PYBER BENEDEK CZÍMERES LEVELE 1476-BÓL.
PYBER BENEDEK CZÍMERES LEVELE 1476-BÓL.
(Színes czímerképpel.)
A középkori magyar heraldikának egy eddig teljesen ismeretlen emlékét mutatjuk be a mellékelt színes czímerképben, mely egyszersmind czímertani és genealogiai irodalmunk egyik hibás adatának kiigazítására nyújt alkalmat.
PYBER BENEDEK CZÍMERE
1476. évből.
A kérdéses czímer Pyber Benedek budai és visegrádi várnagy czímere, a ki azt a magyar nemességgel együtt Geréb Péter felterjesztésére, 1476 junius 11-én kapta Mátyás királytól.
A nemesítő levél szövege, melyben Mátyás Pyber Benedeket és testvéreit a jobbágyi állapotból kiemelve a nemesek rendjébe igtatja s nekik nemesi czímert adományoz, a következő:
Nos Mathias dei gratia rex Hungarie, Bohemie etc. tibi fideli nostro dilecto, egregio Benedicto Pyber provisori castri nostri Budensis et castellano Wisegradiensi etc. salutem gratiamque nostram regiam et omne bonum. Excelsa principum consuevit dignitas inter cetera suorum operum gesta munifica hanc curam habere precipuam, ut subditorum suorum conditione statuque et virtutibus pensatis, unumquemque iuxta merita nobilitatum gradus regalis extollat munificentia; sic enim principum provida extolletur discretio et subditorum animus ad opera virtutum longe ferventius accendetur. Sane itaque attentis et consideratis tuis fidelitatibus et servitiorum tuorum preclaris meritis, quibus te maiestati nostre gratum reddere studuisti et acceptum, te et per te fratres tuos carnales a rusticitatis et ignobilitatis statu, in quo hactenus tanquam ab ignobilibus nati parentibus exstitistis, de mera nostra auctoritate et regie potestatis plenitudine animo deliberato et ex certa scientia eximendos duximus nobilitandos, ymo nobilitamus et cetui verorum nobilium regni nostri aggregamus, connumeramus et applicamus, decernentes, ut a modo deinceps tu et fratres tui predicti (ac) heredes et posteritates universi, tanquam a nobili sanguine descendentes, veri nobiles habeantur et reputentur; et insuper in signum huiusmodi nobilitationis tibi Benedicto Pyber et per te dictis fratribus tuis carnalibus vestrisque heredibus et posteritatibus universis hec arma seu nobilitatis insignia, videlicet formam scuti in campo celestino et eius medio unam rotam albam molendini fluvialis et supra scutum galeam albam, in summitate eiusdem galee similiter rotam albam instar prioris, prout hec in principio presentium litterarum nostrarum arte pictoria cum tectura floribusque et retropediis celestinis et albis ceterisque ornamentis ipsius galee suis appropriatis coloribus depicta et figurata sunt, de mera nostra auctoritate et regie potestatis plenitudine, animo deliberato et ex certa nostre maiestatis scientia dedimus, donavimus et contulimus damusque, donamus et concedimus ac presentibus elargimur, (volentes), ut tu fratresque tui et heredes ac posteritates pretacte huiusmodi arma seu nobilitatis insignia more aliorum nobilium armis utentium a modo deinceps ubique in preliis, hastiludiis et torneamentis aliisque omnibus exercitiis nobilibus et militaribus necnon annulis, velis et papilionibus, generaliter vero in quarumlibet rerum et expeditionum generibus, sub mere et sincere nobilitatis titulo, quali vos ab universis cuiuscunque status, gradus et preeminentie hominibus insignitos esse dici volumus et nominari, gestare omnibusque et singulis illis gratiis, honoribus et prerogativis ac libertatibus, quibus ceteri nobiles regni nostri armis utentes quomodolibet de iure vel de consuetudine fruuntur et gaudent, frui et gaudere valeatis, tantoque ampliori studio et diligentia ad obsequia regia et sacre corone vestra de cetero solidetur intentio, quanto vos largiori favore regio et benivolentia decoratos conspexeritis et munere gratiarum. In cuius rei memoriam, firmitatemque perpetuam presentes litteras nostras fieri (?) ac secreti sigilli nostri appensione muniri fecimus. Datum Bude, feria tertia proxima post festum sancte trinitatis, anno domini millesimo quadringentesimo septuagesimo sexto, regnorum nostrorum anno Hungarie etc. decimo nono, Bohemie vero octavo.
Relatio Petri Gereb de Wingarth
capitanei superioris Slesie.
capitanei superioris Slesie.
Az oklevél szövege és a czímerkép másolata Paur Iván gyűjteményéből jutott a Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság birtokába. Paur szorgalmasan gyűjtötte a középkori heraldika okleveles emlékeit; általa ismertük meg a keszthelyi gróf Festetich levéltárban őrzött Eresztvényi (1414), Gálfi (1415), Sánkfalvi (1455) és Imrefi (1523) czímereket, a Bászna-család 1434-iki armálisát Sopron város levéltárából s a kisebb dunántúli családi levéltárak több érdekes czímeres levelét. Másolatairól a provenientia megjelölése csak a legritkább esetekben hiányzik; czímeres-levelünknél azonban sem a szöveg, sem a czímerkép másolatán nincs megjegyezve, hogy az oklevél eredetije melyik levéltárban őriztetik. Ez a hiány annál sajnosabb, mert a másoló épen ez armális szövegének leirásánál óriási hibát követett el: a czímerszerző nevét Pyber helyett Prybernek írta, a legnagyobb félreértésekre adva ez által alkalmat. Szerencse, hogy az oklevél szövege a czímerszerő állását is megmondja, s a budai és visegrádi udvarbirói tisztet viselő, állítólagos Pryber Benedekben egy kis utánjárással nem volt nehéz felismerni azt a Pyber Benedeket, a kiről az 1477. évből saját hiteles kiadványa bizonyitja, hogy a budai vár udvarbirája volt.* E körülmény azonban mit sem von le az armális hitelességéből. A gyanuval szemben, mit e vastag hiba az egész oklevél másolatának hitelessége mellett támaszt, bizalmunkat visszaadja a szöveg többi része, mely egyetlen pont kivételével mindenben megegyezik a czímeres levelek rendes formuláival; a mi pedig a czímerkép hasonmásának hűségét illeti, megnyugvásunkra szolgálhat, hogy egy és ugyanaz a kéz készítette ennek és a többi fentebb említett czímernek rajzait, a melyek korrektségéről az eredetiekkel való összehasonlítás útján van alkalmunk meggyőződhetni. S így a hiányos alak daczára, melylyel Pyber Benedek armálisánál ezidőszerint, mindaddig, míg az eredeti oklevél elő nem kerül, meg kell elégednünk, teljes bizalommal igtathatjuk azt a középkori magyar heraldika hiteles emlékei sorába.
Visegrád, 1477. február 8. Benedictus Pyber provisor curie castri Budensis etc. meghagyja nemes Albert deáknak, a kolbász-széki kúnok ispánjának, hogy a Kállai János jobbágyaitól lefoglalt széna felét adja vissza a károsultaknak. Az oklevél eredetije, papiron, zöld viasz pecsét nyomaival a Kállay-család levéltárában, a Magy. Nemz. Múzeumban. (Sćc. XV. R. III. Nr. 1190.) Hivatkozik reá Csánky Dezső, Mátyás király udvara, 31.
A czímer: balra dőlt pajzs kék mezejében négy küllőjű ezüst malomkerék, mely a koronátlan sisak oromdíszeűl ismétlődik, egyike a magyar heraldika legritkább motívumainak. A Kátha-nemzetség és a belőle származó családok legtöbbje hatküllejű malomkereket viselt czímerében, de kívülök az egész Siebmacherben egyetlen régi családnál sem találkozunk a kerékkel mint önálló czímeralakkal. A czímeres levél szövege egész határozottan megmondván, hogy Pyber parasztrendű szülőktől származott, közelfekvő a feltevés, hogy a vízi malom kereke a czímerszerző atyjának foglalkozását jelenti, 77mint a hogy az erdődi kerékgyártó fiai, a Bakóczok is helyet juttattak nemesi czímerükben atyjuk mestersége jelvényének.
A mily egyszerű motívumokból áll Pyber Benedek czímere, ép oly egyszerű annak az armális elejére festett képe is. A czímerkép, szerény méreteivel, sajátságos árnyalatu színeivel, aranyszegélyű, rozsdavörös szőnyegre helyezve s a szőnyeg felső szögleteiben a czímerszerző nevének kezdőbetüivel, épen nem tartozik a Mátyáskori udvari czímerfestés remekei közé. Heraldikai tekintetben azonban egészen helyesen van összeállítva; a czímerrajzolásnak azt a sarkalatos szabályát, hogy a pajzsnak mindig jobb felé kell tekintenie, figyelmen kívül hagyja ugyan, de ez a magyarországi czímerleveleknél többször előfordul, s úgylátszik, a czímerképnek az oklevél külső szegletében való elhelyezésével áll összefüggésben.
Érdekes körűlmény, hogy Csergheő Gézának, a magyar czímertan kitünő búvárának, volt tudomása Pyber Benedek czímeres leveléről, de ő sem az oklevél szövegét, sem a czímert nem ismerte. Igy történhetett, hogy az armális keltét 1484-re tette és Benedeket testvérével Bálinttal együtt a gyerkéni Pyber család tagjai közé igtatta be.* Ezeknek azonban armálisunk czímerétől teljesen elütő czímerük van, melynek főmotivumát keresztet tartó hód képezi,* s így mindaddig, míg a genealogiai kapcsot feltüntető határozott adatok hiányoznak, el kell fogadnunk a következtetést, hogy Pyber Benedek nem tartozott ehez a családhoz, s armálisa egy eddig ismeretlen magyar nemesi család czímerével gyarapítja nemesi czímereink sorozatát.
Benedikt Pyber tritt 1481. zu Buda urkundlich auf. Derselbe soll von König Mathias sub dato 1484. einen Adels- und Wappenbrief erhalten haben. Ung. Adel, 523.
U. o. 378. tábla.
SCH. GY.
