2. Két ismeretlen Rákóczi-pecsét.
2. Két ismeretlen Rákóczi-pecsét.
Eddigelé nem ismert két Rákóczi fejedelmi pecsétet mutatunk be itt rajzban. Az első – a nagyobbik és korábbi – egy nagy rézpecsétnyomóra van meglehetős egyszerű modorban vésve. E nyomónak a nyele is sárgaréz. Pár évvel ezelőtt húzták ki azt véletlenül a Tisza iszapjából hálójokkal Nagy-Halászi nevű, szabolcsvármegyei községben a halászok, és uroknak Kállay András kir. kamarás és szabolcsi főispán úrnak szolgáltatták be. Most nevezett tisztelt barátom énhozzám küldötte tüzetesebb meghatározás végett, s azután Szabolcsmegye múzeumának – Nyíregyházán – ajándékozá. Ott őriztetik jelenleg.
A több mint kétszáz éven át a Tisza fenekén csodálatos épségben megmaradt Rákóczi- és a szívpajzsot környező nagy vértben erdélyi-czímeres pecsétnyomó, korának megfelelő barokkstylű díszítéseket mutat a czímerpajzs két oldalán s fölzetén, mely utóbbiból hétgombú, herczegi zárt korona magaslik ki, a tetején kereszt helyett egy hegyes, falevél-alakú csúcscsal. Kétszeresen szegélyzett körirata a következő:
FRANCISCVS RAKOCZY S. D. G. ELECTVS
TRANSYLVANIĆ PRINCEPS P. R. H. D. ET SICVL. COMES ETC
TRANSYLVANIĆ PRINCEPS P. R. H. D. ET SICVL. COMES ETC
Vagyis: F. R. Senior, Dei Gratia Electus Transylvanić Princeps, Partium Regni Hungarić Dominus Et Siculorum Comes Etc.
Hogy pedig a név után álló S. betűt nem «Secundus»-nak, hanem «Senior»-nak olvassuk, és így a pecsétet I. Rákóczi Ferencz erdélyi választott fejedelemtől származónak állítjuk: erre nézve okaink a következők. 1. A pecsét sokkal kezdetlegesebb vésetű, mint a II. Rákóczi Ferenczéi, kinek pecsétei általában művészi készítmények. (Legtöbbnyire Varon Dániel jeles franczia vésnök keze művei, vagy a szakmájában szintén kiváló Ocsovay Dániel nagybányai «példametszőé.») 2. II. Rákóczi Ferencz a családi nevét mindig i-vel, nem y-val írta s vésette pecséteire, verette érmeire. 3. Ő a maga, e néven «második» mivoltát, mindenkor római számokkal és pedig a keresztnév után jelzé s jelezteté, ekképen: FRANCISCVS II. DEI GRATIA PRINCEPS RAKOCZI stb., de soha sem az S. betűvel; mely ily értelmet jelentőleg egészen szokatlan is volna pecséteken. 4. II. Rákóczi F. rendesen odavéseti pecséteire az S. R. I. P. (Sacri Romai Imperii Princeps) betüket is; ellenben atyja ezt a czímet nem használta, ámbár a linczi békeokmány külön clausulája értelmében őneki is joga volt volna reá kétségtelenül. 5. II. Rákóczi F. viszont az erdélyi fejedelem czímet rend szerint csak egyszerűen az ELECTVS szó nélkül használá: lévén ő Erdélynek nemcsak választott, hanem egyszersmind uralkodó fejedelme. És a mikor néha élt is az ELECTVS szóval: ezt soha így, magában állólag nem tette, hanem a mikor kellett – viszonylag a magyarországi fejedelemsége czímével, ilyképen: «Erdélyországának Választott- és Magyarország Confoederált 54Státusainak Vezérlő-Fejedelme. (Latinúl: Princeps és Dux.)
Ha tehát, mint ezen okok bizonyítják, a pecsét I. Rákóczi Ferenczé volt: akkor évét is biztosan meghatározhatjuk, és pedig ugyancsak a Senior-t jelentő S. betűből. Ugyanis e „választott” fejedelemnek hasonnevű fia 1676. márczius 27-én születvén: a pecsét, az ő születésénél korábbi nem lehet; de mert az egyetlen fiúsarjadékának örvendező atya már ugyanezen év július hava 8-án elhalálozott: tehát a Tisza árjaiba temetett pecsétnyomó szükségképen eme közbeeső kurta időből, vagyis okvetetlen az 1676-ik esztendőből való. És így csak nagyon rövid ideig lehetett használatban, a minthogy tökéletes, kopástalan ép is.
A másik itt bemutatott, rendkívül finom metszetű és szintén barokk ornamentikájú pecsét, egy díszes alkatú s hermelin-prémezetű, római szent birodalmi korona alatt két tojásdad vértben két fejedelmi ház czímerét ábrázolja: t. i. elől a jobb vérten az erdélyi három nemzet egyesített czímere közepén szívpajzsban a Rákóczi-család, – a baloldali pajzsban pedig az ősrégi hesseni; német birodalmi fejedelmi ház czímerét. Ez az utóbbi – benne lévén a brabanti, thüringiai, hesseni, casseli, treffurti, rheinfelsi, rottenburgi stb. jelvények – szerfölött complicált; úgy hogy a miniature méretű vésésekben is, mint látszik, rendkívül ügyeskezű, művészi képzettségű metszőjének nagyon becsületére válik. Pajzsmezein előfordúl már a színjelzés is, a mi hazánkban ezen korban még ritkaság. Ha itthon készült: okvetlenül Varon műve.
Az egyesített Rákóczi- és Hesseni-czímerű e jeles és finom pecsét senki másé nem volt, nem is lehetett, mint II. Rákóczi Ferencznek bájairól és szellemességéről, s erélyes lelkületéről (s utóbb kalandjairól is!) egyaránt híres hitveséé, Hessen-Rheinfelsi Sarolta Amália fejedelemasszonyé; a mint is férjéhez intézett leveleit, (a vörösvári Rákóczi-Aspremont-Erdődy-levéltárban) többnyire e pecsétnyomóval zárta le, – azonban néha egy másik, kicsiny, gyűrűpecséttel is.
De helylyel-közzel használá ezt az egyesített Rákóczi-Hesseni czímeres pecsétnyomót maga II. Rákóczi Ferencz fejedelem is. Hogy 1707 tavaszán tett erdélyi útjában, a trónjába őt ünnepélyesen beiktatott maros-vásárhelyi országgyűlésen vele volt: bizonyos; mert egy piros spanyolviaszba nyomott, teljesen ép lenyomatát maig megőrizé a fejedelem fővezéréhez és benső barátjához, gróf Bercsényi Miklóshoz szóló levelének borítéka, melyen – Rákóczi erdélyi secretáriusának Pongrácz Györgynek kezével írva – e czím olvasható:
«Méltosághos Feő-Generális Gróff Bercsényi Miklós Úrnak eő Kglmének. – Magyar-országban».
Ez az utóbbi szó tanusítja, hogy a finom, kis négyszegletű boríték s az egykor benne volt (nem hivatalos, hanem, mint a kis alak sejteti sajátkezű baráti) levél Erdélyben, és így minden valószínűség szerint az 1707-ik év tavaszán kelt. A mint is az ezen évbeli levélcsomagok egyikében találám, és jelenleg, – gr. Erdődy István úr ő excja kegyei ajándékából, – birtokomban van, mint érdekes emléktárgy.
Úgy az erről, valamint a föntebbi I. Rákóczi Ferencz-féle pecsétnyomó lenyomatáról vett rajz az eredetiekkel egyenlő nagyságban készült.
THALY KÁLMÁN.
