett.
Fiai közül I. Ferenczet a családi levéltárbeli osztályos perből is láttuk, s ő lehetett az, kit Majláth mint Szapolyai-pártit elfogat, ha ugyan nincs összetévesztve a másik ágbeli Antallal, ki 1537-ben nótáztatott. Testvére Gábor már történeti szerepet játszik, s családjának több más tagjával együtt híven ragaszkodott a Szapolyaiakhoz s ezért a fondorkodó Maylád István üldözésével neki is meg kelte küzdenie. Így látjuk, hogy ez hamis pénzverés ürügye alatt 1535-ben Petki Gábor jószágait kobozza el,* de bukásával Petki ismét kegybe jut s 1564-ben csíki főkapitány és az egész székelység főparancsnokaként találjuk.* Késő öregkort ért el. Még 1570-ben is feszegeti a valószínűleg üldöztetése idején fia, az 1566-ban Muzsnán adományt nyert,* de utóbb elő nem forduló s talán még atyja előtt elhalt II. László és veje Ugron Tamás által egykor a mohai birtok iránt dersi és járosfalvi részekkel kötött csere ügyét,* s talán még akkor is életben van, midőn a következő 1571-ik évben leánya Katalin, Ugron Tamásné, az említett csere útján kapott járosfalvi részét Udvarhely városába bekebeleztetni engedvén, ezért Ábrahámfalván kárpótoltatik.*
Gyulafehérvári kápt. Miss. cista I. fasc. 5. nr. 2. alapján Majláth B. Turul VI. évf. 7. l.
Kállai, Székely nemz. 275. l.
Szabó K. Székely okmt. II. 209. l.
U. o. II. k. 299. 300. l.
U. o. II. k. 314. l.
A többi testvérek: II. Miklós, Lázár, Nicefor és Annának csak puszta neveit tartotta fenn a feljegyzés.*
Mike kéziratában utólagos feljegyzés.
A korán letűnt I. Ferencznek már oklevelünkből ismert s annak kelte előtt elhalt Katalin leányán, Mikes Jánosnén kívül, II. János, Magdolna, Apor Lukácsné és Benedek nevű gyermekeit olvassuk,* de a két utóbbiról semmi egyéb tudomásunk nincs. II. Jánost pedig 1547-ben mint székely tisztet találjuk, tanúskodva a brassaiak Mogyorósi perében.* Felesége Lázár Orsolya volt,* a mai ily nevű grófi család elődeiből, kinek atyja Lázár János 1549-iki végrendeletében egy eme vejénél levő serlegről is megemlékezik.*
Mike genealogiájában.
Kállai id. h.
Nagy Iván, VII. k. 51. l. és Mike S. genealogiája, hol hibásan Margitnak van írva.
Szabó K., Székely okmt. II. k. 75. l.
Ezen II. Jánosnak volt leánya azon Anna, ki Kálnoki Bálinthoz ment nőűl, s kit (Turul, X. évf. 85. l.) egy korábbi dolgozatban Mike téves jegyzete folytán mi is a később ismertetendő III. Jánosnak, a kanczellárnak, leányáúl írtunk. Fia 100pedig I. Mihály volt, ki János Zsigmond hadaiban mint egyik székely főúr híven szolgált* s ezért szintén Muzsnán kapott adományt 1566-ban,* s a másik ágbeli Petki István véczkei beiktatásánál 1577-ben mint kiküldött szerepelt. Ezen Mihály Daczó Margitot vette feleségűl,* de valószínűleg nem azon Daczó Pál leányát, kitől a Kőváry és Nagy Iván-féle táblázatok származtatják, hanem a korábban éltek közül valamelyikét.
U. o. II. k. 194. 195. l.
U. o. II. k. 209. l.
Mike genealogiája és Turul, VI. k. 99. l.
Vérükből származott IV. János, a család egyik főbüszkesege, ki mint tudós, államférfi és vitéz katona örökítette meg nevét Erdély történetében. Családjának szelleméhez s hagyományaihoz híven, egész életén át rendületlen híve volt a nemzeti fejedelemségnek. Azon 1607 május 10-én kelt diplomában,* mely magyar stylu díszítményeinek gazdagságával külső kiállításra nézve is valódi remekmű, s melyben Rákóczi Zsigmond fejedelem dersi Petki János belső titkos tanácsosát és kanczellárját, ki valószínűleg ez időtájban kapta inscriptióban a sajói uradalmat is,* a nemesek rendjéből, melybe családja 400 év óta tartozott, kiemelvén, a főrendek sorába igtatja («in coetum procerum et magnatum sive magnificorum»), teljes eddigi életrajzát találjuk e jelesünknek, lendületes elismerő szavakban megírva. Nem felesleges tehát fordításban ide igtatnunk a diploma eme történelmi jelentőségű részletét.
Orsz. levélt. Kolosmon. konv. Arm. P. 18.
Kállay, Székely nemz. 276. l., hol atyja tévesen Farkasnak iratik. Mike S. genealogiájában a sajói adományozás az 1614. évszámhoz van fűzve, de ez hibás, mert Petki János ekkor már nem élt. Legfeljebb a fia részére ez évben adott uj adományról lehet szó.
«Midőn a hazának válságos napjai hívtak» így szól a diploma – «s védői megritkulának, te mindig helyt állottál a hazáért s törvényes fejedelmeiért; az ország ellenségeivel megütközve, ellenök gyakran harczoltál. Midőn az ellenséges erők az egész tartományt leigázák, te mint bujdosó idegenbe menekültél, inkább akarva a hazáért bármi rendkívülit szenvedni, mint az ellenséghez csatlakozni. Majd alkalom adtán haza térve, a haza ügyének, mennyire tehetéd, segítségére voltál. Egyebek közt ama jeles és emlékezetes tetted van előadva, hogy midőn Báthori Zsigmond fejedelem mellőzve Erdélyt, az opuliai új herczegség megnyerése végett némi időt idegen föld látogatásával és átkalandozásával töltött el, de megúnván új fejedelemségét s az ősinek édessége által vonzatván, a hazába visszavándorolni eltökélé, s a hazafiak közös elhatározásával ujra a régi fejedelmi méltóságba volt helyezendő, többekkel együtt téged is elébe küldöttek. S midőn ő, megérkezésetek előtt, az előbb ellene készített kelepczéből a lengyelek hatalmába került, s a visszatérés reményétől megfosztva, csaknem kétségbeesetten Moldovában Botosán várban őrségtől bekerítve le volt tartóztatva, ekkor te más, ugyanazon szolgálatra szántakkal egyetemben az ő kiszabadítására a legvakmerőbb tervet készítetted. Akkora hűséggel és engedelmességgel viseltettél törvényes uradhoz, hogy bár ezer kard keríté s a megszabadításáról való gondoskodás a legkomolyabb veszélylyel járt, nem haboztál az ő megmentéseért a leghatározottabb életveszélybe rohanni, s életét a tied elébe tevén s azt lovad s kardoddal védvén, biztos segítségeddel ő megszabadúlt s előbbi fejedelmi méltóságába visszahelyeztetett. – Ezután nagy jelentőségű követségekben is jártál II. Rudolf római császár és III. Zsigmond lengyel királynál; majd meg azután, hogy az erdélyi ügyeket annyi esztendőnek hadi szerencsétlenségei csaknem tönkretették, midőn boldog emlékű fenséges elődünk néhai Bocskai István idejében a szabad élet nem remélt fénye tündöklék fel, a haza szabadságának helyreállításában nem utolsó sorban fáradoztál. Végűl midőn az imént említett néhai fejedelem elhúnytával az ügyek ismét zavarosra fordúltak s a régi bajok tüze a békét száműzve fellobogni látszott, a mozgalmak parazsának eloltására s a belnyugalom fentartására velünk együtt kiválólag törekedtél, mire most is, semmi fáradtságot sem kímélve, éjjel-nappal buzgó odaadással törekszel.»
Ebben röviden benne foglaltatik Petki János egész élettörténete 1607-ig. Látjuk benne az 1601-diki expeditiót, midőn Petki János, Szentpáli János, Cseffei István és Ordög Balázs 300 emberrel Moldovába mennek Báthori Zsigmond visszahozatalára;* látjuk az 1603-iki követséget Rudolfhoz, melyben Petkin kívül Sarmasági Zsigmond, 102Mindszenti Benedek, Királyfalvi János stb. vettek részt,* s látjuk Bocskaihoz való ragaszkodását is, melyet aztán a történelem részletesebben is leír.
Bethlen Farkas Hist. V. k. 10. l.
U. o. 220. l.
