II. Borsodmegyei ágazat.
II.
Borsodmegyei ágazat.
Borsodmegyei ágazat.
A borsodmegyei ágazat megalapítója, mint ezt fentebb láttuk, Törös Zsigmond volt. 1690. év táján született. Előbb Zilizen Borsodmegyében, később pedig 1740 óta Tomoron, Abaujmegyében lakott. Neje Szathmáry Király Éva, Szathmáry Király János és Szentpétery Zsuzsánna leánya, ki által rokonsági viszonyba jött a Lossonczy, Szemere, Ragályi, Hamvay és Sturmann mai napig is élő családok őseivel. Birtokai voltak: Senyén, Sáros-Patakon, Hoportyon, Szikszón, Tarczalon, Sajó-Vámoson, Tolcsván és Nagy-Kinizsen; neje utáni birtokai: Tomor, Gyanda, Ambrusháza, Dezsőháza, Kupa-Kércs, Diczháza, Homrogd, Lak, Szakácsi, Gagy-Bátor, Szalonna, Jósafő és Lenke községében fekvő birtokok.
Szentpétery Imre † 1725 neje: bizáki Puky Éva † 1722. Szentpétery Mária fáji Fáy Istvánné. Szentpétery Zsuzsánna Szathmáry Király Jánosné Szentpétery András. Szathmáry K. József kapitány 1741 (első házasságból, anyja Dessewffy Magdolna). Klára Boldogházi Kiss Pálné. Éva Törös Sigmondné. András őrmester 1741.
30Szathmáry K. János Lenkey Katalin. Miklós Pongrácz Borbála. István Ittoics Katalin János 1. Dessewffy Magdolna. 2. Szentpétery Susánna. Katalin Lossonczy Istvánné. lásd fentebb. Susánna Hamvay Lászlóné. Julia Sturmann Andrásné. Sigmond. Lossonczy László Szilvásy Mária. Lossonczy Ilona Mokcsay Lászlóné. Ádám. György. Anna Szemere Györgyné. Zsófia Ragályi Istvánné.
Törös Zsigmond Sajó-Vámoson 1740 május 27-én kelt okirattal Sajó-Vámoson lévő birtokát nemzetes és vitézlő Benkovits Pál úr és házastársának nemzetes Peirlin Anna asszonynak 100 rénes forintokért zálogba adta.
Tolcsván 1742 január 1-én gróf Szirmay Menyhértnek 200 forintért zálogba adta a tolcsvai várhegyen fekvő «Diós» nevű szőlőjét, úgy hogy a kiváltás ideje 10 év mulva Szent Gergely pápa napja lészen.
Zilizen 1742 junius 22-én mostoha testvére Boldogházi Kiss Pállal az édes anyjuk restei Nikházy Judit után maradt birtokon osztoztak meg, olyformán, hogy Törös Zsigmond a hoportyi és sáros-pataki részeket, valamint a zilizi birtok egy részét kapta osztályrészűl.
S.-A.-Újhelyen 1743 május 6-án Lenkey Klárával, testvére Lenkey Jánosné szül. Törös Klára után maradt ingó tárgyakon osztozott meg, mely tárgyakból testvérének összes ruháját, valamint egy dolmányra való ezüst gombját és két darab ezüst kanalát Zsigmond kapta tulajdonul.
Tomoron 1748 január 31-én testvére néhai Törös Klára után maradt két darab tarczali szőllőn osztozott meg mostoha testvérével, néhai Törös Györgynek nejével szül. Ivány Annával oly formán, hogy Törös Zsigmond kapta a «Fekete hegyen» lévő szőllőt, melynek szomszédságában egyfelől Isépy György, másfelől pedig Szathmáry Donáth kézsmárki lakos szőllője volt.
Szikszón 1748 november 27-én a szikszói «Komlós» nevű hegyen lévő parlag szőllőjét 15 évre zálogba adta Légrády Sámuel szikszói lakosnak négy hordó borért, melynek értéke 50 forintra becsültetett.
Törös Zsigmond meghalt Tomoron 1749-ben. Özvegye 1770 márczius 8-án egy Zilizen felállítandó református iskolának házhelyet adományozott. Törös Zsigmondnak négy gyermeke maradt:
I. György szül. 1738. év táján, mint sárospataki tanuló 1756 május 28-án a gróf Kálnoky Antal nevét viselő ezredhez beállott katonának, honnét anyja által kiváltatván, ifjú korában elhalt. Nem lesz érdektelen e helyütt egész terjedelmében közölni anyjához írt levelét, melyben őt elhatározásáról értesíti. A levél következőleg szól:
«Édes Kedves anyám asszony!
Sok idővel ezelőtt mivel tudtam azt, hogy időmet oskolában mind holtig nem lehet töltenem, minden Magyarországban szegény legénynek választhatandó életnek módját és mivoltát azmennyire elmém gyngesége engedte, meghántam-vetettem s magamban jól megfontoltam és ámbár által láttam azt, hogy valamint a szegény gazdának e világi életének folyásában majd ereje felett való és elszenyvedhetetlen nehézséget, fogyatkozást kell sokszor viselni: szintén úgy az hadi regulát próbáló vitézeknek útjok, a mint mindenek ezt a kik tudják bizonyítják, csaknem elviselhetetlen alkalmatlanságokkal, mindmegannyi tövisekkel van összeköttetve, én mindazonáltal az katonaságnál alkalmatosabb statust állaptomhoz éppen nem itéltem. Ugyanis miólta a jó és rossz között valamennyire külömbséget tudok tenni, mindenkor ezen állapotomra ajánlottam magamat, erre vágytam s ezt kívántam, ezokáért tanúlni is úgy igyekeztem, hogy az állapotot viselhessem vala, mind magam mind familiám becsűleti fentartásával. Mert jól tudtam azt, hogy az mindeneket bölcsen igazgató Szent Istennek erre tetszett engem rendelni, amidőn ennek elviselésére alkalmatos szívvel felruháztatottnak érzeném magamat. Láttam azt is, hogy az minden experientia nélkűl élő nemes ember majd alább való a rossz embernél s egyszersmind hogy a szegény legénynek semmiféle életnemébe a becsűletnek keresésére nincs oly mód, mint ebben az állapotban. A mi pedig mindezeknél nagyobb, megtanúltam már azt is, hogy az Isten az embert a maga dicsőítésére teremtette, az ember pedig azt, hogy az Istent szereti, dicséri, jó életével mutatja meg, – jól él az, a mint az tudósok mondják, a ki úgy él minden nap, mintha az nap meg kellene néki halnia s megemlékezik az emberi életnek hijábavalóságáról; már pedig erre semmi az embert jobban nem indítja, mint az katonaság, mert abba mindég úgy kell az embernek élni, mintha mindjárt meghalna. Hogy azért elől számlált meggyőzhetetlen okaim beteljenek s az életben régen feltett utólsó végemet elérhessem, én magamat áldozó csötörtökön a katonaság megpróbálására Felséges Assszonyunk szolgálatjára méltóságos Gróf Kálnoky Antal ő Exellentiája Regementire leköteleztem. Ezt ugyan igaz dolog nem kell vala cselekednem kedves anyám asszony akaratja s híre nélkűl, – nem így kell vala érdemem felett miólta élek hozzám mutatott anyai szeretetit, dajkálkodását meghálálnom, de kérem alázatosan kedves anyám asszonyt: ne tulajdonítsa cselekedetemet engedetlenségemnek, vagy rosszaságomnak, mert vagyok az szíveket vizsgáló Isten előtt, az előtt merem mondani, hogy fiúi alázatos kötelességemet, hűségemet, míg bennem egy csepp vér lesz, elfelejthetetlenűl előttem igyekezem tartani, hanem ifjú éretlen gondolatomnak, mellyel azt véltem, hogy ha szándékom tudtára lesz kedves anyám asszonynak, benne talán megakadályozhatand. Juthat vala az is eszemben, hogy kedves anyám asszony keserves véres verejtékivel engemet ily nagyra nevelt, ezokáért nékem is az kötelességem, hogy már 31ezután sulyos terheit vállaimra mintegy által végyem s könnyebbítsem, de gondolatomban mindég az jutott eszembe, hogy gazdálkodásra semmi igyekezetem, hajlandóságom nem volt. Kyvánom azért is, hogy az mindenható Isten, a ki Istene minden igaz özvegyeknek, árváknak, valamint eddig, úgy ezután is kegyesen gondot viseljen, mint egyebekrűl, kedves anyám asszonyrúl is. Esedezem azért alázatosan édes kedves anyám asszony előtt, hogy anyai hűsége és kegyes szivessége irántam legkisebben sem meg ne csorbúljon s anyai gratiájában, ámbár arra érdemetlen leszek, ezután is tartani méltóztasson. Hogy pedig mind az jószágot, mind szegény Tamás öcsémet jó disposítió alatt hagyhassam, valami kára ne következzen anyám asszonynak, melyet annakutánna a gazdám méltatlanúl okozzon, kérem alázatossan, az ünnepig még úgy vélem itt leszek, az alatt minthogy igyekezete is van, bejönni s jó rendelést tenni méltóztasson. Ezek után a midőn kedves atyám fiait s asszonyom anyámat alázatosan tisztelném s anyám asszonyt viszontag is anyai hűségének elmúlhatatlan s megcsonkúlhatatlan fentartására kényszeríteném vagyok kedves anyám asszonynak holtig alázatos szolgája
S. N. Patak 1756 28 May.
Törös György s. k.»
Szentesi Sámuel sáros-pataki tanár ugyancsak 1756 május 28-án a következő levelet írta özv. Törös Zsigmondnénak Zilizre:
«A tekintetes asszonynak ajánlom alázatossággal való szolgálatomat. Az éretlen gyümölcsbűl érettet, a jó és kegyes szüléknek éretlen erköltsű, engedetlen fiaikból érni kezdő engedelmes fijakat éppen mikor reménlettünk volna oskolánkban; akkor csalatkoztunk meg. A nemes Kálnokianum regement már egynehány hetektűl fogva verbováltatván nállunk, sok nemes iffijakat közűlünk elvittek, kik közé Törös György is, megyetvén, minden szép intéseket, az asszonynak elhiszem lehető nagy szomorúságára elmenvén, az uraságot szolgasággal, az angliai ruhát vastag durva remek ruhával mundérral 28-dik praesentis viradóra felváltotta elcserélte. Lássa meg az Isten, rúla nem tehetek, eleget intettem mind szép szóval, mind keménnyel és valamikor a katonaságot előhoztam, mindenkor idegenkedni láttatott tőle, így felelvén: nem keserítem meg az édes anyámat; és mondhatom már most a tanulásban kedvem szerint viselte magát, soha ezt nem reménlettem volna. Minek okáért találja fel módját az asszony, micsoda indulattal viseltessék hozzá, itt lesznek talán az egész innepeken is és az asszonyt ide várja. Győzze meg az asszony azzal magát, hogy a maga anyai kötelességét, melyre oly engedetlen fiú érdemetlen vala, egésszen véghez vitte, mind taníttatásában, mind ruházásában; lássa, ha azt megvetvén, jobb oskolát választott, megtaníttatik ottan, eszében fog jutni keservesen. Ezek után maradtam gratiájában ajánlott
A Tettes Asszonynak teljes vigasztalást kívánó alázatos szolgája
S. Patakon 1756 28 May.
Szentesi Sámuel ms.»
II. Katalin (szül. 1734 körűl) gyandai Kormos Ferenczné.
III. Tamás (1746–1810) Több megyék táblabirája, Zilizen, Borsodmegyében lakott, csáthi Gábriel Annát, Gábriel Miklós és fáji Fáy Anna leányát birta nőül, kivel 1771-ben kelt egybe s általa sógorságba jött kisdobai Dobay Dániellel, kinek neje Gábriel Katalin, Anna testvére volt s leányát Dobay Krisztinát, tomkaházi Tomka Miklós birta nőül s ennek fia, Tomka Mór, jelenleg Szathmár megyei pénzügyigazgató.
1782 május 30-án a tomori, gyandai, diczházai, ambrúsházai, desői és szakácsi birtokait cserébe adta testvére Törös Judit férj. Téglássy Andrásnénak, melyekért a zilizi és senyei ingatlanoknak Judit testvére tulajdonát képező egy harmadrészét kapta cserébe. Ezen szerződés több kellemetlenség és családi viszálynak volt okozója a két testvér között. Erre vall Törös Juditnak 1787. évi julius 28-án Tamáshoz írt levele, melyben panaszolja, hogy mivel érdemelte ő meg bátyjától azon atyafiságtalan bánásmódot, hogy midőn már többször találkoztak, testvére őt kikerűlte és reá sem nézett. Sürgeti e levélben, hogy a csereszerződésben foglaltakat egymás közt végleg hozzák rendbe, hogy mindkettőjük tudja meg már valahára, hogy mi az övé.
1782 január 8-án sáros-pataki birtokát, nevezetesen a várban lévő szabad házát, a városban fekvő korcsma-házait állásával és istállójával, a majorok közt lévő házat, malombéli fele részét, mindezekhez tartozó földekkel és rétekkel, úgy a Meggyesen lévő szabad szőllőjét, mint az újhelyi «Fekete Hegy» alatt lévő rétjét fél esztendőre haszonbérbe adta Antónyi István és nejének 125 r. forintért, mely összeget a bérlők azonnal le is fizették.
1783 január 27-én Gábriel Miklós, Miskolczon a Czikó-utczában fekvő házát, a bábonyi bérczen lévő borházat és pinczét átadta leányának Gábriel Anna férj. Törös Tamásnénak, ki a miskolczi házat még az évben újra építteté.
Gibárton 1791 julius 3-án Törös Tamásné szül. Gábriel Anna, testvéreivel: György, Miklós és Katalinnal az atyai és anyai örökségen történt megosztás alkalmával kapta: a tisza-keszi és csáthi birtokot 3000 forint, – a miskolczi fundust 1000 forint, a tállyai szőllőt 368 forint, vagyis összesen 4368 forint értékben, s ezenfelűl készpénzben kapott testvéreitől az örökségi jutalék kiegészítése fejében 1067 forint 45 krajczárt, úgy hogy összes örökségi jutaléka 5435 forint 45 krajczárt tett ki. Ily összeggel lett kielégítve a többi testvér is.
1792 október 5-én Szabó György és neje szül. Soltész Nagy Borbálától, Csáthon birtokot vett 100 aranyért.
1793 május 1-én hadi segedelem fejében fizetett:
| 32miskolczi birtoka után | 13 frt 54 kr., |
| tisza-keszi birtoka után | 13 frt 16 kr., |
| szolgai birtoka után | 15 frt 36 kr., |
| balatonyi birtoka után | 5 frt – kr., |
| senyei birtoka után | 57 frt 30 kr., |
| zilizi birtoka után | 44 frt 13 kr., |
| csáthi birtoka után | 2 frt 30 kr., |
| s.-szt.-péteri birtoka után | 30 frt – kr., |
| kazinczi birtoka után | 7 frt 11 kr., |
| lád-besenyői birtoka után | 1 frt 05 kr., |
| nyomári birtoka után | – frt 18 kr., |
| összesen tehát: | 190 frt 30 kr. |
II. József halála után 1790 február 21-én a magyar koronának Bécsből való hazahozatala alkalmával a megyékből bandérium alakíttatott s a borsodiak Radvánszky Károly vezetése és Törös Tamás zászlótartósága alatt jártak, lóháton utazván.
1795 február 25-én Szabó György és neje Soltész Nagy Borbálától Csáthon földet vett 150 aranyért.
1796 május 24-én a miskolczi új református templom építési szükségleteire 100 forintot adott.
1797 május 4-én Szabó György zilizi lakost felfogadta, hogy helyette 60 aranyért, mint zsoldos a franczia háborúba menjen.
1799 május 5-én zilizi lakóházának falába 1300 darab aranyat falazott be, mit 1810. év végén bekövetkezett halála után örökösei meg is találtak. A pénz elrejtését a következő lepecsételt levélben adta tudtára nejének: (a levél czíme) «Kedves feleségem Gábriel Anna halálom után tulajdon maga nyissa fel és olvassa, az ő halála után pedig gyermekeim mind együtt lévén nyissák fel és magok olvassák el. Atyafiainak sem jelentvén mi légyen benne.» (belűl) «Édes kedves feleségem, vagy gyermekeim mindkét ágon lévők! Mind a mostani környűlállások, mind a gonosz emberektől és tűztől való félelem kénszerítettek engemet arra, hogy a mely summás pénzzel az Úr Isten sok fáradságom után ingyen kegyelméből méltóztatott megáldani, annak némely részit bátorságos helyre tégyem. Tudtotokra adom azért, minthogy nem tudhatom az Úr Isten hol és nem hirtelen halállal szóllít-e ki a világból, ha szólhatok-e csak egyet is véletek vagy nem, hogy én a kis házamba az almáriumot kivevén a kőfalnak alsó részibe a hol fekszik az almárium egy lyukat ásván egy réz edénybe tettem 1300 ~ ezerháromszáz aranyakat úgymint hármas = 115 darab, kettős = 194 darab, egyes = 567. Valamint azért én úgy rejtettem azt el, hogy senki sem tudta, úgy te is vagy gyermekeid úgy vegyék ki, hogy senki ne tudja, mert vajmi sok irigye van a pénznek. Eztet pedig mikor a szükség hozza magával akkor kell kivenni: a többi pénzemre pedig a mi most találtatik 3000 R. forint, arra reá akadtok. Contractuson az aprólékosokon kívül 7000 R. forint. Átkozott lesz az a testvér, a ki egyik a másikat kívánja mind ezekbe, mind másokban megcsalni. Az Isten áldása legyen rajtatok. Zilizen 3-ik May 1799. Törös Tamás msk.»
Törös Tamás meghalt Zilizen 1810. év végén. Hét gyermeke maradt:
I. Miklós (1773–1816) neje márkus- és batizfalvi Máriássy Krisztina. Mindketten korán elhaltak, – úgy hogy egyetlen gyermekük
Tamás (1802–1882) nagybátyja Törös Zsigmond gyámsága alatt nevelkedett fel. 1810-ben, mint miskolczi tanuló Szeremley József tanárnál lakat, – 1817-ben a lőcsei gymnásium növendéke volt, hol baráti viszonyban állott Pfannschmidt, később Zsedényi Edével. Jogi tanulmányainak befejezte után 1826-ban gróf Vay Ábrahám mellett patvarista volt, – később Borsodmegyében esküdtté, majd rövid idő múlva főszolgabiróvá választatott; nősülése után azonban a közélettől visszavonúlva gazdálkodással töltötte idejét. Neje Dapsy Teréz. Törös Tamás meghalt Senyén 1882. évben s eltemettetett Zilizen, Borsodmegyében. Egy gyermeke maradt
Mária, férje Szemere István Zemplén megyei berzéki földbirtokos (meghalt 1888 szeptember). Fia Szemere Miklós cs. kir. kamarás és nagykövetségi titkár.
2. József (1777–1840) nőtelen. 1809-ben a nemesi felkelő csapatoknál, mint lovas tiszt Pápán, később Vasmegyében, végre Komáromban táborozott. Hazatérvén Borsodmegye táblabirája és senyei földbirtokos.
3. László (1781–1820) neje restei Nikházy Judit. Egy fia maradt
István (1812–1833) 1828-ban sáros-pataki tanuló. Ifjú korában elhalt 1833 szept. 8-án Szabolcsmegyében Szabolcson, hol rokonainál a szabolcsmegyei Törösök látogatásán időzött s nagybátyjának Törös Györgynek gyomor-görcsben történt hirtelen elhalálozása következtében agyszélhüdés érte. Eltemettetett a szabolcsi vár helyén lévő sírkertben.
4. Zsigmond (1783–1848) 1805-ben mint 22 éves ifjú a magyar testőrség kötelékébe lépett be. 1807-ben 39 társával Szarvassy generális, Bacskady őrnagy, báró Luzsénszky és Heidendorf kapitányok vezénylete alatt a pesti országgyűlés tartamára a király mellé vezényeltetett s Bécsből 1807 márczius 14-én volt a kiindulás, a király pedig márczius végén érkezett Wrbna gróf, kamarás és Kutschera szárnysegéd kiséretében Budára. 1808-ban hasonló alkalommal Pozsonyban időzött, 1809 február 16-án a magyar testőrség létszámának leszállítása következtében saját kérelmére főhadnagyi ranggal a Blankenstein huszárokhoz lett beosztva, 1811 szeptember 21-én azonban a tényleges katonai szolgálatból kilépett s Borsodban Senyén fekvő birtokára vonúlt, hol később megnősült s a közélettől visszavonúlva töltötte napjait. 1816-ban Szent-Imrey 33László gibárti földbirtokostól leányának kezét kérte meg levélben, melyre Szent-Imrey László 1816 szept. 23-án kelt levelében többek közt következőleg válaszolt: «. . . . házi környűl állásait tudjuk. Férjfi karakterét esmérjük s ugyanazért ezek ellen kifogásunk nincs. Hanem kedves öcsém uram kövesse a természet rendit s az én példámat, esmerkedjen meg bővebben a leányommal; ő belőle magából tanúlja ki valódi gondolkodása módját; mindkettőjük jövendőbeli boldogságokra szükségesnek látjuk erről az oldalról terjendő esmeretséget . . . .» Ezen tervezett házasság előttem ismeretlen okok miatt teljesedésbe nem ment. 1841. évi aug. 7-én katonatiszti rangjáról lemondott. Meghalt 1848-ban Senyén, hol saját kertjében tétetett örök nyugalomra; innen azonban özvegyének szül. Kónya Borbálának 1869-ben történt elhalálozása alkalmával a senyei sírketben helyeztettek el porai. Négy fia maradt u. m.:
a) Pál szül. 1823-ban Senyén. Okleveles ügyvéd. Borsodmegyének két ízben szolgabirája, – a felső-borsodi református egyházmegyének 16 évig tanácsbirája, – jelenleg földbirtokos és Borsodmegye törvényhatósági bizottságának tagja, lakik Senyén. Neje Csengeri Eszter, – gyermekei:
α) Kálmán szül. Senyén 1874. évben
β) Erzsébet szül. Senyén 1877. évben
γ) Anna szül. Senyén 1881. évben
δ) Pál szül. Senyén 1885. évben.
b) János szül. 1824-ben Senyén. Okleveles ügyvéd és földbirtokos. Lakik Senyén. A magyar szabadságharczban a Damjanich tábornok által vezényelt vörös sipkás (9) honvédzászlóalj hadnagya.
c) József (1829–1874) senyei földbirtokos. Neje Skrabák Petronella, Skrabák Sámuel és czikóházi Czikó Francziska leánya. Gyermekei:
α) Borbála szül. 1855-ben Senyén, férje Várady Soma ügyvéd. Lakás: Diószeg, Biharmegye.
β) Mária szül. 1865-ben Senyén, férje Laucsek Gyula.
γ) Zsigmond szül. 1867-ben Senyén.
d) István (1831–1880). Iskoláit Miskolczon és Eperjesen végezte, – a szabadságharczban a 9-ik honvédzászlóaljnál szolgált, mint őrvezető, 1848. év aug. 17-én azonban betegsége miatt szabadságoltatott. 1877 és 1878-ban Borsodmegye szendrői járásának esküdtje volt. Neje fáji Fáy Mária (szül. 1838 julius 22), Fáy Ferencz tomori birtokos és Nikházy Zsuzsánna leánya. Törös István meghalt Miskolczon 1880. évi február 21-én – eltemettetett Senyén, 3 nappal előbb elhalt fiával Istvánnal együtt február 23-án. Gyermekei:
α) András (1857–1862).
β) Sándor Zsigmond, szül. 1859 május 25-én Senyén. Pénzügyi fogalmazó Tesmesvárott. Neje Ikerváry Ida, Ikerváry Antal szegedi kir. törvényszéki levéltárnok és Szekeres Emma leánya. Esküvő: Szegeden 1885. évi október 3-án.
γ) Ferencz szül. 1861 márczius 11-én Senyén. Főreáliskolai tanár Verseczen.
δ) Zsuzsánna szül. 1863 február 7, – meghalt 1871 május 16, Senyén.
ε) István, Géza szül. 1864 nov. 10, – meghalt 1880 február 18.
ζ) László szül. 1866 julius 29.
η) Ilona szül. 1869 junius 20.
ϑ) Andor, József szül. 1871 márczius 3.
ι) Ernő, László szül. 1873 január 9.
κ) József, György szül. 1876 április 26. – meghalt 1877 márczius 23.
λ) Jolán szül. 1878 deczember 19.
5. Klára (1787–1844) restei Nikházy Józsefné. 1843 október 29-én vagyonát átadta testvéreinek, illetve ezek utódainak 1200 forint évi járadékért; mely összeget az osztozkodó rokonok nevezetesen 1. Törös Miklós fia Tamás, 2. Törös Zsigmond, 3. Törös György gyermekei és 4. Törös Éva gyermekei négy egyenlő részben voltak kötelesek kifizetni.
6. György (1790–1833) borsodmegyei földbirtokos és táblabiró. 1807-ben sáros-pataki diák. Neje bizáki Puky Zsuzsánna. Meghalt 1833 szept. 8-án Szabolcson, midőn rokonai a szabolcsi Törösök látogatására ott időzött, gyomor-görcs okozta halálát. Eltemettetett Szabolcson, az állítólag Árpád egyik vezére Szabolcs által 892-ben épített földvár helyén lévő sírkertben. Három gyermeke maradt:
a) Katalin (1821–1873). Férje: Nikházy István bódvai földbirtokos.
b) Zsuzsánna (1823–1879). Férje: dobfeneki Syposs Ferencz hangácsi földbirtokos.
c) Sándor, ifjú korában elhalt.
7. Éva (1792–1831). Első férje pedig runyai Zsoldos György volt.
IV. Judith, férje: borzovai Téglássy András abaújmegyei földbirtokos, utódjai Abaúj-Tornamegyében tekintélyes birtokosok.
