Ompud nádor és utódjai.
Ompud nádor és utódjai.
Jolánta herczegnő II. Endre leánya az 1235. évben Arragóniába költözvén, hogy az ottani I. Jakab királylyal keljen egybe, a herczegnő kíséretében volt – egy külföldi forrás szerint* – a pécsi püspökön kívül rokona, Dénes gróf is. Ugyanezen forrás szerint Dénes fiától: Amortól és Gábortól származik le az Arragoniában nagy hírnévre szert tett Dionisii-család.
Indiculus rerum ab Aragoniae Regibus gestarum. Hispania illustrata III. 141.
92Ez az eddigelé figyelmen kívül hagyott előadás az alább következő vizsgálatokra indított.
* * *
Az országos méltóságok sorában 1162-ben rátalálunk egy Ompudin nevű comesre, a nélkül azonban, hogy az általa betöltött tiszt közelebbről meghatároztatnék.* 1165–1167-ben már nádor;* 1167 óta szlavon bán; e minőségben szerepel még az 1171-iki okiratokban is;* okiratilag be van igazolva mindazonáltal az, hogy e méltóságot viseli III. Béla alatt (1173–1196) is; ennek a királynak az uralkodása alatt Leustach erdélyi vajda szövetségében a Görögország ellen vezetett magyar seregnek állott élén.* Ez a legutolsó tudósítás, mely róla szól.
Sopronmegyei okmt. I. 2.
Fejér, II. 175., 179.; V. 3., 254. Zichy okmt. I. 2. Haz. okmt. VII. I.
Fejér, II. 179, Soproni okmtár I. 3. Wenzel I. 66. VI. 105.
Wenzel, VI. 486.
Ompudin 1199-ben szolnoki főispán.* Az a körülmény, hogy e névre abban az időben, nevezetesen pedig a méltóságviselők sorában ezenkívül nem akadunk, arra vall, hogy ez az Ompudin fia Ompud nádornak; hogy pedig Ompud nádornak volt fia, kitűnik egy külföldi forrásból.
Fejér II. 365, Haz. okmt. V. 4.
Andechs-Meráni III. Bertold gróf – 1173 körül stíriai és krajnai őrgróf, 1188-ban már nem él – mint Isztria őrgrófja írja Tegernseei Ruprecht apátnak: «küldje egyik lovát az Ompudin herezeg fiával már egybekelt leánya számára, alkalomadtán majd megfizet érte.»* Mivel Ompudin már III. Béla alatt bán, III. Bertold gróf pedig már 1141-ben nős, nem merülhet fel kronologiai kétség arra nézve, hogy Ompud bán fiát Andechs-Meráni III. Bertold vejének tekintsük.
Pez, VI. 2., 12.
Sajnos, az ifjabb Ompudról s nejéről egy szóval sem tudunk többet.
Kétségtelen azonban, hogy I. Ompud, ha annak előtte nem voltak birtokai Horvát-Szlavonországban, hihetőleg mint e tartományok bánja szerezte azokat s fia és neje ugyancsak itt gyakran tartózkodtak. De tudjuk azt is, hogy Endre herczeg, Imre király öcscse, már 1198-ban erőszak útján jutott a szlavon herczegség birtokába; az 1191-iki, a Rád völgyén vívott csata után Ausztriába menekült s 1200-ban már ujra megerősödött Szlavoniában, csaknem bizonyos tehát abbeli véleményem, hogy II. Ompud neje a herezeg figyelmét bátyja leányára irányította, s hogy Endrének 1203 előtti házassága az 1184 körül született Gertruddal, (IV.) Andechs-Meráni Bertold leányával, II. Ompud nejének a műve volt.
Ebből a viszonyból folyólag arra a megdönthetetlen következtetésre jutunk, hogy II. Endre és II. Ompud sógorságba lépett s hogy épen ezért II. Ompud fia, Dénes teljes joggal volt II. Endre leánya, Jolánta cognatusának nevezhető.
II. Ompud fiaiul ismerjük a Dénes, Mihály és Lőrincz testvéreket.*
Wenzel, I. 256.
Dénes 1216–1224-ig királyi főtárnokmester, ezenkívül 1216–1219. abaujvári főispán, 1220–1223 bácsi főispán,* 1225-ben már a Tomaj nembeli Dénes (a losonczi Bánffyak őse) az utódja. Ompud fia Dénes 1227–1227-ig nádor* ettől fogva azonban annyira önkényeskedett, hogy miatta Róbert esztergomi érsek az egész országot interdictummal sujtotta. Vajjon Dénes az Endre királylyal való sógorsági kapocsra támaszkodva játszotta végig e hatalmaskodásokat, avagy talán ez Endre gyönge uralmának kifolyása volt, nem dönthető el; annyi tény, hogy Dénes nádorsága alatt a szaraczénokkal, kiknek minden tekintetben kedvezett, az országot az egyházi javak rovására kiaknázta, meggazdagodott s a többi közt János pozsonyi prépost személyén tettlegességre is vetemedett.*
Wenzel, XI. 134., 142., 175. Fejér, II. 1., 249., 272., 287., 320., 381.
Wenzel, VI. 441., 442., 445. l. 252. Fejér, III. 2., 133.
Fejér, III. 2., 297.
Nyoma sincs annak, hogy Endre példásan megbüntette volna; egész büntetése, úgy látszik, abban állott, hogy Dénesnek a nádorságtól meg kellett válnia, mert 1229 végén már I. Mózes (a Daróiak őse) a nádor.*
Fejér, III. 2., 140. Hazai okmt. VIII. 25. Wenzel, XI. 209.
Dénest ettől fogva nem is találjuk az országos méltóságviselők sorában; a tárnokmesteri méltóságot 1229–1232-ig, a nádori tisztet pedig 1232-től IV. Béla tronraléptéig, illetőleg a mongolok betöréséig a már ismeretes Tomaj nembeli Dénes látja el.
Magánszolgálatokra azonban felhaszálhatta Endre; így esett meg, hogy Dénes Jolánta herczegnőnek Jakab arragóniai királylyal kötött házassága körűl élénk szerepet vitt s az ifjú királynét Bertalan pécsi püspökkel új hazájába kísérte.
Turóczi szerint IV. Béla nyomban trónralépte után, 1235-ben Dénes volt nádort, büntetésből, hogy II. Endre tanácsadójaként helytelenül járt el, megvakíttatta; erről azonban az okiratok nem tudnak, az egyedüli okirati forrás, mely e tekintetben megemlékezik róla, 931237 június 24-iki keletű; ebben írja IV. Béla, hogy Dénes volt nádor boricai birtokát «qui de regni delapidatione et infidelitate evidenter est convictus» a bélakúti apátságnak ajándékozza.* Dénes utolsó éveire nézve leghelyesebb lesz abbeli véleményünk, hogy – akár megvakították, akár nem: – állását Magyarországban tarthatatlannak találta s fiaival együtt, a fentebb idézett külföldi kútfő szerint, Arragóniába ment; itt Jolánta védelme alatt új hazára tett szert s arragoniai családok törzsatyjává lett.
Wenzel, VII. 30. A Zalai okmtárban is I. 11. – 1237. keletű: „quia ipse Dionysius (t. i. a nádor) per dominum Belam regem et suos magnates pro iniusto iudice fuerat iudicatus.”
Dénes testvére, Mihály, 1230 és 1231-ben Béla társkirály főpohárosa;* 1233–1234-ig Fejérmegye főispánja.*
Hazai okmánytár VII. 19. Wenzel, VI. 485. XI. 235. 237.
Wenzel, XI. 257. VI. 549., 552. Fejér, III. 2. 405.
Az ő vérében is benne volt valami bátyjának erőszakos természetéből, ezt pedig abból látjuk, hogy IV. Béla ennek a Mihálynak tulajdonát képező Bata helységet szintén a bélakúti apátságnak adja, mert az apátság egyik tisztviselője – Batán – megöletett s Mihályra a király ellen elkövetett hűtlenség rábizonyult.*
Wenzel VII. 29.
De a legméltóbb hasonmása Dénesnek másik testvére, Lőrincz. Ezt legelőször Kálmán szlavon herczeg nevezte ki Garamegye főispánjává, de ebben az állásában annyi szabálytalanságot követett el, hogy Kálmán felmentette őt s példásan megbüntette. Testvérei, Dénes nádor és Mihály comes kértére azonban Kálmán ujra kegyébe fogadta s Podgorja főispánjává tette. Itt még botrányosabban viselkedett. Podgorja várához tartozó 24 falut elhamvasztott s két templomot lerontott abban a hiszemben, hogy kincsekre akad ott, melyeket eltulajdoníthat. Kálmán a gonosztevőt II. Endre birói székének és báróinak szolgáltatta ki. Valamennyi jószágának elvesztésére ítélték; mindazonáltal Kálmán különösen Endre közbenjárására ráállott, hogy Lipow kivételével megmaradjon többi jószága birtokában, ezt a Lipowot pedig Kálmán a hű Dömötör mesternek 1000 márkáért engedte át, mert ez a Dömötör atyjáé volt s ő általa veszett el a családra nézve.* Azt hiszszük, nem tévedünk, ha ezt a Dömötört tekintjük az Aba nembeli Dömötör, a Nekcseiek és Lipócziak törzsatyjának s magát Lipowot Lipócznak.
Wenzel, I. 256.
Mihálynak és Lőrincznek netáni utódjait nem ismerjük.
Az Ompudok nemzedékrendi táblázata tehát az eddigiek alapján a következőképen állítható össze:
Andechsi és meráni II. Bertold. I. Ompud 1162. 1165–1167 nádor. 1167–1171 szlavon bán. III. Béla magyar király † 1196. II. Ompud. 1299 szolnoki főispán. (1176–1188.) Leány. – IV. Bertold. † 1204. Gertrud. II. András. † 1235. – (1199–1203.) Jolánta 1235. Dénes 1216–1235; 1216–1224 főtárnokmester; (1216–19) abaujvári főispán; 1220–23 bácsi főispán); 1227–28 nádor. Mihály 1230–1234; 1230–1231 Béla társkirály tálnokmestere. 1233–1234 Fejérmegye főispánja. Lőrincz kb. 1228. Gara, utóbb Podgorja főispánja. Amor? Gábor?
Dr. WERTNER MÓR.
